Mund Katalin (szerk.)

Galaktika ​355 XL 3 csillagozás

Mund Katalin (szerk.): Galaktika 355 XL

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Phyllis Ann Karr, Fedina Lídia, Daniel Frini, Alekszej Kalugin, Barnóczky Ákos, Jack Vance, Tóth Béla, Hans Dominik, Vjacseszlav Hvatov, Gareth D. Jones

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika XL Metropolis Media


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 355 XL

Phyllis Ann Karr: Ki gyászolja Silverstairst? (második rész): No, hát ez a sztori kb. nem haladt semmit. A két nyomozó felkeresi a kosarast, és amíg az újonc kérdései alapján is eléggé gyanús lesz a csávó, addig az öreg okostojás végig védi. Meh, ezek után kíváncsi leszek mégis hogy zárul ez az egész.
Fedina Lídia: Átkozott köd: Jó kis horror beütésű sztori. Egy boszorkánynak tartott testvérpárt és a hóhérként dolgozó bátyjukat megöli a felbőszült csőcselék. Több száz évvel később az otthonuk egy család nyaralója, ahova egy fiatal pár érkezik. A lány a vacsora során rosszul lesz, ezért a párja kiszalad a kocsihoz a gyógyszereiért, ám a sűrű ködben ezen a pár méteren is sikerül eltévednie, hogy aztán a dolgok egyre rosszabbra forduljanak. A befejezés pedig az olvasóra bízza, hogy a természetfeletti vagy a racionális magyarázatot fogadja el.
Daniel Frini: Féreglyuk: Egy két oldalas rövidke egy, az Isonzó mentén állomásozó olasz katonáról, akinek már csupán egy tölténye van. Aztán megindul a monarchia támadása, emberünk viszont az utolsó lövését a címben említett lyukba küldi spoiler. Hát mit mondjak, az első, még történelmi fele jó volt, de a végére odacsapott „sci-fi” rész se füle, se farka így
Alekszej Kalugin: Mi csak itt élünk: Egy űrbéli vadászt felbérel egy gazdag vállalkozó, hogy vadássza le egy planéta legendás szörnyét. Legendás, mert sokak szerint csak a mesében létezik, senki nem látta még, legalábbis ez idáig, ugyanis az előző felbérelt vadász kamerája rögzített róla egy képet a tulajdonosa halála előtt. No, az új vadász felkerekedik a bolygóra, ahol paradicsomi állapotok uralkodnak, a lakók gépeket nem igazán használnak, ám mégis megvan mindenük, amit szeretnének, és nem igazán értik, miért is akar itt valaki nem létező lényekre vadászni. Többet nem árulok el, de hangulatos kis írás volt, nekem tetszett.
Barnóczky Ákos: A gyakornok: Úgy érzem itt a címadás kicsit félrement. A történet egy disztopikus jövőben játszódik, ahol a tiltólistára került műveket elégetik – nem csak a könyveket, hanem VHS-eket, DVD-ket, stb. –, de ennek szükségességéről egyfajta ügynök győzi meg a népeket. Az ő fuvarozója a címadó gyakornok, így adott lett volna, hogy az ő szemszögéből lássuk a sztorit, de ez csupán a történet elején volt így, utána már a „főnöke” volt a narrátor. (Szerkesztve, mert én olvastam félre.) Nem volt rossz, még ha az ötlet nem is túl eredeti.
Vjacseszlav Hvatov: Hek, avagy a bundás stalker története: S.T.A.L.K.E.R. sztori, ezúttal egy kutya narrálásában. Nem egy konkrét kaland, hanem inkább egy hosszabb idejű beszámoló, miként is boldogult Hek, hogy lett belőle stalker. Kis változatosság a megszokott sztorik között.
Gareth D. Jones: Mókusok, rókák és más különlegességek: A városok üresen álló területeit visszahódította az erdő és az állatok. Élelmes emberek ezt persze kihasználják és vadászatokat szerveznek. A főszereplőnk állatkitöméssel foglalkozik, szóval ő csupán a nyersanyag miatt megy ezekre a vadászatokra. A probléma ott kezdődik, amikor a szokásos prédák helyett egy nem várt vadász bukkan fel. spoiler Rövid, de hangulatos, élvezetes írás.
Jack Vance: Az ördöngős McInch: Vance története egy távoli bolygón játszódik, melyet a címbeli ördöngős McInch tart a kezében: kénye-kedve szerint fosztogatja a bolygó kasszáját, az utána nyomozókat pedig elteszi láb alól. Főszereplőnk épp pénzügyi válságban szenved, ezért elvállalja McInch kézrekerítését. A történet lényegében innét átmegy egy bolygóismertetős, személybemutatós krimibe. Egynek nem volt épp rossz, bár az nekem kicsit bökte a csőröm, hogy a főszereplő a „színfalak mögött” jött rá a megoldásra, és utólag mesélte csak el.
Tóth Béla: Dies irae: Ez a retro nagyon fájdalmas volt. A sztori lényegében annyi, hogy a kutatónak beszól egy munkás a villamoson, aztán jön valami -számomra – értelmetlen hosszú filozofálás, majd egy elképzelés, hogy miként is tudná a találmányával lángba borítani az egész világot. Nagyon nem találtuk meg egymást ezzel a novellával.
Hans Dominik: Az uranidák öröksége (befejező rész): Ahhoz képest, hogy az első felével elég jól haladtam, a sztori második fele nehezebben csúszott. Pedig végre megindul a hajsza a címben említett örökségért, de a vénuszi „kalandok” se voltak túl nagy eresztések. Úgy érdekességkép nem volt rossz végül, ilyen régi német sci-fit ritkán olvas az ember (már ha egyáltalán, ugye).

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ágoston Hugó (szerk.): Piknik a senkiföldjén
Trethon Judit (szerk.): A találkozás
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban