Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A határtól délre, a naptól nyugatra 525 csillagozás
Hadzsime – a talányos című regény hőse – átjár a valóság és a képzelet közötti határon. A Határtól délre, a naptól nyugatra (egy Nat King Cole szám címe) a haború utáni japán kisvárosban felnövő Hadzsime képzeletében különleges világot sejtet. Színteret kínál a serdülőkori kíváncsiság és vágyakozás kielégítésére, és férfikorban is táplálja a képzelgő lélek önáltató sóvárgását.
Az egzisztencialista románc egy gyermekkori szerelem története, amelyben két évtized múltán az ártatlan vonzalom pusztító vágyként éled újjá. Hősünk, aki hosszabb sodródás után megtalálta a családi boldogságot, visszazuhan a múltba, és kész kockára tenni egész jelenét.
Eredeti cím: 国境の南、太陽の西
Eredeti megjelenés éve: 1992
Enciklopédia 14
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 66
Most olvassa 22
Várólistára tette 162
Kívánságlistára tette 139
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Egy különleges japán regény a szüntelen elvágyódásról, a boldogság örökös, hasztalan kergetéséről, ami mindig ragyogóbbnak tűnik valahol máshol, másvalaki mellett, mint ahol éppen most vagyunk. Egy határozatlan férfi küszködik a párkapcsolatok dzsungelében a választási lehetőségekkel, az életközépi válsággal és valami megmagyarázhatatlan, gyötrő hiányérzettel: “Valami nincs meg bennem, az életemben, és ezért vagyok folyton éhes és szomjas.” Vajon kitöltheti-e ezt az űrt egy gyermekkori szerelem második, szenvedélyes fellobbanása, ami a gondosan felépített, tökéletesnek tűnő családi élet szétrombolásával fenyeget? Van-e kiút a krízisből?
A szerző stílusa legendásan letisztult, minimalista és lényegretörő, rengeteg, szívemnek kedves zenei, művészeti utalással, meglepő volt látni, hogy milyen erősen hat a távol-keleti fiatalokra az európai és amerikai kultúra.
Való igaz, hogy a regényben előfordulnak erotikus jelenetek, és miattuk kiérdemelte az erotikus besorolást, de számomra ezek nem önmagukban, hanem inkább a körítéssel együtt voltak érdekesek, egy-két Liszt zongoraverseny, jazz zeneszám és posztimpresszionista festmény közé beillesztve. Az összbenyomásom nem az maradt, hogy sok felnőtt tartalommal találkoztam, hanem inkább az, hogy milyen bizarr, meghökkentő és egyedi volt mindez együtt. Ez volt az első olvasásom a szerzőtől, ami függőséget még nem okozott, viszont kíváncsiságot és nyitottságot a többi művére mindenképpen.
Ez gyönyörű volt, imádom, hogy ennyire finoman, érzékenyen nyúl Murakami, ehhez a kényes témához, mint férfi-nő barátság, kapcsolat, szerelem, ahogy a vágyak és a képzelet találkozik nála a hétköznapi valósággal. Áhítattal követtem végig Hadzsime életének folyását, gondolatait és botlásait, mert nagyon emberi és igazából megválaszolhatatlan kérdésekre keresi a választ, mint hogy mi az a kötelék, ami összeköt egy életre két embert, hogyan változhatnak meg az érzéseink egy-egy régi élményt felidézve, újra élve, akár egy illat vagy felvillanó emlékkép hatására.
Meditáció volt olvasni, még ha a jazzért még mindig nem rajongok annyira, mint illene Murakami funként. :))
Be kell vallanom, nagyon elfogult vagyok Murakamival kapcsolatban. Egyszerűen nem tudom letenni a könyveit. Imádom a stílusát, ahogyan szövi a történetei fonalát. A boldogság keresése, elvágyódás, élet értelmének keresése, barátság, szerelem, egy középkorú férfi szemszögén keresztül bemutatva. Ez az élet bármelyikünk élete lehetne akár, ugyanezekkel az érzésekkel. A kapcsolatok szövevényét, emberek egymáshoz való kötődéseit csodálatosan mutatja be. Tetszik, hogy nyitott marad a történet, lehet rajta tovább agyalni, vagy szépen elengedni.
Azt szeretem Murakami könyveiben, legalábbis az eddig olvasottak közül a futós memoár kivételével mindegyikben felfedeztem ezen hasonló vonást, hogy hiába szólnak alapvetően életközepi válsággal küzdő férfiakról, tulajdonképpen mindegy az olvasó neme, életkora és tapasztalat-halmaza, akárha tükörbe néznénk mindannyian, mikor végigsiklik szemünk végtelenül egyszerű, mégis gyönyörűen megkomponált sorain. Az pedig szintén teljesen mindegy, milyen hosszúsággal dolgozik ez a meglepően jó emberismerő és maximális érzelmi hőfokon alkotó hapsi, kisebb terjedelemben is képes véghezvinni csodáját: szűk kettőszáz oldalban ott az egész élet minden örömével, boldogságával, na és persze az elkerülhetetlen kisiklásokkal, fájdalmakkal, csalódásokkal együtt. Továbbra is nagyon szeretem, ahogy ír, igazán közel áll a lelkivilágomhoz ez a fajta húrpengetés, még a finoman erotikus jeleneteknek is megvan a maga helye, funkciója. Stílusát tekintve ezúttal elhagyta a kezdeti idők mágikus realizmusát, illetve azt a furcsa, kitekert krimi-thriller fűszert, amitől mondjuk a Birkakergető nagy kaland működött, itt most inkább a Norvég erdő került újrafelfedezésre. Habár ez az írás is elvisz egy másik világba, van annyira valószerű, hogy bárki tudjon vele azonosulni, akármennyire is fájdalmas tud lenni az önmagunkkal való szembenézés.
Hàt ez nekem nagyon tetszett! Az eleje, a gyerekkor, annyira nem, de utàna… amikor pedig Simamoto visszatèrt, onnantòl pedig hùù.
Van egy japàn munkatàrsam, Haruka, mondtam neki, h èpp japàn szerzőtől olvasok könyvet, ès ő ezt megköszönte, ami tök jòl esett, mert ilyen szituval mèg nem is talàlkoztam.
Egy kicsit sajnàltam, h apa üzleti mahinàciòi nem derültek ki, kìvàncsi lettem volna mi lett a vègük.
A homályos tükör előtt ácsorogva nosztalgiázom a múlton. Talán magába szippant a szemben lévő temető halovány fénye, bár az is lehet, hogy csak a tükrön kellene átlépnem ahhoz, hogy régi önmagamat megtalálva új életet kezdhessek. Vagy ez az egész csak káprázat? Nekem nem másokat kell megtalálnom, nem másokra van szükségem. Önmagamat kell megtalálnom, önmagamat kell megtanulnom szeretnem. A külvilág csak káprázat. Vár a fagyos űr, én is várom már a halál hideg szavát…Vagy ha némán hív, én némán üvöltve követem a végtelenbe…
Valahogy nem az én könyvem volt. Nem olvastam sokat MH-tól, de azt gondolom, hogy erősen hangulat kell hozzá és végeredményben lehet, hogy nekem az őt teljes mértékben befogadni képes hangulatom nem biztos, hogy sokszor adódik.
Nehéz témát boncolgat amúgy ez a könyv: a gyerekkori szerelmek sokszor mély nyomot hagynak az emberben és biztos nehéz lehet felnőttként kezelni. Olvasás közben úgy éreztem, hogy elég „pipogyán” áll hozzá a főszereplő a mégcsaknemis-ex felbukkanásához. Döntötte volna el inkább, hogy mit szeretne.
Ez a történet megérintette szívem romantikusan pengő-rezgő húrjait. Harmat gyönge és érzékeny lett tőle, leheletfinoman fájó, mint a feledhetetlen első szerelem, és olyan lágyan borzongatott meg, ahogyan csak a szerelmünk simogató tekintete tud.
Vagy csak egyszerűen jó időben talált rám, és vevő voltam az ellágyulásra… én, merőben antiromantikus alkat. (Vigyázat – hántotta le a külső mázam Haruki – ez csak a látszat!)
Murakami nagyon jó. Akkor is, mikor éppen annyira nem jó.
Az én ízlésemnek kicsit túl romantikus, kicsit túl szenvedős, és sehol egy kút, egy titokzatos öregember, egy birka, vagy valami. És persze nem oldja meg a nyugodt, békés, szeretetteljes házasság kontra elsöprő szenvedély dilemmát sem. És rövid. Ejnye.
Mindazonáltal, megdöbbentő tempóban olvastatta magát, és meglehetősen élveztem.
Útkeresés vágyakban, kapcsolatokban. Haruki nagyon tud helyzeteket mesélni és a belső hang mindig nagy utat jár be a regényeiben. Lélektani történet a javából. Hogyan alakul értelem és érzelem? Nagy kaland volt a javából.
Népszerű idézetek
Akkor még sok mindent nem értettem. Például azt, hogy megbánthatok valakit úgy, hogy az sosem fogja kiheverni. Hogy az ember néha a létezésével sebzi meg a másikat egy életre szólóan.
29. oldal
Imádtam olvasni és zenét hallgatni. Mindig is szerettem a könyveket, és Simamotóval való barátságom csak elmélyítette érdeklődésemet irántuk. Könyvtárba jártam, mindent elolvastam, ami csak a kezem ügyébe került. Ha egyszer belekezdtem egy könyvbe, nem tudtam letenni. Függőséggé vált számomra az olvasás; olvastam evés közben, a vonaton, késő estig az ágyban, az iskolában, mindenütt, ahol nem vették észre, így órákon sem hagytam abba.
22. oldal
Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem, meg kell ismernem magam.
200. oldal
– Már nem olvasol regényeket?
– Dehogynem. Legfeljebb valamivel kevesebbet, mint régen. Nem ismerem a mai regényeket. Én a klasszikusokat szeretem, főleg a 19. századiakat. Azokat, amiket már olvastam.
– Mi bajod a mai regényekkel?
– Azt hiszem, félek a csalódástól. Úgy érzem, hogy időpocsékolás silány könyveket olvasni. Persze nem mindig volt ez így. Régen ráértem, nem sajnáltam az időt, és azt gondoltam, a limonádéból is kisülhet valami jó. De ma már másképp látom. Nyilván öregszem.
– Bizony, te már öregszel – mondta gonosz kis mosollyal.
– Na és te? Sokat olvasol? – kérdeztem.
– Állandóan. Új könyv, régi könyv, nekem mindegy. Regény vagy elbeszélés, ponyva vagy irodalom. Ezek szerint az ellentéted vagyok, mert nem sajnálom olvasással agyonütni az időt.
101-102. oldal
Tudtam, hogy egyszer majd valahol felidézem magamban ezt a képet. Fordított déjá vu – nem annak érzése, hogy ezt már láttam valahol, hanem amit látok, azt valaha érezni fogom.
114. oldal
A körülírható külső szépség sosem vonzott, csak az, ami belülről fakad és tiszta. Ahogy vannak emberek, akik titokban imádják a felhőszakadást, a földrengést vagy a váratlan helyzeteket, én megőrültem azért a bizonyos meghatározhatatlan valamiért, amit a másik nem egyes tagjai gyakoroltak rám. Jobb kifejezéssel nevezzük ezt egyéni vonzerőnek. Akár tetszik, akár nem, ezzel a képességggel lehet behálózni és horogra akasztani a másikat.
43. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége 86% ·
Összehasonlítás - Abby Jimenez: A póráz két végén 88% ·
Összehasonlítás - Winter Renshaw: Ui.: Kívánlak 82% ·
Összehasonlítás - Penelope Ward: Gentleman Nine – Kilences Gavallér 82% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Szépségek 92% ·
Összehasonlítás - Lucy Score: Amit sosem fedünk fel 91% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Charles Martin: Hegyek között 91% ·
Összehasonlítás - Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás 89% ·
Összehasonlítás - Ella Maise: Akarlak, Adam Connor 87% ·
Összehasonlítás