Retekorrú ​király 92% 11 csillagozás

Reich Károly rajzait lehetetlenség nem szeretni – legalábbis nekem –, talán a Minden napra egy mese borítójának napocskáját szerettem meg először tőle.
A retekorrú király története… Kedves a vége, de igazából gonosz felnőttek módjára több dologba is belekötöttünk – pedig az biztos, hogy nem a gyermeki lelkünk kiveszése miatt – avagy:
– miért csupán retekorrú a király, holott az egész feje retek, meg az udvarában is mindenki retek,
– a házak is retkek, és most akkor hogy is van ez, hogy a retkek a retek házakban laknak,
de azon például jót derültünk, hogy a retekorrú király az orrával veregette vállon az egeret. (Pedig retekkeze is volt ám.)
(Ettől függetlenül különleges mese volt, a reteklovak is igen bájosak voltak de azért sem kezdek áradozásba az illusztrációról.)

Na, ezt most nem értem. Azt hittem, ezt már rajtam kívül mindenki olvasta, mindenki ezen nőtt fel, satöbbi. Hát, úgy tűnik, mégsem. Pedig tök jó! Retekgyerekek!

Mosonyi Aliz verses meséjébe először a címe miatt szerettem bele, még régen, jóval Mimi egyéves kora előtt. Merthogy mi az már, hogy „Retekorrú király”, mennyire jó! Főleg úgy, ha jól megropogtatjuk az R-eket! Az egész mese szövege tobzódik egyébként az R hangban, logopédiai gyöngyszem.
Na és a második beleszeretésem: azért, mert a mese az Íliászt parafrazeálja. Egy hatalmas haraggal indul, in medias res, és ebből bontakozik ki a cselekmény. Ezt a kis irodalmi játékot persze egy egyéves még nem érti, sőt még egy hároméves sem, de egyrészt hadd legyen már a szülőknek is egy kis öröme az olvasásában.
A harmadik beleszeretés meg persze Reich Károly miatt volt.

Képek itt: https://www.instagram.com/p/CMpEEzzhzsL/