A ​sintér 0 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Geri ​megértő – bölcs, a helyzet magaslatának tudatát közvetítő mosollyal hajolt ki az ablakon, figyelte az életéért vergődő embert. – Szóval? … Hol is van az a kulcs? … – Geri jobb kézzel, finoman mozgatta a volánt, balra, majd jobbra böcögtette. – Félre ne érts: nem nekem fontos! Én most úgy leküldelek oda, mint a pinty! Ha nem mondod meg, akkor is. – És ha megmondom? – Péter vetődve hemperedett egyet. Geri mosolygott. – Hát… azt most még így nem tudom eldönteni. Mindenesetre van valami halvány esélyed. Kezd némi szimpátiát ébreszteni bennem, ahogy ott keféled a földet. A meredély széle már csak egy méternyire volt. Péter a hasán fekve vonszolódott a mélység felé, arcáról ömlött a veríték. – Állj. – szólt vissza rekedten. – Megmondom. – Hogy? … Nem értem. – Megmondom! Geri leállította a motort, kiszállt. – Ez már beszéd, jóbarát. No halljuk. – Menj hátra ezzel… Csak egy métert. – Üm, üm – csóválta a fejét Geri. – Ott vagy a legjobb helyen, ahol vagy. Meséld el így. – A helyzetem… (tovább)

Geri ​megértő – bölcs, a helyzet magaslatának tudatát közvetítő mosollyal hajolt ki az ablakon, figyelte az életéért vergődő embert. – Szóval? … Hol is van az a kulcs? … – Geri jobb kézzel, finoman mozgatta a volánt, balra, majd jobbra böcögtette. – Félre ne érts: nem nekem fontos! Én most úgy leküldelek oda, mint a pinty! Ha nem mondod meg, akkor is. – És ha megmondom? – Péter vetődve hemperedett egyet. Geri mosolygott. – Hát… azt most még így nem tudom eldönteni. Mindenesetre van valami halvány esélyed. Kezd némi szimpátiát ébreszteni bennem, ahogy ott keféled a földet. A meredély széle már csak egy méternyire volt. Péter a hasán fekve vonszolódott a mélység felé, arcáról ömlött a veríték. – Állj. – szólt vissza rekedten. – Megmondom. – Hogy? … Nem értem. – Megmondom! Geri leállította a motort, kiszállt. – Ez már beszéd, jóbarát. No halljuk. – Menj hátra ezzel… Csak egy métert. – Üm, üm – csóválta a fejét Geri. – Ott vagy a legjobb helyen, ahol vagy. Meséld el így. – A helyzetem ellen nincs kifogásom. Nem látom a helyet, ahova tettem. – Miért, hova tetted? – Amikor kijöttem, elrejtettem arra a fűben. Geri gondolkozott pár másodpercig. – Oké. – Beugrott az ülésre: a Ford hátra indult, majd blokkolt. Geri kiszállt, hóna alá vette a puskát. – Indulj el arra a fa felé. – Péter áttekeredett, fejjel a fa irányába, – Amerre mutatok a kezemmel. Geri lassan, oldalazva lépkedett, gyanakvóan figyelte Pétert s közben az irányt is. – Kicsit balra. Úgy…Még…Még… Geri hátrálva lépkedett. – Jó? – Igen…Egy kicsit jobbra…Ott. – Itt?… – Geri tekintetével pásztázta maga előtt a füvet. – Még egy lépést hátra! – szólt erővel a másik. Geri lépett – aztán felordított. A „fű” megnyílt alatta, vállig bezuhant valami értelmetlen, dohszagú semmibe; majd egy eszeveszett őserejű rántás újra kitépte a földből.