Az ​első parancs 1 csillagozás

Nincs semmi, ami az emberi lelket annyira felemelné és gyönyörködtetné, mint a nagy mindenségben megnyilatkozó pompás rend.

(első mondat)

Hajdanában a bíróságoknál szokásban volt egyes fontos ügyekben Istent kihívni az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítására. A vádlottat pl. kényszerítették, hogy meztelen lábakkal tüzes vason járjon, kezébe izzó tárgyat adtak vagy más veszélynek tették ki. Ha megsérült, ebben bűnössége bizonyítékát látták, mert ha ártatlan volna – mint gondolták – Isten csodával is megóvná.

Az ilyen ún. istenítéletek (ordalia) nem voltak egyebek Isten-kísértésnél, amelyhez Egyházunk sohasem adhatta beleegyezését.

Ó, mily jóságos és bölcs intézkedése ez az Úrnak, hogy mindenkit a saját lelke törvényszéke elé állít, s aszerint ítéli meg. Így módot ad minden embernek üdvözülni, legyen az protestáns, zsidó vagy pogány. Ha saját hibáján kívül tévelygett, ha őszintén és komolyan hivatkozhatik lelkiismeretére, meggyőződésére, lelkét megmenti.

Midőn Xavéri Szent Ferenc a katolikus hit egyedül üdvözítő voltát hirdette a japánok előtt, kik szinte istenítették pogány őseiket, ezek megdöbbenve vetették fel a kérdést, minő sorsra jutottak tehát apáik, kik a katolikus hit igazságairól soha sem hallottak?! Szent Ferenc megmagyarázta nekik, hogy csak azok kötelesek és pedig feltétlenül s minden áron a katolikus hitet elfogadni, akik azt, mint Krisztus egyedüli igaz tanítását megismerték. Ha az igaz hit ismeretére saját hibájukon kívül el nem juthattak, de egyébként lelkiismeretök szavát követték, Isten másképp gondoskodott lelkök üdvözítéséről. Isten, a végtelen jóság és igazságosság ugyanis meg nem engedheti, hogy bárki hibáján kívül jusson kárhozatra.

Az aggályosságot, ha inkább testi gyengeségből, nagyfokú idegességből származik, nem
csupán a lelkiatya, hanem egyúttal a lelkiismeretes orvos is hivatva van gyógykezelni. Igen gyakran azonban az aggályosság titkos kevélységből s önfejűségből ered. Főképp ily esetben egyetlen mentőszer, hogy az aggályos lelkiatyja szavát, parancsát szinte vakon kövesse, s annak irányításához még saját ún. meggyőződése ellen is ragaszkodjék. Szent Alajos mondotta: „Az alázatos nem lesz sokáig aggályos."

11. oldal

Helyi szentségtörést követ el az, aki szent helyen világias foglalkozást rendez, aminő pl. a parlament, bíráskodás, lakomák, koncertek, színházi és mozi-előadások. Még súlyosabb, ha a templomot vásárcsarnoknak vagy istállónak használják fel. Szükség nélkül templomban való evés, ivás sem mentes a bocsánatos bűntől.

Így szentségtörést követ el, aki tudatosan a halálos bűn állapotában járul a szentáldozáshoz, aki a súlyos betegség állapotát kivéve nem éhgyomorral áldozik, vagy aki napjában többször veszi magához az Úr szent testét. Sőt ezen isteni szentséget fel nem szentelt kezek nagy szükség esetén kívül szentségtörés nélkül nem is érinthetik.

A boszorkányhajsza, sajnos, éppúgy dühöngött a katolikus, mint protestáns vidékeken. A katolikus Egyház sohasem helyeselte az ily kegyetlenségeket. Főképpen két jezsuitának: Tanner Ádámnak (†1632) és Spee Frigyesnek (†1635) volt bátorsága, hogy az akkori „közvélemény” ellen a szerencsétlen áldozatok érdekében szavát felemelje. Az utóbbi több mint 200 elítélt ún. boszorkányt készített elő a halálra.