Tengerkönyv 72 csillagozás

Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Két ​elszánt férfi, egy gumicsónak, és egy legendás mélytengeri fenevad, melynek elejtésére a két barát szövetkezik. A norvég riporter, Morten A. Stroknes ebből az egyszerű helyzetből bontja ki sodró lendületű, lenyűgöző portréját az óceánról, amelyben költészet és tudomány, ökológia és mitológia, a történelmi távlatok és a szórakoztató magántörténetek éppúgy megférnek egymás mellett, ahogy a tenger mélyén a gigantikus bálnák a mikroszkopikus planktonokkal. Hőseink egyetlen vágya, hogy hagyományos, kézműves módszerekkel kifogjanak egy grönlandi cápát, mely óriási méreteivel, mérgező húsával és kegyetlen életmódjával bármelyik horrorfilm főszereplője lehetne; kalandjaik és kutatásaik során azonban nemcsak a tengeri viharok haragját és az esőáztatta északi szigetek végtelen melankóliáját ismerik meg, de az óceán mélyén nyüzsgő élet kápráztató sokféleségét és a küldetésük helyszínéül szolgáló Lofoten-szigetcsoport lélegzetelállító szépségét is.
Morten A. Stroknes 1965-ben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766597 · Fordította: Szöllősi Adrienne
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789636768362 · Fordította: Szöllősi Adrienne

Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

D. H. Lawrence · Jónás és a cet

Helyszínek népszerűség szerint

Skandinávia · sziget


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 89


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Ha nem segít a hygge, és kiakaszt a lagom, ne csüggedj, mert íme az újabb skandináv lélekgyógyászat, egyenesen Észak-Norvégiából. Nem kell mást tenned hozzá, mint fogni magad, egy csepp lélekvesztőn tengerre szállni, és kifogni a grönlandi cápát. A grönlandi cápa nem épp egy egész estés Disney-rajzfilm főhőse: 5-7 méter hosszú, húsa mérgező, szemében ötcentis parazita férgek laknak (ennek következtében felnőtt korára rendszerint megvakul, de ez nem zavarja, mert amúgy is a tenger fenekén teng-leng*), utódai pedig már az anyaméhben hajlamosak megenni egymást, így aztán csak a legerősebb születik meg, de ő legalább tele pocakkal. Baromi rusnya rém tehát**, nagy szerencse, hogy 500 méterrel a felszín alatt szokott előfordulni. Normál esetben. És mi ezt a normál esetet akarjuk semmissé tenni azzal, hogy a felszínre húzzuk. Pazar ötlet.

Strøksnes könyve valahol a non-fiction és a regény peremén billeg. Egyfelől hajmeresztő érdekességek tárháza Finnmark*** földrajzáról, lakóiról, mitológiájáról, na meg persze a Jeges-tenger élővilágáról – ilyen értelemben egyfajta Észak-Skandináv útirajzként is olvasható. (A szerző által taglalt érdekességek köre mindazonáltal messze túlnyúlik Norvégia határain – többek között a világűrben található víz mennyiségét, vagy a küszöbön álló újabb tömeges fajkihalást is hosszasan – de mindig lebilincselően – taglalja.) Ugyanakkor Strøksnes bőven kilép a tényirodalom birodalmából, mert szövegének lényege nem a számtalan bizarr jelenség, amelyet gyönyörű, tiszta prózájában megörökít, hanem az elbeszélő velük ápolt viszonya. Ez pedig a vágyakozás, hogy kiléphessen életének megszokott medréből, és űzőbe vehesse a céltárgyat, az ominózus grönlandi cápát. Persze nem is a cápa a lényeg, hanem az út a cápáig, vagyis: az ismeretlenben való megmerülés. Mert hiába sikerült már a Marsra is szondát küldenünk, a tenger mélye továbbra is számtalan titkot tartogat. És emiatt a vágyakozás miatt nem tud ez a szöveg depresszív lenni, hiába az arktikus táj ridegsége – mert sugárzik belőle egy olyan ember izgatottsága, aki az őt körülvevő világot mindennél érdekesebbnek tartja.

* Egyesek szerint ezek a paraziták még jól is jönnek neki, mert finoman foszforeszkálnak, és ezzel közelebb csalogatják a cápa zsákmányállatait. Király, ezért a hülyének is megéri ötcentis férgeket ereszteni a szemgolyójába.
** Ha valaki szerint nem elég rusnya, annak elmesélném, hogy Fridtjof Nansen, a nagy sarkkutató egyszer megfigyelte, hogy egy kifogott grönlandi cápa, miután kibelezték, még napokig eléldegélt a jégen. Közérzetéről nincsenek bővebb információink.
*** https://hu.wikipedia.org/wiki/Finnmark_megye

27 hozzászólás
giggs85>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Morten A. Strøksnes kötete, a Tengerkönyv az egyik legkülönlegesebb fúziós mű, ami az utóbbi időkben a kezeim közé került – ügyesen vegyíti ugyanis a tényirodalmat, az ismeretterjesztő irodalmat és a szépirodalmat egyaránt. Ez a közel 400 oldal egy év története, mely során a szerző és egy régi barátja elhatározzák, hogy hagyományos módszerekkel (némi rothadó állati belsőséggel, horoggal, zsinórral, ám horgászbot nélkül egy gumicsónakban ücsörögve) kifognak egy fél tonnásra is megnövő mélytengeri szörnyeteget, vagyis a grönlandi cápát, amelynél különösebb élőlénnyel csak nagyon ritkán lehet találkozni. Ugyanis nem elég, hogy általában több száz méter mélyen él; nem elég, hogy akár négyszáz évet is megél; nem elég, hogy roppant csúnya, de még a szemében is különös paraziták élnek, amelyek megvakítják az állatot, ám cserébe az áldozatait megdelejező zöld fényt bocsájt ki az óriási cápa szeme.

A Tengerkönyv pont annyira szól a külsőleg hihetetlenül rémisztő ellenfél elleni hajszáról, mint a Moby Dick – vagyis szinte egyáltalán nem. Ez az egész csak ürügy arra, hogy a szerző leírhassa szerteágazó gondolatait a világról, a tengerről, a biológiáról, a földrajzról, a történelemről és az emberről egyaránt. Persze ezzel nem árt tisztában lenni, mielőtt belevág az ember. Ahogy azzal is, hogy a szöveggel kimondottan lassan lehet haladni, mivel annyi érdekes és könnyen leellenőrizhető információt tartalmaz, ami könnyen arra késztetheti az olvasót, hogy végig internet közelben falja az oldalakat.

Strøksnes többször felteszi a kérdést, hogy vajon mi késztet két jólszituált negyvenes férfit arra, hogy ilyen mostoha körülmények között vegyék fel a harcot ezzel az őskorból itt ragadt élőlénnyel. A kérdés persze nem válaszolható meg túl könnyen, de minden bizonnyal köze van az ember ismeretlen utáni vágyakozásához, és ahhoz, hogy időnként késztetést érez arra, hogy túllépje a saját határait. És ahogy követjük a hosszú ideig tartó és többször megszakított horgászás monoton eseményeit (ez a türelemjáték – mint említettem – majd` egy éven keresztül zajlik), nemcsak a két férfi barátságának anatómiájába pillanthatunk be, hanem mindenbe, ami a roppant csavaros asszociációkra képes szerző agyában felsejlik. Így a mélytengeri élővilág mindezidáig zömében fel nem tárt titkaiba, a norvég halászat és bálnavadászat történelmébe, a természetvédelem fontosságának hangsúlyozásába, a világítótornyok építésének menetébe, csillagászati események leírásába (egyes feltételezések szerint meteorok hozták el a vizet a Földünkre), a társadalom morális kérdésének vetületeibe (miért tartjuk a cápát gonosznak, ha mi sokkal, de sokkal többet megölünk belőlük, mint ők belőlünk?), az északi tájképfestészet kérdéseibe, és még sorolhatnám.

Strøksnes képes arra, hogy egy rövid időre kiragadja az embert a szürke hétköznapi életéből, és elvigye a Lofoten-szigetek rendszerint barátságtalan vizeire, melyek mélye túlviláginak tűnő élőlényeket rejt. Ahogy képzeletben ebben a roppant gyönyörű, ám annál barátságtalanabb tájon járunk, nemcsak rengeteg információval bővül a tudástárunk, de közben éppen ilyen sok fontos kérdést is feltehetünk magunknak a saját életünkkel és a bolygónk sorsával kapcsolatban. A Tengerkönyv magabiztosan veszi az akadályt, és mind egy különös kihívás leírásaként, mind egy szerteágazó témákban kalandozó ismeretterjesztő kötetként kiválóan működik. Remélhetőleg sokakhoz el fog jutni.

robinson P>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Tetszett a barátság, az összetartozás megjelenítése mellett, hogy egy átfogó összegző elemzést olvashattam a tenger biológiai világáról, Norvégia tengerészeti kultúrájáról, hagyományaikról vagy a Lofoten-sziget csodás képeiről.
A halászok világának megelevenedő képei egy olyan misztikus hangulatot adnak Morten írásának, ami egyedivé teszi a regény történetét. Tengermániásoknak mintén nagyon ajánlom. Olvasóként lenyűgöznek a tenger rejtélyei, amelyeket a cápa megtestesít.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/07/tengerkonyv.html

Bélabá>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Bevallom, nem vagyok vízi ember, de ez a könyv teljesen elvarázsolt. Érdekes, olvasmányos stílusban mesél a norvég újságíró a tengerről általánosságban is, főként a környezete Finnmark tartomány, Lofoten-szigetcsoport tengeréről. Sok újat, érdekfeszítőt olvastam a hatalmas vizekről, meg is lepett, nem számoltam előre ilyen ismeretterjesztő munkára. A könyv fő eseménye egy grönlandi cápa kifogása. Ennek a fajnak és még egy-két vízi óriásnak az életmódjába is bepillanthatunk a könyv jóvoltából. Különösen tetszett, hogy amikor kissé leült volna a történet, mindig előszedett a szerző egy általános biológiai, geológiai, mitológiai vagy egyéb tudományágba tartozó témát és ezeket nagyon élveztem, pl Olaus Magnus története stb… stb… Letehetetlen könyv, csak a fáradtság vetett végett egyes olvasási periódusoknak, ezért meg a fentiek miatt is jár az ötös (4,8) és még elteszem kedvencnek is. Ajánlom, érdekes írás a tengerekről, amire jobban kéne vigyáznunk.

ziara>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Azt hittem, hogy nálam ez lesz a tuti befutó 5 csillagos könyv az idén, de nem így lett. Én azt gondoltam, több lesz a barátság, kevesebb a tenger, de rengeteg olyan infóhoz jutottam, amihez máskülönben nem. Bár lehet, hogy ez az északi hallgatagság…
Én egyébként is tisztelettel tekintek a nagy vizekre, még a Balatonra is, ez az érzés csak erősödött bennem.

cortinadampezzo P>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

A Tengerkönyv egészen furcsa hibrid mű, egyrészt regény a szó klasszikus értelmében, méghozzá letisztult, skandináv önelemző próza, másrészt tényirodalom is: biológiai, földrajzi, néprajzi, történelmi információk tömkelege. Megismerhetjük például a norvég világítótorony-építkezések történetét, a Lofoten szigetcsoport részletes természetrajzát vagy az egyes valós és képzeletbeli vízi lények pontos testfelépítését, de eközben mégiscsak két elszánt férfi küzdelméről szól, hogy kifogjanak egy grönlandi cápát.

A vadászat ugyanakkor csak kifogás, hogy a szerző néhány havonta újra vissza-visszatérhessen Oslóból az északi tengerpartokra, ahol igazán elemében érzi magát. Mert hiába nagyvárosi ember már, a szíve a tengerhez húzza, amelyet szinte szerelmesként óv és félt, de közben tudja jól, hogy ez egyirányú kapcsolat, a tengernek ugyanis semmi szüksége nincsen őrá, ezért bármelyik pillanatban örökre odaveszhet a nyílt vízen. A Tengerkönyv így tulajdonképpen egy 360 oldalas plátói szerelmeslevél a tengerhez.

Strøksnes stílusa lebilincselő és olvasmányos, és képes arra a bravúrra, amelyet eddig csak Jon Krakauernél tapasztaltam, hogy egészen észrevétlenül libben át a szépprózából a tényirodalomba. Gyakran fordul elő, hogy egy mondat még a két főhős vadászatával kezdődik, hogy aztán valami egészen mással, például az ámbráscetek szaporodásával vagy a kardszárnyú delfinek anatómiájával fejeződjön be, mert a szerzőnek épp ez jutott adott pillanatban eszébe. Ez egészen különleges olvasmányélményt nyújt, és ettől lesz a Tengerkönyv igazán átélhető, még egy tengerektől oly távol lévő országban is.

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766597 · Fordította: Szöllősi Adrienne
Odett>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Elvágyódom mostanában az irodai környezet monokrómjából, és ezt a könyvet olvasni majdnem olyan volt, mintha én is a norvég tengerparton sétálgattam volna az elbeszélővel. Voltak bekezdések, amelyeket újra és újraolvastam, és szinte töltekeztem belőle. Kislánykoromban is két világ érdekelt fanatikusan, a tengerek és a világűr, mert úgy éreztem, ezek egymás inverzei. Aztán ez kissé megfakult, de ez a könyv most újra felébresztette bennem a rajongást. Igazi edutainment-élmény, a tenger valamennyi, emberi értelemmel elgondolható aspektusát körüljárja, szórakoztatva kíván okítani és elgondolkoztatni, de akármennyire élveztem is ezt a kísérletet, sajnos sokszor éreztem úgy, mint anno egyetemen, amikor tanári előírásra kiselőadásokat tartottunk egy-egy témából, a kiselőadó felkészült és utánaolvasott, mégis kívül maradt a témán. Így néha a narrációba ékelődő, informálódást segítő szövegek szinte teljesen egy wikipedia oldalt felolvasó, monoton ismertetőre emlékeztettek. Szerencsére nem mindig. A történelmi, irodalmi, biológiai stb kitekintőkkel szinte mitikus erőt adott a tengerparti táj amúgy is erős atmoszférájának, például a fejezet végén a világítótorony stilizált magánya teljesen más erővel hat a befogadóra úgy, hogy előtte valamennyire megismerhette a történetét. Valahogy sokkal igazabbnak hatnak az egyébként szentimentálisnak és giccsesnek érezhető mondatok a tenger végtelen hullámveréséről, ha előtte olvashattunk az örvények működéséről. Nem próbál meg hamis illúziókba ringatni minket, a tenger könyörtelen, közönyös képe ugyanúgy megmutatkozik a lapokon, mint a kék végtelen érzékeket elzsibbasztó, relaxáló volta. Bár inkább ez utóbbiért szeretünk rágondolni. Voltak kérdések, amiket felvetett, például a part mentén élő halászok fenntartható, a tengerrel szoros egységben élő és lélegző életképe, versus a túlhalászat ártalmai, de sosem ad rájuk válaszokat, azt valahogy nekünk kell továbbgondolni és konklúzióra jutni. Engem több gondolat is megkísértett, egy helyen arról ír, hogy lehet, őseink azért másztak ki a szárazföldre, mert az ősóceáni élet annyira iszonyatos és veszélyes volt, hogy még ezzel az ismeretlen közeggel való szembenézés is nagyobb biztonsággal és túléléssel kecsegtetett. És akkor itt van a regény központi témája, a grönlandi cápa, ez a sötét és hideg vizekben úszkáló szörnyeteg. Bár a szöveg nem tett kimondottan erre való törekvéseket, egyetemi olvasmányélményeim miatt nem tudtam máshogy tekinteni erre a motívumra, mint a tudattalan mélységeiben lapuló szörnyeteggel való szembenézési kísérletre, valami titkos biológiai múlttal való szembenézés mozzanataként, hiszen korábban már olvastam arról, hogy az emberi embrió fejlődésének korai szakaszában feltűnő hasonlóságot mutat a cápa embrió kopoltyúszakaszával. Ritkán még az is előfordul, hogy egy ősi, kopoltyúív porcmaradvánnyal születnek a gyerekek, amit sebészileg kell eltávolítani, rejlik tehát bennünk egy cápa…(https://moly.hu/konyvek/neil-shubin-a-belso-hal)

Ivenn P>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Egy északi szerzőtől igazi északi történetet olvasni mindig felér számomra egy lelki felfrissüléssel. A Tengerkönyv sem kivétel ilyen téren, azonban a kötet igazán egyedi módon ragadott ki a monoton hétköznapokból: egyszerre ismeretterjesztő könyv, dokumentumirodalom a norvégiai Lofoten-szigetek csodálatos (és néha félelmetes) tengeri élővilágáról, halászati kultúrájáról, történelméről és jelenkori mindennapjairól, ugyanakkor egy lenyűgöző szépirodalmi alkotás, amelynek középpontjában két elszánt férfi áll, akik foggal-körömmel küzdenek azért, hogy kifogjanak a tengerből egy grönlandi cápát.
A két jóbarát kitartó és hosszas cápavadászata a kötetben igazából majdhogynem ürügy – ugyan eköré a kaland köré épül az egész regény, de Strøksnes nagyon sokszor eltávolodik a cselekménytől, hogy megossza velünk a tengerről és a tengeri élővilágról alkotott gondolatait, emlékeit, asszociációit és azt a hihetetlen mértékű tudást, amit az évek alatt felhalmozott. A kapott információk pedig annyira érdekesek és sokszínűek sokszor, hogy muszáj megakasztani az olvasást, hogy rákeressünk például egy-egy halfajtára, történelmi eseményre vagy helyszínre. (A Lofoten-szigeteket mindenképp ajánlom megguglizni, ha akartok látni valami elképesztőt!)

Igazából az egész könyv számomra olyan volt, mint egy hihetetlen, lélegzetállító utazás a tengeren és a tengerben, miközben egyik nagyszerű felfedezéstől sodródtam a következő nagyszerű felfedezésig. Nem gondoltam volna, hogy egyszer önszántamból fogok cápákról, ámbrás cetekről, tőkehalakról vagy akár óriáskalmárokról olvasni, de ilyen előadásmódban, mint Strøksnesé, szívesen megismerném még jobban a tenger mélyén rejlő titkokat vagy akár a tengert övező csodálatos szigetcsoportokat. Remélem, hogy egyszer a saját szememmel láthatom majd Észak-Norvégia partvidékét, mert valami egész elképesztő lehet mindezt testközelből átélni. Addig is maradnak nekem az északi szerzők és ezek a különleges hangulatú könyvek, amelyek segítenek abban, hogy kicsit én is úgy érezhessem, hogy ott vagyok a tengeren, a hullámok között, távol a város és a mindennapok zajától.

Quator>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

A könyv számomra 4/5 és 4 csillag között van, bármelyiket adhatnám, de sajnos a kettő között nem tudok. Alapvetően rajongok a norvég tájért, és a könyvet is olyanoknak ajánlom, akiket szintén érdekel észak Norvégia, az ottani tenger, a táj, és egy gigantikus szörny a víz mélyén, a grönlandi cápa, illetve a környezet és természetvédelem. A könyv véleményem szerint nem regény, hanem úti beszámoló, aminek kerettörténete a cápára való vadászat, de közben inkább a sztorizgatás, illetve random környezetvédelmi témák ismertetése alkotják a könyvben a főszerepet. Egyet értek a könyv üzenetével is, a történet lassan bontakozik ki, kissé számomra meditatív élt szolgáltatva a leírásnak. Néha leül a történet, időnként kissé száraz, lexikonszerű, de végig fenntartotta a figyelmemet, bár a katarzis elmaradt (bár ez nem is regény), és nagyon sok új dolgot sem tudtam meg környezetvédelmi témában (bár igaz tájékozottabb vagyok az átlagnál), de a táj, a sziget, a tenger, a hegyek, és a norvég hangulat miatt szerettem ezt a könyvet.

Futóhomok>!
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Megtaláltam ennek a kötetnek a felnőtt párját. Rengeteg újat tanultam ebből a mélytengeri, remek stílusú, 80%-ban biológia tankönyvből, így hajlandó vagyok az alcím átverését is megbocsátani, ami alapján egy szikár északi szépirodalmi történetet vártam.


Népszerű idézetek

giggs85>!

Az ük-ükapám is a tengerbe fulladt, mi azonban sohasem ragaszkodtunk hozzá, hogy folytassuk ezt a családi hagyományt.

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Kapcsolódó szócikkek: tenger
1 hozzászólás
giggs85>!

A darázs például sokkal veszélyesebb az emberre, mint a cápák. A cápák évente tíz-húsz emberrel végeznek az egész világon. Ehhez képest az emberek ugyan ebben az időintervallumban 73 millió cápát pusztítanak el. Ennek ellenére mi tartjuk vérengző fenevadnak a cápát. Ezt a paradoxont egyikünk sem érti.

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Kapcsolódó szócikkek: cápa · darázs
2 hozzászólás
Chöpp >!

A tenger azonban jól megvan nélkülünk is. Csak mi nem létezhetünk nélküle.

310. oldal

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Kapcsolódó szócikkek: tenger
giggs85>!

Szeretném felhívni valamire a figyelmet: a szörnyfilmek ma már nem állatokról szólnak. Sokkal inkább az ember perverz mutációiról, vámpírokról és zombikról. A támadóink is sokkal gyakrabban érkeznek egy külső térből, a világűrből vagy néha a tengerről. Ott ugyanis még létezik az az ismeretlen, ami felett még nem uralkodunk teljes mértékben.

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

1 hozzászólás
robinson P>!

A tengerészek csupán nyughatatlan vendégek a szárazföldön, látogatók, akik csak egy rövidebb vizitre érkeztek, és akkor is, ha nem szállnak vízre többé, soha nem szabadulnak meg a tenger iránt érzett vágyakozástól és a végtelen víztükörtől, ami hívja, visszavárja őket, olykor hiába.

11. oldal

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

robinson P>!

A halászok gyakran beszélnek úgy a hajójukról, mintha élőlény lenne.

43. oldal

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Kapcsolódó szócikkek: hajó
robinson P>!

Néha elgondolkodom azon, hogy a barátom vajon hány százalékban tengeri emlős, és hányban ember?

98. oldal

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

robinson P>!

Három és fél milliárd év telt el az élet első primitív formáinak megjelenése és Hugo Aasjord késő esti telefonhívása között.

(első mondat)

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Chöpp >!

A Koránban a Jónást elnyelő cethal azon tíz állat közé tartozik, akik majd beléphetnek a Paradicsomba.

221. oldal

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Kapcsolódó szócikkek: Jónás és a cet · Korán
2 hozzászólás
robinson P>!

Az ámbráscettel való találkozás után grönlandi cápára vadászni szinte egyszerű horgászkalandnak tűnik.

77. oldal

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv Sós történet barátságról, kalandról és a felszín alatt nyüzsgő életről

Kapcsolódó szócikkek: ámbráscet

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

John Vaillant: A tigris
Cheryl Strayed: Vadon
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Dara McAnulty: Egy ifjú természetbúvár naplója
Douglas Preston: A majomisten elveszett városa
Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van
Anonyma: Egy nő Berlinben
Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Richard O' Barry: Delfinmosoly