Mund Katalin (szerk.)

Galaktika ​347 XL 3 csillagozás

Mund Katalin (szerk.): Galaktika 347 XL

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Gregory Benford, Szente Mihály, William Ledbetter, Toochee, M. P. Shiel, Vagyim Panov, Boldog Daniella, Carlos Federici

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika XL

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
fekiyeti79 P
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 347 XL

Számomra nem indult túl jól ez a lapszám, az első három novella nem került igazán közel hozzám, de szerencsére fordult a kocka és a kezdeti nehézségek ellenére elégedetten értem a végére, s ebben nem kis szerepe volt Shiel Bíbor felhőjének. Azonban, mivel ez a kiadvány csak a regény első felét tartalmazza, és egyébként is baromi hosszú, róla egy külön karcban nyilatkozok miután a befejezést is elolvastam.
E rövid bevezetőt követően nézzük a kínálatot:

     Gregory Benford: Megváltó
Nem egy történet foglalkozik azzal, hogy az emberiség, ilyen-olyan okból, végső mentsvárként űrhajót indít egy távoli világba, a faj fennmaradásának reményében. A Megváltó is egy ilyen hajó, mely több tízezer embernyi DNS-anyaggal megpakolva tart a Tau Ceti felé. Immár hetvenöt éve rója magányos útját, amikor is „vendég” érkezik a fedélzetére… Nem volt rossz, de nem is volt nagy durranás.

     Szente Mihály: Robotokkal soha
Érdekes novella, ami a robotika három alaptörvényének „buktatóira” épít, egy nem teljesen legális robotharc keretein belül… Ha a két robot párviadala kevesebb lett volna, akkor a történet is jobb lett volna.

     Carlos Federici: Közlekedési baleset
Egy idegen faj tudósa nem tud szabadulni a gondolattól, hogy az Af nevű, oszlopszerű valami a város központjában, nem az aminek látszik… Passzolok. Amolyan komp akart lenni, de nem komplett!

     Boldog Daniella: Eternime
Az Eterni.me azt ígérte a felhasználóknak, hogy posztolási szokásaikat megfigyelve örök életet biztosítanak nekik. Egy alprofilt hoznak létre a főprofil mellé, egy virtuális hasonmást, amely hosszú tanulási folyamat során képessé válik interakciókban részt venni Messengeren és egyéb chatprogramokon keresztül. Így tovább él a főprofil tulajának halála után is, akárki kezdeményezhet vele beszélgetést.
Ez az alapja ennek a nem túl hosszú novellának, aminek a végét nem igazán tudtam hova tenni, de a mai technológiai fejlődést figyelembe véve, bántóan és borzongatóan valószerű az egész.

     William Ledbetter: A Mars gyűrűi
A máig titokzatos Marson játszódó, kalandozós-felfedezős elbeszélés.
Tetszett.

     Képregény a Galaktikában
Evelyn E. Smith: A marslakó és a mágus című elbeszélése alapján készült az ehavi képes történet, ami háát… Meh! Igazából nem rossz, csak három oldalban túlságosan zanzásított, kevés. Viszont arra jó volt, hogy ezután ne legyen értelme elolvasni az eredeti művet, szóval aki kíváncsi rá, inkább először azt vegye kézbe!

     Toochee: A halál előtt
Nehéz napok egy Mars nevű bolygón.
A régi „Jessy”-sorozat mintájára adtam neki ezt az „alcímet”, de korántsem humoros jelleggel. Egy nagyon komoly és szívhez szóló novella ez Kovács „Tücsi” Mihály tollából.

     Vagyim Panov: A másik felünk
Mindenki a tökéletes társat keresi. Persze az se feltétlenül jár jól, aki megtalálja
Igor Tarejev is hasonló helyzetbe keveredik; megtalálja lelki társát, de rá kell jönnie, hogy így sem fenékig tejfel az élet, sőt a találkozással csak még bonyolultabb lesz, hiszen a lány egy szörnyű átokkal kénytelen együtt élni…
Panov saját, önálló világot teremtett egy alternatív Moszkvával, ami a Titkos Város címet viseli. Ebben a városban különös, természetfölötti lények élnek együtt a normális emberekkel. A ciklus már több, mint 30 kötetnél jár és ennek a részét képezi ez a novella is. Nekem kifejezetten tetszett, úgyhogy remélem olvashatok még a „városi-krónikákból” néhány fejezetet!

     M. P. Shiel: A fájdalom helye
A történet kulcsszereplője a köztiszteletnek örvendő Podd tiszteletes, akiben őszinte szenvedély izzik a Természet iránt, ezért időről időre „elzarándokol” a környező hegyekbe, hogy egy kicsit elszakadjon az emberiségtől. Egy ilyen túrája után azonban teljesen kifordulva önmagából érkezik vissza a városba. Vajon mit láthatott, ami miatt ilyen gyökeres változáson ment keresztül; magát a Poklot?
Egész jó kis rejtélyes, misztikus, retro novella volt, csak nagyon béna lett a befejezés.

     XL

     M. P. Shiel: A bíbor felhő
Lásd itt: https://moly.hu/karcok/1262639

2 hozzászólás
>!
Razor SMP
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 347 XL

Jóval több idő alatt sikerült elolvasnom ezt a számot, mint terveztem, így némileg megkoptak már az emlékeim egy-egy történet esetén, bocsi.
Gregory Benford: Megváltó: A Megváltó nevű hajó fedélzetén hibernált emberekkel és eltárolt génmintákkal az űr sötétjében repül távoli célja felé. Útját azonban megzavarja a novella főszereplőjének, a Földről érkezett Nagarának a betörése, aki határozott küldetéssel jött a Megváltó után. A sztori többi részét nem lőném le, egy olvasmánynak jó volt.
Szente Mihály: Robotokkal soha: Egy marsi kocsmában robotharccal szórakoztatják a vendégeket. Az egyik hajó kapitánya egyáltalán nem bízik a robotokban és el is meséli, miért. Nem egy világmegváltó novella, de hangulatos, nekem tetszett.
Carlos Federici: Közlekedési baleset: Na, ez valami földönkívüli kutatónőről szólt, de valahogy nem állt össze az egész.
Boldog Daniella: Eternime: Némi társadalomkritika. Az Eterni.me nevű Facebook szolgáltatáson keresztül lehetőség van virtuális profil létrehozására, mely az eredeti profilt tanulmányozva képes azt halála után helyettesíteni. A virtuális profil beszélgetésekkel még jobban fejleszthető. A novella főszereplője Andris, akinek az apja halálos beteg, ezért csatlakozott az Eterni.me-hez. A fiú eleinte nem foglalkozik a virtuális profillal, ám idővel beszédbe elegyedik vele. A sztori kifutása némileg kiszámítható, de tetszett.
William Ledbetter: A Mars gyűrűi: Ledbettertől ezúttal egy hagyományosabb, kalandos, felfedezős Marson játszódó történetet közöltek. A helyzetet bonyolítja, hogy a főszereplő páros barátsága megromlott. Ez is tetszett.
Képregény: A marslakó és a mágus: Tudja fene, négy oldalban nem lehet normálisan elmesélni egy ilyesmi sztorit. Nekem összecsapottnak tűnt.
Toochee: A halál előtt: Szép történet egy veszélybe került marsi kolóniáról és a lakók túléléshez szükséges áldozatról.
Vagyim Panov: A másik felünk: Huh, ez fura volt. Olvastatta magát, de fura. Annyira a mágikus realizmus nem az én kenyerem. A történet röviden annyi, hogy főszereplőnk egy különös beszélgetés után találkozik a lelki társával. A nagy boldogság után azonban jön a fekete leves, a lányon egy különös átok ül.
M. P. Shiel: A fájdalom helye: Névtelen főszereplőnk Small Forksban tengeti életét, ahol megismerkedik Podd tiszteletessel. A pap rendszeresen túrázik a szomszédos erdőben, ám egy alkalommal megváltozva tér vissza és később megtudja tőle, hogy látta a Poklot. Őszintén szólva nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel a novellával, így kicsit félve kezdtem bele Shiel regényébe.
M. P. Shiel: A bíbor felhő (első rész): Adam Jeffson orvos menyasszonya biztatására és „közbenjárására” csatlakozik egy, az Északi-sarkot célzó expedícióhoz. Aki elsőként éri el a sarkot, az busás jutalomban részesül. Az út közel sem megy simán, különböző dolgok akadályoztatják a Boreal útját, ráadásul a legénység is fogyatkozik, ám végül Jeffson sikerrel jár, ő éri el elsőként a sarkot. Visszafelé aztán furcsa dolgot tapasztal, sorra elhullott szárazföldi és repülő állatok tetemébe fut. A civilizációba visszatérve aztán a lista bővül az emberiséggel is: egy titokzatos bíbor porfelhő végzett a homo sapiens-szel is. A kérdés persze végig ott lebeg Jeffson előtt: vajon tényleg ő az utolsó, vagy esetleg maradtak más túlélők is? A regény első fele leginkább ezt a kérdést boncolgatja, miközben Jeffson bejárja a vidéket. A novellánál írt félelmeim végül alaptalanok voltak. Ugyan a regény elég döcögősen indult, a Boreal kifutása után már érdekesebb lett, és onnét már szépen pörögtek a lapok. Így féltávnál azt mondom, hogy ígéretes.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019

Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

És az örök éjszaka sötétjében, mint valami hátborzongató zászló, ott lobogott fölöttünk az északi fény.

M. P. Shiel: A bíbor felhő (első rész)

Kapcsolódó szócikkek: Északi fény
>!
ViraMors P

Éjszakánként, mikor visszatértem a régi kajütömbe, s már a gépek sem zakatoltak, és az egész Borealra csönd telepedett, az olyan volt, mintha egy úszó koporsóban feküdnék. Szellemek és kísértetek vettek körül, szinte hallottam, mit mondanak, és semmivel nem csendesíthettem el őket.

M. P. Shiel: A bíbor felhő (első rész)

>!
ViraMors P

Volt, hogy már ébren is ezek a víziók üldöztek, s lassan magam sem tudtam, mely bolygón és melyik korban vagyok, én, az örökké hajózó, magányos tengerész, aki a tér és idő végtelen hullámain hánykolódom. Lassan az egész világ káprázattá vált a szememben, s elmosódni látszott a határ álom és ébrenlét, élet és halál között.

M. P. Shiel: A bíbor felhő (első rész)

>!
ViraMors P

Fakó derengésében olyannak tűntek ezek a vízen lebegő roncsok, mint valami túlvilági tündérpalota oszlopai és folyosói, tele halk, nyugtalanító zajokkal, hercegnőkkel és halálos ágyukon heverő királyokkal, ki nem mondott titkokkal és el nem sírt könnyekkel.

M. P. Shiel: A bíbor felhő (első rész)

>!
ViraMors P

Elnézvén azt a pillangót, eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha én is bebábozódnék, s valami mássá változnék.
Mennyit élhetnék így még ezen a világon? Két évet? Ötöt? Tízet?
Vajon mennyit él egy pillangó?
És mi történik a lelkével, miután meghal?

M. P. Shiel: A bíbor felhő (első rész)

>!
ViraMors P

S a fejünk fölött, mintha csak a természet gúnyos fintora lenne, ismét ott ragyogott az Aurora Borealis. Akárha egy vizionáló festő freskóját láthattuk volna, hosszúköpenyes, szárnyas-lángpallosos, egymással csatázó angyalokkal, akik a végítélet hírnökeiként lebegtek fölöttünk.

M. P. Shiel: A bíbor felhő (első rész)

Kapcsolódó szócikkek: Északi fény

Hasonló könyvek címkék alapján

Mund Katalin (szerk.): Galaktika 352 XL