Gendzsi regénye I-III. 8 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Gendzsi szerelmei címmel is megjelent.
Eredeti cím: 源氏物語, Gendzsi monogatari
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világirodalom klasszikusai
Enciklopédia 2
Kedvencelte 5
Most olvassa 5
Várólistára tette 61
Kívánságlistára tette 46
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Amikor – valamikor nyár elején – felfedeztem ezt a regényt, annyit tudtam róla, hogy háromkötetes, több mint 1600 oldalas japán családregény a középkorból, szorosabban a XI. századból, rettenetes nagy klasszikusuk, rajta van az „1001 könyv, amelyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz”-listán, ráadásul nő írta, és Hamvas Béla fordította elsőként magyarra.
EKKORA HECCET EGYSZERŰEN NEM HAGYHATTAM KI!
Nagyon furcsa könyv. Igazából regénynek is alig lehet nevezni – utánanéztem: hozzáértők szerint is erősen billeg a műfaj határán –, hiszen cselekménye gyakorlatilag nincs is; valamivel Gendzsi születése előtt kezdődik, és a végtelenbe folytatódik. Igazi befejezése nem is lehet; szerintem annak van igaza, aki azt mondja, hogy Muraszaki egyszerűen csak addig írta, ameddig tudta.
Ez a cselekmény-hiány viszont legfeljebb alkalmanként zavaró.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/13/muraszaki_…
Legkedvencebb kedvenc:)Imádom:))A világ első regénye és egyben a világ első regénye, amit egy nő írt. Csodálatos, érdemes végigszenvedni..A nagyszerű fordítás miatt szerintem csöppet sem érezni rajta, hogy már lassan ezer éve írták, és figyelembe véve a témáját, lássuk be a mi világunk is még mindig ekörül forog:))
Nagyon érdekes regény, fura, hogy mikor éledezett Európa, akkor már lélektani regényeket írtak Japánban. (Tőlem azért ez a japános lelkivilág elég távol áll.) És nem akárkik írtak ilyen regényeket, hanem nők. Muraszaki egy udvarhölgy. Megjelenés előtt áll a naplója, és ez is nagyon érdekes és különleges. Benne a versek is nagyon érdekesek.
„Közeledett őfelsége látogatásának napja[1], így hát az Uraság[2] rendbeszedette és ragyogó pompába öltöztette házát. Igazán gyöngyörű tő krizantémokat gyűjtöttek és hoztak elébe. Vegyesen ültettek különböző színárnyalatúra halványult[3] virágokat, teljes pompájukban tündöklő sárgákat, és ahogy elnéztem őket a felszakadozó reggeli ködben, valóban olyannak tűntek, mint amik megszabadítanak az öregségtől.[4] És mégis… Mi lelt most engem? Ha ez a mostani sorsom nagy nyugtalanságommal[5] legalább egy kicsit is olyan lenne, mint másoké, derűsen viselkednék, és fiatalosabb lendülettel tölteném napjaimat ebben a mulandó világban. Annyira fáj, hogy bármilyen örvendetes, esetleg elbűvölő dolgot látok vagy hallok is, mindig felülkerekedik bennem gyakran eszembe jutó vágyam[6], eluralkodik rajtam a búskomorság és önkéntelenül szomorú leszek. De miért is rágódom ezen ennyit? Felejtsük el az egészet! Hiszen hiába is gondolkodom rajta, semmi értelme. Ráadásul bűneim is csak gyarapodnak[7] ezáltal – gondoltam, amikor pedig megvirradt, kifelé merengtem, és láttam, ahogy a vízimadarak játszadoznak a tavon, mintha semmi gondjuk nem lenne.
Vízimadarak
víz színén ringatóznak:
mások tán, mint én?
Hisz én is úgy lebegek[8],
búval töltöm napjaim.
Bár úgy tűnt, gondtalanul játszadoznak, bizonyára nekik is szenvedés az életük – ötlött eszembe a hasonlóság.
[Kankó ötödik éve (1008) tizedik hónap][9]
Nagyon hiányoztak azok az éjjelek, amikor Dainagon úrhölgy[10] a császárné őfelsége közelében pihent és társalgott velem. Talán ez is azért van, mert mégiscsak hozzászoktam egy kicsit mostani életemhez?
Oh, de hiányzik
víz színe[11], hol álmatlan
sokszor lebegtünk!
Vadkacsa, tollán a dér:
attól sem fázni jobban![12]
Így válaszolt:
Mikor nincs velem
barátom, ki tollamról
rázza a deret,
hogy hiányzik az ilyen
éjeken réce-társam![13]
Még az írása is olyan elbűvölő volt, hogy arra gondoltam, ebben a hölgyben aztán semmi kivetnivalót nem találni.
[Kankó ötödik éve (1008) tizenegyedik hónap]
A tizenkettedik hónap huszonkilencedik napján az Udvarba mentem. Annak idején ugyanezen a napon szolgáltam először.[14] Oh, mintha rémálmok útvesztőjén tévelyegtem volna akkor – idéztem vissza azt a napot, mostanra azonban egészen hozzászoktam az itteni élethez, ez a gondolat viszont ugyancsak kellemetlen érzésekkel töltött el.
Késő éjjel volt már. A császárné őfelsége éppen viszavonultan töltötte tisztulási idejét[15], így hát nem is járultam elé, hanem magányosan feküdtem lakosztályunkban, amikor hallom, hogy társnőim huncutul beszélgetnek mellettem:
– Nahát! Egészen más itt az Udvarban, mint másutt!
– Otthon ilyenkor már rég aludnék!
– Egy szemhunyásnyit sem lehet itt aludni az urak állandó cipőkopogásától!
Évnek alkonyán
életem éje mélyül,
majdhogy el nem fúj:
szél morajától lelkem,
oh, egészen megfagyott!
– mondtam magamban.
[Kankó ötödik éve (1008) tizenkettedik hónap huszonkilencedik napja]
Fittler Áron fordítása”
Népszerű idézetek
A tavasz egyre jobban kibontakozott, és Muraszaki kertje szokott pompájában tündökölt. De Gendzsinek nem szerzett örömet e látvány – valóban arra vágyott, bárha messze innen, a hegyek közt lehetne, valami kietlen, elhagyatott helyen, ahol fájdalmát nem öregbíti sem egy szál virág, sem madárdal. Elsőnek a labdavirág nyílt ki, tengernyi harmatos szirmának teljes pompájában. Majd amikor lehullt a szimpla virágú cseresznye, a nyolcszoros óriás szirmú pedig már-már elvirágzott, nyitni kezdett a cukornyírfa, a glicínia pedig még csak sejtelmesen színesedett, mert minden kincsét későbbre takargatta. Milyen ügyesen ültette be kertjét Muraszaki! Az ember bármerre fordul, a hervadó virágot máris követi egy később nyitó, s mindig újabb és újabb virágok lépnek egymás helyébe!
II. kötet
„Az ilyesfajta tanácsadás apám specialitása – gondolta Jugiri. – Milyen igényesen szabja meg elveit, és milyen sikertelenül alkalmazza őket!”
II. kötet
Kasivagi válasza éppen úgy festett, mintha madárkák, bemártott lábbal, végigsétáltak volna a papíron: hanyatt fekve írt, és gyenge, téveteg keze hol erre, hol arra vándorolt. „Ámbár nem marad meg belőlem más, mint a csendes égbolton vonuló füst, tántoríthatatlanul feléd tartok az űr úttalan mezőin át.”
II. kötet, 436. oldal
A császár udvarában – hogy mikor történt, nem fontos – a számtalan udvarhölgy és nemesi származású komorna között akadt egy, aki, bár nem túlságosan előkelő családból született, de minden hölgy közül a legnagyobb kegyben állt, olyannyira, hogy a Palota nagy dámái – hisz titokban mindegyikük azt remélte, ő maga lesz a kiválasztott – gyűlölettel és ajkbiggyesztve néztek erre a felkapaszkodottra, aki miatt álmuk szertefoszlott.
II. kötet
A városban még nyoma sem látszott az ősznek. De ahogy Otoha hegyéhez közeledett, csípőssé vált a szél, a Maki dombok lejtőin pedig már tarkultak a levelek. Kaoru boldog volt, hogy éppen a legszebb időszakban ismét ilyen környezetben lehet, és Hacsi roppantul örült, hogy láthatja, mert sok minden nyomta az öregember lelkét.
II. kötet
– Láttam Jugirit – szólalt meg most valaki. – A versenypálya közelében, a mezőn, labdarúgással szórakozik. Sokan összejöttek. . .
– A labdarúgáshoz nem szívesen állok be nézőnek – válaszolta Gendzsi. – Durva játék. De úgy érzem, ma mindnyájunknak olyasvalamire van szükségünk, ami felvillanyozza az embert… – Azzal üzenetet küldött Jugirinak: kérte, jöjjön át a palota elé. A fiatalember csakhamar megjelent egy sereg udvari úr kíséretében.
– Remélem, elhoztátok a labdát? – kezdte Gendzsi. – Hogyan osztottátok be a csapatokat
Jugiri elmondta, hogyan ment a játék, és megígérte, olyan helyet szemel ki a játékra, hogy a ház ablakából oda lehessen látni. Mivel a trónörökösné már visszaköltözött férjéhez, üresen állt a lakosztálya, s ez előtt jókora telekrész húzódott, melyet sem patakocska nem szelt át, sem egyéb akadály nem akadt rajta, s így igen alkalmasnak tetszett. El is helyezték a jelzéseket. To no Csudzso fiai, ifjabbak és idősebbek egyaránt, mind gyakorlott játékosok voltak. A napszak és az időjárás már nem is lehetett volna kedvezőbb, ugyanis késő délutánra járt, és szellő sem lebbent. Még Kobai is olyan izgalommal vetette magát a játékba, hogy Gendzsi megszólalt:
– Nézzétek csak titkos tanácsosunkat! Szemlátomást feledi viselt méltóságát. Nos, szerintem senki rangjának nem árt, ha egy kicsit kiabál és elugrándozik, csak persze egészen fiatalnak kell lenni ehhez. Attól tartok, én már régen kinőttem a korból, amikor az ember még ilyen heves taglejtések közepette sem válik nevetségessé. Nézzétek csak annak a fickónak a testtartását! Ismerjétek el, hogy nagyon rosszul állna a korombeli férfinak.
II. kötet
De mi értelme is asszonyok jóindulatát keresni? Ha valaki alapjában véve nem rossz, nem is születik nőnek.
II. kötet
– Vajon remélheti-e a harmatcsepp, hogy a szél borzolta fűszálon biztonságban megtelepedhet?! – Muraszaki ezt az akrosztichont mondta, Gendzsi pedig így válaszolt:
– Ha egyszer minden olyan esztelenül rohan a pusztulás felé, miért higgyük, hogy éppen egy gyenge harmatcsepp elsőnek elérheti célját?
II. kötet
Ezt a könyvet itt említik
- Kavabata Jaszunari: Szépség és szomorúság
- Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
- Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű 88% ·
Összehasonlítás - Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter ·
Összehasonlítás - Charlotte Brontë: Villette 80% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Disznótor 92% ·
Összehasonlítás - John Irving: Árvák hercege 91% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: Napok romjai 90% ·
Összehasonlítás - Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története I-II. 88% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága 87% ·
Összehasonlítás - Virginia Woolf: Clarissa ·
Összehasonlítás