Kafka ​a tengerparton 576 csillagozás

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

A ​Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember. Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket.
Kalandok és rejtélyek könyve ez, amelyben az olvasó kíváncsiságát ingerlően bonyolódnak egymásba a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Geopen, Budapest, 2017
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155724152 · Fordította: Erdős György
>!
Geopen, Budapest, 2015
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973145 · Fordította: Erdős György
>!
Geopen, Budapest, 2013
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973145 · Fordította: Erdős György

3 további kiadás


Enciklopédia 70

Szereplők népszerűség szerint

Hosino · Louis Hector Berlioz · Nakata · Ósima · Szaeki · Tamura Kafka

Helyszínek népszerűség szerint

Spanyolország


Kedvencelte 157

Most olvassa 48

Várólistára tette 390

Kívánságlistára tette 263

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

vik>!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

egyik kedvenc regenyem. de nem csak azert kulonleges nekem mert a tortenet mesterien van megirva, hanem azert is mert a magyar kiadas boritojan szereplo fekete macska az enyem:)

ez pedig ugy tortent hogy edesapam tordelo-szerkeszto es eppen az o cege adta ki a regenyt.

Morpheus>!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Ha választanom kellene három könyvet, amit magammal vihetnék, ez lenne az egyik. Ez biztos. Másodszori olvasásra is csak azt tudom mondani, ez az író legmélyebb, legkiérleltebb könyve, amelyben olyan messze megy át a másik oldalra, amennyire csak tudott, lehetséges. És ez számomra numinózus.
Most nem volt meg az az érzésem, hogy ezt a könyvet egyenesen nekem és csak nekem írta, viszont most is mély érzéseket, sőt érzelmeket hozott elő belőlem, és még ha nem is annyira érintett meg, mint előzőleg, ezzel szemben most a történet nemcsak kitárult, hanem össze is zárult. Első olvasásra én is úgy voltam vele, hogy sok mindent nem értettem, de ez igazából nem számított, csak elfogadtam a csodát. Másodszorra viszont megértettem és nemcsak megveregetem a saját vállam, hanem azt a tanulságot is elviszem, hogy nagy kedvenceinket érdemes másodszor is elolvasni. Nem tudom, harmadszorra elolvasni évek múlva milyen lesz, de bízom benne, hogy ha lesz is ami nem jön át annyira, valami más több lesz benne, mint az előző olvasásokban.

Előző értékelésem:
Nem ez volt az első könyvem az írótól, de amikor olvastam, úgy éreztem, hogy ezt a könyvet személyesen nekem írta, mintha ismerne engem. Ez olyan élmény volt, amit még soha egyetlen könyvnél sem éreztem. Ezért kerül a kedvenceim közé, ha nem is a legelejére.

5 hozzászólás
csillagka P>!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Elég sok kérdés maradt bennem. Nagyon nem szeretem az árva-gyerek sztorikat, akkor se ha itt legalább az világ nem ütötte tovább a főhőst. Kafka nem egy átlagos kamasz, de nem is átlagos dogok történnek vele, erős marad és végül is helyre tette az életét. A másik szál sokkal jobban tetszett. (három napja azon gondolkozom, miről is szeretnék beszélgetni Bonnyval, és rájöttem nem biztos hogy egyformán látnánk a világot) Kedvenc szereplőm Hosino, egyszerű, jóindulatú és van még mit felfedeznie a világból (ami sikerülni is fog neki)
Az egész könyv egy elfajult álomvilág, furcsán kevert japán identitásával, vallási egyediségével. Murakami kicsit meglepett, sok mindenre számítottan, de hogy ennyire rám hagyja a válaszokat arra nem. Hát nem egy szájbarágós fazon az biztos. Hamarosan újra találkozunk.

6 hozzászólás
SteelCurtain >!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Remek stílus, gördülékeny, habár kissé túlírt történet, s nekem mégis hiányérzetem támadt. Minden úgy jó, ahogy van? A feldolgozatlan múlttal fölösleges addig foglalkozni, amíg szembe nem jön? Viszonyuljunk passzívan az élethez, s hagyjuk sodortatni magunkat a sorssal? Murakami gyönyörű, étvágygerjesztő tálalásban helyezi tányérunkra az ízetlen, lapos megoldásokat. X.-ik olvasásom a szerzőtől, de még nem találkoztam regényeiben olyan főszereplővel, aki enyhén fogalmazva ne lett volna meglehetősen alulmotivált. A sztori egyébként is repedezik. Meggyőződésem, hogy szexről neki egyáltalán nem volna szabad írnia, mert ismét olyan jelenetek szerepelnek a regényében, melyek legfeljebb szűz kamasz fiúk nagyotmondó versenyén állnák meg a helyüket. Megítélésem szerint az sem tett igazán jót a műnek, hogy bizonyos elemeiben a fantasyhoz közelített. A macskák tervszerű lemészárlására adott magyarázat egy egyébként normál világban játszódó műben szimplán az elmebetegség jele lenne. Nekem itt is annak hatott. És akkor még ott van az egyik női karakter, aki női testben homoszexuális férfinak érzi magát. Itt kis híján fejre álltam. Fogalmam sincs, hogy létezhet e ilyen, de minden agysejtem tiltakozik ellene. Lehet valaki hetero-, vagy homo- szexuális, és én még annak a logikáját is megértem, hogy valaki az egyik nem testében a másik nem tudatával rendelkezik, ezért átoperáltatja magát, de a regénybeli szituációt egyszerűen képtelen vagyok megemészteni. Mellesleg talán rávilágít Murakami sikerének egyik kulcsára az, hogy az adott karakter egyébként egy meglehetősen szimpatikus figura. És regényei mindig a hasonló alakok raktáráruházának bizonyulnak. De tartok tőle, hogy nekem most már majd el kell engednem Murakamit, mert ezúttal is csak azt bizonyította be, hogy szenzációsan tud ő írni kiérlelt mondanivaló nélkül is.

6 hozzászólás
verdeleth>!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Úgy érzem magam, mint a padból kieső diák, aki csak jelentkezik, de mindenki elmondja előtte, amit akar. És mire sorra kerül, már mindent elmondtak. Na itt is ez áll fenn. Ha visszamennék az időben, mondjuk 3 évvel, regisztrálnék a molyra, gyorsan összeszedném jegyzeteimet Bényei Tamás – Apokrif iratok c. könyvéből (ami nem könnyed olvasmány a mágikus realizmusról), magammal vinném kinyomtatva az eddigi értékeléseket, (amik ugye a múltban még nem léteztek) és szépen én írnám le ezeket az okos gondolatokat, pl. a regény narratív logikája és az álmok természete között, vagy a mű Oidipusz- és más irodalmi párhuzamait vagy szimbólumkészletét.
De mivel ezek már itt le vannak írva, időgépem sincs (és nem is egy mágikus realista regény lapjairól jöttem le, így nem tudok időgép-esőt előidézni), marad az egyetlen személyes, saját benyomásom: ez a regény úgy össze van rakva, ahogy kell.
Szinte üresjáratoktól mentes, fénysebességgel lehet lapozni, csodálkozni, nevetni, szexuális izgalomba jönni, elszörnyedni. És persze élvezni az író fantázia magasfokú működését. A párhuzamos szerkesztés is érdekes (bár nem egyedülálló) megoldás. A könyv első felében a Tamura Kafka vonal érdekelt jobban, majd a Nakatás fejezetek, végül már mindkettő nagyon érdekes volt, és mindenkit megszerettem. Ehhez persze kellett az az írói fogás is, ahogy a két vonalat egybefonta. Sajnos vagy nem, de sok kérdés nyitott maradt és nem kaptunk megnyugtató válaszokat. De a (poszt)posztmodern korban még elvárunk ilyet bárkitől is?

8 hozzászólás
Chöpp >!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Nagyon-nagyon régóta halasztgatom ezt a regényt Murakami Harukitól. Szinte mindent elé vettem, amit csak tudtam. (Most már csak az 1Q84 trilógiával vagyok így.) Tudtam, hogy jó lesz, különleges lesz. Meg is lepett az elején, hogy mennyire ugyanolyan és mégis mennyire más, mint a többi. 15 éves és hatvanas főhősei mindketten mintha az író egy-egy múltbeli, vagy jövőbeli éndarabjai lennének. A történet folyása és misztikuma varázslatos. Nakamura bácsi tiszta egyszerűsége szinte bódhiszattva magasságokig süllyed emelkedik. Álom, valóság, múlt és jelen megint kavargott, mint egy misztikus ősleves, és mégsem lett belőle ízetlen kotyvalék.
A macskáknak eddig is köszöntem mindig. Mosolyogva, szigorúan zárt ajkakkal, hogy ne tűnjön agresszív kihívásnak a számukra. Néhánnyal beszédbe is elegyedtem, ha a közelembe merészkedtek. Ezután is így szándékozom közeledni feléjük. Hátha egyszer visszaszólnak. Vagy a fák. Ki tudja…

5 hozzászólás
kvzs P>!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Olyan ez a könyv, mint egy álom. Amikor benne vagyok, akkor egyértelmű, de amikor meg akarom fogni a logikáját, akkor kifolyik az ujjaim közül, mint a víz, elborít és elringat.
Tele van szimbólumokkal, jelképekkel, utalásokkal és ezek a rétegein keresztül oda-vissza vándorolnak. Mintha a könyv egyik része közvetlenül a tudatalattimhoz szólna. Olvastam, nem értettem, de mégis és ez az egész teljesen természetes.
A történetben semmi nem az aminek látszik, semmi nem egyértelmű vagy logikus, nincs eleje vagy vége, nem ad válaszokat, de talán még kérdései sincsenek. Mint egy varázslatos álom.
Már a gyönyörű szövege miatt is megéri elolvasni.

Youditta>!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Két párhuzamosan futó történet, melyek járják az útjukat, majd összeérnek.
Az egyik egy tizenöt éves fiúé, aki mindent hátrahagyva neki indul a nagyvilágnak, vagyis Japánnak, hogy megtalálja édesanyját és nővérét.
A másik történet pedig egy öregemberé, aki tud a macskákkal kommunikálni és akit féleszűnek tartanak. Dehogy az.

Mindketten elindulnak a saját útjukra más okból, de mindketten valami elől menekülve és valamit keresve. Aki olvasott már Murakami Harukit tudja milyen a stílusa, itt sem hazudtolja meg magát. Minden szimbolikus, jelképekkel teli, mágikus, különleges, bizar, egyedi.
Nekem a személyes kedvencem az öregember volt, Nakata, akiről a végtelenségig olvasnék, mert annyira kedves és szerethető személyisége volt. Kafka, vagyis a fiú története is érdekes, de azért ő nem nyert meg annyira magának, mint Nakata.
A könyvvel egyébként bajban vagyok, sok a kérdés, kevés a válasz, de ez itt most annyira nem zavart. Tetszett az egész ötlet, amit Haruki kitalált, nagyon jól is oldotta meg, a vége is különleges lett, de azért többször volt bizar számomra egy-két rész, ami miatt néhány részt nem szívesen olvastam.

Az biztos, hogy nagyon különleges történet, amit kitalálni már maga egy elképzelhetetlen dolog számomra. De Haruki ilyen különleges figura, akinek kipattannak a fejéből ilyen elképesztő ötletek.

9 hozzászólás
risingsun>!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Murakami teljesen elvarázsolt ezzel a könyvével.
A zene kapcsolata a szöveggel, a szöveg kapcsolata a zenével, a képek, szimbólumok kapcsolata a szöveggel, a szereplők fejlődése, átalakulása, érzelmi rétegeik külön-külön is izgalmasak lennének, de együtt egy olyan egyveleget alkotnak, mely felfoghatatlanul színes és összetett. Az egyes (jelentés)rétegek olyan leheletfinoman borulnak egymásra, hogy szétválasztani már nem is lehet őket, így alkotnak egy új egységet. A valós és fiktív elemek olyan gyönyörűen jelennek meg és olvadnak egybe, mint a milliónyi hópehely havazáskor. Hosszan szállingóznak lefelé, majd a földön egymás mellé bújnak, rétegződnek, hogy végül közösen alkossanak egy nagy összefüggő egységet. Így olvadnak egybe a történet különböző szálai is, a fiatal, otthonról elszökött fiú, a kissé fura és rejtélyes, macskákkal társalgó öreg, a világban helyét kereső kamionsofőr, no és persze a könyvtáros és könyvtárvezető asszony történetei is minid-mind beépülnek és helyükre kerülnek úgy, hogy a történet végén több kérdés marad megválaszolatlanul. Mégis, így kerek, egész, színes, szagos, szomorú, vidám, elgondolkodtató. Akárcsak az élet.

Magába szippantott, letehetetlen olvasmánynak bizonyult. Az első könyvem volt Murakamitól, de egész biztos, hogy nem az utolsó.

>!
Geopen, Budapest, 2015
692 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973145 · Fordította: Erdős György
3 hozzászólás
Bélabá>!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Nem tudom, hogy jól van-e így, de most egyezik a véleményem az olvasói többség értékelésével. Középszerű regény ez Murakami Harukutól. Nem sok könyvnél éreztem ilyet, és ez bosszant kicsit. A regényei közül eddig ez volt a leggyengébb alkotása. Szerintem túlírt, vontatott, eseménytelen, hullámzó. Voltak részei, sajnos csak kevés, amikor élveztem, de a többségét untam és vártam történjen valami vagy gyorsan lépjek rajta túl. A könyvtáros részek tetszettek, a könyv eleji háborús események, emlékek szintén viszont a macskás részek kimondottan irritáltak. Nagyon elvont, földöntúli dolog volt ez a szál. A Nakatás részeknél is akadtak unalmasak, csalódás volt. Nem is ragoznám tovább… Ez most sok volt, hosszú, eseménytelen. Mintha csak a pénztárca dagasztása miatt készült volna, szív vagy lélek nélkül. 3,5 csillag (3,6 pont).


Népszerű idézetek

ludovika>!

Nem akarom a kedvedet szegni, de mehetsz bármilyen messzire, sohasem tudhatod, hogy tényleg elszabadultál-e innen. A távolság nem mindenre megoldás.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: távolság
ludovika>!

Az emlékek azok, amelyek a testet belülről melegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják.

578. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék
ludovika>!

Egyedül maradva behatolok a könyv lapjain megelevenedő világba. Ezt az érzést mindennél jobban szeretem.

84. oldal

Nita_Könyvgalaxis>!

Nagyon sötét van. Benned is, kívüled is.

549. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sötétség
Kkatja P>!

Idefigyelj, Tamura Kafka. A legtöbb ember ezen a világon talán nem is igényli a szabadságot, csak azt gondolja, hogy igényli. Ebben az illúzióban ringatja magát. A legnagyobb zavarba esnének, ha tényleg megadatna nekik. Az emberek valójában a kötöttséget szeretik.

463. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
ludovika>!

A boldogságnak csak egy fajtája van, a boldogtalanságnak ahány ember, annyiféle, megszámlálhatatlan. Ahogy ezt Lev Tolsztoj megfogalmazta. A boldogság csak mese, a boldogtalanság az igazi sztori!

234. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
1 hozzászólás
ludovika>!

Régen nem férfiak és nők éltek a világon, hanem férfi-férfiak, férfi-nők és nő-nők. Vagyis mindenkiben két ember lakozott. Így azután elégedetten éltek, és nem láttak szükséget semmiben. Csakhogy Istenség egy pengével mindet félbevágta. Pontosan kettő egyenlő félre. Ezért azután külön férfi és nő lett belőlük, és egész életükben összevissza kószálnak keresve a másik felet, akinek valahol csak meg kellett maradnia.

55. oldal

16 hozzászólás
_lia I>!

A szűkagyúság megöli a képzeletet. Egyoldalú tézisek, üres frázisok, lopott ideálok, merev rendszerek. Én ezektől félek. Rettegek tőlük és gyűlölöm őket. Természetesen nagyon fontos az, hogy mi a helyes és mi nem az. A hibákat, tévedéseket felül kell bírálni, és még korrigálni lehet őket. Ha van bátorságunk beismerni a tévedést, változtathatunk a dolgon. De a képzelőerő hiányából fakadó értetlenség és könyörtelenség olyan, mint az élősködő féreg. A gazdát is átváltoztatja, maga is változik, hogy terjeszkedhessen. Erre nincs mentség.

268. oldal

Soós_Norbert>!

Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják.

578. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Miyuki Miyabe: Tűzember
David Mitchell: Csontórák
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.
Neil Gaiman: Coraline
Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe