Hat ​ébredés 193 csillagozás

Mur Lafferty: Hat ébredés

EGY ​ŰRHAJÓ. EGY BRUTÁLIS VÉRFÜRDŐ. ÉS HAT FRISSEN ÉBREDT KLÓN.
A GYILKOS CSAK KÖZTÜK LEHET.

A Dormire nevű többgenerációs űrhajó fontos küldetést teljesít: az emberek első nemzedéke hagyta el ezen a hajón a Földet, hogy jobb világot találjon magának a Tau Ceti körül keringő Artemisz bolygón, ami tökéletesen lakhatónak tűnik. Az űrhajót klónok működtetik, miközben több ezer ember hibernációban alszik. Látszólag minden remekül működik: a klónok a testük végső elöregedésekor lementik az elmetérképüket, majd a hajó MI-je segítségével betöltik ugyanannak a klónnak egy új, fiatal változatába, és felébresztik.

Egy nap azonban a legújabb változatok borzasztó körülmények közt ébrednek fel. Az indulást leszámítva nem emlékeznek semmire. Ráadásul letértek a pályájukról, és az űrhajót forgató gravitációs meghajtó leállt. Az MI-t nem lehet elérni. És ha mindez még nem lenne elég: a korábbi legénység minden tagját brutálisan meggyilkolták, a holttesteik lebegnek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194163 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789634194170 · Fordította: F. Nagy Piroska

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Akihiro Sato · alkotó · dr. Joanna Glass · Katrina de la Cruz · Maria Arena · Paul Seurat · Wolfgang


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 153

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

Talán nem mondok egetverő butaságot, és nem válok megkövezni való istentelen ikondöntögetővé, ha oda merek nyilatkozni, hogy AC spoiler, mint koronázatlan királynő úgy úszkált volna ebben a „meghitt, családias” közegben, mint egyszeri klón a növesztő kád sűrű, szintetikus magzatvizében.
Képzeljük el, amint Agatha asszony olyan 500 év múlva felriad hosszú álmából a Dormire nevű űrjármű legénységi barakkjában, és ott lebeg körülötte, a kényelmesen lágy zéró gravitációban néhány feltrancsírozott véres hulla és az „áldozatok” éppen ébredeznek, hogy békésen folytassák mindennapi teendőiket. Adott a nagy feladat: ugyan leljük már meg – a törölt elmetérképek híján, a hagyományos Miss Marple-módszer segítségével – az elkövető(ke)t és rakjunk végre rendet eme orbitális űrdisznóólban.
Rendkívül ötletes alapgondolat egy űrkrimi számára, ami a klónozás alapvető morális kérdéseinek vélhető, előre látható társadalmi-szociológiai hatásainak intelligens modellezésével együtt egy könnyed, szórakoztató regényből egy csapásra komoly társadalmi scifit varázsol, belecsempészve hétköznapjaink aktualitását.
A szereplők visszapillantásai technikailag tökéletesre sikerültek, a könyv végére gyönyörű kerek történetté állnak össze, a sok-sok furmányos csavaron keresztül – nem bántóan didaktikus módon – láttatva és magyarázva az események hátterének mozgatórugóit.
Néhány, kissé túltolt tudományos-fantasztikus megoldástól spoiler eltekintve Mur Lafferty szerintem egy tökéletes arányérzékkel megalkotott klasszikus bűnügyi regényt, SF-kalandregényt, 21. századi morális példabeszédet, sőt még egy teljesen kompakt kamaradrámát is belegyúrt ebbe a néhányszáz oldalba. Régen szórakoztam már ennyire jól, miközben az erősen megcsappant szürkeállományomból is kénytelen voltam valamennyit használni. (Tekintve, hogy nem értek a távol-keleti manga-, vagy anime-művészethez, a yadokari ötlete engem (relatív újszerűségében) egyszerűen elvarázsolt, nagyon ütős volt.) Az MI szokatlan, fantáziadús megalkotása, helye, szerepe a hajón és a regényben számomra még egy plusz, kellemes agytörzsi simogatást jelentett.
Ajánlom, de nem csak SF rajongóknak, hanem a színvonalas bűnügyi regények, agyafúrt nyomozások kedvelőinek is.

2 hozzászólás
ViraMors P>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

– Nem bízhatsz meg bennük. Ugye tudod, te lány?

Vannak a kriminek különböző toposzai. Olyanok, mint:
– bezárt szoba rejtélye
– hibádzó emlékek
– kis létszámú csoport elzárva a világtól, a gyilkos csak köztük lehet

És vannak a sci-finek is szebbnél jobb toposzai, mint például:
– klónozás (a kapcsolódó erkölcsi, teológia stb dilemmákkal)
– elveszve az űrben
– (több)generációs kolóniahajó
– Mesterséges Intelligencia

És persze a műfajfüggetlen klasszikusok: titokzatos múlt, ami úgysem nyugszik és az örök klasszikus spoiler.

Mur Lafferty tulajdonképpen nem csinált mást, mint fogott egy jó nagy maréknyit a jól bejáratott sablonokból, és egybe gyúrta. mindezt úgy, hogy az eredmény egy kifejezetten érdekes, pörgős, pofátlan és több ponton elgondolkodtató regény lett. Folyamatosan fenntartja a feszültséget és az érdeklődést, ügyesen adagolja az információt is. Némi odafigyeléssel elég hamar megfejthetők a az indokok, a tettes és a hasonló kulcsfontosságú kérdések, de elég jól keveri a rament szálakat ahhoz, ettől még végig izgalmas maradjon. Kifejezetten tetszett, ahogy a múltat és az egyes karakterek hátterét bemutatta.
A végét viszont kicsit elnagyoltnak és ellentmondásosnak érzem. Azok után, ahogy a regény több irányból is megvizsgálta a klónozás és a tudatmásolás problémáját nagyvonalúan átlépett azon a kérdésen spoiler Arról nem is beszélve, hogy spoiler
Külön ki kell emelnem a könyv humorát. Rég olvastam ennyire jólesően beteg poénokat, itt-ott hangosan felröhögtem, pedig nem nagyon szokásom. Talán emiatt is van, hogy a regény egyes részeit sokkal inkább éreztem paródiának, mint komolyan vehető sci-finek. spoiler És határozottan élveztem a kaja körül forgó jeleneteket is. Talán nem volt minden esetben létjogosultság a teljes étlap felsorolásának, de mint tudjuk, enni kell és ez a lökött banda egy fokkal emberibbé vált :)

Összességében a Hat ébredés talán nem hibátlan, de mindenképp nagyon kellemes olvasmány, amit nagyon tudok ajánlani bárkinek, akit érdekel a krimi és/vagy scifi.

6 hozzászólás
csartak P>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

Olvasva a sok pozitív értékelést, talán megférnek az én kevésbé lelkes soraim is. Engem annyira nem kötött le a történet, nem éreztem akkora nagy dobást ezen a klónozásos dolgon, meg hogy szállítsuk át embereket (fagyasztva, klónozva, akárhogy) egy másik élhető bolygóra. (még az interjúban is olvastam a végén, hogy az ötletet egy számítógépes játékból vette az írónő) Persze itt van a krimi része is pluszban, ami izgalmas és szórakoztató lehet… de nem egy egetverő történet, valószínűleg nekem a több misztikus, elgondolkozós szál hiányzott. Illetve a katarzis $@!% vége, hogy az ember összeszedje az állát a padlóról. :) Mindegy, sokaknak tetszett, szóval olvassátok, mert szórakozni jó.

Oriente>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

Agatha Christie Mur Lafferty fellőtte a tíz kicsi négert hat kicsi klónt az űrbe. :)

3 hozzászólás
Noro P>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

A Hat ébredés a klónozás és a tudatfeltöltés (személyiség-másolás) etikai kérdéseit járja körül egy jól felépített, izgalmas karakterekkel megtöltött space-krimi történet keretein belül. A tudományos-fantasztikus alapvetés ismerős, hiszen az emberi élet ilyen meghosszabbítását láthattuk már többek között a Pandóra csillagában vagy a Valós halálban is. De ami azokban a könyvekben alanyi jog vagy csupán vagyoni helyzettől függő szolgáltatás, az Lafferty regényében egy alternatív életstílus, amelynek követői számtalan előítélettel kerülnek szembe a “normális” emberi lények részéről. Ezt jól illusztrálják a kötet első oldalán összefoglalt klóntörvények, amelyeknek semmi közük az asimovi robottörvényekhez: jogi tételekről van szó, amelyeket többféleképpen is lehet értelmezni a klón személyiségének védelmétől egészen annak teljes ellehetetlenítéséig. Ez az ambivalencia keresztüllengi az egész világot: hol kiváltságosokként, hol pedig szinte üldözöttekként látjuk hőseinket, miközben fokozatosan megismerjük a Földön töltött előéletüket.

Mint az a bevezetőmből talán már kiderült, számomra ezek az “előtörténetek”, az űrhajón játszódó események közé beékelt visszaemlékezések jelentették a regény kulcsát. Nem csak azért, mert nekem mindig fontos, hogy megértsem a világot, amelyben kalandozok, de a hat főhős motivációi is ezekből erednek, sőt, a köréjük fonódó bűnügy sem érthető meg nélkülük. Az űrbeli események ugyanakkor jól felépített keretet adnak a sokkal messzebbre gyűrűző konfliktusoknak. Az író nagyon jól él a világ adta eszközökkel: elsősorban azzal, hogy a szereplőknek saját múltjukat ugyanúgy fel kell tárniuk, mint társaikét, hiszen mindannyian emlékeket veszítettek egy vagy több korábbi tudatfeltöltés alkalmával. Mindegyikük jellemében kulcselem az, hogyan viszonyulnak a klón-létüket szabályozó törvényekhez és hogyan kerültek szembe ezek egyikével-másikával. Természetesen egyikük sem az, akinek a többiek hiszik, de többen még önmagukról is teljesen hibás képet hordoznak magukban. (A borító egy árnyalatnyit félrevezető, hat különböző ember egy-egy klónjáról van szó természetesen.) Nagyon jól jelenik meg, hogy a klónozás miképpen csökkenti az egyes életek értékét, és az erre épülő, intenzíven morbid hangulat tökéletesen illeszkedik a világ logikájához.

Amennyire erős a könyv morális és pszichológiai oldala, annyira ki tud lógni időnként a lóláb a csillagászati és mérnöki fronton, de el kell ismerni, hogy ezeknek a történetben nincs kiemelt jelentőségük. A Tau Ceti nincs 400 évnyire fénysebesség közeli tempóval, és a napvitorlás manőverezés a csillagközi térben is elég necces, de ezek vajmi kevéssé befolyásolják az eseményeket. Ámbár a csodagép spoiler azért egy kissé durva volt, ezt az egy fordulatot lehetett volna elegánsabban is megoldani…

A történetről annyit talán elárulhatok, hogy minden mindennel összefügg, gyakran igen ravasz csavarok keretében, így érdemes minden apróságra odafigyelni. Apróbb hátránya ennek a megközelítésnek, hogy amikor a végén egy-két részletkérdésre nem kapunk választ, az feltűnő hiányosságként jelentkezik. Ha kevésbé lenne összefüggő a kép, akkor ugye könnyebben el lehetne siklani ezek felett. A magyarázatok egyébként szerintem a megalomániás paranoia határán mozognak, de mindenképp szórakoztatóak.

Végre egy olyan regény, amit mindenkinek tudok ajánlani, mert egyfelől nem kell sokéves SF tapasztalat az élvezetéhez, másfelől viszont az is megtalálhatja a számítását, aki mélyebb értelmet keres a sztori mögött.

joopsy>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

Már gyerekkoromban is izgalmas témának tartottam a klónozást. Akkor láttam egy filmet a klónozásról, Harmadik iker címmel és nagyon érdekesnek tartottam. Na ez a könyv, bár a klónozásról szólt, nagyon különbözött attól.

A történet egy űrhajón játszódik, ahol a legénység összes tagja klón (spoiler). Olykor visszatérünk a múltba, hogy szépen fokozatosan kibogozzuk, hogy mi történhetett a szereplőkkel a jelenben. Tehát nyomozunk. Krimi. Nem a kedvencem, de legyen. Szerencsére nem éreztem túl dominánsnak a krimi szálat, mert a múltban a klónozás kapcsán többféle teóriát is körüljárunk, ami folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet.
A kedvenc részeim a vallással való összeférhetőségét, illetve összeférhetetlenségét taglalja a klónozásnak. Bele sem gondolunk, de az ember bizony folyamatosan szeret istent játszani a fogamzásgátlással, a császármetszéssel és a legtöbb orvosi beavatkozással. Bár a klónozás egy fajta teremtés, de a teremtés megakadályozása vagy a halál irányítása is isteni törekvésnek tekinthető.
A genetikai fikciókat (pl. elmetérkép nyálminta alapján) egy picit olykor túlzásnak éreztem, de a klónozási kísérletek, hekkelések nagyon izgalmasak voltak. (Pl. a yadokari és a kókuszos süti kapcsolatba hozása.)
A történet vezetése nagyon gördülékeny és fokozatosan felépített. Az író néha próbál picit humorizálni, de valljuk be, az nem áll jól neki. :)
A szereplőket eredetileg nem tudtam egymástól megkülönböztetni. Katrina és Johanna még most is ugyanaz a személy az agyamban, pedig az egyik volt a kapitány, a másik pedig az orvos. :/ Egyébként mindegyik esendő, reális szereplő.

A lezárással nem vagyok elégedett,mert nekem itt nem fért el ez a fajta optimizmus. spoiler

Egy biztos, ez a könyv gondolkodásra késztet. Egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem és méltó helye marad a magánkönyvtáramban a sok hasonló sorsú Agave könyvem mellett. :)

2 hozzászólás
Lisie87>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

Nagyon szurkoltam, hogy jó legyen a könyv, mert drága @Riszperidon-omtól kaptam! :) Igazából el sem olvastam a fülszöveget, csak ment a kívánságlistára, hazardíroztam egy kicsit. Szerencsére bejött az elképzelésem és kellemes órákat töltöttem a történettel.
Sci-fibe oltott krimi, na ez vagy jó lesz, vagy nem…korábbi tapasztalatokból kiindulva. Rögtön egy gyilkossági helyszínnel indul a történetünk, ahol majdnem minden szereplő szembesülhet a saját klónjának holttestével. Na ez már érdekes elképzelés lehet, mert elég valószínűtlen szituáció egyelőre. mármint, hogy lásd a saját holttested Az írónő egész jó távoli jövőbeli világot épített fel, ahol lehetőséget kapnak az emberek, hogy meghosszabbítsák az életüket. De nem is akárhogyan. Fokról fokra ismerkedünk meg az akkori élettel, szabályokkal, törvényekkel, a szereplők vissza emlékezeivel, mert tulajdonképpen minden fontos tény a múltból ered. Ezeket az embereket látszólag csak az utazás köti össze, és fogalmuk sincs, hogy ki és miért végzett a korábbi önmagukkal. Az írónő jól adagolta az információkat, folyamatosan figyelni kellett, hogy kiről milyen új dolgok derülnek ki, és az hogy kapcsolódik az előző történetekhez.
Morális, etikai kérdések is felkerülnek, többféle változatot kapunk a klónok életéről és sorsáról. Az olvasót is elgondolkodtatja, hogy vajon milyen lehet felébredni egy új testben, fiatalon a már megélt életünk emlékeivel. Újra és újra. Ugyan olyan értékes marad az életünk, vagy úgy vagyunk vele, hogy mindegy, hiszen úgyis újjá élesztenek, nincs mit veszítenünk.
A történetben volt pár unalmas járat, de nem annyira, hogy kedvem szegje, a stílusa viszont gördülékeny és jól lehetett vele haladni.
Ha nem is lett igazi kedvenc, de jó könyvnek tartom. :)

4 hozzászólás
Qedrák P>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

Ez a könyv egy ordas nagy kliséhalmaz, ha egy mondatban akarnám összefoglalni. De egy jól működő ordas nagy kliséhalmaz, amit bátran kezébe vehet bárki.
Ha ez a könyv egy párizsis zsömle lenne, akkor nem tudnám eldönteni, hogy a krimi a zsömle és a sci-fi a párizsi, vagy fordítva. Talán az jár közelebb a megoldáshoz, aki elsősorban krimit lát a történetben, és másodsorban egy sci-fit. Utóbbi mintha csak keret maradna egy nyomozós sztorihoz, ami elsősorban akkor derül ki, amikor a könyv lapjain kifejtetlen technológiák egész sora kerül sorra, mint például a mindent megoldó nyomtatás.

Az egyetlen olyan kérdéskör, amit valamelyest körüljár, az a klónozás, de a legfontosabb aspektusával csak leheletnyit foglalkozik: azonos vagyok-e a másolatommal? Pedig ez egy nagyon érdekes filozófiai kérdés, ami kicsit többet érdemelt volna. Itt a szereplők egyszerűen egyfajta halhatatlanságnak fogják fel, annak ellenére, hogy a krimit elsősorban azzal üti fel a szerző, hogy az egyes klónok nem emlékeznek az elmetérképük rögzítése és a felébredésük közötti időszakra. Minden más egyébként előkerül a visszaemlékezésekben: a klónok és a vallás viszonya, az ember lelkének a kérdése, a végtelen szabadidő és erőforrás kérdése, a felhalmozható tudás és persze a társadalom reakciója ezekre. Persze mindezek azért elég elnagyoltan szerepelnek benne ahhoz, hogy komoly társadalomfilozófia jelenjen meg bennük.

Maga a történet elsősorban a vége felé lesz csalódás, no nem azért, mert olyan olvashatatlan lett volna. Éppen ellenkezőleg, az elején meg a végén nehéz letenni a könyvet. Viszont az alkalmazott megoldás és a végeredmény számomra túlságosan deus ex machina, a szereplők sutba dobják a motivációkat ráadásul felüti a fejét a fogalmatlanság járványa is. Mindez eléggé visszavetette a szememben a könyvet, pedig szerettem volna nagyon szeretni. Majd legközelebb.

Spaceman_Spiff IP>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

Ha nagyon kötözködni akarnék, akkor a sci-fi világépítésébe eléggé bele tudnék menni. De nem fogok. Ennek az az oka, hogy egyébként a fő gondolatát, vagyis a klónozás etikai kérdését egész jól körüljárja. spoiler És a rejtély is egészen izgalmas volt, jól építette fel, persze lehet, ha több krimit olvasnék, jobban zavart volna a könyv cselekményének menete, de így pont jó volt. A visszaemlékezések érdekesek voltak, egy-egy karakter múltja (pl. Hiro vagy Johanna) is jól ki volt találva.
Két dolog zavart viszont nagyon, az egyik IAN „rejtélyének” feloldása, a másik meg az, hogy (talán nem spoiler) a húsz évvel idősebb klónokat (akik az előző verzió, a gyilkosságok áldozatai és lehetséges elkövetői) úgy kezelték, mintha a fiatal klónok megfelelői lennének. Húsz év viszont szerintem baromi hosszú idő, nem lehet rá úgy tekinteni, mintha csak egy nap különbség lenne a két személyiség között, és semmi változás nem következhetett be az egyénekben. De ha az ember felfüggeszti a kekeckedő énjét, akkor kellemes SF krimit kap a könyvtől.

13 hozzászólás
Razor P>!
Mur Lafferty: Hat ébredés

Van a kriminek egy igen kedvelt típusa, az un. bezárt szobás gyilkosság, amikor a hullát egy bezárt szobában találják meg, tehát elvileg az áldozaton kívül ott senki nem tartózkodott. Na, ha a bezárt szobát űrhajóra cseréljük, az egy áldozatot hatra, a nyomozókat pedig ennek a hat áldozatnak a klónjára akkor kb. meg is kaptuk a Hat ébredést.
A regény érdekes ötvözete a sci-finek és a kriminek. A krimi szál adott a fenti szituációból, a klónok megpróbálják kideríteni, hogy ki végzett velük, egyáltalán mi történt, míg a sci-fi szál főként a klónozás etikai kérdéseit boncolgatja. A regény ezt megfűszerezi azzal, hogy a szereplők – a doktor kivételével – nem ismerik egymás múltját, és csak a sztori haladtával, ahogy a kirakós darabkái elkezdenek a helyükre pattanni, tárul fel életük eddigi története.
Sajnos a regény végét némileg összecsapottnak éreztem, de egyébként kellemes olvasmány volt, érdemes vele egy próbát tenni!

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194163 · Fordította: F. Nagy Piroska

Népszerű idézetek

Deidra_Nicthea I>!

Könnyű ragaszkodni az elvekhez, ha az embernek van hol laknia, és mindig van mit ennie.

227. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Az újság képes egy éhező menekültből betolakodó migránst csinálni. Az egyik fekete ősömet lefényképezték, amint egy árvíz után pelenkákat vitt a fején. „Fosztogatónak” nevezték. Egy fehér embert is lefényképeztek, aki ugyanezt csinálta. Ő „túlélő” lett.

200. oldal

Kapcsolódó szócikkek: menekültek
1 hozzászólás
Deidra_Nicthea I>!

Annyira elegem van ebből az érvelésből! Évszázadok óta ezt hallom! Istent játszani. Wolfgang, Istent játszottunk, amikor az emberek azt hitték, azzal, hogy egy bizonyos pozícióban szexelnek, meg tudják szabni a gyermekük nemét. Istent játszottunk, amikor feltaláltuk a fogamzásgátlást, a magzatvíz-mintavételt, a császármetszést, amikor kifejlesztettük a modern gyógyászatot és a sebészetet. Amikor repülünk, Istent játszunk. Amikor felvesszük a harcot a rákkal, Istent játszunk. Kontaktlencsét és szemüveget viselve Istent játszunk. Mindennel, amit azért teszünk, hogy változtassunk a születésünkkor kapott életünkön, Istenné tesszük magunkat. Lombikbébi. Hormonkezelés. Nemátalakító műtét. Antibiotikumok. Miért nem kifogásolod ezeket, ugyanakkor miért problémázol a klónozáson?

250. oldal

5 hozzászólás
ViraMors P>!

Ha segíteni nem is, főzni legalább tud.

46. oldal

Chöpp >!

A tudatos élet egyik jele az önfenntartás képessége.

192. oldal

P_A_Doorman>!

-De… – kezdte Martini, ám Sallie-t nem lehetett megállítani.
– Szélsőségesek a világ minden csoportjában akadnak. Buzgó hívek keresztényektől muzulmánokig, akik Isten nevében képesek gyilkolni, embereket, akik szülőkről gyerekekre örökítik tovább a durva bánásmódot és erőszakot. És tudja, hogy hol van az a pont, amikor rájuk ragasztják a terrorista címkét?
– Amikor a kormány… – kezdte Martini
– Amikor a sajtó beszámol róla. Az újság képes egy éhező menekültből betolakodó migránst csinálni…

200. oldal, - Maria története (Agave Kiadó, 2017)

Chöpp >!

És hogy tud valaki megakadályozni egy alkotót az alkotásban?

196. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkotás · alkotó
csartak P>!

Maria visszafordult a nyomtatóhoz, amely a teljes rekeszében feketekávét nyomtatott. Maria szitkozódva kutatott bögre után. Amikor talált egyet, épp elcsípte vele az utolsó kávét. Amikor a nyomtató másvalamin kezdett dolgozni, kihúzta a bögrét.
– Kóstold meg – nyújtotta oda Hirónak, s máris valami rongyot keresett, hogy feltörölje a kiömlött kávét.
– A fenét! Megőrültél? Kóstold meg te! – tiltakozott Hiro.
Maria meglepetten nézett rá.
– Lehet, hogy méreg – mondta vállvonogatva Hiro.
– Ó, az ég szerelmére, te is tudod, hogy ez a nyomtatót csak most vettük elő a dobozból. – Lehajtotta a kávét, és jól leforrázta vele a nyelvét. Feketekávé volt, semmi kétség.
A nyomtató elkészítette mindannyiuk italát, Maria pedig odavitte Katrinának a kávéját.

Kapcsolódó szócikkek: kávé
Chöpp >!

A viharvadászatot régen az öngyilkosságot szabályozó törvények hatálya alá sorolták.

215. oldal

Chöpp >!

A whisky vidáman forrt a gyomrában, és a külvilágba való visszatérését fontolgatta.

331. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla
John Scalzi: Bezárt elmék
Blake Crouch: Hamis emlékek
Blake Crouch: Géncsapda
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Anthony O'Neill: A sötét oldal
Jeff VanderMeer: Kolibri szalamandra
Guy Morpuss: Öt elme