Utópia 90 csillagozás

Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia

„Valódi ​aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.”

E szavakkal kezdődik Thomas More (1478–1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő Utópiája. A szerző fenti témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az Utópia mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása.

Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a… (tovább)

Az 1941-es és 1942-es Officina-kiadás: Geréb László szemelvényes átdolgozása.

Thomas More: Utopia

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1516

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Téka Kriterion · Officina Könyvtár Officina · Szent István könyvek Szent István Társulat · Filozófiai irók tára Franklin-Társulat

>!
ISBN: 9789635596676
>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662039 · Fordította: Kardos Tibor
>!
Szent István Társulat, Budapest, 2002
154 oldal · ISBN: 9633613191 · Fordította: Kardos Tibor

11 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Morus Tamás: Utópia

Thomas More akárhogy is nézzük, megelőzte korát. Egy másik Angliát képzelt el, ahova elmenekült unalmas perceiben. Az eredmény nem maradt el, igazi utópiát írt számunkra és önmaga szórakoztatására is. (Még VIII. Henrik is jókat derült rajta, ezt nem vette sértésnek.) A könyv első felében megismerkedhetünk a korszakkal, ahol élt az író, majd bővebb betekintést nyerhetünk ebbe az érdekes országba, melyeket idézetekkel szemléltettem. Közben pedig fontos szakkifejezésekre kaphatunk választ, pl. hogy mi az állam Thomas More szerint…Végezetül ő is megválaszolja a kérdést, hogy létezik vagy létezhet-e ilyen állam…Sajnálom, hogy nem előbb olvastam el, nagyon érdekes utazás volt és végre itt vagyok! :)

Dénes_Gabriella>!
Morus Tamás: Utópia

Az utópia nem az én műfajom, sőt helyenként még idegesít is. Régóta tartoztam magamnak ezzel a nagy hírű könyvvel, kicsit féltem is tőle. Viszont kellemesen csalódtam, annak ellenére élveztem, hogy korban és műfajban is távol esik tőlem. (Utólag olvastam az értékeléseket, s úgy látom, ezzel szinte egyedül vagyok. :-)) )
Utopia (még a régies fordítást olvastam) a tükre vagy inkább ábrándja annak, amilyen lehetne a világ minden nagyobb települése, közigazgatási egysége. Nem tudom miért, de nekem Marx és Engels munkássága jutott eszembe: a papírforma nagyon jó, a többi meg… csend és spoiler
Csak ez az Utopia vajon hol van? Lehet, hogy a mi „demokráciánk” Utopia utópiája?

ÁrnyékVirág>!
Morus Tamás: Utópia

Érdekes és tanulságos volt elolvasni, bár nem ment könnyen rendszeresen belealudtam.
Még elképzelni is furcsa, hogy 1516-ban íródott! Még furcsább, hogy bizonyos kérdésekben mennyire nem jutott előbbre az emberi társadalom azóta sem, például a bűncselekményt elkövetők büntetése vs. átnevelése és a társadalomba való visszaillesztése témában, hogy csak egyet említsek.

6 hozzászólás
discipula_magistrae>!
Morus Tamás: Utópia

Számos gondolat (főként a mű első felében, amely nem Utópiát mutatja be) előremutató és értékelendő, például a vallásszabadságra vonatkozóan (ez viszont éppen a szigetről szóló részben szerepel), bár az elképzelt államban ez sem valósul meg teljesen, hiszen akik bizonyos hittételeket vagy általánosan elfogadott nézeteket tagadnak, nem igazán érvényesülhetnek ilyen tekintetben, ami hasonlóképpen igazságtalan, mintha az egyes felekezetek elítélnék a máshová tartozókat.
Természetesen nem pontozhatom le a művet csupán amiatt, ahogyan a házasságban élő nőkhöz (és magához a házasság kérdéséhez) viszonyul, azonban mindez elgondolkodtató, és sokadjára jut eszembe mostanában, hogy ez a problémakör továbbra is figyelmet érdemel, hiszen ennek a látásmódnak, berendezkedésnek a nyomai talán még mára sem múltak el maradéktalanul.
Mindenesetre érdemes volt kézbe venni a műfaj nevének megteremtőjét, annak ellenére is, hogy olvasás közben néha nem tudtam hová lenni felháborodásomban, illetve olykor kényelmetlen érzéssel megálltam pár percre elmélázni azon, hogy vajon képes lenne-e bárki az Utópiában felvázoltak szerint élni. – Bár ebben az esetben nyilván nem ez a lényeg.

spinakker>!
Morus Tamás: Utópia

Már nagyon fiatalon, felsős iskolásként is egyik kedvenc témám volt az utópiák kitalálása. Én ugyanúgy meghaladtam a korom, mint a szintén magyar származású Morus Tamás Thomas More, haha.
Ugyan lehetne legyinteni rá, hogy ennek az értekezésnek csupán történelmi jelentősége van, sőt, a történelmi háttér nélkül élvezhetetlen, (pl. hogy miért is volt olyan radikális, szinte felháborító ötlet, hogy mindenki dolgozzon a földeken, ne csak a földtúró, jog nélküli paraszt) de ez korán sincs így. (egyébként az utószó és a bőséges lábjegyzetek mind segítenek) Először is, nem egy unalmas filozófiai értekezés, legalább is az első fele nem: az Utópiát bemutató idealisztikus Rafael és a visszafogottabb More (ki kell emelni, hogy fiktív More) vitatkoznak. De később is Rafael mesél, tehát tényleg olyan, mint egy útikalauz, nem pedig, mint egy unalmas filozófus. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ezt az egészet More mennyire komolyan gondolta (pont, mint A fejedelem esetében), hiszen a valóságban nagyon konzervatív és hithű katolikusként viselkedett, míg sok ötlete ennek ellentmond. Harmadszor pedig, remek gondolatébresztő – szerintem az utópiagyártás a legmagasabb foka az ember és a társadalom természetének vitatásában. És persze, történelmi forrás szempontjából is érdekes: kevésbé azt kell nézni, hogy mi milyen ötlet, hanem inkább azt, hogy azokban az időkben hogyan gondolkodtak meg milyen elfogultságaik voltak.
Érdekes gondolatok vannak itt, bár ugye keveset lehet komolyan venni, mivel leginkább kora problémáira próbált választ keresni. Mégis, pl. a bűnözés eredetének tárgyalásakor olyanra jött rá, amit még manapság se mindig néznek, vagyis hogy a bűnözést leginkább a társadalmi helyzet szüli.
Akár kétféleképpen is lehet nézni Utópiát: mint egy kissé naiv, idealisztikus társadalomkép, ugyanakkor az 1984 vagy Az ember tragédiájának falanszter színének előképét is meg lehet találni benne a bármiféle magántulajdon vagy magánélet hiányában, és az uniform szürkeségben meg az egyéniség elnyomásában.

Junes P>!
Morus Tamás: Utópia

Egyetemi éveim alatt olvastam először, és eleddig utoljára Morus Tamás Utópiáját. Csak arra emlékeztem, hogy már anno meghökkenéssel vegyes tisztelettel olvastam az értekezést, és hogy elég sok megállapításával együtt tudtam érteni. Ez az eltelt közel 20 év során sem változott, csak a türelmem lett kevesebb a cikornyás megfogalmazások iránt. Vagy az is lehet, hogy az OSZK online felületén való olvasás fárasztott mérhetetlenül.
A lényeg, amivel továbbra is egyetértek:
1. Vallásszabadság – mindenki szabadon gyakorolhatja vallását, hisz a tiltás csak viszályt szít hosszú távon
2. A lányok 18., a fiúk 22. éves koruktól házasodhatnak, korábban nem
3. Eutanázia engedélyezése gyógyíthatatlan betegségek esetében a szenvedés megszüntetetése érdekében
4. Mindenki a saját szellemi fejlődésén, tanulásán munkálkodik, a nők is tanulhatnak, sőt!
5. Mindenki azon igyekezzék, hogy egészségben megőrizze a testét: a lustaság, a test elhanyagolása, a szemét zabálása, vagy a test túlzott sanyargatása egyaránt elítélendő
6. Napi 6(!) órás munkaidő: 3 óra ebéd előtt, aztán hosszabb ebédszünet, majd újabb 3 óra munka. Abban az esetben, ha már két évre elegendő javakat termeltek meg, mely az egész állam lakosságának ellátására elegendő, úgy a napi munkaidőt csökkentik, és inkább a szellem művelésével foglalatoskodnak.
7. Kevés, könnyen értelmezhető törvényük van, melyet az egyszerű ember is megért.
8. A vasat, melyből szerszámokat tudnak készíteni, többre becsülik, mint az aranyat és ezüstöt, mely csak díszítésre alkalmas.
9. Pénzük nincs, minden tárgyi dolog közös, mindenkinek kell értenie a földműveléshez, és önmaga és családja fenntartásához.
10. A megtermelt javakat úgy osztják el, hogy az állam minden lakosának jusson elegendő: gondoskodnak arról, hogy senki se szenvedjen hiányt, de a túlzott felhalmozást sem engedik.

>!
Officina, Budapest, 1941
80 oldal · Fordította: Geréb László
2 hozzászólás
lettielena>!
Morus Tamás: Utópia

Komoly könyvhöz, komoly, értelmes értékelés kellene. De nem tudok. Elemzéseim irodalomból sosem voltak jók.Még emésztenem kell az olvasottakat. Sok mindennel egyetértek (különösen a papnők ötlet tetszik), de van amivel azért nem. Számomra seholszigetiek állama se tökéletes. Minél több utópiát/disztópiát olvasok, annál inkább rájövök, hogy semmilyen állam nem tetszik. na jó. zombikkal harcolnék ergo az anarchia jöhet, csak az a baj, hogy hamar alulról szagolnám az ibolyát Tetszett, egy kicsit úgy éreztem mintha őrült VIII. Henrik király udvarában lettem volna egy pillanatra.
Újraolvasós :)

Jenessa>!
Morus Tamás: Utópia

Újabb könyv, amit a világirodalom előadásokra kellett volna elolvasnom. :D Összességében megdöbbentő volt egy 500 éves történetet olvasni, ami olyan kérdéseket vetett fel, amire a mai napig nem adtak megfelelő választ. Lásd a büntetés kérdését. Mi a jobb? A halálbüntetés vagy pedig visszaintegrálni a bűnt elkövetőt az emberek közé.
Néhány kérdés továbbra is vita tárgya. Például az eutanázia? Nem-e jobb egy szenvedő betegnek, ha a fájdalomtól megszabadítjuk, ha már megmenteni úgyse tudjuk – legalábbis, ha ő maga ezt szeretné. Vagy a vallásszabadság. Hiába állítják a nemzetek, hogy mindenki szabadon imádhat olyan istent, amilyet akar, mégis nagyon gyorsan elharapódznak az indulatok ilyen tekintetben, aminek a szélsőséges csoportok az okai leginkább.
Jól láthatóan egy kommunista világot festett le. Elméletben működik (elméletben más könyvekben is működött), de hogy ez a valóságban is megtörténhet-e? Hmm, jó kérdés? Láttuk már, hogy mi történt itt az előző században.
Itt-ott érződött benne az irónia, mint mikor az arany felhasználását mutatta be. Milyen lenne egy világ, ahol az aranyért nem ölnének, hanem pont, hogy undorral néznének rá az emberek? Nos, erre a kérdésre csak az Utópia adhatja meg a választ, addig viszont be kell érnünk a saját pénzhajhász világunkkal.

moszat>!
Morus Tamás: Utópia

Mai szemmel Mórusz élete egy picit már érdekesebb, mint maga a téma névadó műve. Korát megelőző ügyvéd volt, jótékonykodott, egyenjogúnak tekintette a nőket, majd VIII. Henrik kedvenc hobbijának hódolva lefejeztette. Az írástól véletlenül se várjunk strandkönyv élményt, egy irodalomtörténeti emlékről van szó. Mai aggyal olvashatatlan. Jómagam is az 1941-es meghúzott Officina kiadást olvastam. „…a hosszasabb okfejtéseket és aprólékos részletezéseket türelmetlen korunk számára rövidítettük”, figyelmeztet a szerkesztő. Mórusz lelkes műszerész precizitással javítgatja saját társadalma hibáit, melyben minden bajok legfőbb forrását a szegénységben látja. Ma már nehéz megítélni, hogy 1516-ban ez mennyire tűnt utópisztikus gondolatnak. Mindettől függetlenül bájos naivitással talál bele nem egy dologba, melyek közül mind még ma sem valósult meg. Tehát Mórusz filozófiai tehetsége és az Utópia alapkő státusza jogos.

Utópiáról bővebben: http://moszat.eu/ug15

lzoltán IP>!
Morus Tamás: Utópia

Az Utópiával nem ez volt az első találkozásom. Már olvastam párszor, de a Geréb-féle fordítást eleddig még nem. Bevallom ez a fordítás jobban tetszett. Mintha ez egy másik Utópia lenne, mindenféle utóíz nélkül, ami egy pocsék piát kísérhet. (Bocsánat a rossz poénért, de nem tudok parancsolni az ujjaimnak.)
     Mit is lehetne írni egy tökéletes társadalomról? Azt, hogy unalmas. De nem is az volt a célja Thomas More-nak, hogy egy izgalmas utópisztikus világot vizionáljon; itt egy nagyon precízen meggörbített tükör mutogatásának lehetünk a szemtanúi. Nézzen bele bátran mindenki! Szavajátszó Ráfáel tolmácsolásában tárul elénk ez a szédítő, kifordított világ, amitől a középkori angol ember biztosan elszédült, és elment rókára „vadászni”. Szóval Morus Tamás elég barátságtalanul – akár Morózus Tamás is lehetne –, viszonyult a korabeli nemességhez, nem kímélt sem urat, sem királyt: „…az uralkodónak arra kell gondot viselnie, hogy népe legyen meg jól, nem pedig önmaga: miképpen a pásztornak is az a tiszte, hogy nyáját legeltesse, ne saját magát, hiszen azért juhász!” Ilyen és hasonló bölcsességekkel zsúfolta tele ezt a meglepően rövid könyvecskét, de sohasem a terjedelem kell hogy legyen a mérvadó. És egy másik idézet, ami alapjában kérdőjelezi meg a vagyont: „A vas époly nélkülözhetetlen az embernek, akár a tűz, a levegő. Az aranynak, ezüstnek ellenben semmi olyas tulajdonságot sem adott a természet, amit könnyen ne nélkülözhetnénk. Csak az emberi balgaság értékeli ritkaságukat. Bezzeg a természet: ez a gondos szülő, kezünk ügyébe rakott minden jót: a levegőt, a vizet meg a földet is, de alaposan eldugta azt, ami hívságos, ami haszontalan.” Ugyan mi számít valódi értéknek? Az hogy manapság pénzt, barátokat halmozzunk fel? A halmozás már önmagában nem lehet érték (sok és az egy), pedig a sok pénz vagyont jelent, a sok barát pedig ismertséget, népszerűséget. Önmagában a tényért kellene bárminek is értékkel bírnia, nem pedig a mögé sorakoztatott számok miatt.
Mire a könyv végére érünk, Ráfáel egy gondosan felépített társadalmat mutat be, ahol mindenki tudja és teszi a dolgát (szó szerint mindenki), az eltévelyedőket pedig méltó módon büntetik. A véletlen okozta események valószínűségét majdhogynem a nullához közelítve tartják, jó szorosan, erősen fogják a gyeplőt, amikor dolgozni kell – napi hat órát –, amikor aludni – napi nyolc órát –, és amikor az irányított szabadidőt kell eltölteni – ajánlott képzéseken való részvétellel.
     Utópia szigete talán nincs is messze, sőt! próbálták közelebb hozni. Elgondolkodtató dolgokkal lehet ott találkozni, és az is elgondolkodtató, hogy mit lenne érdemes átvenni, ha egyáltalán érdemes lenne bármit is. Őszintén, amíg ilyen gondolatok felmerülnek, addig semmit sem. Ez az egész annyira komplex, hogy darabjaiban nem azt nyújtaná amit valójában nyújtania kellene.

A „saját” példányom az 1947-es kiadású, amihez ezt a rövid jegyzetet írtam amikor „birtokomba” került:
Könyvtári könyv, benne a „Könyvtári állományból törölve” pecséttel, és még egy másik… A könyvben található néhány aláhúzott sor, bejelölt részek. Tartalmuk tökéletesen megfelel a volt „tulajdonos” igényeinek: Magyar Szocialista Munkáspárt, Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme. Ismét csak kiragadott szavak, mondatok – az egész apró darabkái magukra maradva kapálóznak a jelentés után.

>!
Officina, Budapest, 1941
80 oldal · Fordította: Geréb László

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ha pedig valamit jóra nem fordíthatsz, legalább azon munkálkodjál, hogy kevésbé legyen rossz.

(Officina, 1941)

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Azzal bezzeg törődtök, hogy a tolvaj nehéz, kegyetlen halállal haljon: inkább arról gondoskodnátok, hogy mindenki élni tudjon, ahelyett, hogy lopni, aztán veszni kényszerüljön!

Officina, Budapest, 1941

3 hozzászólás
Lunemorte P>!

És ki olyan buta, hogy előkelőbbnek gondolja magát a finomabb szövésű gyapjú miatt, hiszen, akármilyen finoman van is szőve, előbb birka hordta s az a birka azóta is birka maradt.

Officina, Budapest, 1941

Lunemorte P>!

Ha sírod nincs, a mennybolt takarja testedet:
a másvilágra bármely ösvényed elvezet!

Officina, Budapest, 1941

Lunemorte P>!

Dehát nem elveszett-e a kincs, amit földbeástál: nincs belőle haszna senkinek az égvilágon. Neked sincs! És te örvendsz kincsed eldugásán, mintha lelked lenne biztonságban.

Officina, Budapest, 1941

Lunemorte P>!

Szörnyetegek felől azonban nem kérdeztük, ez nekünk nem újság: mert könnyebben találhatók halfarkú, madártollú és emberevő csodalények, inkább láthatók roppant tömegekben és mindenütt, mintsem egészségesen és okosan kormányzott polgárok.

Officina, Budapest, 1941

discipula_magistrae>!

Platon is úgy vélekedik: az államok majd akkor lesznek boldogok, ha bölcsészek uralkodnak fölöttük, vagy a királyok fognak bölcselkedni. De mily távol esik ez a boldogság, ha a bölcsészek nem méltatják tanácsukra a királyokat!
„Nem oly kegyetlenek a bölcsészek”, felelte Szavajátszó. „Megteszik ezt szívesen. Meg is tették már sok írott könyvük révén. De hát megfogadják-e jótanácsaikat a hatalom viselői? […]”

Kapcsolódó szócikkek: Platón
Lunemorte P>!

Ha egy királyt annyira megvetnek és gyűlölnek, hogy nem maradhat tisztségében, csak ha erőszakoskodással, harácsolással, öldökléssel dúl-fúl és alattvalóit koldusbotra juttatja: jobban tenné, ha otthagyná királyságát és lemondana róla ilyen mesterkedések helyett, melyekkel ugyan megtarthatja hatalmának eszközeit, de elvesztegeti királyi méltóságát.

Officina, Budapest, 1941

Lunemorte P>!

A lehető legjobban játszd kiosztott szerepedet, különben elrontod az egész színjátékot, még ha a legtetszetősebb ötletedet is veted közzé.

Officina, Budapest, 1941

>!

Mert ugye, ha hazajövök, a feleségemnek mesélni kell, a gyerekekkel tereferélni, a szolgákkal elbeszélgetni, és én mindezt elfoglaltságaim közé számítom, mivel meg kell lenniök. Ha nem akarsz saját otthonodban idegenné válni, nagy gondot igényel, hogy te is nagyon kedves légy azokkal, akiket életed társául adott vagy a természet, vagy a véletlen, vagy a magad választása.

7. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

C. S. Lewis: Az emberiség felszámolása
Weöres Sándor: A teljesség felé
Anthony de Mello: Forrás fakad
Géron Porfírios: Áthoszi Porfíriosz atya élete
Liguori Szent Alfonz: A krisztusi lélek
Liguori Szent Alfonz: Liguori Szent Alfonz vezérkönyve az oltáriszentség látogatásáról
Szalézi Szent Ferenc: Theotimus I-II.
Andrei Pleşu: Jézus példázatai
Liguori Szent Alfonz: Szűz Mária dicsősége
Moldova György: Negyven prédikátor