A ​Gambiától a Nigerig 1 csillagozás

borító + ill.: 5
tartalom: 5
stílus: 4
ismeret: 4
élmény: 4
mondanivaló: 5

Nigerhez kerestem könyvet elég reménytelenül, amikor a könyvtárunk katalógusában felfigyeltem erre a kötetre. Az írója egy skót férfiú a 18. századból. Ez a 35 évesen meghalt fiatalember sokat tett a Niger folyó felfedezéséért. A címke ebből a szempontból félrevezető, mert ez nem az országot, hanem a folyamot jelenti. Sokáig nem tudták, hogy merre folyik, vagy egyszerűen a Nílus mellékfolyójának tartották. A felfedezést nehezítette, hogy a sötét belső Afrikán keresztül folyik, ahová még a gyarmatosítók sem jutottak el. Emberevők, törzsi villongások veszélyeztették a kutatók életét, nem 1-2 felfedező halt bele a vállalkozásba. Ezért nagyon bátor dolog volt Mungo Parktól ez az út. Ő sem jutott a titok nyitjára, de azt határozottan megállapította, hogy a Niger egy külön folyó, és keletre folyik. Persze a pontos irányát és terjedelmét bőven utána térképezték csak fel. Azonban érdeme elévülhetetlen.
Hazatérése után (ami nagy meglepetés volt, mert már mindenki halottnak vélte) írta meg ezt a művét, ami nagy sikert aratott. Megházasodott, majd néhány év múlva elindult második útjára, ami azonban már az életébe került.
Nem is gondolunk bele, hogy mennyi névtelen, elfeledett hős kellett a világ feltérképezéséhez. Örülök, hogy Mungo Park nem jutott erre a méltatlan sorsra.
A könyv néha kusza, nem mindig tudtam követni jól az útvonalat. Azonban a népek jellemzése és az út nehézségei nagyszerűen kirajzolódtak belőle. Minden törzsfőnök ajándékot várt azért, hogy a fehér ember áthaladhasson a területén. Ha nem kapta meg szép szóval, egyszerűen kirabolta az utazót. Ezért egyre kevesebb málhával utazott Mungo Park, a végére csak a rongyos ruhái maradtak gombok nélkül, mert azokat is eltulajdonították. Ezért is döntött úgy, hogy visszafordul. A népek jellemzése azonban nagyon tetszett. Kár, hogy ez a kisebbik részét tették ki a szövegnek, erről olvastam volna többet is.
Az illusztrációk és a rajzok jól kiegészítették a könyvet, főleg Mungo Park eredeti képei voltak hitelesek. Egyáltalán nem bánom, hogy olvashattam, és az külön öröm, hogy elsőként értékelhettem. Gambiához számolom majd el.