Irha ​és bőr 28 csillagozás

Moskát Anita: Irha és bőr

Alig ​két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2019
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067900
>!
GABO, Budapest, 2019
608 oldal · ISBN: 9789634068280

Kedvencelte 5

Most olvassa 32

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 192

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Moskát Anita: Irha és bőr

Ha volt Grálja a magyar fantasztikus irodalomnak az elmúlt években, akkor kétségkívül az Irha és bőr volt az. Moskát Anita regényéről már régóta beszélt a fantasztikus irodalommal foglalkozó közeg, a regény megjelenését pedig rég nem látott várakozás előzte meg. Az írónő a Horgonyhely című, nehezen besorolható szocio-bio-dark fantasy regényével mindent vitt 2015-ben, a regény azonnal klasszikus és megkerülhetetlen hivatkozási alap lett a magyar fantasyben, hazai jelentősége Nora K. Jemisin: Az ötödik évszak című művéhez hasonlítható.

Ha nagyon szétszálazzuk, miből áll össze egy regény olvasmányélménye, akkor a magam részéről három fő elemet szoktam elkülöníteni. A világ, a karakterek és a cselekmény (illetve az ezeket közvetítő írói stílus, ami meta elemként leronthatja vagy feljavíthatja ezek hatását). Ha ebből kettő rendben van és még olvasmányos is a szöveg akkor már elégedettek lehetünk, mindhárom pedig nagyon ritkán áll össze, jelen esetben viszont ez az együttállás is teljesül: az Irha és bőr sikeresen ugorja meg ezt a bravúrt.

A regény nem ítélkezik és nem ad sem magyarázatot az eseményekre, sem valódi feloldást, így ezek rendezésének feladata az olvasóra marad. Mivel a három követett karakter teljesen más nézőpontot képvisel, biztos vagyok benne, hogy az írásnak sokféle olvasata lesz. Attól függően, hogy ki melyik karakterhez került közelebb, melyikükkel tudott jobban azonosulni, olvasótól függően még a regény csúcspontja is teljesen eltérő lehet. Nem reprezentatív felmérésem alapján, melyet a nejem körében végeztem: neki teljesen mások voltak a regény fókuszpontjai és a katarzisa is mint nekem. Ez nem csak hosszas beszélgetéseket is generálhat a regényről, de még az újraolvasási élményt is teljesen új szintre emeli, hiszen a korábbi olvasás(ok) tapasztalataitól gyökeresen eltérő felismerések érhetik az embert.

Moskát Anita sikeresen vette az akadályt, minden téren felülmúlta korábbi regényeit és az utóbbi évek egyik legfontosabb fantasy regényét hozta el az olvasóknak. Kíméletlen hatékonysággal darálja be az olvasót, a félelmeinkkel és előítéleteinkkel való szembenézés még a fantasztikum tükrén át is ritkán lehet ennyire kegyetlenül valóságos és felemelően élvezetes egyszerre.

Bővebben a @Spekulatív_Zóna-n

https://spekulativzona.blog.hu/2019/05/06/moskat_anita_…

2 hozzászólás
>!
dontpanic P
Moskát Anita: Irha és bőr

Egy beszélgetésben arra jutottam, hogy azért nehéz erről a könyvről értékelést írni vagy molyklubos beszámolót fogalmazni, azon túl, hogy az ember elmeséli az alaphelyzetet vagy cselekményt, mert egyszerűen magáért beszél.

Vannak ilyen könyvek, amiket elolvasok, és egyszerűen nehéz róluk bármit is mondanom, mert kerek egésznek számítanak a fejemben, bármit hozzájuk tenni szinte felesleges. Olvassa el mindenki, ennyit tudok javasolni! :))

Az Irha és bőr is ilyen, ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne róla akár órákat is beszélni. (Azért a májusi budapesti molyklub alkalmán is csak sikerült – ha nem is órákat, a többiek nagy megkönnyebbülésére. :))

Velem ritkán esik meg, hogy új megjelenést várok, pedig milyen jó is az, készülni rá, számolni visszafelé a napokat, és végül rávetni magad a zsákmányra (bocsássátok meg ezt a fajizmust). Aztán pedig azon frissiben kitárgyalni azokkal, akik szintén ennyire várták….:))

Az Irha és bőrrel átéltem ezt az élményt újra, és szerencsére nem is okozott csalódást a könyv.

Moskát Anita itt is mesteri módon teremti meg az atmoszférát, beleteszi minden kreativitását a fajzatok zsigerekre ható leírásába. A világot nem kell megteremteni, mint ahogy a Horgonyhely és a Bábel fiai esetében, hiszen a jól ismert valóságunkban, hétköznapjainkban játszódik. Kicsit hiányzott is ez a fajta világépítés, amikor a szerző úgy vezet be egy másik univerzumba, hogy látom annak minden színét, érzem minden szagát, illatát, hallom minden hangját. Itt a jól ismert 21. századi Magyarországon maradtunk, Budapest agglomerációjában.
Ettől még ez az alternatív világ nagyon is élt, ahogy említettem, a fajzatok leírása hátborzongatóan érzékletesre sikeredett.
Ami még zseniális, hogy ezek a lények nem maradtak „vásári szakállas nők” vagy „cirkuszi törpék”, hanem olvasóként lehetett velük azonosulni, empatizálni is, a zsigeri borzongás mellett.

Tényleg rengeteget lehetne írni erről a könyvről – hogyan mutatja be több szinten is (egyéni, közösségi, politikai) a hirtelen láthatóvá váló „másokra” adott reakciókat. Hogy miként feszeget nem elcsépelt módon „állatjogi” kérdéseket. (Egy személyes közbeszúrás: a könyv olvasása alatt jött szembe egy tündibündi instagram oldal, ami egy ún. fülesmaki – tényleg rettentően cuki állat, na! :)) – mindennapjait mutatja be. Majdnem rányomtam automatikusan a „követés” gombra, de hirtelen olyan kényelmetlenül kezdtem érezni magam, ahogy néztem a makit különféle kiegészítőkkel felékesítve, játékautóba ültetve ésatöbbi…)
Hogyan adagolja úgy a cselekményt, hogy végig fenntartja a figyelmedet, és épp a megfelelő ritmusba hozza a fordulatokat.
Hogyan éri el, hogy az „üzenet”, a társadalmi témák ne menjenek a cselekmény rovására és fordítva.

A molyklubon szóba került, hogy a regény világa szűk világ, hogy a karakterek cselekedetei sokszor motiválatlanoknak tűnnek. Ebben van valami, de tulajdonképpen épp ez a lényeg: ezek gyökértelen, „múlttalan” lények, akik keresik a helyüket a szűkre szabott keretek között, és nem baj az sem, ha az olvasó ezt megérzi, és hiányérzete támad. A fajzatlétben talán éppen ez a soha ki nem tölthető hiány a legfájóbb.
Jöttek, a semmiből, mennek, a semmibe, és magukra vannak hagyva azzal, hogy valami értelemet találjanak ebben a hatalmas nihilben, hogy megírják saját életük narratíváját. Ki így, ki úgy. (Most legyek nagyon hatásvadász, és mondjam azt, hogy nem is csak a fajzatokkal van ez így…? :P :))

Még egy abszolút személyes gondolat a végére: olvastam a könyvet, olvastam, és August Dahl karaktere olyan furcsán ismerős érzéseket keltett bennem. Először nem tudtam hova tenni a dolgot, aztán rájöttem, hogy kezdek hozzá úgy viszonyulni, ahogy a Csodaidőkből ismert Giin Raashoz. Na, itt egy kicsit meg is ijedtem, nem kell nekem több fiktív könyvszereplő crush, aki darabokra töri a szívem. :P Végül is aztán nem lett Giin szintű rajongás belőle, öreg is vagyok, meg Giin is csak egy van, na, bocs August. :)) (De már csak a móka kedvéért is elkezdtem megfeleltetni a többi szereplőt is egymásnak, találtam hasonlóságokat, különbségeket is. Ezek a párhuzamok, amik tényleg főleg érzések szintjén jelentek meg, nekem azt jelentették, hogy ez a könyv érzelmileg is be tudott vonni, ami mindig jó. :))

2 hozzászólás
>!
Noro
Moskát Anita: Irha és bőr

A fantasztikus irodalom már (legalább) a Frankenstein óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért olyan nehéz megbirkózni az idegennel, a furcsával, a másfajtával, mindazzal, amit szívesen nevezünk természetellenesnek. Ezek az idegenek többnyire messziről jönnek, netán egyedi jelenségek, amelyekkel meg lehet birkózni vagy távol lehet tőlük maradni. De mi van akkor, ha bárhol felbukkanhatnak, megjelenésüknek pedig már a módját sem értjük, így nem is tudjuk meggátolni? Marad a modern világ első csodája, a törvényi szabályozás. Paragrafusok közé viszont csak azt lehet szorítani, amit legalább nagyjából értünk. Vagy legalább megpróbáljuk megérteni.

Az Irha és bőr egy olyan szituációt mutat be, amely mindenkiből előhozza a legrosszabbat. Még azokból is, akik ártatlanként kerülnek bele a történetbe, mint a ma született bárány, elnézést a fajizmusért. Vannak, akik először ütnek, és vannak, akik visszaütnek. Vannak, akiket kihasználnak, akik nem ezt érdemelnék, de ők sem kerülnek ki tisztán a konfliktusból. Az állatból átváltozott fajzatok nem csak másképp néznek ki, de másképp is akarnak élni, mint az emberek, hiszen másféle ösztönök vezérlik őket. Ezen az egyszerű átnevelés nem feltétlenül segít – néha pedig azt tanulják el a legjobban, amivel a sapienseknek sem kellene büszkélkednie. A közös nevezőt megtalálni ilyenkor piszkosul nehéz. Főleg, amikor egyik fél hangadói sem akarják igazán.

A fülszövegben is bemutatott jogi-politikai viszály mellett megjelenik egy másik, legalább ennyire izgalmas kérdés is a regényben. Kirill, az őz blogger a teremtés titkát kutatja, vagyis azt, hogyan jönnek létre a fajzatok. Erre sem a tudomány, sem a vallás nem ad kielégítő választ, bár mindkettő keményen próbálkozik. És bár a hogyanra nem, a miértre végül rábukkan. Ez pedig egy nagyon erős egzisztenciális pillanat egy értelmes lény életében: miért létezem, van-e célja annak, hogy létrejöttem? A modern világban az emberi lét egyik sarkalatos pontja talán éppen az, hogy erre nincs válaszunk.

A történet eleganciájához hozzá tartozik, hogy mindez egy ismerős világban (sőt országban), izgalmas sztoriba ágyazva jelenik meg, olyan szereplők szemszögéből előadva, akik bár egészen másfélék, mégis ismerős problémákkal küzdenek. Igaz, az olvasók közül valószínűleg senkinek nincs telepatikus falkaösztöne, de az önállóság és a valahová tartozás dilemmáját attól még jól ismerjük. És ez valamilyen módon a fajzatok többi problémájára is igaz.

>!
Vackor6 P
Moskát Anita: Irha és bőr

Abban a pillanatban rávetettem magam a regényre, ahogy a kezembe került. Mély, erőteljes erkölcsi mondanivalók tűnnek itt ismét elő, amit már Anita előző, szintén brilliáns és merész írásaiból megismerhettünk.
Remekül ért ahhoz, hogy őszintén, bátran, nyersen, és veszettül plasztikusan tartson tükröt az emberiség elkorcsosult nézetei és morálja elé. Hol vannak a határok, mi történik, ha nézőpontot váltunk, és kilépünk a megszokott és biztonságos keretekből? Milyen lehet két, különböző társadalmi réteg közé kerülni, és sehova nem tartozni? Ez nagyon tetszik. Zseniális jellemrajzok és egyéni fejlődések… Bitang jó és intelligens az egész történet.
Precízen van felépítve és összefűzve, habár egy kicsit feszesebbre húzott szöveg előnyére vált volna.
Gondolkodás nélkül fogom a következő regényét ismét előrendelni.

2 hozzászólás
>!
Mesemondó I
Moskát Anita: Irha és bőr

Amikor Dr. Bubó találkozik az American Horror Storyval.
Ez volt az első könyvem a szerzőtől, úgyhogy nem tudom más munkáihoz hasonlítani, de elsőre nagyon bejött. Van dög (no pun intended) a stílusában, olvastatta magát, és van érzéke a részletekhez. Kemény olvasmány volt, olykor rémálmaim is lettek tőle, ami egyrészt azt jelzi, hogy a gondosan megfogalmazott részletek elérték céljukat, másrészt meg, hogy dolgozott bennem a sztori. Nem mondom, hogy dédelgetni fogom a könyvet, sőt, abban sem vagyok biztos, lesz-e erőm valaha újraolvasni, de mindenesetre klassz volt, eredeti, és remekül kivitelezett. Baromi ütős HBO stílusú tévésorozatot lehetne csinálni belőle (és munkát adna több évadra az ország összes maszkmesterének…)

3 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Moskát Anita: Irha és bőr

Bevallom, az idei könyvfesztiválos megjelenések közül ez volt az egyik legjobban várt regényem, és nagyon örültem, amikor kiderült, hogy lehetőségünk van turnézni is a kötettel. Moskát Anita a Horgonyhely című könyvével már meggyőzött arról, hogy bátor, eredeti, stílusos és érzékeny szerző, most már csak az volt a kérdés számomra, hogy lehet-e még fokozni azt a minőséget, amit ott már letett az asztalra. Röviden csak annyit mondok: lehet. A továbbiakban pedig megpróbálom kicsit részletesebben is körbejárni, miért tartom ezt a történetet is zseniálisnak, amit jóformán alig tudtam letenni.
Először is nézzük a témaválasztást. A félig ember, félig állat teremtmények fénykorukat élik mostanában, gondoljunk csak a sok vérfarkasos-sellős-alakváltós regényre (igaz, ezek zöme az ifjúsági irodalmon belül található). Viszont az már egyáltalán nem gyakori, hogy ezt a témakört valaki a sötétebb, naturalisztikusabb és realisztikusabb oldaláról közelíti meg. A regény egy alternatív Magyarországon játszódik, ahol néhány évvel ezelőtt az állatok minden különösebb előzmény nélkül bebábozódtak, majd egy viszonylag gyors átalakulás után magasabb rendű, emberszerű élőlényként tértek magukhoz. Madarak, vadállatok vagy éppen házi kedvencek rekedtek meg ebben a köztes állapotban, akiket külső jegyeik még emlékeztetnek eredeti fajukra, ugyanakkor alkalmazkodnak és nagyon gyorsan tanulnak. Az emberek elsődleges reakciója természetesen a félelem, hiszen nem tudni, hogyan jöttek létre a „fajzatok”, hányan fognak még átalakulni, és mennyire lesznek majd agresszívek a „sapiensekkel” szemben. A cselekményt három karakter- Kirill, Pilar és August- szemszögéből követhetjük végig, akiknek sorsa szép fokozatosan fonódik össze. (…)
Annyira sok jelentésréteg, szimbólum, erkölcsi dilemma jelenik meg ebben a könyvben, hogy bár eleinte izgultam a terjedelme miatt, utólag úgy érzem, még sokkal tovább is tudtam volna olvasni. Az írónőnek sikerült találnia egy olyan kiindulópontot, amire rengeteg olyan kérdést vagy problémát fel lehet fűzni, ami az emberiséget zsigeri szinten foglalkoztatja. Vallás, hit, környezetvédelem, túlnépesedés, manipuláció, politika, sztereotípiák, média, szexualitás, identitás- és ez még mindig csak néhány azokból a témakörökből, amelyek felbukkantak vagy direkt módon, vagy pedig azáltal, hogy az ember továbbgondolja az olvasottakat. Ráadásul ehhez a mély tartalomhoz egészen egyedi stílust és hangulatot sikerült teremteni, ami számos műfaj jellegzetességeit megidézi. Néha olyan érzésem volt, hogy horrort olvasok (ez egyébként már a Horgonyhelynél is így volt), de szerencsére nem a céltalanul gusztustalan vagy riogatós fajtából, hanem abból, ahol az igazi iszonyat és gonoszság forrása az ember maga (vagy jelen esetben akár a fajzat is). Persze azért akadnak brutálisabb, naturalisztikusabb jelenetek, zavarba ejtő és bizarr képek. Ezt talán érdemes az érzékenyebb lelkűeknek szem előtt tartani, de engem ez sem tántorított vissza, pont amiatt, hogy minden egyes mozzanat jelentőséggel, jelentéssel bírt. Ilyen fokú írói tudatossággal ritkán szoktam találkozni, egyszerűen azt éreztem, hogy minden pontosan átgondolt ebben a regényben és minden szó a helyén van. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/04/irha-es-bor-ert…

>!
LRn
Moskát Anita: Irha és bőr

Erre a regényre megérte várni.

Szerencsésnek érzem magam, amiért a szerzőt hasonló dolgok foglalkoztatják, mint engem, ráadásul hasonlóan gondolkodik a fantasy műfajáról is – nem arra használja, hogy kiszakítson a valóságból, hanem éppen ellenkezőleg: a valósággal foglalkozik, de más nézőpontból tekint rá. A fantasztikus elemekkel először távolságot épít, majd szinte észre sem vesszük, mikor, de ráébredünk, hogy amiről ír, az nagyon is valóságos.

Az Irha és bőr egy olyan, alternatív világban játszódik, ahol az állatok hullámokban elkezdtek bebábozódni, hogy aztán ember-állat keveréklényekként bújjanak elő. A könyv részben azt vizsgálja, hogyan kezelik az emberek ezt a jelenséget, képesek-e be- és elfogadni az új fajt: hogyan reagál az egyén és a család, ha a szeretett kutyájuk egyszer csak emberarcú, beszédképes és intelligens lénnyé válik, és nem akar nyakörvet hordani? És hogyan reagál a politika, a társadalom, ha megjelenik egy másik értelmes faj? Még érdekesebb azonban a másik oldal: maguk a fajzatok hogyan élik meg a változást? Képesek-e alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, élni az új, most megnyíló lehetőségeikkel, egyáltalán el tudják-e fogadni saját magukat?

Az ő identitáskeresésük rendkívül érdekes, a legelemibb szintről indulva bomlik ki: a testtel kapcsolatos kérdésektől. Nagyon tetszik, hogy ilyen naturalisztikus az ábrázolás, folyamatosan a testtel kapcsolatos abjektált és tabusított jelenségekkel találkozunk, s minden bizarrság ellenére is empátiát érzünk, hiszen mi is napról-napra együtt élünk hasonló küzdelmekkel. A mi testünk is változik és alkalmazkodnunk kell hozzá, ki kell tapasztalnunk, mennyire vagyunk képesek uralni, és mi az, amit kénytelenek vagyunk elfogadni. Persze nekünk nem kell patákkal élnünk egy ujjakhoz igazított világban, de a testünkhöz való viszony minősége így is erősen meghatározza az életünket a pszichológiai vetületei miatt is.

A fajzatok mássága nemcsak pszichológiai és biológiai szempontból jelent konfliktust a szövegben, hanem természetesen társadalmi szempontból is fontos, így politikai kérdéssé válik. Elengedhetetlen, hogy társadalmi szempontból is értéket képviseljen az új faj, ha egyenrangú fél szeretne lenni az emberek mellett – tehát képezze magát, dolgozzon –, de a hozzájuk kötődő félelem miatt ez a folyamat rendkívül nehéz, hiszen minél többet tudnak, annál veszélyesebbek lehetnek (legalábbis ezt diktálja az ösztönös, idegenségtől való félelem), így a szocializációhoz megfelelő segítségnyújtás finoman szólva nem elég gördülékeny. (Nem mennék bele a lehetséges aktuálpolitikai olvasatokba, de érdemes ezeken is elgondolkodni.)

Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mi a helyes viszonyítási pont? Helyes-e, ha mindennek a mértéke az ember? Testnek, társadalmi pozíciónak, kulturális értéknek – alkalmazható-e ez a „mértékegység” egy olyan potenciális partner esetén, aki nem ember, vagy itt az alkalom egy univerzálisabb, közös rendet kidolgozni?

Moskát Anita továbbra is nagyon szépen ír – a naturalista stílus brutalitásával kontrasztot alkot a gyakran megjelenő líraiság. A könyv a súlyos témák mellett is olvasmányos és élvezetes marad, legszívesebben egyszerre habzsoltam volna be az egészet. A karakterábrázolás szépen mélyül, a történet ritmusa is remek, egyedül az zavart egy kicsit, hogy bizonyos gondolatmenetek túl sokszor ismétlődtek, azonos szóképekkel – ezen lehetett volna ritkítani egy kicsit.

Csak ajánlani tudom a könyvet – érzelmileg megterhelő, de nagyon megéri.

>!
lilla_csanyi P
Moskát Anita: Irha és bőr

Ha esetleg eddig bárki kételkedett volna abban, hogy Moskát Anitára oda kell figyelni, akkor ezután a regény után garantáltan elmúlik az érzés.
Moskát Anita ugyanis minden egyes művével letörölhetetlenül beírja magát a magyar fantasy történelmébe.
Ismét három karakter szemén át figyelhetjük a világot, de minden kegyetlenség ellenére ezek a karakterek sokkal szerethetőbbek, mint a Horgonyhely főhősei, ezáltal én kevésbé éreztem sötétnek a hangulatát, körülmények ide vagy oda.
A három nézőpont ráadásul ezúttal még profibban megkomponált, mint az előző regényben. Nem csak három különböző álláspontot ismerhetünk meg, van egy ennél mélyebb olvasata is:
Pilar a gyermeki, Kirill a kamasz, August pedig a felnőttek lelki fejlődéstörténetét mutatja be. Ennek megfelelően mindhármukat van bőven miért utálni, és van miért szeretni is. Pilar kíváncsi, naiv, de rettentően könnyű kihasználni.
Kirill úgy érzi, hogy senki nem érti meg, keresi a helyét a világban, és tele van elfojtott dühvel vélt vagy valós sérelmei okán.
August nemes célért küzd, de rettentően manipulatív és önző, ráadásul állandóan menekül a problémák elől.
Ki kell emelnem még a Feketebárány karakterét, aki a tökéletes példája annak, hogy mennyire eltorzíthat valakit a fanatizmus.
A társadalomkritikai rész ismét professzionálisan simul a történetbe: nem bántó, nem tolakodó, mindent bemutat pro és kontra, és nem ítélkezik. Mégis ott van, és akaratlanul is elgondolkodtat.
A cselekmény pedig a már az Anitától megszokott körömlerágós, tele izgalmakkal és felfedezésre váró rejtélyekkel, egy olyan világban, amiről még kétszer ennyit is szívesen olvastam volna.
Ami miatt szomorú vagyok, de úgy igazán, az az, hogy most megint éveket lehet várni egy új Moskát Anita regényre. Akárhogy is próbáltam elnyújtani az élményt, nem bírtam 5 napnál tovább ki. XD
Egy dolog minden esetre biztos: nem véletlenül ez volt a Könyvfesztivál legjobban várt megjelenése.

>!
_Nikki P
Moskát Anita: Irha és bőr

"Ha tudat alatt egy kicsit is azt vártam, hogy a történet hasonlítani fog a Horgonyhelyre, akkor már az első oldalakon rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Egy tökéletesen új és friss élményt nyújtott az Irha és bőr, bár azt be kell vallanom, hogy valamire mégis csak emlékeztetett kezdetben, mégpedig Veres Attilának az Odakint sötétebb című könyvére. Nem történeti hasonlóságokra gondolok, hanem az érzésekre, amiket keltett bennem. Ez az elején rendkívül sötétnek tetsző, sarkaiból kifordult világ rettentő nyomasztóan hatott. Meg sem tudom pontosan fogalmazni ezt… Talán olyan, mintha egy nyugtalanító és feszélyező érzés a bőröd alá kúszna és nem bírnál szabadulni tőle. Ahogy viszont előrehaladt a történet, úgy ez az érzés is tovatűnt és teljesen bele tudtam helyezkedni a történetbe, minden hihetővé, már-már túlzottan természetessé vált.

A legnagyobb erőssége a könyvnek – ahogy Moskát Anita többi művénél is –, az gondolatébresztő témák beépülése az izgalmas és mozgalmas cselekménybe. Annyira sokrétű regényről beszélünk és annyi fontos kérdést tesz fel az Irha és bőr, hogy nem vagyok biztos abban sem, hogy minden részletre kiterjedően tudok majd írni róla. Egyrészről ugyanis ott vannak maguk a fajzatok, ezek az állati jegyekkel és emberi értelemmel rendelkező hibridek, akik a történet során végig önnön identitásukat keresik, legyen szó faji/etnikai, vallási, de akár nemi hovatartozásról. Már a megnevezésükben is negatív képzettársításokat tartalmazó fajzatokkal szemben megjelenik a diszkrimináció, a félelem amit a másságuk okoz. Az emberek tartanak tőlük, mert félnek az újtól és az ismeretlentől, ráadásul élnek bennük azok a sztereotípiák, amiket az egyes állatfajokhoz társítanak, s hiába az emberi értelem, a sapiensek többsége képtelen tovább, az elfogadás útjára lépni. Ez az újfajta társadalmi egyenlőtlenség vezet az alapvető jogok kérdéséhez, amit a kiírt népszavazás hivatott eldönteni. A gettókba űzött és rendszabályozott fajzatok részben különbözőségüknek és részben saját bizonytalanságuknak köszönhetően maguk is megoszlanak, így még nehezebb a dolguk, amikor az egyenjogúságukért küzdenek. Noha a fajzatok jó része maga is messze áll a tökéletestől, a gyarló emberi oldal szintén képviselteti magát a felsőbbrendűség-tudatával, félelem szülte agressziójával és kegyetlenségével. A legborzasztóbb az egészben, hogy számtalanszor tanúi lehetünk mi is ennek a viselkedésnek és ijesztően valóságos képet fest akár a jelen társadalmunkról is."

A teljes értékelés: https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/05/moska…

10 hozzászólás
>!
pinter_bence I
Moskát Anita: Irha és bőr

"Moskát Anita regényében főleg a fajzatok szemszögéből vizsgáljuk ezt a világot, amibe ők beleszülettek, és ami nem akarja őket elfogadni.

A regény nagy erénye, hogy mindez nem fordul át valamiféle csöpögős jóemberkedésbe, ahol a tiszta és nemes fajzatokat csak úgy ok nélkül bántják a csúnya homo sapiensek: az Irha és bőr ennél jóval okosabb és sokkal komplexebb képet tud adni mind a fajzatok életéről és gondolatairól, egyes képviselőik tetteinek okairól – a regénynek egy csomó olyan rétege van, ami első olvasásra talán át sem jön.

Ennek köszönhetően végig izgalmas, hogy mi történik a szereplőinkkel, akik között – mint már említettem – van egy blogger, aki fajzatok egészen megrázó történeteit gyűjti blogján állatmese-formában, amiből többet is olvashatunk a kötetben; illetve Pilar, a borzfajzat, akit a tévé nevelt fel, így rajta keresztül a tévéműsorok és a reklámok által létrehozott hamis valóságokról kapunk egyfajta fekete tükröt. Egy más szempontból pedig azon is elgondolkodhatunk, hogy hogyan bánunk a való világban az állatokkal.

Moskát Anita legújabb könyvével bebetonozta magát a hazai fantasy – és egyúttal a hazai fantasztikus irodalom – egyik legfontosabb szerzőjeként, akire lassan illene elkezdenie figyelni a tágabban vett irodalmi közéletnek is, hiszen – hogy visszacsatoljunk az elejére –az Irha és bőrnél kevés regény fogta meg jobban az elmúlt években azt a miliőt, amiben a magyarok négy éve élnek."

Bővebben:

https://azonnali.hu/cikk/20190512_akkor-leszel-csak-iga…


Népszerű idézetek

>!
dontpanic P

Követelte, hogy sorolja fel a világ összes faját: Ádámnak képes enciklopédiából kellett puskáznia bóbitás karakarákat és lábatlan kuszmákat.

8. fejezet

8 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

Akkor rázhatunk kezet, ha utána egymás seggét is megszagolgatjuk.

188. oldal

>!
lilla_csanyi 

– Pilar naiv. Nem lesz szerethető.
– Pilar emberi. Mi másért lehetne szeretni bárkit is?

176. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

Újságíró vagyok – folytatta Kirill. – Tudod, az mit jelent?
– Hogy nem engednek a sárga szalagos tetthelyen fényképezni, vödörszámra iszod a kávét, és folyton cigizel, pedig a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét.

58. oldal

>!
Deidra_Nicthea IP

– Én őzből alakultam át. Te meg bűzösborzból.
– Bűzös vagy te! Nem illik csúfolódni. Fürdöm mindennap!
– Nem úgy értettem – emelte fel a patáját Kirill. – Bár igazad van, ez a rendszertani elnevezés politikailag inkorrekt.

65. oldal

>!
_Nikki P

Egy merénylet áldozata hős lesz, az általa képviselt ideológia magasztos.

>!
nakomiyu 

A Mézédes szenvedély hetvenedik része tanította meg Pilarnak, hogy a világ igazságtalan.

111. oldal (Gabo, 2019)

>!
adricca P

Hiszen ezek csak állatok, írták a kommentelők a blogjára, szinte minden egyes fabulája alá, menetrend szerint. Attól még, hogy beszél, meg ruhát hord, nem lesz ember.
Kirill zakatoló szívvel, a távolodó furgont figyelve arra gondolt, milyen ironikus.
Ugyanez jutott eszébe a sapiensekről neki is.

422. oldal, III. - Kígyóbőr, 10. (Gabo, 2019)

>!
_Nikki P

Mind változást akarunk, csak a módszer különbözik.

>!
BBetti86 

Pedig a világ olyan egyszerű: vagy ő esz meg másokat, vagy őt fogják megenni.

300. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: 3… 2… 1…
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Virág Emília: Tündérfogó
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Isaac Marion: Eleven testek
Darren Shan: Zom-B Város