Utópia 70 csillagozás

Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia Morus Tamás: Utópia

„Valódi ​aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.”

E szavakkal kezdődik Thomas More (1478–1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő Utópiája. A szerző fenti témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az Utópia mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása.

Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a… (tovább)

Az 1941-es és 1942-es Officina-kiadás: Geréb László szemelvényes átdolgozása.

Eredeti mű: Sir Thomas More: Utopia

Eredeti megjelenés éve: 1516

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662039 · Fordította: Kardos Tibor
>!
Szent István Társulat, Budapest, 2002
154 oldal · ISBN: 9633613191 · Fordította: Kardos Tibor
>!
Madách / Európa, Pozsony, Budapest, 1989
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630749211 · Fordította: Kardos Tibor

9 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Morus Tamás: Utópia

Thomas More akárhogy is nézzük, megelőzte korát. Egy másik Angliát képzelt el, ahova elmenekült unalmas perceiben. Az eredmény nem maradt el, igazi utópiát írt számunkra és önmaga szórakoztatására is. (Még VIII. Henrik is jókat derült rajta, ezt nem vette sértésnek.) A könyv első felében megismerkedhetünk a korszakkal, ahol élt az író, majd bővebb betekintést nyerhetünk ebbe az érdekes országba, melyeket idézetekkel szemléltettem. Közben pedig fontos szakkifejezésekre kaphatunk választ, pl. hogy mi az állam Thomas More szerint…Végezetül ő is megválaszolja a kérdést, hogy létezik vagy létezhet-e ilyen állam…Sajnálom, hogy nem előbb olvastam el, nagyon érdekes utazás volt és végre itt vagyok! :)

>!
ÁrnyékVirág
Morus Tamás: Utópia

Érdekes és tanulságos volt elolvasni, bár nem ment könnyen rendszeresen belealudtam.
Még elképzelni is furcsa, hogy 1516-ban íródott! Még furcsább, hogy bizonyos kérdésekben mennyire nem jutott előbbre az emberi társadalom azóta sem, például a bűncselekményt elkövetők büntetése vs. átnevelése és a társadalomba való visszaillesztése témában, hogy csak egyet említsek.

6 hozzászólás
>!
spinakker
Morus Tamás: Utópia

Már nagyon fiatalon, felsős iskolásként is egyik kedvenc témám volt az utópiák kitalálása. Én ugyanúgy meghaladtam a korom, mint a szintén magyar származású Morus Tamás Thomas More, haha.
Ugyan lehetne legyinteni rá, hogy ennek az értekezésnek csupán történelmi jelentősége van, sőt, a történelmi háttér nélkül élvezhetetlen, (pl. hogy miért is volt olyan radikális, szinte felháborító ötlet, hogy mindenki dolgozzon a földeken, ne csak a földtúró, jog nélküli paraszt) de ez korán sincs így. (egyébként az utószó és a bőséges lábjegyzetek mind segítenek) Először is, nem egy unalmas filozófiai értekezés, legalább is az első fele nem: az Utópiát bemutató idealisztikus Rafael és a visszafogottabb More (ki kell emelni, hogy fiktív More) vitatkoznak. De később is Rafael mesél, tehát tényleg olyan, mint egy útikalauz, nem pedig, mint egy unalmas filozófus. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ezt az egészet More mennyire komolyan gondolta (pont, mint A fejedelem esetében), hiszen a valóságban nagyon konzervatív és hithű katolikusként viselkedett, míg sok ötlete ennek ellentmond. Harmadszor pedig, remek gondolatébresztő – szerintem az utópiagyártás a legmagasabb foka az ember és a társadalom természetének vitatásában. És persze, történelmi forrás szempontjából is érdekes: kevésbé azt kell nézni, hogy mi milyen ötlet, hanem inkább azt, hogy azokban az időkben hogyan gondolkodtak meg milyen elfogultságaik voltak.
Érdekes gondolatok vannak itt, bár ugye keveset lehet komolyan venni, mivel leginkább kora problémáira próbált választ keresni. Mégis, pl. a bűnözés eredetének tárgyalásakor olyanra jött rá, amit még manapság se mindig néznek, vagyis hogy a bűnözést leginkább a társadalmi helyzet szüli.
Akár kétféleképpen is lehet nézni Utópiát: mint egy kissé naiv, idealisztikus társadalomkép, ugyanakkor az 1984 vagy Az ember tragédiájának falanszter színének előképét is meg lehet találni benne a bármiféle magántulajdon vagy magánélet hiányában, és az uniform szürkeségben meg az egyéniség elnyomásában.

>!
lettielena
Morus Tamás: Utópia

Komoly könyvhöz, komoly, értelmes értékelés kellene. De nem tudok. Elemzéseim irodalomból sosem voltak jók.Még emésztenem kell az olvasottakat. Sok mindennel egyetértek (különösen a papnők ötlet tetszik), de van amivel azért nem. Számomra seholszigetiek állama se tökéletes. Minél több utópiát/disztópiát olvasok, annál inkább rájövök, hogy semmilyen állam nem tetszik. na jó. zombikkal harcolnék ergo az anarchia jöhet, csak az a baj, hogy hamar alulról szagolnám az ibolyát

Tetszett, egy kicsit úgy éreztem mintha őrült VIII. Henrik király udvarában lettem volna egy pillanatra.
Újraolvasós :)

>!
moszat
Morus Tamás: Utópia

Mai szemmel Mórusz élete egy picit már érdekesebb, mint maga a téma névadó műve. Korát megelőző ügyvéd volt, jótékonykodott, egyenjogúnak tekintette a nőket, majd VIII. Henrik kedvenc hobbijának hódolva lefejeztette. Az írástól véletlenül se várjunk strandkönyv élményt, egy irodalomtörténeti emlékről van szó. Mai aggyal olvashatatlan. Jómagam is az 1941-es meghúzott Officina kiadást olvastam. „…a hosszasabb okfejtéseket és aprólékos részletezéseket türelmetlen korunk számára rövidítettük”, figyelmeztet a szerkesztő. Mórusz lelkes műszerész precizitással javítgatja saját társadalma hibáit, melyben minden bajok legfőbb forrását a szegénységben látja. Ma már nehéz megítélni, hogy 1516-ban ez mennyire tűnt utópisztikus gondolatnak. Mindettől függetlenül bájos naivitással talál bele nem egy dologba, melyek közül mind még ma sem valósult meg. Tehát Mórusz filozófiai tehetsége és az Utópia alapkő státusza jogos.

Utópiáról bővebben: http://moszat.eu/ug15

>!
lzoltán P
Morus Tamás: Utópia

Az Utópiával nem ez volt az első találkozásom. Már olvastam párszor, de a Geréb-féle fordítást eleddig még nem. Bevallom ez a fordítás jobban tetszett. Mintha ez egy másik Utópia lenne, mindenféle utóíz nélkül, ami egy pocsék piát kísérhet. (Bocsánat a rossz poénért, de nem tudok parancsolni az ujjaimnak.)
     Mit is lehetne írni egy tökéletes társadalomról? Azt, hogy unalmas. De nem is az volt a célja Thomas More-nak, hogy egy izgalmas utópisztikus világot vizionáljon; itt egy nagyon precízen meggörbített tükör mutogatásának lehetünk a szemtanúi. Nézzen bele bátran mindenki! Szavajátszó Ráfáel tolmácsolásában tárul elénk ez a szédítő, kifordított világ, amitől a középkori angol ember biztosan elszédült, és elment rókára „vadászni”. Szóval Morus Tamás elég barátságtalanul – akár Morózus Tamás is lehetne –, viszonyult a korabeli nemességhez, nem kímélt sem urat, sem királyt: „…az uralkodónak arra kell gondot viselnie, hogy népe legyen meg jól, nem pedig önmaga: miképpen a pásztornak is az a tiszte, hogy nyáját legeltesse, ne saját magát, hiszen azért juhász!” Ilyen és hasonló bölcsességekkel zsúfolta tele ezt a meglepően rövid könyvecskét, de sohasem a terjedelem kell hogy legyen a mérvadó. És egy másik idézet, ami alapjában kérdőjelezi meg a vagyont: „A vas époly nélkülözhetetlen az embernek, akár a tűz, a levegő. Az aranynak, ezüstnek ellenben semmi olyas tulajdonságot sem adott a természet, amit könnyen ne nélkülözhetnénk. Csak az emberi balgaság értékeli ritkaságukat. Bezzeg a természet: ez a gondos szülő, kezünk ügyébe rakott minden jót: a levegőt, a vizet meg a földet is, de alaposan eldugta azt, ami hívságos, ami haszontalan.” Ugyan mi számít valódi értéknek? Az hogy manapság pénzt, barátokat halmozzunk fel? A halmozás már önmagában nem lehet érték (sok és az egy), pedig a sok pénz vagyont jelent, a sok barát pedig ismertséget, népszerűséget. Önmagában a tényért kellene bárminek is értékkel bírnia, nem pedig a mögé sorakoztatott számok miatt.
Mire a könyv végére érünk, Ráfáel egy gondosan felépített társadalmat mutat be, ahol mindenki tudja és teszi a dolgát (szó szerint mindenki), az eltévelyedőket pedig méltó módon büntetik. A véletlen okozta események valószínűségét majdhogynem a nullához közelítve tartják, jó szorosan, erősen fogják a gyeplőt, amikor dolgozni kell – napi hat órát –, amikor aludni – napi nyolc órát –, és amikor az irányított szabadidőt kell eltölteni – ajánlott képzéseken való részvétellel.
     Utópia szigete talán nincs is messze, sőt! próbálták közelebb hozni. Elgondolkodtató dolgokkal lehet ott találkozni, és az is elgondolkodtató, hogy mit lenne érdemes átvenni, ha egyáltalán érdemes lenne bármit is. Őszintén, amíg ilyen gondolatok felmerülnek, addig semmit sem. Ez az egész annyira komplex, hogy darabjaiban nem azt nyújtaná amit valójában nyújtania kellene.

A „saját” példányom az 1947-es kiadású, amihez ezt a rövid jegyzetet írtam amikor „birtokomba” került:
Könyvtári könyv, benne a „Könyvtári állományból törölve” pecséttel, és még egy másik… A könyvben található néhány aláhúzott sor, bejelölt részek. Tartalmuk tökéletesen megfelel a volt „tulajdonos” igényeinek: Magyar Szocialista Munkáspárt, Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme. Ismét csak kiragadott szavak, mondatok – az egész apró darabkái magukra maradva kapálóznak a jelentés után.

>!
Officina, Budapest, 1941
80 oldal · Fordította: Geréb László
>!
esztiyay
Morus Tamás: Utópia

Végig azt járt a fejemben, miközben olvastam, hogy lehetetlen lenne így élni. Minden ember különböző, egyszerűen nem működhet egy ilyen társadalom, egy ilyen ország. Persze ezt a nálam okosabbak már régen megmondták.

Az értékeléseket olvasva jöttem rá, hogy én teljesen rosszul kezeltem ezt a könyvet. Hiszen ezelőtt nem voltak utópiák, utópisztikus elképzelések, erről a konkrét könyvről lettek elnevezve. (Persze tudtam én ezt eddig is, csak valahogy nem raktam össze a fejemben.) És Thomas More-nak olyan gondolatai voltak a saját korában, amiket a kortársai hírből sem ismertek, vagy elutasítottak. A háborúzó nők, elválás és újraházasodás, az, hogy nem végeznek ki senkit. Bár a rabszolgaság nekem kicsit meredek volt. És az meg, hogy a haldoklók kérhetik, hogy tegyék el őket láb alól, sőt, büszjék rá, ha maga kéri és nem kell lebeszélni…

Szóval innen nézve már sokkal kevésbé unalmas ez a könyv. Nem mondom, hogy még sokszor vissza-visszatérek hozzá, annyira élveztem, de egyáltalán nem sajnálom, hogy elolvastam (és nem azért, mert tétel a vizsgámon..). Utópia lakosai pedig robotok. Erre nincs más magyarázat.

1 hozzászólás
>!
Nienna001
Morus Tamás: Utópia

Minden utópiák öregapja ez a történet. Már nagyon régen terveztem, hogy elolvasom, kb. kétszer hagytam eddig félbe. Most másfél nap alatt a végére értem. Az első könyv az csak egy hosszas bevezető, ahhoz, hogy kissé hihetőbb legyen Csupatűz elbeszélése. Nem kötött le, de átrágtam magam rajta. A második könyv azonban mindenért kárpótolt, nagyon érdekes államberendezkedésről olvashattam, volt szó párválasztásról, a pénz hiányáról, forgórendszerről a birtokon, földrajzról, vallásról. A háborúról szóló részt túlságosan hangsúlyosnak éreztem, de persze a korszakban, amikor annyi háborús konfliktus volt, ez a téma nagyobb érdeklődésre tarthatott számot. Sokszor Morus nagyon keményen odamond, még akkor is ha más szereplő szájába adja a véleményét.

Örülök, hogy megbirkóztam vele, mert sokat adott nekem ez a könyv. Valószínűleg még újra kell olvasni ahhoz, hogy még inkább belemélyedjek benne, de most pihentetni fogom egy kicsit ezt a könyvet.

>!
Etike MP
Morus Tamás: Utópia

Hát, a korszakhoz képest jó, meg érdekesek a felvetések, bár én tuti nem laknék ilyen helyen :D

>!
Gabriella_Balkó 
Morus Tamás: Utópia

Van benne pár érdekes és megfontolandó gondolat, de összességében kicsit untam ennek az utopikus államnak a bemutatását.

>!
Madách / Európa, Pozsony, Budapest, 1989
182 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630749211 · Fordította: Kardos Tibor

Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Azzal bezzeg törődtök, hogy a tolvaj nehéz, kegyetlen halállal haljon: inkább arról gondoskodnátok, hogy mindenki élni tudjon, ahelyett, hogy lopni, aztán veszni kényszerüljön!

Officina, Budapest, 1941

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Ha pedig valamit jóra nem fordíthatsz, legalább azon munkálkodjál, hogy kevésbé legyen rossz.

(Officina, 1941)

>!
Lunemorte MP

És ki olyan buta, hogy előkelőbbnek gondolja magát a finomabb szövésű gyapjú miatt, hiszen, akármilyen finoman van is szőve, előbb birka hordta s az a birka azóta is birka maradt.

Officina, Budapest, 1941

>!
Lunemorte MP

Ha sírod nincs, a mennybolt takarja testedet:
a másvilágra bármely ösvényed elvezet!

Officina, Budapest, 1941

>!
Lunemorte MP

Dehát nem elveszett-e a kincs, amit földbeástál: nincs belőle haszna senkinek az égvilágon. Neked sincs! És te örvendsz kincsed eldugásán, mintha lelked lenne biztonságban.

Officina, Budapest, 1941

>!
Lunemorte MP

Szörnyetegek felől azonban nem kérdeztük, ez nekünk nem újság: mert könnyebben találhatók halfarkú, madártollú és emberevő csodalények, inkább láthatók roppant tömegekben és mindenütt, mintsem egészségesen és okosan kormányzott polgárok.

Officina, Budapest, 1941

>!
Lunemorte MP

Ha egy királyt annyira megvetnek és gyűlölnek, hogy nem maradhat tisztségében, csak ha erőszakoskodással, harácsolással, öldökléssel dúl-fúl és alattvalóit koldusbotra juttatja: jobban tenné, ha otthagyná királyságát és lemondana róla ilyen mesterkedések helyett, melyekkel ugyan megtarthatja hatalmának eszközeit, de elvesztegeti királyi méltóságát.

Officina, Budapest, 1941

>!
Lunemorte MP

A lehető legjobban játszd kiosztott szerepedet, különben elrontod az egész színjátékot, még ha a legtetszetősebb ötletedet is veted közzé.

Officina, Budapest, 1941

>!
Lia_ P

Mert ugye, ha hazajövök, a feleségemnek mesélni kell, a gyerekekkel tereferélni, a szolgákkal elbeszélgetni, és én mindezt elfoglaltságaim közé számítom, mivel meg kell lenniök. Ha nem akarsz saját otthonodban idegenné válni, nagy gondot igényel, hogy te is nagyon kedves légy azokkal, akiket életed társául adott vagy a természet, vagy a véletlen, vagy a magad választása.

7. oldal

>!
Lunemorte MP

Aki gyakran hajigál, csillagot is eltalál!

Officina, Budapest, 1941


Hasonló könyvek címkék alapján

Sashalmi Endre: Az emberi testtől az óraműig
Sörös Pongrác: Jerosini Brodarics István (1471-1539)
Platón: Platón összes művei I–III.
Platón: Az állam
Csicsmann László (szerk.): Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
C. J. Sansom: Sötét tűz
Victoria Holt: Rózsa tövis nélkül
Victoria Holt: Ellenségem a királynő
Platón: Platón válogatott művei