Magyarmesék 47 csillagozás

Mosonyi Aliz: Magyarmesék

„Egy biztos, itt minden magyarból van. Magyarokról magyaroknak magyarul. Hogy meg ne ártson, lehet rajta nevetni, sírni, vagy a kettőt egyszerre. Kishíján száz mese felnőtteknek.” A nagyszerű Boltosmesék és Szekrénymesék után végre olvashatóak Mosonyi Aliz újabb rövidtörténetei: a Magyarmesék.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Magvető, Budapest, 2011
196 oldal · ISBN: 9789631429565 · Illusztrálta: Medve Zsuzsi

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Sobri Jóska


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Mosonyi Aliz: Magyarmesék

Részben Verőcén lakom, és azt szoktam mondani, itt laknak a magyarok. Itt tartják a Magyar Sziget és az Erdélyország az én hazám fesztivált, és van itt Wass Albert Múzeum és Kárpát-Haza Templom is. A tipikus magyar lovon jár vagy luxus terepjárón, lófarokba van kötve a haja, és ünnepnapokon Bocskai mentében megy a templomba. Ezen kívül ott vannak még a faluszéli cigányok, a vikendtelkeken lakozó budapesti gyüttmentek (olyanok, mint én), és a Duna parton, a legértékesebb ingatlanokban, amelyek úgy néznek ki, mint ha modernizált kastélyok volnának, a kőfalak mögött, láthatatlanul, titokzatos idegenek élnek, akik elsötétített ablakú Mercédeszekkel hajtanak csak ki az utcára. A falu eredeti, szlovák-német-magyar lakosai már régóta kisebbségben vannak, és csak eltűrik ezt a gyülevész bandát.
Mosonyi Aliz Magyarmeséi e sokszínű világból csupán egyetlen, bár a dominánsan látható rétegről, a hagyományőrző, bezárkózó nacionalistákról szólnak.
E történetek rövid és vicces karikatúrák, és elegendő egyet-kettőt elolvasni közülük, hogy lássa az ember, vevő lesz-e rá vagy sem. Akinek nem tetszik például ez a mese, az ne is próbálkozzon a többivel:

Volt egyszer egy ember, aki tudott röpülni. Éppen átröpült a magyarok fölött, mikor azok észrevették. Te! kiabáltak föl neki. Mit röpködsz a mi édes hazánk fölött? Hogy képzeled, ki engedte meg? Mindjárt leparittyázunk onnan! Többet itt ne lássunk! Nem is, mondta a röpülő ember, és gyorsan elröpült más országok fölé, és világhírű lett. Mi láttuk meg legelőször, mondták aztán a magyarok. Itt röpködött a mi édes hazánk fölött.

3 hozzászólás
Csoszi>!
Mosonyi Aliz: Magyarmesék

Magyarmesék – magyarokról. A cím megtévesztő, mert azt hihetnénk, hogy mesék, tehát akkor gyerekeknek szólnak. De nem! Egyfajta görbe tükröt tár az olvasó elé, hogy milyenek is vagyunk, mi magyarok. Nem kedveskedik, nem idealizál, rendesen leszedi rólunk a keresztvizet. Időnként bólogattam, időnként nagyokat kacagtam. Szívesen olvasnék hasonló jellegű, de ennél pozitívabb meséket. Bár lehet, hogy az nem lenne ennyire fájóan humoros.

cseri>!
Mosonyi Aliz: Magyarmesék

Elmentem én a könyvtárba, lista nélkül, ami halált megvető bátorság, három könyvet vittem vissza, ezért hármat lehetett hozni is. Kettő ebből sikerkönyv, a harmadikra pedig azt találtam ki, hogy azt a könyvet hozom, ami nagyon-nagyon akar velem jönni. Járkáltam, és kézbe vettem több könyvet, de mindegyiket undorral tettem vissza, egyik se volt az igazi. Csak ez.
Látom, hogy molyok körében nem aratott osztatlan sikert, de az én körömben igen. Gondolkozom is erősen, hogy velem lehet valami baj. :)
Továbbá arra szeretném felhívni a figyelmet érdekességképpen, hogy ott, ahol itt a borítón a szív közepében egy egérfülű emberke van, ott nekem tükör van. Ezt nemtom, hogy csinálták a magyarok.

16 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!
Mosonyi Aliz: Magyarmesék

Nagyon jó kis mesekönyv. Hálistennek nincs benne oldalszámozás, ez az idézést megnehezíti, de az olvasást könnyíti: abban a sorrendben olvasod a meséket, amilyenben akarod (ezt a technikát lásd még: A szív segédigéi).

Nem tudom, gyerekként milyen lehet olvasni, erről már lekéstem, majd az én gyereke(i)m kezébe/kezükbe nyomom, és megkérdem, ha addig el nem felejtem, mit szól hozzá. (Mert persze könyvmoly lesz, és élvezni fogja, ha bele is döglik! – Ez a magyar apa: jót akar a büdös kölkének, akit úgy szeret.)

Közhely, hogy mesét felnőttkorban is jó olvasni, meg hogy akkor a legjobb, hiába, aki mesét olvas, azzal nagy baj nem lehet, de mi a helyzet azokkal a mesékkel, amiket főként felnőtteknek írtak? (Ide tartoznak Parti Nagy fülkeforrjai is, csak teljesen másként. Azok tán nem is mesék.)

Erre a kérdésre igen határozott válaszom van: NEM TUDOM.

Kissé nekem sok volt a mesékben a „hazaárulás”, mert nagyrészt arról (is!) szólhatnak, hogy milyen egy idióta nép tudunk lenni. (Nem idióta nép vagyunk, olyan nincs.) (Példák a könyvben.) De mint magyar, szeretem, ha megmutatják, mi mindent jelenthet az a szó, hogy magyar. Azon kívül, hogy egyrészt semmit, másrészt nyilvánvalóan valamit, de nem egyvalamit, hanem ezerfélét (végtelenféle lenne jó ide, de az meg szintén nem pontos, de most ne algebrázzunk).

Volt itt csúfondáros mese, tündérmese, megható mese, nevettető mese, kerek mese, lyukas mese, mogyorós mese, mindet csak Gombóc Artúr tudná felsorolni, amikor épp nem csokoládéval van tele a csőre.

Jóvótna. Lehetett volna több is. (Ez a lehetett volna több is szintén olyan nagyon magyar, annyira igaznak tűnik, hogy közben hülyeség is, van valóságalapja is meg nem is. Ez a magyarság dolog is amolyan hol volt, hol nem volt.)

3 hozzászólás
Lahara IP>!
Mosonyi Aliz: Magyarmesék

Belenézni érdemes, mert megmutatja az igazságot. Vagy egy töredékét. Vagy egy olyan igazságot, amit nem lát mindenki. Vagy egy kicsit kifigurázottat. Ki mondta, hogy a mesék csak gyerekeknek valók? Ki mondta, hogy a felnőttmesék csakis olyan tartalommal rendelkezhetnek, ami miatt arra más pillantást se vethet? Talán hangosan kellett volna felolvasnom a buszon, mindenki olyan búskomor volt reggel, bár nem értették volna, rajtam kívül egy sem volt magyar.

szigiri>!
Mosonyi Aliz: Magyarmesék

Valóban váltakozó minőségű, egy két történet elüt a szokásos sztereotip milyenekvagyunkmimagyaroktól (például a csillagszemű napszemcsis királylányos, az egész hepiendes). De mivel nagyon gyorsan el lehet olvasni, így megéri azért átfutni, mert vannak benne tényleg viccesek.
A Holmiban amúgy megjelentek a szövegek, rajzok nélkül. Az alábbi linken olvasható:
http://www.holmi.org/2011/06/mosonyi-aliz-magyarmesek

A rajzok nekem nem jöttek be.

bodr>!
Mosonyi Aliz: Magyarmesék

Ütősebb lenne, ha csak a jobban sikerült történetek lennének beválogatva a könyvbe, ugyanakkor megkapó a vaskossága. Egyébként sem biztos, hogy az én véleményem szerint kevésbé jól sikerült történetek a szerző hibái, simán lehet, hogy csak én nem vagyok elég jártas a magyar történelemben. Az illusztrációk – a borítón kívül – sajnos nem tetszenek, pedig igencsak feldobta volna a könyvet, ha olyanok lennének benne, mint pl. a Szekrénymesékben. Egy picit csalódtam a kiadványban, talán túl sokat vártam tőle.


Népszerű idézetek

egy_ember>!

Volt egyszer egy ember, aki tudott röpülni. Éppen átröpült a magyarok fölött, mikor azok észrevették. Te! kiabáltak föl neki. Mit röpködsz a mi édes hazánk fölött? Hogy képzeled, ki engedte meg? Mindjárt leparittyázunk onnan! Többet itt ne is lássunk! Nem is, mondta a röpülő ember, és gyorsan elröpült más országok fölé, és világhírű lett. Mi láttuk meg legelőször, mondták aztán a magyarok. Itt röpködött a mi édes hazánk fölött.

1 hozzászólás
egy_ember>!

Volt egyszer egy szép nagy képeskönyv, a magyarok huszáros történetéről szólt, ezt lapozgatták, nézegették, olvasgatták a magyarok a hosszú téli estéken és máskor is, és könnybe lábadt a szemük. Ha meg valami nem tetszett nekik, azt az oldalt kitépték, és beragasztottak helyette másikat. Végül már nem nagyon lehetett elolvasni, annyira össze-vissza volt tépkedve, ragasztgatva. Akkor félretették, új könyvet írattak, a régi lapokkal pedig megpucolták az ablakot.

3 hozzászólás
egy_ember>!

Volt egyszer egy szabómester, az olyan ruhát tudott szabni, hogy aki azt fölhúzta, rögtön látszott rajta, hogy magyar és szimpatikus. És ez azért volt jó, mert ha így összetalálkoztak ketten, ebben a ruhában, kérdezni se kellett semmit, csak egymásra néztek, és szimpatikusak voltak egymásnak.

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Volt egyszer egy svéd király, aki halálát közeledni érezvén, végrendeletet csinált, és ebben Svédországot, ki tudja, miért, a magyarokra hagyta, majd örökre lehunyta a szemét. A magyarok elolvasták a végrendeletet, nagyon megörültek, és rögvest fölkerekedtek, hogy megnézzék az örökségüket. Nem rossz, mondták, mikor átlépték a svéd határt. Egy feltétellel elfogadjuk. Mától svéd beszédet itt nem akarunk hallani. Magyarul vagy sehogy. A svédek erre elhallgattak, és meg se szólaltak vagy száz évig. Ezt a magyarok nagyon megunták, és visszaadták az örökségüket. A svéd azóta hallgatag nép lett. Beszélnek ugyan, de jól megfontolják.

mariskaris>!

Volt egyszer egy híres angol hídépítő mester. Egyszer elment a magyarokhoz, és azt mondta, Olyan hidat építek nektek, hogy na. Lehet rajta sétálgatni, föl s alá. Nem sétálgatunk mi, mondták a magyarok. Nem érünk mi arra rá. Sétálgatni, fütyürészni, mondta a hídépítő mester. Méghogy fütyürészni, mondták a magyarok. Nincs minekünk jókedvünk. Sétálgatni, fütyürészni, a lányokkal csókolózni, szórakozni, mondta a hídépítő mester. Azt aztán már hogyisne, mondták a magyarok. Menjél csak máshova, ott építsed a hidaidat. De a hídépítő mester fogta magát, és megépítette a hidat a magyaroknak, mégiscsak. Mikor kész volt, átsétált rajta, fütyürészve. A magyarok csak nézték. Én ugyan át nem megyek rajta, mondták. Még csak az kéne. A hídépítő mester meg csak sétálgatott föl s alá, és fütyürészett. Majd még énekelni is fog! A mi hidunkon! Azt már nem! Menjél csak haza, ott fütyürésszél, mondták a magyarok, és elzavarták a hídépítő mestert, a hidat pedig megtartották.

Frank_Spielmann I>!

Volt egyszer egy kertész, aki mindent beültetett répával, de olyan gyorsan, hogy mire észrevették, már beültette Londont, Párizst, Kínát, Indiát. Egykettőre! mondta, és már teli is volt répával Róma, Bécs, Prága, Bukarest. Ennek fele se tréfa! mondták a magyarok. Most mi következünk! Nem kérünk a répádból, be ne tedd ide a lábad! Megvédjük édes hazánkat! mondták, és beültették gyorsan Magyarországot babbal.

egy_ember>!

Volt egyszer egy üdítőital, az Élet Értelme, a magyarok találták fel, és finomabb volt bárminél. Vették is mindenhol a világon, és híresek lettek a magyarok és gazdagok. Csakhogy akkor elkezdték felvizezni. Azt hitték, majd nem érződik rajta, de megérződött. Nem keresték többé at Élet értelmét az emberek, és a magyarok elszegényedtek.

Carmilla >!

Volt egyszer egy láthatatlanná tévő mosópor, aki avval kimosta a ruháját, azt nem látta senki. Főleg királyoknak ajánlották, hogy így nyugodtan mehessenek a népük közé, kihallgathassák, mit beszélnek, és aztán igazságot tehessenek. A magyarok királyának is kínálták, de ő csak intett a kezével, hogy nem kér belőle. Az én népem mindent elmond nekem, tudom minden gondolatját, nem kell nekem közte járkálni, mondta, és ült nyugodtan a trónján a mosatlan ruhájában.

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
Frank_Spielmann I>!

Volt egyszer egy balerina, úgy hívták, Cukorkás Mici, gyönyörű szépen táncolt, ha kipörgött a színpadra, mindenki kapta a látcsövét, és csak őt nézte, és mindenki azt mondta, De bájos! De bájos! De édes! De cukros! A világ összes grófja mind szerelmes volt belé, reggel, délben, este küldték neki a száz szál rózsákat meg a finom cukorkákat, és párbajoztak érte, és ha csak lehet, agyonlőtték egymást. Mikor már csak két gróf maradt, egy magyar meg valami külföldi, ezek odaálltak Mici elé, és azt mondták neki, Válassz! És elé raktak egy-egy cukorkát. Mici előbb megette a külföldiét, és azt mondta, Finom! Aztán megette a magyarét, és azt mondta, Ez is finom! Mire a magyar gróf azt mondta, Én nyertem. A külföldi gróf erre belehalt a bánatba, a magyaroknak pedig megmaradt a grófjuk szerencsére.

Carmilla >!

Volt egyszer egy cirkuszos, volt neki egy idomított egere, azzal járta a világot. Énekelt, táncolt az egér, beszélt nyelveket. Mikor a magyarokhoz értek, hopplá, hopp!, az egér énekelt, táncolt, beszélt angolul, franciául. Magyarul mondjad! mondták a magyarok, de az egér nem tudott magyarul. Mért nem tanítottad meg, he? kérdezték a cirkuszost, de a cirkuszos se beszélt magyarul, nem értette, mit mondanak neki. Akkor a magyarok kiáltottak egy nagyot, elkergették a cirkuszost meg az egerét, futni kellett nekik, de úgy, hogy a lábuk se érte a földet. Legalább most majd megtanulják, hogy bánjanak a mi gyö­nyörű nyelvünkkel! mondták a magyarok.

Kapcsolódó szócikkek: egér · magyarok, magyarság

Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Pom Pom meséi – Szegény Gombóc Artúr
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Csukás István: Sün Balázs
Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Szabó Magda: Tündér Lala
Romhányi József: Nagy szamárfül