Bábel ​fiai 307 csillagozás

Moskát Anita: Bábel fiai

Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2014
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898861
>!
GABO, Budapest, 2014
404 oldal · ISBN: 9789636898885

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 20

Most olvassa 6

Várólistára tette 236

Kívánságlistára tette 164

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Ez a regény szerintem nem csak 2014, de az elmúlt tíz év legerősebb és legeredetibb hangú magyar debütálása volt a fantasy zsáneren belül, mert a könyvben nem csupán eredeti ötletek és erős karakterek sora található, hanem mert ezeket olyan biztos kézzel rajzolták fel, ami ritkaságnak számít még egy rutinos író esetében is.

A két szálon futó cselekmény hangsúlyosabb ága Babilonban játszódik, de ez a Babilon nem a bibliából vagy a történelemkönyvekből ismert ókori birodalom, hanem egy párhuzamos univerzumban lévő zárvány, ami évezredek óta megrekedt a despotikus viszonyok között.
A mi világunkból néhol átjárók nyílnak ebbe a zsebvilágba, amelyeken át nem csak emberek, de velük együtt bizonyos szokások és fogalmak is átszivárognak oda. Ez magyarázza azokat a látszólagos anakronizmusokat, amelyekbe már az első oldalakon belefuthatunk.
Ennek a szálnak a főszereplője Arzén, Bábel legutóbbi urának és prófétájának fia, aki a könyvben végig birkózik a zsarnoki apja mérgező örökségével, és igyekszik szabadulni a hatása alól.

A másik történetszálban a sokkal ismerősebb jelenkori Budapesten ismerhetjük meg Dávidot, a szeme világát elveszítő festőt, akit megvakulásával párhuzamosan egyre vadabb látomások kínoznak, amelyekből arra a meggyőződésre jut, hogy a látásának elvesztése áldozat, amit Bábel Tornyának felépítése érdekében követelnek tőle.
Ám ő nem hajlandó ezt az áldozatot meghozni, és makacsul visszaköveteli azt, amit úgy véli, elraboltak tőle.

A regényben kényelmetlenül ismerős szituációk köszönhetnek ránk, nem csak a való világban játszódó részeken (sőt, főleg nem ott), hanem az átjáró másik oldalán.

Babilonban szó szerint tobzódik a fanatizmus, a másság iránti brutális türelmetlenség. Az emberek helyett pillanatok alatt csőcselékké zülleszthető tömeg fölött uralkodik a hatalmi elit. Az az elit, amelynek cinizmusa és kérlelhetetlen erőszakossága, a néhol szent együgyűségnek látszó hiten alapszik.
Persze ebben a hitben ott sincs semmi szent, csupán az alig leplezett gyűlölet vicsorog mögüle.

Mindehhez Anita erős mellékszereplőket is alkotott, akik határozottan tolják előre a cselekményt – ezeknek a karaktereknek egyikét-másikát könnyen el tudtam volna képzelni főszereplőnek is akár – miközben az olvasó végig töprenghet a torony mágiájának és céljának mibenléte felől.

A magam részéről a történet középső harmadának néhány dramaturgiailag fontos, de logikailag kevésbé alátámasztott jelenetét leszámítva írástechnikailag és történetvezetés szintjén is kiforrottnak érzetem a könyvet, amelyben nyoma sem volt a kezdő írókra jellemző bizonytalanságnak, így aztán bárkinek bátran merem ajánlani, aki a fantasyt nem csupán sárkányok, tündék és vad törpe harcosok összecsapásaként tudja elképzelni.

gesztenye63>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Nagyon szeretek Moskát Anitát olvasni. Szeretem, ahogy történetet sző, szeretem a karakterépítését, s legfőképp az írásmódját szeretem – ahogyan a mondatokat egymásba bodorítja, beburkol a cselekménnyel, szinte fészekrakásra invitál a könyv lapjaiban. Mindezeket nagyon szeretem, ezért vagyok most szigorú a Bábel fiaihoz. Talán szerencsésebb lett volna, ha a Horgonyhely olvasása előtt jutok ehhez a könyvhöz.

Bár nem tekinthető kivételesen egyedi ötletnek, hogy különböző korszakokban, más-más földrajzi helyszíneken létező dimenziók átjárói nyíljanak meg egymásra, vagy csússzanak egymásba, de a magyar érintettségen keresztül mégis egyedinek éreztem és kifejezetten könnyedén vált otthonossá számomra a bibliai helyszín is.
Nagyon tetszett az is, hogy – a torony építésén túl – számtalan biblikus elem és szimbólum tűnik fel a cselekményben spoiler és a szerző a lehető legérdekesebb módon kihasználja az egzotikus mezopotámiai helyszínben rejlő minden adottságot.
Moskát Anita erőssége a világépítés mellett a karakterek kidolgozottsága, átgondoltsága és a lényeges szereplők markáns karakterfejlődése is. Nem volt ez másképp a Bábel fiaiban sem. A leginkább Arzén karakterében érezhető rendkívüli jellemformálódás, de – bár jóval ellentmondásosabb módon – érezhető az események során a permanens változás Dávid jellemében is. Lívi – az egyetlen jelentős női karakter – szerepe viszont számomra túlzottan és indokolatlanul is alárendeltre sikeredett. Ez még akkor sem sikerült kerekre, ha a szándék esetleg a nő szerepének férfi általi elnyomatása, a negatív töltetű társadalmi determinizmus érzékeltetetése volt.
Moskát Anita az eseményeket – szokása szerint – igen mély társadalmi kérdések mentén alakítja, úgymint a gyengék elnyomása, a tömegek fanatizálása, a status quo állandóságát minden áron megőrizni akaró, kényszer által vezérelt hatalmi struktúra bemutatása és mindezek ügyes kombinációja. S persze mindezeknek a főszereplők és az író által alakított, ötletesen csavargatott dinamikája, az áldozat és a fennkölt, magasabb rendű cél egymáshoz való viszonyának feszegetése.

Nagyon szépen vezetett, kézben tartott történet, kerek dialógusok, alkalmanként igazán izgalmas akciójelenetek. Mindazonáltal számomra kicsit vontatott, hosszúra nyújtott lett a regény, a vége felé kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet. Manapság a divatos főzőműsorokban használt kifejezéssel élve, kicsit „túlkészült”. Bár valószínűbb, hogy én olvastam túl korán a Horgonyhelyet.

Qedrák P>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Hát ebből meg hogy lesz történet? – tettem fel magamnak a kérdést, amikor az elején kibontakozott a két párhuzamos szál, a látását fokozatosan elvesztő művészé és az apja árnyékában útját kereső bábeli papé. Aztán Arzén és Dávid élete Bábel tornyánál találkozik, és többet ezt a fenti kérdést nem kellett feltennem. Egyébként meg nagy pechemre nagyjából egy időben olvastam a Szürke ötven árnyalatával, és valahogy mindig ehhez a történethez menekültem előle, márpedig a Bábel fiai erre nagyjából annyira alkalmas, mintha a porszívót ölelgetném plüssmaciként este.
Ha ezt a kellemetlen körülményt leszámítom, akkor azt hiszem, nem panaszkodhatom, mert egy remek történetet kaptam a szerzőtől másodikként elolvasott regénytől. Az Irha és bőrrel annyi rokonságot feltétlenül találtam, hogy a feszültségkeltés hasonló szerkezetben épült fel, a regény utolsó nyolcada az, ahol az addig felépített „feszültségpályához” képest is eggyel feljebb lépünk, itt is egy megkomponált lázadó csoport masszává olvadó tömegét látjuk az utolsó lapokon, és a vágyott megváltást itt sem kapjuk meg, bár az Irha és bőr szereplőihez képest talán egy kicsit olcsóbban ússzák meg az eseményeket.
Szerettem azt a módot is, ahogy bevont a történetbe, ahol ritkán törik meg magyarázatok a párbeszédeket, minden fogaskerék forog a maga módján, ahogy forogniuk kell. A szokások, tárgyak, emlékek szép lassan bútorozták be azt az ókori világot, ahová valahogy mégis beszüremkedett a mi világunk technológiája. Érdekes volt figyelni, hogy vajon mit látnak a bábeliek a mi tárgyainkban és utóbb azt is megfigyelni, hogy a beszivárgók miként néznek a bábeli szokásokra.
Mindemellett nagyon örültem a bibliai motívumok felbukkanásának és empatikus kezelésének. Ami alatt elsősorban azt értem, hogy se zsigerileg elítélni az ott olvasottakat, sem pedig túlságosan bevonódni nem akar az eszméibe, és ez a hozzáállást én olykor nagyok szoktam hiányolni a kortárs szerzők világából. Például felbukkan a Miatyánk is, előbb a keresztény formájában, de aztán egy egészen más árnyalatot kap, ahogy az ismert ószövetségi motívumok is elő-előtörnek, hogy csak utólag csapjon az ember a homlokába, hogy „jé, ezt is olvastam már valahol”.
Az értékelésnél persze kicsit bajban vagyok, mert vélhetően érdemes lett volna megjelenési sorrendben olvasni a szerzőtől, mert így óhatatlanul a másikhoz (meg majd a harmadikhoz) mérem a többit. Ha már feltétlenül hiányosságok jutnak az eszembe, akkor itt egy kicsit hiányoltam azt, ami erősebb az Irha és bőrben, az emberi társadalom jól motivált viselkedési mintáit. Mert a leírások kétségtelenül megvoltak, de az, hogy csoportként miért viselkedtek úgy, ahogy, az bevallom, az értékelés írása közben visszalapozva is egy kicsit rejtély. (Ahogy például az is, hogy a papi tanács tagjai sem kerülnek elő többet, illetve mintha Miriam neve felbukkant volna a toronyellenesek között később). A nyelvhasználatból pedig egy kis következetesség azért hiányzott, de ezt más már úgyis kifejtette.
Mindezek persze egyáltalán nem olyan gondok, amelyek maga alá temetnék a könyvet, és én végtelenül boldog lennék, ha egy ilyen színvonalú első könyves megjelenést mondhatnék a magaménak.

1 hozzászólás
dontpanic IP>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Szeretem, amikor nem vagyok hülyének nézve egy író által, tehát nincs minden a szájamba rágva, hanem be vagyok dobva egy idegen világba, ahol a maguk rendje és módja szerint zajlanak az események, én pedig útközben egyre többet fedezek fel belőle.
Moskát Anita mindkét regénye ilyen, és ez igen kedvemre való.

A Bábel fiai lassan indult, cselekményi szempontból is, meg olyanból is, hogy az elején kevésbé tudott bevonzani. Dávidot nem szerettem, Bábelről még nem tudtam eleget, hogy igazán komfortosan érezzem magam benne. Aztán exponenciálisan növekedett az izgalmak és az én bevonódásom mértéke, a könyv második felét sokkal jobban élveztem.

A Horgonyhelyhez hasonlóan itt is a karakterek a legizgalmasabbak, de van különbség a két regényhez képest (igen, hasonlítok, tudom, hogy nem kéne, de mégis megteszem). A Horgonyhelyben azt éreztem, hogy a karakterek már eleve, személyiségüknél fogva izgalmasak, és a személyiségükből adódnak a konfliktusok, a személyiségek érdekessége viszi előre a cselekményt. Itt pedig azt éreztem, hogy a karakterek személyisége nem különösebben izgalmas, hanem a helyzetük, a cselekmény csavarodása készteti őket arra, hogy fejlődjenek, hogy izgalmassá váljanak. Hogy ez milyen érdekes különbség! És mindkét megoldás egyformán izgalmas.

Itt a szereplőink nagy utat járnak be, és bizonyos szempontból az út végére helyet is cserélnek egymással.
Egyedüli kritikával Lívi karakterét illetném, őt sajnos a legtöbb esetben szimpla plot-device-nak éreztem, akinek legfontosabb feladata a cselekmény előremozdítása. Női karakterek esetében különösen fájdalmas, amikor legfőbb szerepük a man-pain, vagyis a férfi fájdalmának, vagy adott esetben fejlődésének elősegítése. Nem mondom, hogy Lívi esetében csakis erről van szó, mert őt is élő karakternek éreztem, de mégis azt kell mondanom, hogy több lehetőség rejlett volna benne.

A világfelépítés csodás, főleg a csúcspontot jelentő jelenetek leírásának találkozunk egy igazi, élő, lüktető, színes-szagos Bábellel. Nagyon szeretem Moskát Anita nyelvezetét, rendkívül kifinomultan használja a nyelvet, nemcsak elmond egy történet, mégcsak nem is csak elmesél (már e között a kettő között is mekkora különbség van), hanem érzékeltet, a szóválasztással, a mondatok kerekítésével. Élvezet egy nyelvileg ennyire igényesen megformált világban barangolni.

Viszont, ha már nyelv, itt megint van egy kritikám. Nem teljesen értettem, hogy hogy működik az a megoldás, hogy a bábeli világba lépve mindenki érti a beszivárgók nyelvét. Bevallom, néha kizökkentett az, hogy Dávid olyan szavakat használt, amit a bábeliek egyértelműek nem szabadott volna, hogy értsenek (hócipő, Jézusom, káromkodások), viszont soha nem akadtak fent egyiken sem. Persze egyrészt elfogadhatom azt, hogy valami mágia mindent érthetően lefordított a bábeliek nyelvére, viszont voltak olyan esetek, amikor a kérdés mégis nyíltan megjelent a szövegben, pl. amikor a másik oldalról Arzén megjegyzi, hogy ők a „hó” szót a lovak irányítására használják. Illetve talán egyetlen egyszer valaki fennakadt Dávid érthetetlen nyelvhasználatán, és visszakérdezett. Tehát nem volt következetes ennek a kérdésnek a kezelése. Ezt nem kukacoskodásból jegyzem meg, hanem mert engem tényleg többször is kizökkentett a szövegből.

Amire pedig nagyon kíváncsi lettem volna, és a szöveg pont gonosz módon mindig kitért válaszadás elől: spoiler

2 hozzászólás
Lisie87>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Hűűű!
Moskát Anitától ez a második könyvem, úgyhogy sejtettem, hogy mire számíthatok, kicsit éreztem rajta a Horgonyhely sötét hangulatát, de nem bántam. :)
Tulajdonképpen utálok értékeléseket írni, főleg, ha egy könyv nagyon tetszett, mert sokszor nehéz szavakba öntenem ezt az egész varázslatos élményt, amit az adott könyv nyújtott. (Utálatos könyvekről könnyebb :D Jobb boncolgatni, hogy mi nem tetszett.)
Ebben a könyvben, szinte minden tetszett, az alapötlet (egymásba fonódó párhuzamos világok – Bábel és a mi világunk), a bibliai történet kissé átdolgozott, de nagyon hasonló és tanulságos feldolgozása, a karakterek (egyik sem fekete-fehér, végig ingadoztak, hol szerettem, hol utáltam őket), a stílus, a hangulat, ami bár komor, sötét és kegyetlen, de mégis élvezhető és nagyon profi az egész.
Mindig is meglepett, hogy az emberek számára milyen fontos is a hit, milyen sok mindent lehet vele elérni, és milyen könnyen lehet jóra és rosszra is fordítani.
Örülök, hogy magyar írónő írta és hogy ilyen fantasztikus lett!^^

2 hozzászólás
zamil>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Két hete próbálok összerakni egy értékelést, de valahogy nem áll össze.
Először is gratulálok az írónőnek, mert első regénynek nagyon ütős lett. Nagyon erős a hangulata a könyvnek, és a látvány világa.
A történet jól felépített, jól fogyasztható, a karakterek jól kidolgozottak, erősek, bár számomra egyik se volt szerethető, de ebbe a regénybe nem is illenek a szerethető karakterek.
Jól esett a Budapesten történő cselekmény, megelevenedtek a szemem előtt a helyszínek.Talán ez segített, hogy Bábel utcái is megjelentek a szemem előtt, szinte magamévá tudtam a helyszínt, részese lettem a cselekménynek.
Amit gyengébbnek éreztem, a két világ közti átjárást, túl egyszerű volt, kizökkentett, nem volt elég fantáziadús.
Egy biztos a következő könyvre is vevő leszek az írónőtől (remélem lesz még) .
Megemlíteném még a borítót, ami első pillanattól megfogott, és nagyon illik a könyvhöz.

6 hozzászólás
AniTiger P>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Egyszerre tartom meredeknek és ötletesnek, kegyetlennek és izgalmasnak ezt a regényt. Nem igazán az én világom, hiszen kevés olyan regényt olvasok, amiben a belharcok, a politika és/vagy a vallás ennyire a középpontban vannak, de tetszett. Na, nem a szereplők miatt, mert egyikük sem került közel a szívemhez, de a cselekmény elképesztett. Összetett, egyedi hangvételű történet, amiben nincs olyan karakter, aki ne szenvedne valami miatt. Az írónő borzasztó kegyetlenül bánt a karakterekkel, és őszintén szólva szerettem, hogy nem finomkodott. (Mondjuk, a mérgezés miatt nagyon fájt a szívem!) Ajánlom, mert érdekes élmény, de úgy gondolom, többet ad azoknak, akik szeretnek hatalomért vívott harcokról, önjelölt prófátékról és vallásról olvasni.

Legjobb részek: Arzén emlékei arról, hogy mi történt az édesapja halálos ágyánál, de izgalmas volt a naplóját is olvasni!

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/05/moskat-an…

>!
GABO, Budapest, 2014
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898861
CsakSimánDorka>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Úristen… annyira röstellem magam emiatt a könyv miatt. Azt tudom, hogy mikor olvastam, akkor nagyon élveztem, tetszett a biblia téma, a mágikus realizmus is bejött, de nem igazán emlékszem rá. A fontosabb mozzanatok megvannak, de az apró részletek valahogy teljesen eltűntek a fejemből, pedig tudom, hogy azoknak is fontos szerepe volt. Azt hiszem, újra kell olvasnom, hogy normális értékelést írjak róla.

Noro P>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Egy különös, nem éppen ókori nevet viselő próféta afféle cargo kultuszt teremtett az ősi Bábel városában: munkagépek, konzervek, robbanóanyagok „bizonyítják”, hogy Isten segíti az építkezést. De fenn tud-e maradni egy ilyen anakronizmus az alkotója nélkül?
A könyv sokáig a mágikus realizmus szabályai szerint „játszik”: nem kérdezi, mit keres egy átjáró a mai Börzsöny és az ősi Eufrátesz-vidék között, és miért olyan könnyű alkalmazkodni a másik világhoz? Ez azért lesz különösen érdekes, mert az ókori ember mentalitása is ilyen lehetett: nem húztak éles határt természetes és természetfeletti közé, hanem elfogadták, hogy olyan a világ, amilyennek megteremtették. (Idővel kiderül, hogy valaki mégis kutatta a miérteket – az, akiről végképp nem gondoltuk volna.)
Az ókori világ persze kegyetlen, nem ismeri a mi morális értékeinket – bár láthatóan megváltoztatható, ha valaki érti az őslakók nyelvét. Mármint átvitt értelemben: mert igaz, hogy Bábel földjén mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, de az érdemi kommunikációhoz ez gyakran kevés. A főszereplők gyakran egymást sem értik, bár mindnek van köze a modern világhoz, de mást és mást látnak benne. Kérdés, hogy a kölcsönös értetlenségből ki lehet-e hozni valamit, vagy végül törvényszerűen minden káoszba fullad?

Fallen_Angel>!
Moskát Anita: Bábel fiai

Olvastam már Moskát Anitától (nyilván a Horgonyhelyet), így azt hittem, nagyjából tudom, mi vár rám, de így is meg tudott lepni. A Bábel fiai egy különös, sötét hangulatú könyv, érdekes alapötlettel, de ami szerintem a leginkább felejthetetlen benne, azok a leírásai. Annyira szépen fogalmaz, annyira gazdag a szókincse, hogy a számban érzem az ízeket, az orromban az illatokat (és szagokat :D), amikről ír, és látom magam előtt Bábel utcáit, lakóit, a tornyot.
A szereplői nem egysíkúak, többükről is nehéz eldöntenem, hogy mit is gondoljak róluk (spoiler), nem egyértelműen pozitív vagy negatív hősök. A sztori lassan indul be és miután kibontakozik, akkor is hagy bennem egy-két kérdést, de alapvetően tetszett. A két világ egymás mellé állítása, Bábel működésének bemutatása érdekes volt. Remélem, fog még megjelenni könyve Anitának – én biztos vevő leszek rá.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Noro P>!

Szakrális az, amit azzá teszünk.

222. oldal, II/4. fejezet

gesztenye63>!

– Olyan vagyok, mint Mózes. Persze nem csak Kánaán miatt, én Egyiptom helyett a sötétségből vezettem ki a népet. […]

127. oldal

Judyt I>!

A küzdés az élet.

267. oldal, II. rész: Kéz a kézben, kő a kövön, 8. fejezet (GABO, 2014)

Noro P>!

– Akit a bábeliek prófétának neveznek, annak helyettük kell cselekednie, magára kell vállalnia az összes felelősséget, azt is, ami az övék lenne.

394. oldal, III. rész

gesztenye63>!

Minden történet ugyanúgy végződött: Isten a bábelieket az örök sötétségbe száműzte.

33. oldal

Removed>!

A Battyhány térről figyelték a lassan hömpölygő Dunát, ahogy visszatükrözi Budapest fényeit, és várták a villamost. Dávidnak eszébe jutott egy jelenet, ahogy Nimród az esti folyóparton áldozati rituálét mutat be. Dübörgött benne a pálinka, de rajzolni akart. A többiek beszéde eltávolodott tőle, a régmúltba repítette a víztükör, ahol a hős éppen átvágja egy kanca torkát. Képzeletben megtervezte a ló izmait, kacsként kunkorodó sörényét, a szügyét színező vért. Nyerített haláltusájában, fogai világlottak a sötétben.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · · Nimród · pálinka
Paan>!

– Isten? Te voltál Isten?
– Nem. Nem fantomhoz imádkoztál eddig. És bár csábítóan vicces ötlet, de nem is hozzám. Vannak magasabb tornyok is.

396. oldal

Lily_Sz>!

Kitárta karját. Lehunyt szemmel, mélyen lélegzett a száraz, ellenséges bábeli levegőből. A mágnes közepére koncentrált, elképzelte, hogy a padló részévé válik, kőgyökeret ver a téglákba. Összekulcsolódnak. A saját vére a toronyéval keveredik, szívük egy ütemre pulzál. A torony tagjai húsból valónak tűnnek, saját izmai helyett kövek, csontjai helyett gerendák feszülnek. Két különböző színű folyadékként elegyednek egymással.

209. oldal (GABO, 2014)

Vintergeist>!

Attól még, hogy valamiről nem tudod, mire való, nem kell túlvilági erőt feltételezned mögé. Viszont akinek megvan a tudása, mint apádnak, bármiről hazudhat.

221. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Farkas Bíborka: Druidaösvény
A. O. Esther: Az Életfa
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
Anthony Ryan: A mártír
Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma
Török Ábel: A gonosz erdő meséi
Stephen King: Újjászületés
Kate Dramis: The Curse of Saints – A Szentek Átka
Rebecca Roanhorse: Black Sun – Fekete Nap