Piercing 82 csillagozás

Murakami Rjú: Piercing

Minden ​éjjel, miután a felesége elaludt, Kavasima Maszajuki kibújik közös ágyukból és a szoba közepére állva hosszan bámulja bölcsőjében pihenő újszülött kislányukat. Ez azonban nem a megszokott családi idill: a férfi kezében jégvágót szorongat és az egyre erősödő vággyal küszködik, hogy lesújtson vele. Miután úgy dönt, megütközik démonaival, Kavasima olyan események láncolatát indítja el, amelyek látszólag kikerülhetetlenül sodorják egy gyilkosság felé… A szerző, Murakami Rjú (1952) a posztmodern kor reneszánsz embere: zenész, filmes, tévés személyiség és díjakkal kitüntetett író – akinek művei Japánon kívül is kultstátuszra tettek szert. Első, több millió példányban elkelt regényével elnyerte Japán egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését, az Akutagava-díjat. A Piercingben Murakami sajátos stílusában mesél a gyermekkori bántalmazásról és a közöttünk élő, néma áldozatokról, a történet szálait két egymásra találó ember köré gombolyítva, akik a fájdalmas múlttal küszködve lesznek… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2014
194 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633102466 · Fordította: Nagy Gergely

Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

luthienlovemagic IP>!
Murakami Rjú: Piercing

A Piercing nem egy egyszerű regény, annak ellenére, hogy egy-két délután alatt végigolvasható. Kell hozzá egy bizonyos hangulat meg gyomor. Bár bírom az ilyen típusú történeteket, így nem taglózott le annyira, mint szerintem az író szándékában állt, de azért volt, ahol ledöbbentett. Úgy ír a szerző a gyerekkori bántalmazásról és két áldozaton keresztül annak felnőtt életre való hatásáról, hogy közben szórakoztat. Sajátos humorral és iróniával, amihez sokat hozzátesz a japán közeg és az író gondolkodásmódja. Amit eddig leszűrtem az eddig olvasott/látott japán művekből ez a látásmód több mint érdekes, néhol bizarr és kell nem kevés elfogadás/befogadás a megértéséhez, ahogy azt ennél a könyvnél is tapasztaltam. Alapvetően kedvelem ezt a fajta látásmódot, és ez itt sem volt másként. Egy baja volt az egész könyvnek, hogy nagyon „egylövetű” történet volt, ahogy felfutott az elején, úgy ki is pukkadt a végére. A vége meg tipikusan japán történetvég, és itt most nem mentette meg semmi, mint például az animék többségénél néhány momentum szokta. Egyszer csak nyissz, és kész. Ez nagy szívfájdalmam, mert nem jött olvasás után a késztetés, hogy továbbgondolja, mint általában ilyen végeknél előfordul. Kár érte, mert kb. egy fejezet kellett volna egy jó lezáráshoz.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2018/10/murakam…

2 hozzászólás
Troll92>!
Murakami Rjú: Piercing

Ez a könyv nem egy regény, hanem társadalomkritika.
Ezt a könyvet nem elolvasni, megérteni kell.

Ha valaki egy könnyed esti olvasmányt akar, ne ezt a könyvet válassza, nem fog neki tetszeni, unalmasnak találja majd, és befejezetlennek. Bár első körben csak a Castingot olvastam Rjú Murakamitól, ez a műve kellemes meglepetésként ért. Mérhetetlenül alulértékelt, amely a maga nyers eszközrendszerével egy igencsak fájdalmas problémát, mondjuk ki, tabut dolgoz fel. Ha valaki nem értené az 5 csillagot, akkor kicsit mesélek:

Ha az ember tud a sorok között olvasni, akkor nem lát mást, mint egy meggyötört társadalmat, két embert, a férfit és a nőt, akik mind a ketten egyszerűen csak túl akarják élni ezt a beteges világot, ahol az olyan deviáns viselkedési formák, mint a gyermekkori bántalmazás, vagy a pedofília már-már mindennapossá válnak. A könyv egy hatalmas szimbólumrendszert épített ki ennek bemutatására, amelyben a gyilkosság, csupán a feledést, a fájó emlékek törlését hivatott jelképezni, és amely során a tervezés sokkal nagyobb figyelmet kap, mint a tényleges cselekvés. Nem lehet elfeledni ezeket a tetteket, ezért is nem történhet meg a gyilkosság. Bele kell hát törődni a fájdalomba, együtt kell vele élni, amely mint egy tüske, mindig emlékezteti az embert a múltra. Piercing.

1 hozzászólás
nyolcadikutas>!
Murakami Rjú: Piercing

Behatárolhatatlan kategória.
Mert van benne valami teljesen egyedi. Na, persze, elvonatkoztatva attól, hogy japán.
Olvastam valahol, ha a világ összes embere elmenne pszichológushoz, mindenkinél találnának valami „beütést”. Minden emberben születésénél fogva benne van a jó és a rossz és csak a körülmények döntik el, melyik mag szökik bennük szárba és hoz termést, hogy arathassunk . Ezért vannak terézanyák és csikatilók.
A Piercing egy övön aluli ütés. Rövid és erős, katarzis nélkül. De sokkal jobb annál, ahány százalékon áll.

kormix>!
Murakami Rjú: Piercing

Sokáig visszatartott az olvasástól az alacsony százalék, már másfél éve ült a polcon. Most végre elolvastam. És ilyenkor mindig mérges vagyok magamra, amiért hittem a százaléknak, mert ez is egy határozottan jó könyv. Sőt!
A történet első felét egyszerre elolvastam, egyszerűen letehetetlennek bizonyult. Nem is igazán gondolkodtam azon, hogy jó érzés-e egy ilyen „beteg” emberről olvasni, csak olvastam és olvastam és végtelenül kíváncsi voltam rá, hogy Kavasima vajon végrehajtja-e a tervét. Bár semmiféle elképzelésem nem volt a történet folyását illetően, abszolút meglepett, amikor kiderült, hogy Csijaki sem csak egy egyszerű örömlány. És innentől kezdve már nem az érdekelt, hogy végrehajtja-e a tervét Kavasima, hanem hogy egyáltalán ebből mit lehet kihozni.
Aztán jött a könyv második fele, ami számomra hullámzó volt. Néha-néha lelassult, emiatt kicsit döcögősen olvastam én is, azonban a spoiler részekre ismét visszatért a lendület, magával hozva a durvább jeleneteket is. A lezárás pedig igen erősre sikerült, nem kellett csalódnom.
A szerző nagyon komoly problémákkal küszködő szereplőket mutatott be, a visszaemlékezéseiket elég megrázó volt olvasni, főleg Csijaki részéről. Nem csoda tehát, hogy egy ilyen felállásban találták magukat. A piercing pedig remek motívum volt ezeknek a problémáknak a jelképezésére.
Összességében tehát nagyon tetszett, szinte végig élveztem az olvasását, ráadásul fantasztikusan igényes a kötet, ezek a fekete lapszélek és a borító, csak nézegetni is jó érzés.

Fanni_214>!
Murakami Rjú: Piercing

Szintén egy nagyszerű olvasmány. A karakterek jól kidolgozottak bár a sztorit néhol vontatottnak éreztemspoiler
Hogy őszinte legyek nagyon „beteg” egy történet, de nekem épp ezért nagyon tetszett.

Molymacska P>!
Murakami Rjú: Piercing

Furcsa érzés volt olvasni, mert egyik főszereplővel sem tudtam azonosulni, mégis a történet vitt magával, és kíváncsi voltam, hogyan is ér véget ez az extrém találkozás. Talán pont ezért is furcsa (de mindenképpen japános) a befejezése, hiszen nem tudjuk, végül is a férfi mit tett, mikor felébredt. Mindenképpen egy maradandó élmény, ez biztos.

M_Titi>!
Murakami Rjú: Piercing

Érdekes olvasmány azt meg kell hagyni. Ez a könyv elég erősen foglalkozik a pszichével,nem igazán ijesztő akar lenni, hanem a gyilkolási ösztön hátterét kutatja. Nagyon tetszett.

Wolly>!
Murakami Rjú: Piercing

Erős kezdés, pörgős túlakarás, majd valami borzadály!
Valahol, félig meddig okés elmekórkép, de minden más gyenge.
Jaj! És én ezért pénzt fizettem… Illetve nem, de na!

7 hozzászólás
Mamuszy>!
Murakami Rjú: Piercing

Számomra egy könnyedebb példány volt a maga műfajában, de eléggé felkeltette az érdeklődésemet már az első fejezeteknél.
A történet nagyon érdekesen kezdődik, és ahogy haladunk előre a cselekményekben, nem is veszít a színvonalából, sőt egyre csak jobb lesz! Van egy eléggé érdekes hangulata a könyvnek, ami személy szerint nekem nagyon tetszett. Érdekes volt látni, hogy a szereplőink milyen változásokon mennek keresztül, és ez mikben befolyásolja a döntéseiket.
Nem igazán értem, hogy miért is van ez a könyv viszonylag lehúzva, mert szerintem egy kifejezetten jó darab, és a története az igazán egyedi, nem pedig a megszokott alapra épülő sztori. Nagyon ajánlom!


Népszerű idézetek

gabriellaeld IP>!

– Egyszer-egyszer ugyan ki ne akart volna már meghalni?

17. oldal

ℕnabella>!

Segítséget kérni rossz. Mert ebben a világban nincs olyan, hogy segítség.

Tíz - 179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: segítség
ℕnabella>!

Ha az ember maga választja meg a fájdalmát, egy kicsit ijesztő, gondolta, de ugyanakkor csodálatos is.

Hét - 82. oldal

SupSup>!

Csak bementem a mosdóba … A földszinten … És ott volt ez a két nő, akik jelnyelven beszélgettek egymással, én meg mindig is úgy gondoltam, a jelbeszéd olyan aranyos látvány, szóval néztem őket, utána meg a liftben is együtt jöttünk fel, és még akkor is beszélgettek, úgy értem, jeleltek. De azért elég nagy hatással van az emberre, nem gondolja, ha azt látja, hogy emberek hang nélkül beszélgetnek egymással? Szóval, nem is tudom, gondolom, most is ők jutottak eszembe, ott vannak valahol kint, és csak csevegnek, egyetlen hang nélkül…

100. oldal

gabriellaeld IP>!

Csak egy módja van, hogy legyőzd a félelmed: le kell szúrnod valakit egy jégvágóval.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem
MihálySzilvi>!

Gyerekkorában Kavasima sosem tudott rájönni, mi volt benne, amitől a felnőttek ennyire feldühödtek, de az a gondolat, hogy teljesen magára hagyják, még ijesztőbb volt, mint a kiszámíthatatlan erőszak. Az egyetlen, amit kevéske világon töltött ideje alatt megtanult, az volt, hogy ő tehetetlen, nem tud egyedül életben maradni, és hogy az emberek, akikkel csak kapcsolatba kerül, úgy tűnik, mind utálják.

116. oldal

vérvörös>!

A gyerekek kétségbeesetten küszködnek, hogy szeretetet érezzenek a szüleik iránt. És ahelyett, hogy a szüleiket gyűlölnék, inkább saját magukat gyűlölik meg. A szeretet és az erőszak annyira összefonódik számukra, hogy amikor felnőnek, és ott találják magukat egy kapcsolatban, csakis a hisztériától tudnak megkönnyebbülni. A kedvesség, a gyengédség, bármi ilyesmi csak feszültséget okoz, hisz nem lehet tudni, mikor fordul át nyílt ellenségességbe.

shadowhunter1975 P>!

Csijaki hitt abban, hogy ha az ember választ magának valami fájdalmasat, elfogadja a fájdalmat, és ennek eredményeképp valami szép nyomot hagy a testén, az erősebbé teszi.

193. oldal, Tizenegy (Libri Kiadó, 2014)

Troll92>!

Mindenki szeret magáról beszélni, és mindenki meg akarja hallgatni mindenki más történetét, szóval felváltva vagyunk riporter meg híresség

145. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
Stephen King: A tűzgyújtó
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Stephen King: Álom doktor
Joe Hill: Szarvak
Chuck Palahniuk: Kísértettek
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház