Világvége ​és a keményre főtt csodaország 307 csillagozás

Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​talányos című regény cselekménye két szálon fut. Páratlan és páros fejezetei talán egymásról mit sem tudva és egymás elébe vágva fonódnak össze, hogy minden fordulat a meglepetés erejével hasson. A krimiszerű stílusban megírt, szenvtelen, ironikus hangvételű „keményre főtt csodaország" indul előnnyel. Matematikus-numerátor főhősének nincs neve, noha az író az ő ürügyén mondja a magáét, miközben a csodaország mélységeibe és bonyolult, megtévesztő kalandokba sodorja őt. A „Világvége" a lélek elszivárgásának lírai története, amely az önmagukba visszatérő belső erővonalak mentén kering jövő, lélek, emlékek és akarat nélküli emberek társaságában. Csodaország hősét sorsa kíméletlenül tereli a párhuzamos világ felé, és kalandjai végén be is lép az ismeretlenbe. De hogy mi vár rá, az sejtelem marad. A filozófiai, történelmi, biológiai, régészeti esszébetétekkel váltakozó kalandtörténet Murakamira jellemző módon bővelkedik irodalmi illusztrációkban, zenei utalásokban, rejtelmes világában… (tovább)

Eredeti cím: 世界の終りとハードボイルド・ワンダーランド

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Geopen, Budapest, 2016
574 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639765405 · Fordította: Erdős György
>!
Geopen, Budapest, 2011
574 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639765405 · Fordította: Erdős György
>!
Geopen, Budapest, 2008
574 oldal · ISBN: 9789639765405 · Fordította: Erdős György

1 további kiadás


Enciklopédia 19


Kedvencelte 85

Most olvassa 52

Várólistára tette 188

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Frank_Spielmann I
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Hát igen, a nyitott mű. Bemész valahol, általában ahol beenged az író (van olyan is, aminek több bejárata van, pl. a Bevezetés a szépirodalomba ilyen), aztán a végén kijössz, sokmindent láttál és tapasztaltál, de az már rád van bízva, hogy ezzel mit kezdesz. Ez mégiscsak realistább, mint a realista regény, hiszen az élet (világ? vagy ilyesmi?) is pont ilyen. Na persze a szereplők (a regény/élet szereplői) is néha megmondják, mit gondolj, van, aki rád is erőszakolja, de attól mégis te alakítod az egészet. Ilyesmi ez a Murakami-remekmű is. Ami a cseles benne, hogy látszólag kerek történetet mesél (ami kettő történet, elvileg össze is van kapcsolva), kis sci-fi, kis Kafka, kaják, nők (persze itt sincsenek eget rengető szexjelenetek, sőt), kis kaland is van, meg hát feszültség is, amit egy ponyvától el is várunk. Ez nem ponyva, hanem szépirodalom. Posztmodern szépirodalom. A posztmodernek szerint (titkos társaság, Soros György pénzeli és a CEU-n tanultak, át tudnak változni Állítsukmegbrüsszelt-plakáttá is, ha veszélyben vannak), szóval a posztmodernek szerint nincs magasirodalom meg szórakoztató szemét, hanem azt mondják, hogy fene tudja. Van, aki Lakatos Leventét olvasva világosodik meg. (Mármint szerintük.) Mások meg Thomas Mannt olvasva is ugyanolyan sötét hülyék maradnak, mint amilyennek azokat gondolják, akik nem olvassák Thomas Mannt. Azért ebben van valami. A lektűr-ponyva-sémák azért jók, mert működnek, hatásuk van. Ezt a hatást aztán úgy használja az író, ahogy akarja (tudja). A szépirodalomban meg az a jó, hogy bármit csinálhat. Murakami, mint afféle Sorosbérenc posztmodern, a ponyvából meg a szépirodalomból összeszedi, ami szerinte jó, és így ír egy remekművet. Van itt mindenről szó: halál, tudat, tudattalan, őrült tudós, információháború (ez azért elég mellékes), árnyék, lélek, zene (harmonika és Bob Dylan), a női kövérség változatai (a jó kövérségtől a rossz kövérségig), meztelen 17 éves lányok (illetve csak egy), és persze sör meg whiskey. Nagy könyv, csak becsapósan könnyű olvasni. Ikerregény, kétszólamú fúga.

9 hozzászólás
>!
Honey_Fly P
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Minden Murakami olvasás után megállapítom, hogy minket egymásnak teremtettek. Pillanatok alatt benne vagyok a történetben. Nem vagyok szereplője, csak ott megyek szépen egy lépéssel mögöttük. Figyelem őket. Nem bírálok, nem értékelem a cselekedeteiket. Egyszerűen ott vagyok, mint az árnyék. Az első pillanattól úgy is ragaszkodom hozzájuk, mint az árnyék az emberhez. Aztán ahogy egyre feljebb megy a nap úgy kerülök közelebb, hogy végül egybe is olvadjunk. spoiler Murakami ezen könyvében kevesebb a misztikum és több a logika. A racionalitástól azért most is elég messze áll. spoiler Mint minden könyve, ez is tudattágító. Számomra legalábbis mindig ad egy új perspektívát a dolgok vizsgálatához. Hiába hasonló az írásainak a szisztémája, mindegyikben lapul valami amitől egyedi lesz. Tényleg nem tudom megunni.

10 hozzászólás
>!
Chöpp 
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

KEDVENC
Amikor Muirakami Haruki könyveire gondolok, erre a regényre gondolok a legnagyobb szeretettel.

2 hozzászólás
>!
Stone
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Van ez a szerkezet bennünk. Agynak neveztük el. Ami elég érdekes elnevezés, mert én inkább diónak hívnám, ha már az ember a környezetéből ismert dolgokból veszi a neveket. Szóval ez az agy áll két félből. A két fél összeköttetése meg ki tudja milyen, szoros, laza, összekuszált, tökéletes. Ki tudja miért, más más funkciókat tölt be az ember tevékenységében a két félteke. Aztán vannak egyéb kiszögelések, melyek itt annyiban jelentéktelenek, hogy ez a könyv főként dualista. Mindenféle szinten beleszőtte a két tudati állapotot. Két történetben haladunk a semmi felé. A felszín és ami alatta van. De a felszínen sokat járunk alant és az alattiban sokat lélegzünk a felszínen. Aminek érthetetlennek és bonyolultnak kell lennie, sima és rendszerezett, teremtett, aminek rendszerezettnek és érthetőnek, az agyonkuszált és össze-vissza. Lebegő karakterek, nevek nincsenek, megfoghatatlan mindenki, csak egy adott pillanatban létezik, aztán már egy másik a következőben. Hiába tudunk meg a múltról információkat, nem teszik keménnyé és élővé a figurákat. De ez nem hiányossága a könyvnek, ez így pont jó, pont illik a képbe. Számomra sokkal inkább lélekboncasztal, mint információs társadalomban vájkáló. A szál ahol a két cég közti verseny van okozza hősünk bonyodalmait, mégis minden távolságot tart. A setétek is csak a képzeletünkben élnek, nem tudni, hogy vannak, vagy a gyermeki rettegés a sötétben alkotja meg őket. lényegében semmiről nem tudunk semmit és jól érezzük magunkat. Hülye állat az ember, egész életében kerget ideálokat, rohangál, kaparja a falat, szenved, vihog, küzd, feladja. Közben azt gondolja, hogy igen, fontos, ő nagyon fontos. Fityiszt az orrunkra. A véletlen, ami nem létezik csettint egyet és hopp, mint Alice, már összementünk, nézd, most hatalmasak lettünk. Ténylegesen beleszólhat-e az ember abba, ami a felszíne alatt létezik, megépítheti-e az önmaga tudatalattiját, értelme mennyi van. Álmodom dolgokat, amikről fogalmam sincs hogy ötlöttek fel bennem. Érdekes szerkezet a dió.
Igen, továbbra is szeretem ezt a japán írót, aki egész európaiul, meg amerikaiul ír, de azért mindig kilógatja a lólábát a japánságának.
(Van benne egy ordítói hiba, összekeverte az italokat, Az ITALOKAT! szörnyű)

3 hozzászólás
>!
sztinus P
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Tavaly az én Top5-ben volt az 1Q84..
Ezek után nagyon nehéz hasonló szenzációs és világrengető könyvet kapni ugyanattól. Bár most jut eszembe,valakinek sikerül.
Akkor talán Murakami bácsi nem tud többet adni nekem. Azt érzem kidolgozott egy receptet az íráshoz,és próbál ugyanazokkal játszani, ez már kiszámítható és unalmas. Legyen fiatal lány helyett inkább fiatal fiú a szerető,magányos férfi helyett családos nő a főhős,ne beszéljen annyit a pisiléséről.
Az információs háborúját fel nem foghatattam, kínaiul (japánul) volt, hülye vagyok a matekhoz.
Egy pozitívat kap bármikor: az irodalmi vonatkozások mindig jók, nyilván olvasott ember írta.

>!
narziss
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

„Arra gondolok, hogy nem hagyhatom el a lelkemet. Néha elnehezül ugyan, időről időre elsötétül, máskor repked, mint madár a szelek szárnyán, és ellát az örökkévalóság határáig.”

Ha csak ez a két mondat lett volna, amit kaptam a regénytől…! Sosem olvastam még olyan megejtően szép leírásokat, mint a Világvége páros fejezeteiben.

Murakami könyve mindenekelőtt időt kíván. Lelassulni, elmerülni, ízlelgetni, gyönyörködni. Töprengeni a megfejthetetlenen; bolyongani tudatos és tudattalan egymásba mosódó határmezsgyéin. Rácsodálkozni… és újfent gyönyörködni.
Ha valami tisztában, mélyben vágysz megmártózni, a Világvége a Te könyved (is) lehet.

2 hozzászólás
>!
brigi11 P
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Nem tudom, hogy mennyire volt szerencsés ezzel a könyvvel kezdeni az ismerkedést Murakami Haruki munkásságával. Arra fel voltam készülve, hogy nem egy szokványos könyv lesz, de igazi hullámvasút lett belőle. A történet tökéletesen van felépítve, a két szálon futó cselekmény nagyon jó, de helyenként nekem borzasztóan lassú, nehezen haladtam vele, az informatikai részek nem igazán kötöttek le. Sokkal jobban tetszettek a Világvége részek, már csak azért is, mert A keményre főtt csodaországban néha úgy éreztem, mintha valami Ki tud többet? vizsgán lennék. A vége nagyon meglepett teljesen másra számítottam.

3 hozzászólás
>!
modus_operandi
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Minden Murakami könyvet imádok, rajongója, szerelmese vagyok ennek az embernek. Ez a könyve pedig egy csoda. Utaztam a koponyámban és a szavakon lovagoltam. Bocs, de belém ragadt a szó.

>!
Enola87 P
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

„…olyan hülyén hangzik az egész, hogy még nem tudtam megemészteni.” (394. oldal)

Valahogy én is ezt érzem a történettel kapcsolatban.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Goofry P

Kinek ez, kinek az. Ettől érdekes a világ. Nem igaz?

33. oldal, Harmadik fejezet - A keményre főtt csodaország – Esőköpeny, Setétek, Átmosás

28 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes. Ahogy Shakespeare mondja, ha idén meghalunk, jövőre már nem kell.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · William Shakespeare
17 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP

Tudod, milyen az, amikor sötét, hideg magányban azt szeretnéd, hogy megöleljenek, de nincsen senki?

297. oldal

7 hozzászólás
>!
Dormeck

Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltoztathatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó szélcsendes éjszakákon.

3 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A könyvtár sem olyan már, mint régen. Talán csak álmodtam, hogy egykor a kölcsönzőcédulát a könyv tasakjába rakosgatták. Gyermekkoromban szerettem nézni, ahogy a kölcsönzőjegyemen sorakoztak a bélyegzővel benyomott dátumok.

93. oldal

17 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

– Gyanítom, hogy beleszerettél a könyvtárosnőbe. Nem mintha faggatni akarnálak, de miért is ne kérdezhetném meg. Hiszen mindig ott van a közeledben. Lázálmodban is róla beszéltél. No nem szégyen az. A fiatalság már csak ilyen. Akárkibe képes beleszeretni.

217. oldal

60 hozzászólás
>!
Goofry P

– A könyvtár olyan békés hely. Ott a rengeteg könyv, az emberek egyszerűen csak jönnek és olvasnak. Előttük az információ, senki sem töri magát érte.
– Bárcsak én is könyvtáros lettem volna – sóhajtottam fel. Tényleg, annak kellett volna lennem.

422. oldal, Harmincötödik fejezet

9 hozzászólás
>!
Sli SP

– Hogyan halt meg?
– Leütötték a buszon egy vasvázával.
– De miért?
– Rászólt egy punkra, hogy ne használjon a buszban haj-sprayt, mire az agyoncsapta a vázával.

504. oldal, Harmincötödik fejezet (Geopen, 2011)

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Joanne Harris: Aludj kislány
Joanne Harris: Csokoládés barack
Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
Vámos Miklós: Apák könyve
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Toni Morrison: A kedves
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Toni Morrison: Salamon-ének
Milena Agus: Szerelemkő