Casting 97 csillagozás

Murakami Rjú: Casting

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aojamának a felesége halála óta nem volt senkije. Ám ez csak akkor válik számára igazán nyomasztóvá, amikor már tinédzser fia is azt javasolja neki, hogy nősüljön újra. Megoldásként barátja egy őrült ötlettel áll elő: szervezzenek meghallgatásokat egy kitalált filmhez, hogy a férfi a jelentkezők közül választhasson új feleséget magának. A castingon megjelenő nők többsége teljesen hidegen hagyja Aojamát, kivéve egy gyönyörű, törékeny, titokzatos teremtést. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a nehéz sorsú, finom modorú balerina egyre jobban elbűvöli a férfit. Ám a látszat néha végzetesen megtévesztő lehet. Csak az a kérdés, hogy mire a szerelemtől vak Aojama ráébred a rémálomnál is rosszabb valóságra, nem lesz-e túl késő…

A Casting Murakami Rjú eddigi legkifinomultabb, leglenyűgözőbb regénye. Takashi Miike legendás filmfeldolgozásával kiegészülve a szerzőt a japán pszicho-thriller nagymesterévé avatta.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Libri, Budapest, 2012
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633101322 · Fordította: Simon Márton

Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Japán


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bélabá P>!
Murakami Rjú: Casting

Nem semmi befejezés, de nem lepett meg! Tipikus japános. Elég sokat olvastam már japán szerzőtől és azt kell mondjam, elég megszokott dolog. Szerintem méltatlanul alulértékelt könyv.
Nagyon jól felépített és kimunkált történet. A szereplők, a környezet, minden ki van dolgozva. Egyetértek a fülszöveggel: „ez Murakami Rjú legkifinomultabb könyve”. Szívesen olvasnék még japán krimiket. Ez thriller volt, s elég jóféle. Kár, hogy kevés japán könyv jelent meg magyarul.
Kirino Kín, Higashino A gyilkos ismeretlen mind bejöttek nekem. Aki ismeri a japán életfelfogást, annak nem okoz csalódást.
Ráadásul a kötés egészen mesteri! A gerinc minden oldalon feketére van festve, a címlap előzetesen is sugallja a történteket. Ilyen stílusú könyveket a hatvanas években nyomtak, Fejes Endre-könyvem van hasonló stílusban, csak annak kék a festése. Egy szó mint száz, ez tetszett kívül és belül. Unicum from Japan.
Bélabá megint széllel szembe ment… :)

24 hozzászólás
Csoszi>!
Murakami Rjú: Casting

Nem értettem, hogy miért ennyire gyenge a könyv értékelése, hiszen a sztori viszonylag rendben van, könnyen olvasható. Aztán eljutottam a 10. fejezethez és rájöttem. A vége pedig borzalom. Rémálom, mégpedig a legrosszabb. Remélem, mielőbb sikerül elfelejtenem.

10 hozzászólás
pepege>!
Murakami Rjú: Casting

Annyira mellélőttem ezzel a könyvvel, hogy ma jöttem rá, el is felejtettem könyvelni itt a molyon, hogy egyáltalán elolvastam. Pedig régóta várólistás volt, a fülszöveg alapján bizakodtam, s @Bélabá távol-keleti kihívásához gondoltam épp megfelelő lesz.

Szerintem én még sosem olvastam thrillert, filmen már láttam ezt-azt, de ez a könyv a kategória nagyon alulteljesített fajtája. Alapvetően lehetett volna belőle sokkal izgalmasabbat is kihozni, de szó szerint az utolsó kb. 30 oldalban kezdett pislákolni bennem valami fény, hogy talán lesz itt valami izgalom.
Anyukám szülőfalujában volt egy régi mondás: „Kellett nanámnak gyerek, akkor ringassa!” :D Ez most nagyon idevág!

1 hozzászólás
_BenGa P>!
Murakami Rjú: Casting

Nehéz erről a könyvről írnom. Nem azért, mert annyira borzasztó, hanem abból kifolyólag, hogy hirtelen nem tudom hova tenni. Igazándiból egyik címke se illik rá igazán, krimire hajazó rész egyáltalán nincs benne, horror meg aztán pláne. Thrillert is csak a végefelé tartalmaz.
Maga a mű jól van felépítve, rendkívüli módon nagyon olvastatja magát, bár a Piercing is ilyen volt, nem kellene csodálkoznom. Jól van kidolgozva minden apró kis részlet, a fülszöveg nem hazudott, valóban kifinomult. Voltaképp tetszett ez a kis „kaland” Japánban, lehet ideje lenne több könyvet olvasnom japán szerzőktől.

kormix P>!
Murakami Rjú: Casting

Röpke három évvel a Piercing után végre sort kerítettem a szerző másik könyvére is. Ami elsőre feltűnt, hogy eléggé hasonló a kettő, nemcsak stílusában, hanem a történetben és a beleszőtt elemekben is. Ha nem tudtam volna, akkor is könnyen kitalálom a Castingról, hogy Murakami Rjú írta.
A történet egészére nem mondanám, hogy kifejezetten különleges volt, viszont annyira kíváncsivá tett a szerző Jamaszaki Aszamit és a céljait illetően, hogy lelkesen olvastam az első kétszáz x oldalt is. Azt mondjuk szintén nem mondhatom, hogy küszködés volt, mert olvastatta magát a könyv, egyáltalán nem untatott, a folyamatosan elejtett apró morzsákat is lelkesen szedtem fel. És igazából akadtak érdekes bekezdések és gondolatok is a szövegben, gondolok itt pl. Aojama japán konyháról és étkezési szokásokról szóló soraira.
A végjátékhoz érve tényleg 180 fokos fordulatot vett minden és egy vérbeli horror bontakozott ki a lapokon. A Piercing után nem ért váratlanul, sőt, abszolút számítani lehetett rá, hiszen elég erre utaló jel volt a lapokon, ugyanakkor valamilyen oknál fogva mégsem készültem fel eléggé arra, ami fogadott. Meglepődöttségem mellett roppantul izgultam és ez nagyon jó érzés volt, pont ezért sajnálom, hogy iszonyatosan gyorsan vége is lett, ráadásul a felfokozott állapot is egy szempillantás alatt feloldódott abban az utolsó sorban. Nem vagyok még hozzászokva a távol-keleti regényekhez, és az agyam még nem fogadta el, hogy van ezeknek ez a sajátossága a lezárást illetően, szóval egyelőre zavar az ilyen.
Mindenesetre a könyvet magát ugyanúgy élveztem, mint a Piercinget három éve, annak pedig külön örülök, hogy ez a kötet is megkapta ezt a fantasztikus külsőt a letisztult borítóval és a fekete lapszélekkel.

Szimirza P>!
Murakami Rjú: Casting

Izgalmas, érdekes, de nem tökéletes. Ha nem lenne olyan szép kívülről, lehet, hogy csak 3 csillagot kapna …

kkata76>!
Murakami Rjú: Casting

Nem is tudom, a végével (úgy értem, azzal, ahogy vége lett) még barátkoznom kell. Ettől eltekintve nekem nagyon tetszett, kimondottan élveztem a megfogalmazás módját, a lassú eseménytelenséget, a mindig érzékeltetett baljós hangulatot, hogy valami nem stimmel, a japán életmóddal (étkezéssel) kapcsolatos hosszas fejtegetéseket, a filmszerű előadásmódot. (Nagyon kíváncsi vagyok a filmre!) Teljesen más, mint egy amerikai vagy európai horror, nem is kell azt várni tőle (mint ahogy a japán – ázsiai – horrorfilmek is mások, mint az amerikaiak vagy európaiak).
Valószínűleg nagyon jó a fordítás, nincs módom összevetni az eredetivel, de tökéletes mondatokban fogalmaz: ez egy olyan könyv, amit a szöveg öröméért is érdemes olvasni.

dorina_pakai>!
Murakami Rjú: Casting

Nem gyakran választok könyvet olvasásra a borítója alapján – most azonban a sietség miatt meglátván a feketére festett lapok oldalát, és a borító egyszerűségét azonnal megdobbant a szívem. Jött is velem, és nem bírtam ki, hogy ne kezdjem el szinte azonnal, ahogy hazaértem vele és olvasóképes állapotba nem kerültem.
Valahogy még az sem tudott eltántorítani tőle, hogy csak 65%-ot kapott a nagyközönségtől. Lehetne ez a könyv azért jobb is…
Talán az első 20 oldal környékén jöttem rá, hogy bizony ez annak a filmnek az alapja, amit anno nem bírtam végignézni, mert annyira untam. És így, mivel nagyjából emlékeztem rá, nem értek akkora nagy meglepetések az olvasás során – már ami a cselekményt érinti. Ennek ellenére egészen élveztem. De csak addig, míg el nem érkezett a tizenegyedik fejezet, mert onnantól dühített ez az iromány.
A könyv végén pedig azt hittem, hogy valami selejtes árut tartok a kezemben és hiányzik néhány oldal. De nem. Azért elmegy szódával. :(

BBarb>!
Murakami Rjú: Casting

A könyv borítója és a színes lapszél fogott meg elsőre. A letisztult borítót a belső tartalom is ilyen módon követi. A történet felépítése szépen halad, már már komótosan és egy jó thrillerhez méltóan fokozatosan jelennek meg a baljós jelek. Senki ne számítson a skandináv krimi féle hullahegyekre, de mégis sikeresen megteremti a szerző a borzongást. A vége teljesen sokkolt a könyvnek, a filmhez még nem volt szerencsém és nem is vagyok benne biztos, hogy látni akarom.

ervinke73>!
Murakami Rjú: Casting

Egy pszicho-thrillernek illenék nagyobb hatást kiváltani, én legfeljebb megéheztem, annyira jókat kajáltak benne.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

patricia>!

Egy önbizalom nélküli ember képtelen a függetlenségre, a partneredtől való függés viszont mindig boldogtalansággal végződik.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: függés · önbizalom
Ligeia>!

Az embereket megfertőzte az a tévhit, hogy a boldogság valami külsőség, egy tőlük független dolog, és egy újfajta, áthatolhatatlan egyedüllét kezdett eluralkodni mindenkin. Ha pedig ez a befelé fordulás elvegyül a mindennapi stresszel és enerváltsággal, akkor megnyílnak az őrület mélységei.

girl_with_the_albatross>!

Néha azonban olyan dolgok történnek, melyeket a legkevésbé sem várunk. Olyan események, amik mindent, amiért addig dolgoztál, aprólékos munkával felépítve az életed, porig rombolnak. És senkit nem hibáztathatsz, amikor ott állsz egy olyan mély sebbel, amit lehetetlennek tűnik egyedül begyógyítani, és nem hiszed, hogy valaha is meg tudod szokni, így hát kínlódva menekülni próbálsz a fájdalom elől. Csakis az idő – a hosszú, hosszú idő – tudja az ilyen sebeket begyógyítani, ezért nem tehetsz mást, minthogy a kezébe adod magad, és igyekszel minden egyes túlélt napot győzelemként elkönyvelni.

56. oldal, HÁROM

csüpek>!

A birtoklási vágyat nem könnyű kordában tartani.

85. oldal

csüpek>!

Az emberi természet néha ijesztőbb, mint bármi, nem?

113. oldal

kkata76>!

Japánban, még ha egyedül is vagy, akkor sem vagy igazán magányos.

86. oldal, NÉGY (Libri, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Japán · magány
1 hozzászólás
Bélabá P>!

– És milyen könyveket olvas?
– Többnyire külföldi krimiket. Nem egy konkrét írót, hanem inkább… Mivel eddig még nem sokat utaztam életemben, szeretek külföldi városokról és távoli helyekről olvasni. A krimikben meg kémtörténetekben igazán részletes leírások vannak az utcákról, házakról, meg ilyesmikről, és ezt nagyon szeretem.

85. oldal

shadowhunter1975 P>!

– Tizenöt évesen már el is döntötte, hogy mivel akar foglalkozni?
– Elég sok fiú így van ezzel.
– De hát okos dolog ez? Ilyen szűkre szabni az álmaidat már ilyen fiatalon?
– Isten hozott a szép új világban, papa. Ez már nem a te fiatalságod aranykora. Ez a világ maga a földi pokol. Korrupció meg ilyenek. Nem?
– De, de! Jogos.
– Akinek egy csöpp esze van, már tudja, hogy ebben az országban nem osztogatják a sikert olyanoknak, akik csak üldögélnek a babérjaikon.

158. oldal, Hét (Libri, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Japán · siker
csüpek>!

– […] Néhány lány még az én osztálytársaim közül is…hallanod kéne, hogy mikről beszélnek. Tizenöt évesek, és már mindent tudnak. Mindent. Ez már nem a Vízöntő kora, szó sincs szeretetről meg békéről.

130. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Stephen King: A remény rabjai
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Blake Crouch: Wayward Pines
Robert Bloch: Pszicho
Stephen King: Halálos árnyék
Arthur Herzog: A cet
Thomas Harris: Fekete vasárnap
Stephen King: Coffey a halálsoron