!

Kafka ​a tengerparton 426 csillagozás

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Olvasók Boltja 3.192 Ft
Régikönyvek.hu 3.300 Ft
Bookline · 3.990 Ft –15% 3.391 Ft
Könyvtár

A ​Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember. Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket.
Kalandok és rejtélyek könyve ez, amelyben az olvasó kíváncsiságát ingerlően bonyolódnak egymásba a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Geopen, Debrecen, 2015
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973145 · Fordította: Erdős György
>!
Geopen, Debrecen, 2013
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973145 · Fordította: Erdős György
>!
Geopen, Budapest, 2010
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973145 · Fordította: Erdős György

2 további kiadás


Enciklopédia 19


Hirdetés

Kedvencelte 117

Most olvassa 58

Várólistára tette 307

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 8

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
passievrucht könyve Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Kiemelt értékelések

+
>!
csillagka P
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Elég sok kérdés maradt bennem. Nagyon nem szeretem az árva-gyerek sztorikat, akkor se ha itt legalább az világ nem ütötte tovább a főhőst. Kafka nem egy átlagos kamasz, de nem is átlagos dogok történnek vele, erős marad és végül is helyre tette az életét. A másik szál sokkal jobban tetszett. (három napja azon gondolkozom, miről is szeretnék beszélgetni Bonnyval, és rájöttem nem biztos hogy egyformán látnánk a világot) Kedvenc szereplőm Hosino, egyszerű, jóindulatú és van még mit felfedeznie a világból (ami sikerülni is fog neki)
Az egész könyv egy elfajult álomvilág, furcsán kevert japán identitásával, vallási egyediségével. Murakami kicsit meglepett, sok mindenre számítottan, de hogy ennyire rám hagyja a válaszokat arra nem. Hát nem egy szájbarágós fazon az biztos. Hamarosan újra találkozunk.

+
>!
vik
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

egyik kedvenc regenyem. de nem csak azert kulonleges nekem mert a tortenet mesterien van megirva, hanem azert is mert a magyar kiadas boritojan szereplo fekete macska az enyem:)

ez pedig ugy tortent hogy edesapam tordelo-szerkeszto es eppen az o cege adta ki a regenyt.

+
>!
verdeleth
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Úgy érzem magam, mint a padból kieső diák, aki csak jelentkezik, de mindenki elmondja előtte, amit akar. És mire sorra kerül, már mindent elmondtak. Na itt is ez áll fenn. Ha visszamennék az időben, mondjuk 3 évvel, regisztrálnék a molyra, gyorsan összeszedném jegyzeteimet Bényei Tamás – Apokrif iratok c. könyvéből (ami nem könnyed olvasmány a mágikus realizmusról), magammal vinném kinyomtatva az eddigi értékeléseket, (amik ugye a múltban még nem léteztek) és szépen én írnám le ezeket az okos gondolatokat, pl. a regény narratív logikája és az álmok természete között, vagy a mű Oidipusz- és más irodalmi párhuzamait vagy szimbólumkészletét.
De mivel ezek már itt le vannak írva, időgépem sincs (és nem is egy mágikus realista regény lapjairól jöttem le, így nem tudok időgép-esőt előidézni), marad az egyetlen személyes, saját benyomásom: ez a regény úgy össze van rakva, ahogy kell.
Szinte üresjáratoktól mentes, fénysebességgel lehet lapozni, csodálkozni, nevetni, szexuális izgalomba jönni, elszörnyedni. És persze élvezni az író fantázia magasfokú működését. A párhuzamos szerkesztés is érdekes (bár nem egyedülálló) megoldás. A könyv első felében a Tamura Kafka vonal érdekelt jobban, majd a Nakatás fejezetek, végül már mindkettő nagyon érdekes volt, és mindenkit megszerettem. Ehhez persze kellett az az írói fogás is, ahogy a két vonalat egybefonta. Sajnos vagy nem, de sok kérdés nyitott maradt és nem kaptunk megnyugtató válaszokat. De a (poszt)posztmodern korban még elvárunk ilyet bárkitől is?

8 hozzászólás
+
>!
Youditta
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Két párhuzamosan futó történet, melyek járják az útjukat, majd összeérnek.
Az egyik egy tizenöt éves fiúé, aki mindent hátrahagyva neki indul a nagyvilágnak, vagyis Japánnak, hogy megtalálja édesanyját és nővérét.
A másik történet pedig egy öregemberé, aki tud a macskákkal kommunikálni és akit féleszűnek tartanak. Dehogy az.

Mindketten elindulnak a saját útjukra más okból, de mindketten valami elől menekülve és valamit keresve. Aki olvasott már Murakami Harukit tudja milyen a stílusa, itt sem hazudtolja meg magát. Minden szimbolikus, jelképekkel teli, mágikus, különleges, bizar, egyedi.
Nekem a személyes kedvencem az öregember volt, Nakata, akiről a végtelenségig olvasnék, mert annyira kedves és szerethető személyisége volt. Kafka, vagyis a fiú története is érdekes, de azért ő nem nyert meg annyira magának, mint Nakata.
A könyvvel egyébként bajban vagyok, sok a kérdés, kevés a válasz, de ez itt most annyira nem zavart. Tetszett az egész ötlet, amit Haruki kitalált, nagyon jól is oldotta meg, a vége is különleges lett, de azért többször volt bizar számomra egy-két rész, ami miatt néhány részt nem szívesen olvastam.

Az biztos, hogy nagyon különleges történet, amit kitalálni már maga egy elképzelhetetlen dolog számomra. De Haruki ilyen különleges figura, akinek kipattannak a fejéből ilyen elképesztő ötletek.

9 hozzászólás
+
>!
kvzs P
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Olyan ez a könyv, mint egy álom. Amikor benne vagyok, akkor egyértelmű, de amikor meg akarom fogni a logikáját, akkor kifolyik az ujjaim közül, mint a víz, elborít és elringat.
Tele van szimbólumokkal, jelképekkel, utalásokkal és ezek a rétegein keresztül oda-vissza vándorolnak. Mintha a könyv egyik része közvetlenül a tudatalattimhoz szólna. Olvastam, nem értettem, de mégis és ez az egész teljesen természetes.
A történetben semmi nem az aminek látszik, semmi nem egyértelmű vagy logikus, nincs eleje vagy vége, nem ad válaszokat, de talán még kérdései sincsenek. Mint egy varázslatos álom.
Már a gyönyörű szövege miatt is megéri elolvasni.

+
>!
Bélabá
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Nem tudom, hogy jól van-e így, de most egyezik a véleményem az olvasói többség értékelésével. Középszerű regény ez Murakami Harukutól. Nem sok könyvnél éreztem ilyet, és ez bosszant kicsit. A regényei közül eddig ez volt a leggyengébb alkotása. Szerintem túlírt, vontatott, eseménytelen, hullámzó. Voltak részei, sajnos csak kevés, amikor élveztem, de a többségét untam és vártam történjen valami vagy gyorsan lépjek rajta túl. A könyvtáros részek tetszettek, a könyv eleji háborús események, emlékek szintén viszont a macskás részek kimondottan irritáltak. Nagyon elvont, földöntúli dolog volt ez a szál. A Nakatás részeknél is akadtak unalmasak, csalódás volt. Nem is ragoznám tovább… Ez most sok volt, hosszú, eseménytelen. Mintha csak a pénztárca dagasztása miatt készült volna, szív vagy lélek nélkül. 3,5 csillag (3,6 pont).

+
>!
pepege MP
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Murakami úgy ír, hogy pont annyi természetfölötti, elképzelhetetlen, mondhatnám úgyis, hogy fantazy-s van benne, amit én személy szerint még el tudok viselni. S emiatt, hogy ezt a határértéket nem lépi túl, ezt nem is tekinthetem problémának. De van-e itt egyáltalán probléma? Az alaptörténet jó, a párhuzamos fejezetes szerkesztés a kedvencem – főleg, hogy egy idő után a két fejezet szereplőinek sorsa, tehát az események, mint Murakaminál általában megszokhattuk, összecseng. Kalandos, olvasmányos, gyorsan haladós. Egyszóval: remek!

8 hozzászólás
+
>!
Marcus 
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

A két szálon futó történet egyik főhőse egy tizenöt éves fiú, aki elszökik otthonról, ahol apjától teljesen elidegenülten élt. Útja során több érdekes emberrel találkozik, akik révén talán a saját sorsa is helyrebillen. A másik főszereplő egy öregember, aki egy misztikus gyermekkori trauma miatt kicsit értelmi fogyatékos, ugyanakkor például tud beszélgetni a macskákkal, és rendelkezik még egy-két igencsak érdekes képességgel.

A mágikus realizmus „szabályainak” megfelelően hőseink útját mágikus-misztikus jelenségek kísérik, míg végül egészen alámerülnek a Murakami által megálmodott – talán a japán hitvilágból összegyúrt – furcsa világba. De közben azon is elmerenghetünk, hogy a mi világunk nem ugyanolyan furcsa-e.

A lényeg mégsem ez, hanem jóval inkább azok az emberek, akiknek a sorsát, legbelsőbb gondolatait ismerhetjük meg. Murakami kitűnő érzékkel ábrázolja ezeket a karaktereket, egy pillanatig sem érezzük azt, hogy valószínűtlenek lennének (így persze a mágikusból is teljesen természetesen lesz realitás). Az ő életük, az ő történetük jelenti egyben az üzenetet is, melyet nehéz megfogalmazni, pedig nagyon mélyen az emberbe nyúl. Mert mi vagyunk Kafkák a tengerparton, a kislányok a zongoránál, a férfi-férfiak, a nők-nők, a férfi-nők.

+
>!
Enola87
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Nem igazán tudom eldönteni, hogy mit gondolok a könyvről…. a maga módján tetszett, de valahogy egész végig kívül rekedtem. Olvasás közben azt éreztem, hogy vagyok én, és van egy regény, amit olvasok, és a kettőnk között levő távolság az oldalak előrehaladtával növekszik. Voltak részek, amelyek kicsit homályosak, érthetetlenek, de ezek olyan természetesen tartoznak hozzá a történethez, hogy feleslegesnek tartottam komolyabban elmélkedni rajtuk. Több labirintus keveréke ez a könyv. Ott vagy az összekeveredett labirintusok között, keresed a kiutat, és amikor megtalálod, nem vagy biztos benne, hogy azt a kiutat találtad-e meg, amit kerestél, és amire szükséged van….

+
>!
pat P
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Hülye vagyok én, hogy eddig nem olvastam Murakamit.
Kevés olyan könyv van, amire szívvel, lélekkel, aggyal, továbbá zsigerből megadom az öt csillagot.
Kevés olyan könyv van, ahol minden nézőpontváltásnál először elszomorodtam és hiányérzetem volt egy pillanatra, aztán nagyon megörültem, hogy végre olvashatok a másik társaságról. Kizárólag fejezetek közben voltam képes letenni. Rendszerint késő éjszaka.
Kevés olyan könyv van, ahol a véres vagy szexes jelenetek egyáltalán nem gusztustalanok és visszatetszőek, mert a helyükön vannak, értelmük, önmagukon túlmutató jelentésük van.
Kevés olyan könyv van, aminek az összes szereplője ennyire kidolgozott, egyéni, ráadásul többnyire nagyon kedves és szerethető. Nakatát, Hosinókámat, Kafkát, Szaeki assszonyt, Johnny Walkert, Sanders ezredest, Ócuka urat és a többieket még jó sokáig nem fogom elfelejteni. (Csak a hülye japán nevüket.)
Kevés olyan könyv van, ami ilyen gyönyörűen metaforás-jelképes, viszont remek humora van, ellenben a cselekménye csak önmagában is megállná a helyét.
Ahol a bal agyféltekém méltatlankodott, hogy ennek kérem mi értelme, ott a jobb agyféltekém sikítozva csápolt, hogy ez most neki szól, és neki tetszik, és nem kell mindent érteni. Álomlogika, ugyebár.
(Aki eztán leponyvázza, annak velem gyűlik meg a baja! :)

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
ludovika

Nem akarom a kedvedet szegni, de mehetsz bármilyen messzire, sohasem tudhatod, hogy tényleg elszabadultál-e innen. A távolság nem mindenre megoldás.

7. oldal

+
>!
ludovika

Az emlékek azok, amelyek a testet belülről melegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják.

578. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék
+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Nagyon sötét van. Benned is, kívüled is.

549. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sötétség
++
>!
ludovika

Régen nem férfiak és nők éltek a világon, hanem férfi-férfiak, férfi-nők és nő-nők. Vagyis mindenkiben két ember lakozott. Így azután elégedetten éltek, és nem láttak szükséget semmiben. Csakhogy Istenség egy pengével mindet félbevágta. Pontosan kettő egyenlő félre. Ezért azután külön férfi és nő lett belőlük, és egész életükben összevissza kószálnak keresve a másik felet, akinek valahol csak meg kellett maradnia.

55. oldal

16 hozzászólás
+
>!
ludovika

Egyedül maradva behatolok a könyv lapjain megelevenedő világba. Ezt az érzést mindennél jobban szeretem.

84. oldal

+
>!
Enola87

Ha valakit mélyen szeretnek, miért kell ugyanolyan mély sebeket ejteni rajta?

593. oldal

+
>!
ludovika

A szűkagyúság megöli a képzeletet. Egyoldalú tézisek, üres frázisok, lopott ideálok, merev rendszerek. Én ezektől félek. Rettegek tőlük és gyűlölöm őket. … A képzeleterő hiányából fakadó értetlenség és könyörtelenség olyan, mint az élősködő féreg. A gazdát is átváltoztatja, maga is változik, hogy terjeszkedhessen.

268-269. oldal

+
>!
Bélabá

Már tudom, hogy egy könyvtárban fogom elütni az időt estig. Előzőleg utánanéztem, hogy Takamacu környékén milyen könyvtárak vannak. Kiskoromtól fogva mindig is a könyvtár olvasótermében szoktam az időt múlatni. Gondoljunk csak bele, ha egy kisgyerek nem akar hazamenni, kevés hely van, ahová elmehet egyedül. Se presszóba, se moziba. Csakis a könyvtár marad neki. Ott nincs belépődíj, és senki sem kifogásolja, ha egyedül odamegy. Leül egy asztalhoz, és azt olvas, amit akar. Mentem haza biciklin az iskolából, és gyakran betértem a közelben lévő kerületi könyvtárba. Tanítási szünetben is rengeteg időt töltöttem el ott. Történeteket, regényeket, életrajzokat vagy történelmet olvastam, mindent, ami a kezem ügyébe került. Miután a gyerekirodalmon egyvégtében végigmentem, áttértem az általános művek polcára, és a felnőtteknek való könyveket kezdtem olvasni. Még azt is végigolvastam az utolsó betűig, amit nem nagyon értettem. Amikor pedig belefáradtam az olvasásba, beültem valamelyik kabinba zenét hallgatni.
Nem értettem hozzá, tehát sorban felraktam mindent, amit csak ott találtam. Így hallgattam végig mindenfélét Duke Ellingtontól kezdve a Beatlesen át a Led Zeppelinig. A könyvtár lett a második otthonom. Vagy azt is mondhatnám, hogy számomra talán a könyvtár volt a valódi. Mindennap betértem oda, a könyvtárosnők már arcról ismertek. A nevemet is tudták, találkozáskor köszöntünk egymásnak és olykor néhány szót váltottunk. (Igaz, amilyen szégyellős voltam, sokszor válasz nélkül hagytam őket.)
Van Takamacuban egy magánkönyvtár, egy régi gazdag családból származó ember alakította át a saját villájából. Ritkaságokat is tartanak benne, a ház és a kert külön is nagyon értékes. Láttam a fényképét a Napvilág című magazinban. Hatalmas, hagyományos japán stílusú épület, a pompás, inkább előkelő szalonra emlékeztető olvasóteremben kényelmes pamlagokon ülve olvasgatnak az emberek. A fénykép különös, erős hatást tett rám, és elhatároztam, ha egyszer módom nyílik rá, megnézem én magamnak ezt a könyvtárat. A neve Kamura Emlékkönyvtár.

47-48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
+
>!
Soós_Norbert

Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják.

578. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék

Hasonló könyvek címkék alapján

Jerzy Sosnowski: Aglaja
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Sánta sors
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Mese a Trojkáról
Nalini Singh: Borzongás
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
J. L. Armentrout: Opál
Catherine Fisher: Incarceron
Frank Schätzing: Raj
David Mitchell: Felhőatlasz