Örömkönyv 77% 163 csillagozás

Meglep, hogy itt a molyon ilyen kemény és nagyszámú negatív értékelést kapott ez a könyv, és némelyikben ettől a műtől függetlenül maga a szerző is. Én személy szerint tisztelem és elismerem munkásságát.

Az Örömkönyvben engem az zavar, hogy nem csupán gyakorta, hanem folyamatosan hivatkozik a Szeretetkönyvre, mintha azzal a szándékkal írna, hogy azt folytassa vagy kiegészítse, bizonyos részeit átértékelje, de a címadó témával, az örömmel csak érintőlegesen foglakozik.

Eleinte faltam a könyvet, úgy olvastatta magát, olyan egyszerűnek, szinte könnyednek tűnt, de hamar lelassultam, mert ezeket a tartalmas, értékes gondolatokat fel kellett fognom, magamra kellett vetítenem, át kellett gondolnom, meg kellett emésztenem, bár ez utóbbi bizonyára eltart még egy ideig.

Müller Péter életlátását, gondolkodásmódját főleg előadásaiból ismerem, és ez a könyv is harmóniában van eddigi tapasztalataimmal. Az Örömkönyvben elmélkedéseit jellemzően egy-egy valós történetből kiindulva fejteti ki, és ezek a történetek kifejezetten jól vannak megírva, mindig érdekesek és néhol szívbemarkolók. Engem különösen ezek nyűgöztek le. Tetszik, hogy több vallás szemszögéből közelíti meg az élet nagy kérdéseit, egyiket sem kiemelve, vagy mások fölé helyezve.

Voltak olyan spirituális részek, amelyeket ösztönösen elutasítok, nem tudok és nem is akarok befogadni, de ki tudja, mit hoz még a jövő. Ez mindenesetre nem a könyv vagy a szerző hibája, és egyébként ezeket a részeket is érdekesnek találtam. csak épp távol állnak tőlem.

Szükségem van az ilyen típusú könyvekre, hogy időnként felrázzanak és önvizsgálatra késztessenek. Jó néha közelebb kerülni a saját lelkünkhöz, és ehhez nekem mindig ösztökélésre van szükségem. Müller Péter Örömkönyve megtette a maga hatását, örülök, hogy elolvastam, úgy érzem lelkileg és ismeretekben is gazdagított.

Nagyon érdekes, mély könyv. Tetszett és sokat gondolkodtam rajta. Időnként meg kellett állnom, mert nehézkessé vált. Valószínűleg az én hibám, hogy nem tudtam mindig befogadni. Olyankor pihentetnem kellett pár napot. Alapvetően sok értékes gondolattal gazdagodtam általa.

Lehet, hogy vannak olyan könyvek, amelyek többet adtak, jobban sarkalltak az önvizsgálatra, önfejlesztésre, mint ez, de a benne levő tartalom, elgondolkodtató mondatok megérnek 5 csillagot.
Ez volt az első könyvem Müller Pétertől, eddig a Nők Lapja cikkjeiben találkoztam a gondolataival. Valamiért párhuzamba hozom Popper Péterrel, talán csak a névrokonság és a vallásos vetület miatt, de Popper Péter stílusa jobban tetszik.
Lehet, hogy egyeseknek túlságosan vallásos/keresztény ez a kötet, engem ez nem zavart, mert igyekeztem a mély gondolatokat megérteni, megkeresni az életemben a vonatkozásait, és igazából mindegy ilyen esetben, melyik valláshoz kötődnek a felismerések.
A kötet kissé esszégyűjtemény jellegű, a témák, a cselekmények mégis kapcsolódnak, egybefonódnak. Érdemes nem egyben elolvasni a könyvet, hanem 2-3 esszét egyszerre, és azt ízlelgetni egy kicsit.

Nem mindenki van felkészülve lelkileg arra, hogy Müller Pétert olvasson. Látszólag egyszerű, de olykor sokkal tartalmasabb mint másik 20 könyv együttvéve. Amikor elkezdtem, akkor tudtam, hogy lassan fogok haladni vele, hiszen sokszor mély gondolatokat ébreszt, amit emészteni kell egy kicsit. Talán az lenne a legjobb, ha az ember „fejezetenként” olvasná. Minden nap egy fejezet, többet nem, s elgondolkozna az adott fejezet lényegén, tanulságán minden nap.

Teltek-múltak a napok, míg félreraktam… Más könyvek kerültek a kezembe… Több mint másfél évig elő sem vettem ezt a Örömkönyvet, valahogy akkor nem tudtam elolvasni…

Most befejeztem. :) Nekem is érnem kellett rá.
Jobban tetszett a Szeretetkönyv, de ez is gyönyörű volt.
S amikor majd eljön az ideje, akkor a kezembe veszem majd a következő Müller Péter könyvet :), bármeddig is tartson majd az olvasása, gyönyörű sorokkal gazdagodom majd, biztos vagyok benne.

Az, hogy egy csillaggal kevesebbet adtam neki, részben a könyv hibája, részben az enyém. Egy kicsit sokalltam benne a nagy szavakat és kifejezéseket, nekem ez egy kicsit túlzás. Ennyi a könyv hibája. Az már az enyém, hogy én spirituálisan még nem vagyok ilyen szinten, és érzem magamon, hogy még nem is vagyok nyitott rá. Valószínűleg eljön egyszer, de még nem most. Mindettől függetlenül engem önvizsgálatra késztetett, elgondolkodtatott saját magamról és az életemről, emiatt pedig igen nagyra értékelem. Nem árt, ha az ember néha kicsit önmagába néz, hátha új dolgokra ébred rá. Ráadásul engem lebilincseltek az elbeszélt valós történetek, sokszor igen komolyan meg is hatódtam rajtuk. Egy kicsit talán rá is kell hangolódni ahhoz, hogy tényleg megfogja az embert, az elején ezt nem tettem meg, ezért miután elkezdtem olvasni hosszú időre félretettem. De jó volt újra kézbe venni.

A történeteknek nem sok köze van az örömhöz, inkább amolyan filozofálgatások az életről.
A megtévesztő cím ellenére jó a könyv és érdekes. Szeretem a gondolatait, elmélkedéseit.
A spirituális vonal is követhető. Szeretem azt gondolni, hogy értem. :)

Az angyalok súgnak, csak figyelni kell rájuk.
Igen, ez is egy olyan nap volt, ami ezt bebizonyította.

Ezt a könyvet olvasni pontosan akkor, amikor olvastam – a legszörnyűbb élmény volt. Tudom, hogy 3*-ot adok rá, de az csak azért, mert utólag elgondolkodtatott. De akkor? Gyűlöltem, és nem is értem, hogy tudtam befejezni.

Itt is mint minden könyvèben, amit edig olvastam tőle, előjön egy pozitìv, kicsit misztikus hangulat, amely nagyon kivàncsivà tesz ès vègig fent tartja az èrdeklődèsemet.
Igen sok dolgot megismètel könyveiben, de ez csak megerősit, mint elriaszt. Az örömkönyvet is jó volt olvasni.

Nekem tetszett. Az író, sokszor ugyanazt írja le, amit a Szeretet könyvben már megtett, de az Örömkönyv valahogy kiegészíti. Nagyon tetszettek benne a történetek az angyalokról, szerelmekről stb. Müller Péter nagyon alkotott, mint ahogy megszokhattuk. :) Az Örömkönyvvel jól meg lehet érteni Müller Péter gondolatait, filozófiáját az életről. Mindenképpen ajánlom!