Boldogság 78% 47 csillagozás

Élni nehéz – de csodálatos és gyönyörűséges.

185. oldal

Hamvas Béla egyszer azt mondta: „A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjából helyre lehetne állítani.”
Száz könyv súlyos, nagy csomag, különösen annak, aki egy ostromlott városból menekül.
Magam is menekültem már, s jól emlékszem arra a pánikra, amikor le kellett mondani mindenről, és villámgyorsan kellett dönteni: mi az, ami fontos, s mi az, ami nem.
Apámnak volt egy különös barátja. Józan, precíz és rendkívül értelmes gépészmérnök, aki nemcsak a gőzkazánokat, de az életét is igyekezett előre megtervezni.
Amikor közeledett a front, láttam, hogy gondosan csomagol.
– Ebben mi van? – mutattam két hatalmas ládára.
– Ebben azok a szükséges holmik, melyeket akkor viszek magammal, ha módomban lesz autóval vagy vonattal menekülni.
Rengeteg ruha, pulóver, ing, cipő, kolbász, szalonna, sajt és szardínia volt a ládákban, azonfelül még számos szakkönyv, szótár, logaritmustábla, körzőkészlet és vonalzó.
– És ebben? – mutattam egy kis kézikofferre.
– Ez a B variáció! – mondta. – Arra az esetre, ha nem lesz vonat és gyorsan kell menekülni!
Ebben már csak meleg holmik, aranygyűrűk, láncok s különféle konzervek voltak.
Láttam, hogy íróasztalán egy spárgával átkötött ócska bőrtárca hever.
– És ez? – kérdeztem kíváncsian.
– Ez a C variáns – felelte. – A legrosszabb esetre.
Egy hajfürt volt benne, feleségének, gyermekeinek fényképei, s egy Biblia.

Bevezetés

A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenállhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma megtörik.

Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog – hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli!

Van egy pont, egy legbensőbb pont, ahová már senki sem jöhet velünk. Ahogy a fogunk csakis nekünk fáj, ahogy lelki szenvedéseinket senki nem tudja átvenni, s ahogy a halál kapujában – bármiféle enyhítő segítséget kapunk innen is, onnan is, végső soron egyedül kell átlépnünk, úgy a legerősebb érzelmi forgószélben csakis önmagunkba tudunk megkapaszkodni!

Az embert az különbözteti meg minden más természeti lénytől, hogy értelme van – s ezért bármit elvisel, ha értelmet lát benne.

63. oldal

A mi lelkünk hasadt, kettős lélek, állandó elfojtásban él, kielégítetlen szabadságszomjúságban. Nem tud szívből nevetni, mert már kora gyermekkorától kezdve nem önfeledségre, hanem önkontrollra nevelik, lényének elhazudására, lefedésére, önmaga előtti eltitkolására.

193. oldal

Így aztán a gyenge, szolgalelkű ember tehetetlenül rátapad a külső körülményeire. Boldogságának indítókulcsa mindig mások kezében van.
Másoktól várja üdvét, örömét, vidámságát, kényelmét, pénzét, szerencséjét, jólétét és bármiféle „beteljesülését” – és nem veszi észre, hogy éppen ez a kiszolgáltatottság, ez a függés az oka rossz közérzetének.

203. oldal

Minden élet egy nehéz kosár, melynek van olyan fogása, amellyel hordozni lehet – mégpedig bizakodóan, sőt derűsen is – de mi ezt a fogást nem találjuk, s ezért az egész túl nehéz és hordozhatatlan.

181. oldal

A félelem a boldogság tökéletes ellentéte, amikor az ember úgy éli meg világot, hogy az abszolút értelmetlen – vallásos nyelven szólva: nem működik benne semmiféle isteni előrelátás, vagy ahogy ezt a szót magyarra fordították: „gondviselés", s ezért az élettől félni kell.

62. oldal