A magyar névnek kevesen szereztek annyi megbecsülést a külföldön, mint az „Ecce Homo" világhírű festője, Munkácsy Mihály. Idegen nemzetek fiainak köztudatában ő a par excellence magyar festő, s a külföldi múzeumok és magángyűjtemények sokkal gazdagabbak műveiben, mint hazánk. Munkácsy Mihály születésének századik évfordulóján az egész nemzet ünnepel és a művészeti irodalom újabb monográfiákkal hódol a lángelmének. De minden bizonnyal a reá vonatkozó irodalomban is Munkácsy maga alkotta a legbecsesebbet gyötrelmes fiatalságának megrázó leírásával. A sok sikert látott művész és a küzdelmekben megedzett férfiú tekint vissza ezekben az Emlékezésekben komor és szenvedésekkel teljes ifjúkorára, az otthontalan gyermekségtől a siker küszöbéhez érkezés idejéig. A nagy festő gazdag színskáláját és mesteri emberábrázoló készségét a toll sem juttatja kevésbbé érvényre, mint halhatatlan ecsetje és az Emlékezések a magyar tehetségnek és akaraterőnek örök dokumentuma marad.
Emlékeim 6 csillagozás
Enciklopédia 3
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Érdekes volt olvasni a napló(ka)t, két elütő stílusban. A rejtély kulcsa: Munkácsy egyik naplóját németül (vagy franciául?) írta, s az ízes magyar nyelvhasználatot mellőzve szépirodalmi nyelven lett lefordítva. Már korábban is feltűnt, hogy Munkácsy-t egyszer szép magyarsággal idézik, máskor meg egészen… parasztiasan „szólal meg” (pl Malonyay Dezső munkájában, amelyben magyarul beszélgetnek).
Maga az életút is érdekes és olykor megrázó… és még csak azt se mondhatom, hogy happy end.
Népszerű idézetek
Nagyon csodálkozni fogsz, hogy Barbizonból írok neked. De olyan vigasztalannak éreztem magamat a kellemes utazás után, melyet tettem, hogy majdnem elviselhetetlen volt műtermemnek magányossága, és ezért fogtam a bőröndömet, mely alig hogy ki volt ürítve, és idevitettem magam, ahol ismét a felséges természetben vagyok, és ahol Paált [Paál Lászlót] annyira megleptem, hogy még most sem tud magához térni. Szegény fiú éppen otthon volt, mikor beléptem, és mikor megpillantott, elém akart szaladni, de elcsúszott, és egész hosszában elvágódott, de úgy, hogy alig hittem, hogy fel tudjon kelni. Nos, azonban az istenek megkegyelmeztek neki, és él.
198. oldal, Levelek
E pillanatban egy magyar van mellettem, aki mérgesíteni jött, kunyorál, szegény ördög, nem tehetek róla, hogy szerencsétlen. De e percekben magam sem vagyok gazdag. De viszont olyan nehéz elhitetni, hogy nem tudok pénzt adni, ha egy Legendre utcai palotában lakom! Mindegy, ezúttal erős leszek. Itt van a műteremben, és még reménykedik.
227. oldal, Levelek
A halottal a szokásos gondossággal bántak el, és megkezdődött a koporsó ácsolása. A koporsó!… Nem ez volt az első eset, hogy koporsócsinálás szakította félbe éjjeli nyugodalmunkat. A jó csabai polgárok nem tisztelik az élők éjszakai pihenését. Ha valaki örökre elalszik közülük, hozzátartozói azonnal az asztaloshoz rohannak, éjjel, nappal, későn, korán, az egyre megy. Hogy is hívják azt a növényt, ami vízben nő, és két-három méter magas? Olyasmi, mint a bambusz, és a parasztok azzal fedik be a házaikat? Egyszóval egy szál ilyen kákafélét kirántanak a háztetőből, gyorsan megmérik a halott apa, anya vagy gyermek hosszát, és vágtatnak az asztaloshoz. Megrendelik az örök nyugalom ágyát és kizavarják az élő, ártatlan asztalosinast.
42-43. oldal, Emlélkeim, IV. fejezet
Arcképeket csináltam, szénnel.
Kivált a szabók körül szolgált a szerencse. Egy kabátért le kellett föstenem egy egész famíliát. Ilyen módon aztán állandóan tisztességes gúnyáim voltak, a lábbelit kivéve. Sohase tudtam olyan csizmadiára szert tenni, aki egy pár csizmáért megbecsülte volna az arcképét.
178. oldal, Naplótöredékek, XXVIII.
Nálunk mindenfelé szembeötlik a hatalmas fakeresztre feszített Krisztus-szobor, ilyeneket készített Langi uram. Olyan büszke volt a munkájára, hogy ha hallott volna Memlingről, annál is különbnek tartotta volna magát.
– Én is csodáltam a művészetét, s ha most meggondolom, nem minden ok nélkül. Különösen az udvarban felállított kereszt tetszett nekem, amely egyre fokozta képzelődésemet és meghatározhatatlan sejtéseket ébresztett fel bennem, amelyek elvarázsoltak az udvar szűk szögletéből, ki a nagyvilágba… Áhítattal bámultam Krisztust a kereszten, s csak az izgatott, hogy mit jelentenek a tekervényes hurkák a szobor testén. Úgy hiszem, hogy Langi uram az Üdvözítő beleit akarta szemléltetni, ahogy a haláltusa szenvedéseiben rángatóznak… De ez sem tartott vissza attól, hogy a művet olyan büszkén bámuljam, mintha csak én alkottam volna.
55. oldal, Emlékeim. VI. fejezet
Igen szép sétányok vannak itt, de sajnos mindenütt emberek, sőt, még festők is, hogy az ördög vigye őket, mert mind megismernek. Így esett meg, hogy egy szép kis zugban, ahol azt hittem, egyedül vagyok, egyszer meglátok egy festőt állványa előtt, annyit jártam körülötte, hogy megbűnhődtem. Felismert, és nagyon szeretetreméltónak hitte magát, ha el nem hagy.
269. oldal, Levelek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mednyánszky László: Mednyánszky László feljegyzései, 1877–1918 ·
Összehasonlítás - Nyáry Krisztián: Életemnél is jobban 86% ·
Összehasonlítás - Izsó Miklós: Izsó Miklós levelei ·
Összehasonlítás - Szántó Piroska: Bálám szamara ·
Összehasonlítás - Sümegi György: Tóth Menyhért – Levelek, vallomások ·
Összehasonlítás - Szemadám György: Családtörténet és önéletírás ·
Összehasonlítás - Nagy Sándor: Az élet művészetéről ·
Összehasonlítás - Boros Judit – Kissné Budai Rita: Ölel Carolus ·
Összehasonlítás - Béresi Csilla: Festett szivárvány ·
Összehasonlítás - Feszty Árpádné Jókai Róza: Akik elmentek… 80% ·
Összehasonlítás