A ​mangófa negyedik gyümölcse 2 csillagozás

Munkácsi Miklós: A mangófa negyedik gyümölcse

"…A ​hegyek oldalainak zöldjében itt-ott kolostorok, pagodák csillogtak. Peremig merült csónakjaikból a Tét alkalmából idezarándokolt családok köszöntek ránk 'Azida-fat!' köszöntéseikkel (üdvözlégy, Buddha-Amitabha, aki magad vagy a Fény, a bölcsesség). Vízen járó – igazából: úszó bivalyok hátán álló – asszonyok és fiúk jöttek szembe velünk.
Aztán kikötöttük a csónakot, s elindultunk fölfelé a dzsungelúton, a nyirkos, trópusi párától csöpögő phong- és lan-cserjék között, a dai- és cao-fák hosszú, ezüst, arany levelei alatt, a nedves, bronzszínű, márványkemény sziklaúton.
Fullasztóan párás, egyre kanyargó, emelkedő sziklaösvényen érünk fél óra múltán az út feléhez, az Angyalhegy Pagodájához, ahol ismét kifújjuk magunkat. Elsősorban miattam, akiről szakad a víz és csak hősiességem hozott már idáig is: könnyű termetű, egészséges barátaimnak meg sem kottyan ez a séta. Majd az elbeszélhetetlen szépségű tájon át továbbhaladva, a gyötrelmesen nehéz és párás úton végre elérjük… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 1979
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632710630

Kiemelt értékelések

>!
regulat
Munkácsi Miklós: A mangófa negyedik gyümölcse

Útleírást vártam. Még, ha kicsit politikaszagút is, nem kell háború szagút is.
Részben megkaptam. Nagyon kicsi részben.

Az út, akárhogy is nézem, csak egy ok volt Munkácsinak az elmélkedésre, a magába nézésre, az íróságon (de szarul hangzik ki is húzom) az irodalmár léten való töprengésre.
Öt év alatt kiizzadt másfélszáz oldal, aminek majd minden sorában azt érzem, hogy mást akar mondani, valami kevésbé fennköltnek látszó dolgot.
Talán azt, hogy qrvára beteg volt, és nem igazán emlékszik semmire. Hogy a katarzis elmaradt, de ehelyett épített magának egy másikat, a romos, szegény, bölcs, megkínzott, mégis magasabb rendű és tökéletes Vietnamról.

Az ő Vietnamja nem Green Vietnamja. Munkácsi magában hordozza azt, amit kivetített Vietnamra a benne tomboló influenza, a benne tomboló láz…

Nem ezt vártam. Nem élveztem. És még csak bölcsebb sem lettem tőle.


Népszerű idézetek

>!
regulat

Azon a lucskos, ködszagú januári reggelen, még átitatódva a konyakkal (amit a repüléstől való rettegés, harmincesztendős aggkorom s a kétségbeesés diktált belém a hiánya fölött egy szónak, amit több éve hasztalan kerestem az enciklopédiákban), mint akit a magzatvizéből egyenest a világűrbe löknek, úgy tapogatóztam be a Tu-134-es utasterébe, hogy megkezdjem életem első külföldi útját – Indokína felé.

(első mondat)

>!
regulat

(…) és ha van valami, amitől hidegrázást kapok, akkor az nem egyéb, mint a jól ismert, vén tojás, aki fittyet hányva történelemre, szociológiára, lélektanra és struktúrára, a fűnyírógépe meg az almája mellől „pertuba” bocsátkozik a nagyhatalmakkal.

37. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté György: Mandarinok útja
Kékesdi Gyula: Tavasz a selyem utcában
Péczely Péter: A Tisza füzeseitől a Brahmaputráig
James Sullivan: Vietnam
Csapó György: Az arany teknősbéka földjén
Dunai Péter: Százezer kilométer Vietnamban
Makai György – Ifj. Schiffer Pál: Száz kép Vietnamról
Zalka Miklós: És felnő az elefánt…
Zalka Miklós: Rizs és bambusz
Csák Erika: Vietnam