Sötétedés ​után 179 csillagozás

Murakami Haruki: Sötétedés után

Leszáll ​az éj Tokióra. A sötétedés beálltával pedig új törvények uralkodnak. Új dimenziók tárulnak föl: a tükrök még azután is megőrzik a beléjük tekintők arcát és alakját, miután azok már régen továbbálltak; a televízió képernyője egymásra nyíló világok határmezsgyéje lesz, olykor az átjárás is lehetséges. De jaj annak, akit az idegen világ foglyul ejt! Ahogy történik a regénybeli testvérpárral, Erivel és Marival. A szépséges nővér képtelen felébredni Csipkerózsika-álmából, míg húga bűntudattól gyötörten retteg az elalvástól. Az éjszaka árnyai pedig egyre csak sokasodnak körülöttük, és a neonreklámok villódzásától, a cigarettafüsttől és kávéillattól terhes levegő torokszorító érzetétől kísérve, úgy tűnik, mintha soha nem jönne virradat. Egy be nem álló szájú dzsessz-zenész, egy szexhotel vezetője, egy kínai prostituált vagy egy éjszaka túlórázó rendszergazda lép elő a sötétből – részvételükkel a félig szendergő metropolisz szórakozónegyede misztikus bűnesetek terepévé válik. A… (tovább)

Eredeti cím: アフターダーク

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Geopen, Budapest, 2016
184 oldal · ISBN: 9786155331916 · Fordította: Nagy Anita
>!
Geopen, Budapest, 2016
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331763 · Fordította: Nagy Anita

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

George Orwell


Kedvencelte 12

Most olvassa 10

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Murakami Haruki: Sötétedés után

Töredelmesen bevallom, ezt a Murakamit azért vettem előre az olvasmánylistámon, mert Nyáry Krisztián egy riportjában állított valamit, és le akartam ellenőrizni. Ahhoz meg nem éreztem magamban elég szuiciditást, hogy egy Coelhot vegyek előre az olvasmánylistámon. Aminek amúgy kábé a legvégén vannak – a Cukorrépa-termesztés Kelet-Belgiumban és a Mire nem jó egy golyóscsapágy? c. szakmunkák után közvetlenül.

Szóval: igaz-e, hogy Murakami az értelmiség Coelho-ja?*

Lássuk csak. Alapvetően mindketten szemre pehelykönnyű prózát írnak, sok klisével dolgoznak, és nem idegenkednek a hétköznapok szövete mögött megbúvó varázslattól. Ez nyilván felületileg rokonítja őket. De szerintem van egy alapvető különbség: amíg a brazil univerzumában a kérdésekre válaszok adhatók, addig a japán világának egyik legszembetűnőbb jellegzetessége épp az adekvát válaszok teljes hiánya – kvázi lehetetlensége. Tehát: amíg Coelho ezoterikus, addig Murakami misztikus. Persze lehet, hogy az „értelmiség”** ugyanolyan bizsergést érez a válaszok elmaradása miatt, mint amilyet a „nem-értelmiség” a konzervválaszok olvasásakor, amik mind külön-külön szinte kiabálnak azért, hogy a lapockánkra tetováltassuk őket. Amennyiben így van, a fenti állítás igaz. Csak bajosan ellenőrizhetjük kísérleti úton.

De hogy a könyvről is mondjak valamit. Atipikus Murakami műről van szó, nem csak azért, mert erősen behatárolt időben játszódik, de az elbeszélő miatt is, aki mintha voyeur-ként figyelné szereplőit egy mozgó kamera objektívjén keresztül. Tipikus Murakami műről van szó abból a szempontból, hogy egy két szálon futó cselekményt kapunk, melyben Mari és Takahasi bájcsevegését egy lényegesen mágikusabb fejezetsor ellenpontozza Mari nővérével, az alvó Erivel a középpontban, amelyben mintha felcsillannának a japán indusztriális horror (pl.: A kör) hangulatai. Van egy zsákutca-szál is az Alphaville szexhotel dolgozóival és látogatóival a főszerepben, de ez csak egy jellemző murakamis trükk, hogy az olvasót elkábítsa az ígért, de be nem váltott kapcsolódási pontok felkínálásával. Tetszett. És továbbra is úgy vélem, hogy Murakaminál senki sem ért jobban ahhoz, hogy a maga banális párbeszédei mögé beúsztassa azt a mágikus potenciált, amitől az ember úgy érzi: bármi megtörténhet. És mindez a nosztalgiára emlékeztető mintázatokat hoz létre – valószínűleg azért, mert oly sokunknak volt már olyan banális beszélgetése, ami végül mágikus kapcsolattá fejlődött, vagy legalábbis szeretnénk hinni, hogy banális beszélgetéseink akár mágiába is torkollhatnak.

* https://moly.hu/karcok/805277
** Nyilván ez egy felettébb lazán definiált „értelmiség”.

11 hozzászólás
>!
Kkatja P
Murakami Haruki: Sötétedés után

Tök jó volt újra elmerülni Murakami furán hangulatos világában (én nem érzem coelhósnak, bocsi Krisztián, hacsak nem az ilyen mondatokra gondolt: spoiler). Hol valós időben érkező élőképekkel, hol pedig mintha szüneteltetett lejátszást látnánk, így festi le most épp egy éjszaka nem mindennapi történetét, ami kellemesen melankolikus hangulatba ringatja az olvasóját, át-átpillantva a másik oldalra, megmutatva a bennünk élő jót és rosszat egyaránt.
Többet nem is mondanék róla, mert minden mást szuperul leírt már @Kuszma molytesó, köszi! :)) https://moly.hu/ertekelesek/2218319

>!
Geopen, Budapest, 2016
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155331763 · Fordította: Nagy Anita
1 hozzászólás
>!
Bélabá P
Murakami Haruki: Sötétedés után

Ez a regény ismét egy elképesztő Murakami Haruki alkotás. Nem olyan értelemben, mint a legmisztikusabb könyvei, inkább modern realizmussal megírt történetfolyam. Nem volt benne annyi Murakami Haruki-mix összetevő, amit megszoktunk, de a szerkezet egészen egyszerű és zseniális. Óráról-órára, percről-percre kameraképeket kaptunk az írótól. Nagyszerű, feszült történet volt a szexhotel-béli bűnügy. Ez a szál tetszett jobban, s nem az Aszai Eri alvós történet. Szeretném kérni, Mr. Murakami, hogy még írjon ilyen felépítésű regényeket akár még éjszakai– vagy akár nappali idősávban elhelyezve. Ez a könyv olyan élmény volt, mint a Köddé vált elefánt vagyis kedvenceltem, és jelessel (4,8) díjazom! Nagyon jól szórakoztam, élveztem minden mondatát. S végül köszönet @Vackor6-nak, hogy kölcsönadta nekem, s már csak egy könyv kell a teljes életműhöz, ami szintén nálam van.

4 hozzászólás
>!
Illatos_Hópehely P
Murakami Haruki: Sötétedés után

Hogy szokta Pély Barna mondani?
Nekem ez nem jött át. :(
Murakami személyében nem avattam új kedvencet. Ez volt az első könyvem. Nem mondom, hogy soha többet nem olvasok tőle, mert Soha ne mond hogy soha, de egyenlőre elég volt.
Valahogy a fülszöveg alapján egy egész más sztorira számítottam.
Eri szobájában zajló jeleneteknél kicsit a hideg futkosott a hátamon.
Vártam, hogy Sirakavát elkapják a kínaiak. :) Megérdemelte volna.
A be nem álló szájú dzsessz-zenész viszont kifejezetten szimpatikus volt.

8 hozzászólás
>!
Chöpp 
Murakami Haruki: Sötétedés után

Murakami Haruki egyre jobb lesz! Ahogy játszik a valósággal és a fikcióval, az példaértékű! A történetmesélése tökéletesen magával ragadó és senki máséhoz nem fogható. Mutatja számomra ezt az is – többek között –, hogy legalább 5 könyvtári könyv előtt „tolakodott be” a sor elejére, hogy elolvassam. A kis végtelenül pimasz! Nem baj. Imádom!

>!
ViraMors P
Murakami Haruki: Sötétedés után

Az éjszaka egy másik világ. Mások a színek, erőteljesebbek az árnyékok, más a hangulat. Mások az emberek.

Leszáll az éj Tokióra. Van, aki képtelen aludni, van, aki képtelen fölébredni. Rendhagyó találkozások, nem várt beszélgetések egyvelege ez a könyv, első ránézésre kissé kusza, másodikra sokkal inkább elgondolkodtató. Érdekes volt, bár nem volt egyszerű követni az egymást keresztező szálakat. Tetszett a hangulata, ahogy egyik másik jelenet a valóság és egy szomszédos valóság határán egyensúlyozott.
Így, a végén két dolgot sajnálok. Egyrészt, hogy nem hosszabb. Másrészt, spoiler

1 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Murakami Haruki: Sötétedés után

Első gondolatom, Murakamit még! Még, mert bár az első könyvem tőle, de egyből beleszerettem ebbe az egyedi, különleges, elvont stílusba. Még, mert ebben a könyvben még vártam pluszban jó pár oldalt. Annak ellenére, hogy sok minden ránk van bízva, hogy mit gondolunk mögé, úgy érzem, kicsit kurta lett.
Ilyen szemléletmóddal még egy regényben sem találkoztam, mintha leskelődnénk a szereplők után. Hogy mi a valós, mi nem, milyen mögöttes tartalom és szimbolika van a könyvben? Az majd talán újabb Murakamik olvasása után, vagy éppen ennek a könyvnek az újraolvasása után kiderül. De úgy érzem sok komplex, elvont világgal fogok még találkozni nála. Szóval Murakamit, még!

1 hozzászólás
>!
Morpheus
Murakami Haruki: Sötétedés után

Egy ideig hármas és négyes között ingázott a pontszám, az eleje kifejezetten irritált, pedig szeretem Murakami stílusát. Hogy ez a fordítás, vagy M. nehézkessége miatt volt, azt nem tudom eldönteni, de aztán lassan eltűnt ez az érzés a stílusa miatt. Mire befejeztem, már az irritált, hogy ugyan átnézünk megint a túlsó világba / oldalra, sőt egy picit át is lépünk, mintegy jelezte ezzel M., hogy ez nem hiányozhat a könyvéből (a fülszövegben túl van hangsúlyozva a reklám miatt) az átnézés, de amúgy teljesen funkciótlan, értelmetlen, sokkal jobb lett volna, ha nem kerül bele. Maga történés, illetve a történések, amelyek először két, majd három szálon futnak, végül ugyan összeérnek, részlegesen értelmet nyernek, mintha az egész bonyolult történetből csak egyetlen pont lenne a lényeges, az, hogy milyen a két testvér viszonya egymással. A többi történés, a többi szereplő nem több, mint futó érintkezés, amely ennek az egyetlen célnak volt alárendelve. Emiatt hiányérzetem is lett. Szóval Murakami Úr, egy kicsit több (vagy kevesebb) futás kellene és jobb könyvek írása ennél. Mert bebizonyította, hogy tud ennél jobbat is. És nem muszáj mindig átmenni a túloldalra, de ha átmegy, akkor ott kellene maradni és nem csak nézni, hanem értelmet is találni, összerakni a dolgokat. Persze ehhez mélyen bele kellene merülni, amiről sejtem, hogy kockázatos, és hogy nem mer, vagy nem tud már, azt érzékelem. Szóval el kellene dönteni, hogy mi legyen…

>!
Spaceman_Spiff IP
Murakami Haruki: Sötétedés után

Vannak benne macskák meg fül. Kút nincsen.
Úgy igazából nem tudom hová tenni ezt a vékony kis könyvet. Nem annyira erős a mágikus/furcsa vonal benne, mint a kedvenc Murakami köteteimben, de mégsem az a szerelmes sodródás, mint ami a másik véglet. Valahogy mindenből kevés van benne. Ott van az éjszakai Tokió, de attól is többet várna az ember, hiába találkozunk pár furcsa figurával. Ott van a mágikus, de az is csak leheletnyi, nemcsak, hogy nem épül be a regény cselekményébe, de igazán a funkcióját sem értem. Igazából a legerősebb dolog a két fiatal, Mari és Takahasi önjellemzése, Mari nővéréhez való viszonya és ahogy a fiú próbál közel kerülni a lányhoz. Nem tudok belekötni a könyvbe igazán, bár itt-ott kicsit túl mesterkéltnek éreztem, ahogy a 19 és 21 éves szereplők önmagukról beszélnek (szerintem ennyi idősen nem jut el olyan mély önanalízisig szinte senki, mint ezek ketten).
Ugyanakkor a stílus szerintem rendben van, ez a „kameranézet” nekem működött, véleményem szerint jól használható egy éjszakai „körképhez”.
Bár csak tudnám, mi volt a mágikus részek értelme. Mert mintha ez lenne a kulcsa a dolognak, de nem értem, és ezért az egész könyv egy nem rossz, de nem is igazán jó könyv. Viszont legalább Murakami, ha más nem is…


Népszerű idézetek

>!
Leviszí

Két szemében csendes tófelszínen tükröződő szürke felhőként bukkan fel a magàny àrnyalata.

142. oldal, 14. fejezet, 04:25

>!
Kkatja P

(…) étteremben nem nagyon eszem csirkét.
– Miért nem?
– Mert az étteremláncokban felszolgált csirkéket sok esetben rémes gyógyszerekkel tömik. Növekedésserkentőkkel meg hasonlókkal. A csirkéket szűk, sötét ketrecekben tartják, teleinjekciózzák őket, vegyi anyagokkal teli tápon nevelkednek, aztán irány a futószalag, egy gép eltöri a nyakukat, ripp-ropp, egy másik letépi a szárnyukat.
– Asszta! – mondja a fiú. Aztán elmosolyodik. Amikor mosolyog, a szeme sarkában elmélyülnek a ráncok. – Csirkesaláta George Orwell módra!

11-12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Orwell
>!
vorosmacska

… túlságosan sokáig, túlságosan mélyen aludt. Olyan mélyen, hogy valahol útközben ott felejtette az eredeti valóságot.

109. oldal

>!
Chöpp 

Senki sem láthatja előre, hogy mikor és hol nyel el egy embert ez a mélység, és mikor köpi vissza.

163. oldal

>!
vorosmacska

Fura az ember emlékezete, tisztára, mint egy fiók, telis-tele haszontalan vackokkal. A lényeges dolgok meg, amikre tényleg szükségünk lenne, egymás után hullnak ki belőle.

157. oldal

>!
AeS P

Ezen a világon van, amit csak egyedül lehetséges megoldani, és van, amit csak ketten. A kettőt fontos jól kombinálni.

156. oldal (Geopen, 2016)

>!
vorosmacska

– Én szolid lény vagyok. A reflektorfény nem nekem való. Hozzám inkább a köret szerepe illik. Káposztasaláta, sült krumpli – a Wham! másik fele.

15. oldal

>!
ViraMors P

– Éjjel az éjszaka ideje érvényes – mondja a tulaj. – Gyufát sercegtet, rágyújt egy cigarettára. – Fölösleges ellenkezni vele.

61. oldal

>!
vorosmacska

– Azt hiszem, idővel, apránként tényleg felépítettem valamit, amit a saját világomnak nevezhetek. Megkönnyebbülök, amikor egyedül lehetek benne. De maga a tény, hogy ki kellett építenem egy ilyen világot, azt jelenti, hogy sérülékeny és gyenge ember vagyok, nem igaz? És kívülről ez a világ jelentéktelen, vacak kis világ. Amit egy erősebb szél elfúj, mint egy kartondoboz házat…

155. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Pauline Melville: Napfogyatkozás Guyanában
Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága
Milena Agus: Szerelemkő
Mark Helprin: Téli mese
David Safier: Jézus szeret engem
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Amy Tan: A száz titkos érzék
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita