Politikai ​rendőrség a Rákosi-korszakban 21 csillagozás

Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

Mindannyian ​tudjuk még, mit jelentett az ötvenes években, ha valakiről azt mondták: „elvitte egy fekete autó”, ahogy a ma emberének nem csengenek ismeretlenül az ÁVO vagy az ÁVH betűszavak sem… Ezt hallva mindenki tudja: a kommunista diktatúráról, és annak legfontosabb eszközéről, a politikai rendőrségről van szó. Müller Rolf könyve e szervezet történetét dolgozza fel. A második világháború végétől az 1956-os forradalomig kalauzolja el az olvasót, miközben számos közszájon forgó fogalmat tisztáz. Sorra veszi a különböző elnevezések alatt működő titkos nyomozó szerveket, az átalakítások mögött meghúzódó okokat. Elbeszéli az államvédelem évekig első számú vezetőjének, Péter Gábornak az élettörténetét, bemutatja kevésbé ismert riválisát, segítőit, és pozíciójának örököseit. Szemléletes példákat hoz a Rákosi Mátyás és szűkebb köre által gyakorolt „kézi irányításra”, amelynek során még a felejthetetlen helsinki olimpia és a magyar-angol labdarúgó mérkőzés is előkerül. A kötetből… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Modern Magyar Történelem Jaffa

>!
Jaffa, Budapest, 2014
240 oldal · ISBN: 9786155418310
>!
Jaffa, Budapest, 2012
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155235153

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

bfg3 P>!
Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

A szerző Péter Gáborról szóló könyvének „kiegészítéseként” kerestem meg a korábbi művet is.
És határozottan megérte. Egyrészt, ahogy vártam, tényleg segített elhelyezni egy csomó részletet, ami Péter Gábor történetében nem volt világos, de önmagában is értékes olvasmánynak bizonyult.
Könnyen emészthető, kellően olvasmányos, de korrekt és szakszerű. Nem terhel túl adatokkal, de mutat annyit, amiből az olvasó maga is megítélheti a kérdést. Én főleg azért élveztem, mert tisztába tesz egy csomó olyan jelenséget, ami ugyan egy-két generációval előbb még a mindennapok része volt, de a mai fiatalabbaknak már csak történelem. spoiler
Bónusz: a könyv egyik történetének utánajárva előbukkant @vargarockzsolt figyelemreméltó karca is: https://moly.hu/karcok/509292

robertbardos P>!
Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

Ennek a könyvnek kimondott célja volt, hogy tudományos ismeretterjesztés műfajában mutassa be a Rákosi-korszak politikai rendőrségét. Ennek eleget is tesz, hiszen az olvasó megismerheti az elnevezéseket, szervezeti struktúrát vagy a fontosabb vezetők életrajzát. Emellett a korabeli ügynökök “módszertanát” is leírja, a fennmaradt dokumentumok alapján.
Véleményem szerint azonban a szerzőnek nem sikerült végig olvasmányossá tenni a művét. A Tanú című filmmel való kezdés nagyon tetszett, kár, hogy nem vitte tovább ezt a párhuzamot. A fejezetekben található táblázatok elfértek volna egy Függelékbe, amit érdemes lett volna kiegészíteni a rövidítések magyarázatával (például a könyv vége fele már fogalmam se volt, mit jelent a KV). Mindezek ellenére hasznos írás volt, mert eddig sem voltam oda ezért az időszakért és rájöttem, hogy ezután sem leszek.

2 hozzászólás
jaspi>!
Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

Müller Rolf könyvéből megtudhatjuk, miként alakult ki a politikai rendőrség, hogy az átszervezések során volt a neve ÁVO és ÁVH is. A könyv érdekessége, hogy a száraz adatok puszta ismertetése helyett több megközelítésből járja körül a Rákosi-korszak politikai rendőrségét.
Az első fejezetben megtudhatjuk, hogy már 1944 végén megkezdődött a politikai rendőrség szervezése. Megismerhetjük az ÁVO majd ÁVH szervezeti felépítését majd bővülését. A következő fejezet a politikai rendőrség vezetőit mutatja be, kezdve Péter Gáborral és helyetteseivel majd folytatja a tisztségek későbbi betöltőivel. A szervezet és a szereplők bemutatása után a harmadik fejezetben tisztázza azt a kérdést, hogy valóban állam volt-e az államban a politikai rendőrség. Konkrét eseteken keresztül érzékelteti, hogy a gyakorlatban mit jelentett a szervezet alárendeltsége a pártnak. E fejezetben tér ki a szerző a „magyar-angol” meccshez kapcsolódó titkosszolgálati tevékenységre is.
A „mindenkiről mindent tudni” címet viselő negyedik fejezetben bepillantást nyerünk az ügynökhálózat, a lefigyelés és lehallgatás korabeli viszonyaiba. Olvashatjuk az ügynök jelölt tanulmányi jegyzeteit.
Az utolsó fejezet arra a kérdésre adja meg a választ, hogy kik is voltak az ÁVH-sok, milyenek voltak a munka- és életkörülményeik.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiket érdekel hazánk XX. századi történelme, akik szeretnék azt is tudni, amire történelem órán nem jut idő. És ajánlom a Tanú című film kedvelőinek, hiszen a könyv több ponton is reflektál, háttérértelmezést ad Bacsó Péter nagysikerű filmjéhez.

Daniel_Cserhalmi IP>!
Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

Teljesen korrekt könyv, ami végre mentes a „bulváros” témáktól (lásd nem az erőszakról ír). Minden benne van, ami az ÁVO/ÁVH-ról tudni kell, mégis azt éreztem, hogy ezek csak a főbb tények, és ennél jóval részletesebben is lehetett volna írni. A szerző ugyan a bevezetőben azt írja, hogy a jelenhez kapcsolódóan próbálja elmondani a múltat, hogy ne csak adatfelsorolás legyen, mégis néhol ebbe a csapdába esik. Ettől függetlenül olvasmányos, csak néhol zavaró a fenti szerkesztési probléma. A téma iránt érdeklődőknek szerintem alapmű lehet.

Alvarando P>!
Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

A könyv több megközelítésből mutatja be a Rákosi-korszak politikai rendőrségét. A szerző olykor az iróniát sem nélkülözi, ezzel mintegy szórakoztató jelleget ad ennek a meglehetősen durva témának. Az első fejezetben megismerhetjük az ÁVO majd ÁVH szervezeti felépítését majd bővülését, köztük egy pár híres esetről is olvashatunk. Ezután a szerző rátér a politikai rendőrség vezetőinek a vizsgálatához. Megismerhetjük Péter Gábort és társait, előbbiről megtudhatjuk az eredeti nevét és hogyan szerezte a miáltalunk is ismert nevet. A szerző foglalkozik a fontosabb személyek életpályájával a politikai rendőrségbe való belépés előtt és a megszűnés illetve börtönbekerülés után. Megismerhetjük a Párt és a szervezet viszonyát is, majd betekinthetünk a szervezet sport eseményeken játszott tevékenységébe is. Részletesen megismerhetjük a módszereiket, illetve azt is, hogy mit kellett megtanulniuk. Utóbbit jól szemlélteti a szerző egy ÁVH-s tanonc jegyzetfüzetével.. Az utolsó fejezetben képet kaphatunk arról, hogyan zajlott a szervezet tagjainak élete a munkában és a munkán kívül, betekintést nyerhetünk a szabadidős tevékenységekbe is. Végezetül megismerkedhetünk a szervezet működésének főbb helyszíneivel. A törzsszöveg mellett kiegészítő táblázatok és jegyzőkönyvekből vett idézetek segítik az olvasó tájékozódását. A könyv bárkinek ajánlható, akit érdekel a szervezet története, illetve maga a Rákosi-korszak.

ImreKiss22>!
Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

Számomra meglepően korrekt volt, mondhatni, objektív. Tetszett, hogy végig nem arról van szó, hogy jaj az ÁVO meg a többi hogyan és hány embert kínoztak meg és a többi, hanem be van szépen mutatva maga a szervezet.

Mr_Szörnyi_Börnyi>!
Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban

A téma rengeteg lehetőséget rejt magában, nagyon kiaknázatlan több szempontból is, de az idő menthetetlenül elrohan mellettünk. Amíg David Irvingnek még sikerült szemtanúkkal beszélnie, addig ma már inkább csak a leszármazók történeteiből merítkezhetnénk. Éppen ezért fontos lehet minden könyv, amely a témát boncolgatja, ugyanakkor fáj a szívem minden kihagyott lehetőségért, amikor a szerző csak a már meglévő forrásanyagokból dolgozik. A túlélők beszámolóin túl, az orosz levéltári anyagok kutatása is érdekes lehetne. Ennek hiányában a könyv túlságosan száraz és tankönyvízű, olyan csak, mint egy nagyon becsületesen összerakott szakdolgozat.


Népszerű idézetek

robertbardos P>!

Az indulás nehézségeit jól példázza, hogy – amint az egy évvel később, 1946 februárjában egy értekezleten elhangzott – “volt olyan város, ahol két politikai osztály működött, és egymást tartóztatták le annak tagjai.”

13. oldal

robertbardos P>!

Amikor a politikai rendőrség és az erőszak kapcsolata szóba kerül, elsőre mindenki az ártatlanok fizikai szenvedéseire, a test meggyötrésére, a bezártságra, a halálra gondol. Jegyezzük meg: joggal. Ám létezik az erőszaknak egy kevésbé direkt formája, amelyet az ember nem a saját bőrén érez: ez pedig a magánszféra szentségének semmibevétele, az abba való titkolt beavatkozás. A diktatúra kénye-kedve szerinti megfigyelés, a lehallgatás, a titkos adatgyűjtés és a bizalmi hálózat működtetése természetesen a magyar államvédelem eszköztárából sem hiányozhatott.

151. oldal

robertbardos P>!

Bacsó Péter A tanú című 1969-es filmjében Virág elvtárs Pelikán gátőrhöz lépve a következőket mondja: “Ezt a zakót például 1938-ban varrták. Angol szövet, nyolcvanöt százalékos gyapjú. A válla kicsit túl van tömve, de a reverje jó”. A szürke, beteges embernek tűnő pártfunkcionárius ezzel a gátőr tudtára adja, hogy a hatalom a halandó állampolgár minden lépéséről, viselt dolgáról tud. Ez az üzenet ma is mindenki számára egyértelmű. A mondatok mögött meghúzódó, másodlagos jelentésréteg azonban már csak jóval szűkebb csoporthoz jut el: nevezetesen, hogy Virág elvtárs “eredetije”, a második világháború utáni politikai rendőrséget évekig irányító Péter Gábor, szabóinasként kezdte a pályafutását.

(első mondat)

robertbardos P>!

A magyar politikai rendőrség szülőágyát tehát az első perctől kezdve szovjet bábák állták körbe.

11. oldal

robertbardos P>!

Mindig úgy menjünk a személy után, hogy ha az visszatekint, ne láthassa az egész arcunkat. Ha az illető hátranéz, nem kell ugrálni és fedezéket keresni, hanem nyugodtan tegyünk meg néhány lépést előre, és ha van kirakat, akkor álljunk meg azelőtt, tartsunk kezünkben újságot, amelyet ilyenkor előveszünk, és elkezdünk olvasni. Semmi esetre sem igyekezzünk pánikszerűen menekülni, mert ezáltal tesszük magunkat gyanússá. A nyomozók legtöbbször útkereszteződéseknél és fordulóknál kerülnek nehéz helyzetbe, ilyen esetben legjobb kimenni az út közepére, mert így előbb látni be az utcába, és elkerülhető, hogy az utcasarkon hirtelen visszaforduló személybe beleütközzünk.

182. oldal

1 hozzászólás
robertbardos P>!

Mivel a csehszlovákok jól működő külföldi hálózatot üzemeltettek a nyugati technikák beszerzésére, a magyar államvédelem képviselője egy “kívánságlistát” adott át, amelyen – többek között – az Egyesült Államok titkos hadifejlesztései közé tartózó infravörös berendezések, valamint miniatűr mikrofonok, rádióalkatrészek és modern fotófelszerelések szerepeltek. A számlát a magyar fél utólagosan svájci frankban rendezte volna.

191. oldal

robertbardos P>!

A múlttal, egzisztenciával nem rendelkező fiatalokat nehéz volt megzsarolni, ezért inkább romantikus énjükre apelláltak, illetve világnézeti befolyásolással vagy a “kémjátszma” kártya előhúzásával próbálkoztak.

156. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Tóth Krisztina: Akvárium
Aczél Endre: Acélsodrony – A nyolcvanas évek
Böszörményi Géza: Recsk
Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947
Bánffy Miklós: Huszonöt év
Gyurgyák János (szerk.): Magyarország története képekben I-III.
Jaap Scholten: Báró elvtárs
Dobó Attila: A trianoni békediktátum