Horgonyhely 781 csillagozás

Moskát Anita: Horgonyhely Moskát Anita: Horgonyhely

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2024
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635666690
>!
GABO, Budapest, 2015
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634060376
>!
GABO, Budapest, 2015
448 oldal · ISBN: 9789634061090

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

tudós · Lars · Vazil · Helga · Odveig


Kedvencelte 148

Most olvassa 34

Várólistára tette 521

Kívánságlistára tette 448

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Moskát Anita: Horgonyhely

Ez a regény meglehetősen sokrétű.
Bár nyilvánvaló a gender olvasata, amely látszólag csöppet sem fest hízelgő képet a nőkről (csodálom is, hogy egyelőre itt a molyon csak alig néhány olvasó kérte ki magának a könyvben megjelenő zsarnoki és visszataszító nőalakok tömegét), számomra mégsem ez volt a legfontosabb jellemzője.
Nekem ugyanis elsősorban a hatalom, a kiváltságok és azzal való arrogáns visszaélés történetét mesélte el ez a könyv.
A szereplők mindegyike azzal a gyűlöletes, s jóformán mindent és mindenkit megnyomorító helyzettel küzd, amikor egy csoport (jelen esetben a nők) csupán egy adottságnak köszönhetően különbnek tekintik magukat, másoknál – nem csak a férfiaknál, de azoknál a nőknél is, akik nem termékenyek – és ezt a helyzetet korlátolt módon kiváltságként élik meg.
Ez pedig nem más, mint minden diszkrimináción alapuló, elnyomó társadalom alapja, és minden elnyomó társadalom kitermeli a maga lázadóit is.
Ha azonban valakinek olyan illúziói lennének, hogy az elnyomottak élére lánglelkű, idealista forradalmárok állnak, akik majd ha lerázzák a rabigát, nagylelkűek és megbocsátóak lesznek, az téved. Keservesen téved.

Ez a regény ugyanis valódi disztópia.
Erre a helyzetre nincs egyszerű megoldás. Innen nem lehet könnyen elmenekülni, nincs kit legyőzni, s ha van is valami halvány remény a megváltásra, ahhoz olyan hosszú és rögös út vezet, hogy ahhoz képest a Kánaán felé tartó negyven évnyi bolyongás csupán rövid cserkésztúra.

Ezért aztán csak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik hajlandóak szembe nézni azzal a karcos tükörrel, amelyből talán egy földleprával szennyezett eltorzult arc tekint vissza rá.
Mert ez a regény nem nyújt egyszerű feloldozást.

7 hozzászólás
szadrienn P>!
Moskát Anita: Horgonyhely

Döbbenetes szimbólumrendszer a béklyókról, amik gúzsba kötnek, és olyan helyhez horgonyoznak, ahonnan nincs szabadulás. A szabadságvágy persze megvan, de görcsbe rándul a gyomor, vérzik az íny és az orr, ha bárki is messzebbre merne távolodni tőle, mint az előírt kétezer-négyszázhetven lépés távolság. A könyv valamennyi szereplője a korlátozástól, a súlyosan húsba vágó bilincsektől szenved, legyen az földrajzi behatároltság, alárendelt nemi vagy társadalmi szerep, esetleg egy párkapcsolat, ami már beteljesítette célját, és most fojtóan köréjük tekeredik. A determináltság szinte fizikai fájdalmat okoz, és mindenki a saját eszközeivel küzd, hogy tágítsa határait.
A kulcsmotívum, a varázslat és a szabadulás forrása pedig a termékenység, ami félelmetesen erős hívószó volt már az ősi civilizációkban is, és összeköti a megbűvölt, dús anyaföldet és a szülésre képes asszonyi testet. Az a tény, hogy ebben a társadalomban termékenységük folytán a várandós nők az elnyomók és a férfiak az elnyomottak, az én olvasatomban azt is jelenti, hogy lám, az emberi természet ilyen, és ne gondoljuk, hogy létezik olyan gyengének vagy esendőnek tartott csoport, ami ne lenne képes kiereszteni oroszlánkörmeit, ha a hatalom közelébe engedik. Ebben a játszmában azonban mindkét fél vesztes, hiszen a nemiség, a gyermeknemzés csupán a szabadságért, mozgástérért, hatalmi pozícióért folytatott küzdelem eszközévé silányodik, és a férfi-nő, szülő-gyerek kapcsolatokból kiveszik minden meghittség és öröm.
Miközben szorongva próbáljuk megismerni egy rideg, kegyetlen világ szabályrendszerét, érzékeinket elbűvölik a csodás északi tájakra emlékeztető kulisszák. Keskeny fjordok, füstszínű víz, havas, csipkézett hegyek, susogó fenyvesek, rönkházak, és mindenütt a föld, a humusz és a burjánzó vegetáció harsogó illata, és bármennyire is ódzkodunk tőle, tudatunkba előbb-utóbb bekúsznak a soha nem tapasztalt, de hihetetlenül érzékletesen ábrázolt ízek is, a talaj és az iszap bizarr zamata.
Ami ezt a regényt számomra mindenképpen kiemelkedővé teszi, az a szuggesztivitás. Világa annyira intenzív és átütő erejű, hogy nem is csodálkozom rajta, hogy beszivárog az olvasók álmaiba.
Kiválóan sikerült az időtlen jelképek – a termékenység, mint erő, a föld, mint mindenható őselem – beemelése egy ízig-vérig modern fantasy-ba. Egy eredeti ötlet szédítően kreatív és fantáziadús megvalósítását ismerhettem meg, jöhet az Irha és bőr, a szerző legújabb kötete.

5 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Moskát Anita: Horgonyhely

„Mit tennél, ha fogságba esnél, nőnél és nőnél, a szobád pedig nem tágulna tovább? Már nem zsugorodhatsz össze, már kinövöd a világot. Vagy szétfeszíted a határokat, vagy elpusztulsz.”

Egy kihívás miatt vettem a kezembe a kötetet. Olvastam már az írónőről. Megnéztem a képét, jaj de „cuki”,mosolygós, fiatal, biztos könnyedebb lesz. Aha persze….soha ne ítélkezz első látásra….persze evvel nem bántani akarom, mert borzalmasan, fantasztikusat alkotott és minden elismerésem!!!

Vajon, miért éreztem olvasás közben, hogy én ezt sorsot nem bírnám, belefulladnék a saját kis világomba és nem küzdenék?

Borzalmas volt, irritáló és nagyon frusztráló. És mégis tetszett.
Bele gondolni is szörnyű, egy ilyen világképbe, nemhogy benne élni és küzdeni minden egyes nap.

Eleve, ha az alap sztorin indulunk ki. Hogy csak az a Nő változtathat „helyet”, utazhat, aki spoiler van. Rögtön az jutott eszembe, ami sok embernél kiveri a biztosítékot, vajon akarnék e létezni ezen világban, a magam túléléséért megtenni bármit, vagy hagynám a fenébe az egészet úgy ahogy van?!!

Végig borongós, mély hangulat uralkodik a történeten.
Ami érthető, és mégis, sokszor szerettem volna fellélegezni, csak picit megkönnyebbülni, de nem kaptam meg ezt az „ajándékot”.

Ami pedig kicsit elszomorított és nehezen viseltem, hogy nem tudtam egyik szereplőhöz sem kötődni, mert különösebben nem voltak szimpatikusak, persze felfogtam és próbáltam megérteni, hogy ebben a világban mindannyian túlélők, és ilyenné kellett válniuk.
Csak mégis nehéz, hogy nincs kibe kapaszkodjál, és végig sodródsz az árral. Ha nincs kapaszkodód, előjön a pánik érzet. Mi vár rám? Mikor és hol lesz a vége?

Azt kell, hogy írjam képtelen vagyok a kedvencek közé tenni, főleg azért, mert Nő vagyok. De elengedni sem tudom…

Ajánlom, de csak akkor ha felvértezed magad a legrosszabb lehetőségek ellen!!!!!

Oriente>!
Moskát Anita: Horgonyhely

Nagyon terhes volt ez a könyv – és ez most nem valami idétlen szóvicc, tényleg nagyon megviselt. Lassan haladtam vele, kis adagokban és nagy szünetekkel, mert egyszerre vonzott és taszított. A második felében aztán elkapott és többé már nem engedett el, talán mert felderengtek az eltérések a nyomasztó mintázatban, lassan valamiféle feloldás, válaszok is készülődni kezdtek.

A nemi szerepekhez kötődő egyenlőtlenségek és visszaélések kicsavart világa nem ért váratlanul – annyit hallottam, olvastam már a könyvről, hogy erre fel voltam készülve. Ez egy nagyon jól végiggondolt motívum, és hát durván őszinte, bátor, mentes minden képmutatástól.
Ami sokkolt és ténylegesen megviselt, az a várandósság, mint állapot és egyben eszköz, ilyen nyers ábrázolása. Siváran lüktet ugyanis a gyerek hiánya a regényben. Csak a várandósság várt, a várandó pusztán melléktermék. És ahol nincs igazán gyerek, ott nincs anyaság/apaság sem, nincs tervezés a szerelemben vagy öröm a gondoskodásban… Végig nyilvánvaló volt, hogy ha a földhözkötöttség mágiája valamilyen módon feloldódna, ebben a világban nagyjából egy generáció alatt kihalna az emberiség. (Paradox módon – és ez valami gyönyörű volt! –, a regény legmelegebb, „leganyaibb” természetű karaktere egy olyan nő, akit a közösség megcsonkított, és megvonta tőle a szülés lehetőségét.) Legyen akármilyen torz ez a szeles fjordokba álmodott rideg világ, nekem mindvégig a saját világunk járt az eszemben, benne nők és férfiak tömegeivel, akik ugyancsak státuszt, képzelt vagy valós társadalmi elvárást és állapotot tesznek magukévá a gyerekvállalással. Már a kifejezést is mindig ellenszenvesnek találtam: „vállalás”, mint bevállalni egy határidőt, vagy egy hiteltörlesztést, kényelmetlen, de szükséges, hogy haladjanak valamerre a dolgok. Pont az új élet létrehozásának lehetősége, illetve az ebben rejlő lényegi aspektus veszik el a kifejezésben. Számomra ez volt a regény legerősebb vonása, ahogy ezt a gondolatot kíméletlenül kibontotta egy kitalált világ minden részletre kiterjedő működésében.

Amióta letettem a könyvet, magán a horgonyhelyen tűnődöm, ami tulajdonképpen egy elegánsan egyszerű és ezért nagyon hatásos metaforája nemcsak fizikai, de gondolati mozgásterünk korlátozottságának is, mégpedig annak függvényeként hogy kik közé és hová születünk. És bár a regény fantasztikus keretein belül egy kvázi-racionális magyarázatot kapunk a kivételre, vagyis a terhes nők átmeneti szabadságára, nem tehetek róla, ezt is kicsit szimbolikusan olvastam, ezért visszamenőleg is annak érzem: kiskapunak, lehetőségnek a paradigmaváltásra, ami ott rejlik a születésben, minden új élet (vagy akár elvontabb szinten, minden új tartalom) létrehozásában.
Nem tudom megítélni, mennyire önkényes az olvasatom, de ennek nincs is igazán jelentősége. A történet a maga földmágikus univerzumában is teljesen koherens, és különösen tetszett a vége is. Ez nem tündérmese. Nincs felmentés, nincs megnyugvás. A lezárás egyetlen kapaszkodóját Vazil döntései kínálják, aki a kimeríthetetlen tudásvágyban és valódi érzelmi kötelékekben sodorja újjá és veti ki saját, maga teremtette horgonyát.

6 hozzászólás
csartak P>!
Moskát Anita: Horgonyhely

Vannak könyvek, amiket nem felejtünk, gondolatai bennünk motoszkálnak tovább. Ez a könyv is ilyen. Megpucolok egy gyümölcsöt, és eszembe jut. Aki olvasta, az tudja miért. Aztán van úgy, hogy valakivel ülök, és csak úgy kibukik belőlem: tudod milyen könyvet olvastam? És elmesélem. A másik elgondolkozva bólogat, először szólni se tud.
Érdekes ez a történet. Az jut róla eszembe, hogy mintha lenne benne valami olyan eszencia amitől egyedi lesz, amilyet még nem olvastam. Kegyetlen és különleges. Mitől kegyetlen? A világtól, amit bemutat. Én nem szeretnék soha ilyet átélni. Ilyen erős, egymástól való függőségekre épített hierarchiát, hatalmi viszonyt, test végletes kihasználását, mindegy melyik nem felől nézzük.
Mit mutat még meg? Hogy mennyire kevés az ember a természet hatalomjátékában. Mennyire porszemek vagyunk a Föld erejéhez képest, hiába hisszük, hogy uraljuk, mi táplálkozunk belőle, de ugyanakkor ő is belőlünk.

>!
GABO, Budapest, 2015
448 oldal · ISBN: 9789634061090
1 hozzászólás
Amadea>!
Moskát Anita: Horgonyhely

Sokféle könyvet szeretek. Az édes kis semmiségeket (Gavalda jobb napjain), az agykikapcsolókat (A szobalány), a kemény krimiket (Block vagy Lehane), a besorolhatatlan rétegkönyveket (Marija Morevna), a bölcsészkedőket (Mindenem), a formabontókat (Az ötödik évszak), a szép nyelvezettel bírókat (Az órák), és még sokat. Ennek az a titka vagy mije, hogy képes vagyok a maguk műfajában értékelni őket – egy könnyed, az amerikai Délen játszódó regénytől nem várok el olyan magvas gondolatokat és összetett témákat, mint Lionel Shrivertől, neki viszont nem nézem el a bullshit-megoldásokat. A hatásos folytatás az lenne, hogy „de a kedvenceim…”, ám rájöttem, nem tudnék egy, általam érvényesnek gondolt kategóriát elsőnek kinevezni, úgyhogy maradjunk annál, hogy a falhozvágós, élveboncolós, okos, kíméletlenül szembesítő könyvek megkülönböztetett figyelmet szoktak tőlem kapni. Az ember sokáig emlékszik arra, hogy egy halom telenyomtatott papír azt az érzést váltotta ki belőle, hogy rozsdás kampókkal tépkedik a beleit.
Ó, igen. Az irodalom nem kedves hely. Ki lehet párnázni puha kis vacokká boldog befejezésekkel, ahol senki nem hal meg és mindenki szeret mindenkit, de nem ezért lesz az emberiség egyik legnagyobb teljesítménye-eredménye.
A Horgonyhely világa nem kellemes hely. A terhes nők és a hajón született emberek kivételével mindenki ahhoz a helyhez van láncolva, ahol világra jött, és csak bizonyos távolságot képesek megtenni. Ebben a világban a terhes és fogamzóképes nők kezében összpontosul a hatalom, a férfiak alávetettek, a csecsemők nem kívánt melléktermékek – de nem szabad azt hinni, hogy egy vérgőzös-feminista, elvakult könyvről van szó; nem akarok izé lenni, de Moskát Anita annál sokkal okosabb és élesebb szemmel bíró ember ahhoz, hogy egyáltalán megforduljon ilyesmi a fejében. Ebben a könyvben nincs jó és rossz oldal, a nők és a férfiak nem sorolhatók be egyik kategóriába sem – amelyekről tudjuk, hogy valójában csak a mi fantáziánkban léteznek –, de még csak a klasszik szürke sincs a fekete és a fehér helyett, ugyanis mindenki hoz erősen vitatható döntéseket, amelyeket az olvasók habitusuktól függően (ha akarják) gondolhatják jónak vagy rossznak.

A Horgonyhely ún. matekozós regény; a világa nincs szélesebb kontextusba helyezve, nincsenek hosszas, leíró részek a helyhez kötöttség okáról, minden információ bele van dolgozva a cselekménybe, és ahogy haladunk előre, úgy bomlik ki a lelki szemeink, a képzeletünk előtt ez a furcsa, kegyetlen világ. Nem tudom, Anita mennyit dolgozott (azon kívül, hogy sokat) ezen a könyvön, de sokkal átgondoltabbnak látom, mint a Bábel fiait, jobban egyben van, kompaktabb. A társadalom felépítése logikus és végiggondolt; olvasás közben felmerült bennem néhány kérdés pár aprósággal kapcsolatban, az egyik most is bennem motoszkál – októberben olvastam, egy nagyon feszült időszakban, ezért nincs meg minden részlet a fejemben –, de nem akarok leégni mindenki előtt és az eseményeket tekintve tényleg lényegtelen apróságról van szó.

A megjelenése óta érdekelt a Horgonyhely, de… hát, be voltam fosva, hogy gyomorforgató részek lesznek benne, kitör rajtam mindenféle képzelt fájdalom, mint amikor a medika az anorexiáról olvas, rosszat álmodom (kuss, a Bábel fiairól is álmodtam), de semmi bajom nem volt, nekem ez egy unikális, nagyon-nagyon érdekes, egyedi történet volt, aminek kapcsán el lehet mélázni az emberi természetről, a döntések mögötti érzelmi és értelmi motivációkról, és ezek itt gyönyörűen vannak levezetve.

Ui.: Nem kellene ebbe belemennem, de a könyv értékeléseiben felbukkan az összes olvasói baklövés. Igen, szerintem ez létező jelenség, ami olvasott és ennek megfelelően tájékozott-értelmes embereknél nem bukkan fel. Mindenkit érhet meglepetés, mindenkit megcsalhat a radarja, mindenki találkozhat rossz szakaszban egy könyvvel; ebbe a mondatba mindenki képzelje bele az összes PC-mentegetőzést, de vannak nonszensz dolgok – nemcsak a Horgonyhelynél, hanem általában véve. Ide tartozik a szimpatikus szereplők hiánya, mint vélt hiányosság vagy negatívum; a borító csábító szépsége mint a vásárlás-olvasás egyedüli indoka – nézd már meg, mi van ezen a borítón; az, hogy ez egy ellenszenves, depresszív világ, ahol soha senki nem mosolyog; a világ nem egyedi (!), a nők nem képesek a könyvben leírt tettekre stb.
Sok, a könyv (vagy bármilyen könyv) nemtetszését indokló érvet el tudok fogadni, de néhányon nem ártana elgondolkodni (ezért is olvassuk őket), mint amit Jonathan Strahan SFF-válogatásánál is írtam az „ezek nem is a legjobb novellák”-nyöszörgés kapcsán. Ez a… nőj már fel, bameg-kategória. És nem azért mondom, mert Anitával rajolni szoktunk, évente kb. két szót beszélek vele és már elmúltam 12, de tanuljon már meg mindenki olvasni.

25 hozzászólás
J_Goldenlane IP>!
Moskát Anita: Horgonyhely

Ha éppen öngyilkosságra készülsz, de még nem kapartad össze hozzá a bátorságot, akkor ajánlom a könyvet, mert ez megadja majd a végső lökést. Vagy épp ellenkezőleg, rámutat, hogy mennyire veszettül jól élünk mi.

Ebben a regényben a szereplők maguk építik fel a poklot maguknak. Társadalmi és egyéni szinten is küzdenek, hogy korlátoltságból, szűklátókörűségből, mohóságból, irigységből, hatalomvágyból vagy csak nettó ostobaságból annyira megnehezítsék egymás, és ebből adódóan saját sorsukat, amennyire semmi gonosz varázslat nem lehet képes. Az összes főhős nehéz helyzetből indul, majd a könyv végére kemény küzdéssel, sok szenvedés árán sikerül magát még rosszabb helyzetbe lavíroznia.

A „földevés” és a „horgonyhely” fogalma is zseniális ötlet, a rájuk alapozott világot gyönyörűen és logikusan építi fel az író. Nekem külön tetszett, hogy nem egyszerűen megfordítja az elnyomó férfi-elnyomott nő viszonyt, hanem cifráz még rajta párat, amitől még reálisabbá válik a felfestett kép. Egy oldalról mondatjuk, hogy feminista, más oldalról egyszerűen csak megmutatja, hogy ha egy társadalmi csoport (itt éppen a terhes nők) lehetőséget kap rá, akkor kacagva tapos a többiek torkára.

(Ha nem lenne világos az eddigiekből, kiemelném a lényeget: a kortárs magyar irodalom egyik remekművének tartom.)

11 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Moskát Anita: Horgonyhely

Így kell olyan fantasyt írni, amely nem eltávolít a mindennapi életünktől, hanem – ha áttételesen, ha kiforgatva is – kifejezi azt. Az alternatív világ arra való, hogy látványosabban kiemelje a mi világunk önellentmondásait, konfliktusait, apróbb és nagyobb gonoszságait.

Nagyon haragszotok, ha azt mondom, hogy én ezt a regényt Közép- és Kelet-Európa jelenével kapcsolatos kurzusokon tanítanám? Hol van már az angol, német, francia, norvég, lengyel, szerb meg mittudommilyen fordítása, tessék mondani?

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2021/09/05/az_elkepze…

>!
GABO, Budapest, 2015
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634060376
16 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Moskát Anita: Horgonyhely

„Akkora a világ, amekkorát be tud járni. Egy lépéssel se nagyobb.”

Ó-TEJÓ-ÉG!

Rengeteg jót hallottam erről a könyvről, ezért mindenképp el akartam olvasni. Nem szeretem a fülszövegeket, így ezt sem olvastam el előtte, de megnéztem, ki is ez a Moskát Anita, hogy valami képet alkothassak magamban (én állat), fiatal, bájos, mosolygós kislány, á, gondoltam, valami romantikus rózsaszín sztori lehet, jóó, jöjjön. Ennél nagyobbat csak akkor tévedhettem volna, ha mondjuk még a csillogóst, meg a habos-babost hozzáképzeltem volna.
Annak tudatában, hogy ez nem az első könyve Anitának, azt kell, h mondjam, hogy a GABO Kiadó igen bátor volt, hogy a legveszélyesebb kombót a kortárs magyar szerző-lány szerző-ismeretlen szerző bevállalta, és remélem ki is tartanak mellette, mert nagy jövője van neki ebben a szakmában, mindezt úgy mondom, hogy csak ezt a könyvét olvastam (eddig). Moskát Anitának csak gratulálni tudok zseniálisan megírt zseniális könyvéhez, a borítót külön meg kell említeni, mert gyönyörű.
Eleinte fura volt, hogy nem tudtam egyik szereplőhöz sem kötődni, mert különösebben nem voltak szimpatikusak, de aztán meg kellett értenem, hogy ebben a világban mindannyian túlélők, és ilyenné kellett válniuk, hogy ebben az „élhetetlen” világban víz felett tudják tartani a fejüket. Nagyon tetszett a sötét, borongós hangulata, és nagyon tetszett a szereplők tetteinek miértje, amikor már összeállt a kép, és megértettem, ki-mit-miért csinált, mi motiválta.

„Mit tennél, ha fogságba esnél, nőnél és nőnél, a szobád pedig nem tágulna tovább? Már nem zsugorodhatsz össze, már kinövöd a világot. Vagy szétfeszíted a határokat, vagy elpusztulsz.”

Le a kalappal!

u.i.: @Galagonya33! Köszönöm a könyvet, szuper volt!

2 hozzászólás
Disznóparéj_HVP IP>!
Moskát Anita: Horgonyhely

És akkor Moskát Anita fogta, félbetörte a szívemet, megrágta, és kiköpte, hogy belerothadjon a talajba és táplálja azt.
Másodszor.
Ha pár éve megkérdezik tőlem, van-e olyan, hogy biofantasy, szemrebbenés nélkül közlöm, hogy nincs, és igazam is lett volna. Hát, most már van.
Adott egy világos, érthető és a maga bizarr egyszerűségében egyszerre élhető és élhetetlen rend, csillagos ötös kivitelezéssel. A vándorlás/nem vándorlás, a mozgás szabadsága nekünk annyira, de annyira egyértelműen adott, hogy bele se gondolunk, mi lenne, ha mindössze néhány száz métert tehetnénk meg, mielőtt pajzán animekarakter módjára nekiállunk elvérezni orron át. Na, Anita belegondolt, és úgy érezte, fontos, hogy rommá sokkoljon minket azzal, amit látott – és milyen jól tette! Közben ráadásul olyan csekélységekről is elgondolkodtat minket, mint az általunk alapvetően értéknek tartott szüzesség, annak elveszítése, a várandósság l'art pour l'art (milyen bizarr gondolat: teherbe esni azért, hogy terhes legyek, a gyerek meg tök mellékes), a férfi-nő szerepek – hiszen csak a nők tudnak kimenni szántani/vetni/aratni, fát vágni, halászni… és köztük is csak a várandós nők.
Hölgyeim, nem tudom, hányan próbáltak mondjuk egy jó kis fenyőt kivágni, de kemény. (Várandósan meg valószínűleg brutálisan kemény, de azt nem próbáltam.) Ebből már érezhető, mennyire megborult világ ez a miénkhez képest, és milyen mélységben .
És mennyire hangulatos még hozzá! Nagyon furcsa egyveleg: a XVIII-XIX. századi szintű iparosodott vidékek léteznek egymás mellett az ember helyhezkötöttsége miatt érintetlen északi fenyvesekkel, mindez ékes tundrahangulattal, fjordokkal, faggyal, és minden olyasmivel, amiről amúgy a vikingek szoktak az ember eszébe jutni, itt viszont egy nők uralta világot ismerünk meg, gőzhajókkal, regnáló anyaházakkal, ahol várandós lányokból csinálnak Dredd bírókat (vizsgál, ítélkezik, és a helyszínen végrehajtja az ítéletet, ha kell). Egy férfinak ebben a világban annyi szerep jut, hogy okozzon egy várandósságot a nőnek, aki ettől eltávolodhat a horgonyhelyétől, és ennyi. Nem számít igazából az utód milyensége, nem tétel hát, hogy a férfi erős, szép, csúnya, vagy gondoskodó-e. Innentől kezdve az se számít, milyen egy nő, hiszen nem kell a férfit meghódítani, nem kell más nőkkel versenyezni… (Mégis megtörténik mindez: mindennek dacára van gondoskodó férfi, szerelmes nő, hódítani vágyó férfi és hódító nő…) Olyan mélyre megyünk az emberség boncolgatásába, hogy az nem igaz: a szükségletektől lecsupaszodott embereket látunk, akik az emberségükből következően cselekszenek, azt látjuk, hogy az ember akkor is ember marad és akként akar élni, ha csak fél kilométerre mehet el a szülőházától.
És akkor Anita még jól megdobál minket a történelem legbadassebb földmágusaival, akiknél sötétebb, darkabb varázslókat legfeljebb más regények nekromantái között találni, meg kapunk… spoilert, amiről már nem fogok beszélni, mert sok lenne. :D
A szövegminőség pedig egyszerűen hibátlan. Élvezet olvasni minden egyes mondatot.
Szóval ez egy újabb öt és fél csillagos. Isten irgalmazzon annak a nem ilyen szinten jó könyvnek, amit mostanság fogok olvasni – túlságosan el vagyok kényeztetve az utóbbi időben, túl jó írások kerülnek a kezembe.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nita_Könyvgalaxis>!

Akkora a világ, amekkorát be tud járni. Egy lépéssel sem nagyobb.

89. oldal

1 hozzászólás
Szilvi00 P>!

– Nem lehet valakit kicsit becsapni! Vagy becsapod, vagy nem!

342. oldal

szadrienn P>!

Szűk volt a fjord; két oldalról föléjük magasodó, fűrészes hegyek, völgyükben keskeny állóvíz. A félhomályban elmaszatolódott a fenyőerdő, a lapátkerék füstszínű vizet csapkodott.

6. oldal

5 hozzászólás
tmezo P>!

A tudós jó kérdés nélkül hasznavehetetlen. Ha rossz kérdésre keresi a választ, és végül elégedetlen, nem hibáztathatja az eredményeket.

413. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kutatás · tudomány · tudós
Szilvi00 P>!

– Az emberek olyanok, mint a magok. Sosem tudhatod előre, mi hajt ki belőlük.

141. oldal

Zsuzsanna_Makai>!

Mit tennél, ha fogságba esnél, nőnél és nőnél, a szobád pedig nem tágulna tovább? Már nem zsugorodhatsz össze, már kinövöd a világot. Vagy szétfeszíted a határokat, vagy elpusztulsz.

358. oldal

Orsi_olvas >!

A föld okosabb volt bármelyik embernél.

393. oldal, 5.fejezet

Szilvi00 P>!

– Az, hogy valamire nem találtál választ, nem azt jelenti, hogy nincs. Rossz kérdéseket tettél fel.

247. oldal

Orsi_olvas >!

Nem aranyban mérték a hatalmat, hanem bejárható területben.

275. oldal, 4.fejezet

szadrienn P>!

A könyveken maradt zsíros ujjnyomokat, a kazánra, mozsárra rakódott érintéseket kereste, hogy lemossa, fényesre törölje őket, de ahogy az egész hajó, úgy Vazil minden porcikája is ragadt Anja lelkétől.

10. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Ilona Andrews: Áradó hold
Raoul Renier: A kívülálló
Krencz Nóra – Robin O'Wrightly: Menedék
Eliza Beth: Isteni sakkjátszma
Kayra B King: Chaos
R. F. Kuang: Mákháború
George R. R. Martin: Kardok vihara
Katherine Arden: A lány a toronyban
Brian McClellan: A birodalom bűnei