Szentjánosfű 110 csillagozás

Mörk Leonóra: Szentjánosfű

1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.
A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2023
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634757511
>!
Jaffa, Budapest, 2023
288 oldal · ISBN: 9789634758396

Kedvencelte 12

Most olvassa 10

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 100

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

”Az árnyakat az életünkből csak a szeretet űzheti el.”

Mörk Leonóra ismét egy különleges történetet alkotott, amely tragédiákat és boldog pillanatokat egyaránt megragad. A magyar író ezúttal a holland aranykorba repít el minket, fő alakja pedig egy valóban létező személy, a Néma Jan művésznevet viselő süketnéma férfi, aki a 17. század kedvelt portréfestője volt. A szerelmi szál azonban teljes mértékben fiktív.

Szent Iván-éj napján találkozik a szülei nélkül felnőtt, légies szépségű Aelke és a néma festő, Jan. Szavak nélkül is rögtön megértik egymást, ám az ünnepi forgatagban végül elszakadnak. Aelke egy gazdag nemes felesége lesz, de sosem felejti el első szerelmét. A szerelmi szál mellett az 1600-as évek Hollandiáját, a portréfestők iránti hatalmas igényt, a népi babonákat és a gyógynövényeket is megismerhetjük. Az alapos kutatómunka ezúttal is érződik a könyvön, miközben a szeretet mindent elsöprő és mindent enyhítő erejét mutatja be.

Alvarando P>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

„Nemcsak szeretni szerette a nőket, hanem festeni is, tanulmányozni a vonásaikat, felfedezni az arcukban a szépséget, vagy legalább az egyéniséget. Ezért lett a kedvenc műfaja az arckép.”

Szent Iván éjszakáján az addig a férfiak iránt kevésbé érdeklődő Aelke megismerkedik a néma festővel, Jannal. Amellett, hogy lefesti, még egészen közel kerülnek egymáshoz, amelynek nem akadálya a fiatalember némasága. Azonban szerelmük csak egy éjszakán át tart. Jant elszólítja a kötelessége Londonba, és mire visszatér Hollandiába, a lány már férjes asszony és van egy gyereke…

Mörk Leonóra könyve egy megható szerelmi történet, amely mögé az írónő kiváló kultúrtörténeti hátteret festett fel. A fő helyszín a szabadságát nemrég kivívó 17. századi Hollandia, amely ekkor mutogatja még csak oroszlánkörmeit. A történetben átérezhetjük a nemrég kivívott szabadság hatását, az ekkor dúló harmincéves háború hatásán belül a spanyol-holland ellenségeskedést, amely kiterjed a tengerre is. Szőrmentén a (polgári) forradalom felé rohanó Anglia életébe is betekintést nyerünk. A fő hangsúly azonban a kultúrtörténeten van, azon belül is a festőkön, akikből olyan sok van az országban, hogy ha „eldobnak egy féltéglát, az biztosan egy festőre esik.” A történetben a korszak legjelentősebb festője, Rembrandt is felbukkan, mint Néma Jan mestere. Jant az írónő mélyen érző emberként ábrázolja. Bepillantást nyerhetünk a munkamódszerébe, a nőkhöz való viszonyába és abba, hogyan tölti a szabadidejét. Utóbbi által a korabeli holland kocsmakultúrából is kapunk egy kis ízelítőt.

A történet női főszereplője Aelke, aki egy igazán magának való lány és a történet során csak a festő főhős tudja meglágyítani a szívét. Nagy segítségére van a minden lében kanál nagynénje, Jacopa de Vries, aki „mint a pók, úgy szövögeti a hálót” és érdekes szerepet játszik mellékszereplőként a történet során.

A szerző a gyönyörű történetet rendkívül érdekfeszítően írta meg, amely szép mondataival szinte azonnal magához láncolja az olvasót, aki észre se veszi azt, hogy lassan végére ér a kötetnek. A történetből nem maradhatnak ki természetesen a mély gondolatok sem, amelyek közül szerintem ezek kiemelkedőek:

„– Néni, hát lehet ostobán szeretni? – hallotta meg az unokahúga hangját.
Sajnos lehet – sóhajtott fel az asszony. – Ha a szeretet nem épít, hanem rombol minket. És a másikat.”

"„Csak azzal nem számolt, hogy a lezáratlan múlt tovább kísérti az embert. Hogy a félig nyitva hagyott ajtót vagy ki kell nyitni és belépni rajta, vagy végképp becsukni.”

„Aelkét viszont hiába próbálta elfelejteni. Ott lakott a szívében, és időről időre előbukkant, hogy emlékeztesse rá, a múlt, a nevével ellentétben, nem múlt el.”

Ezek mellett a szerző olykor a humoros oldalát is megmutatja nekünk, amelyeket érdekes megállapítások és parázs párbeszédek formájában tár elénk:

„Márpedig ha valakinek felsőbb utasításra éjszakánként a francia király követeit kell szórakoztatnia, az nem hagyhatja faképnél az előkelő vendégeket azzal, hogy bocsánat, haza kell ugranom a feleségemhez, különben sosem születik örökösöm.”

„Hanem mit akarok kérdezni…
– Mit akarsz kérdezni? – csúfolódott a lány, mire Tjeerd-Pieter, konstatálva, hogy már a lila hortenziákkal teli kertben járnak, és mindjárt megérkeznek, összeszedte bátorságát:
– Hát azt, hogy ha este kopogtatnék az ablakodon, akkor beengednél?
– Az emeleten alszom”

A történet vége után az Utószóban a szerző a kötet keletkezéséről oszt meg velünk érdekes információkat, amelyben természetesen felvázolja a történelmi hátteret is. Ez a kötet bátran ajánlható azoknak, akik egy szépen megírt, de ugyanakkor kikapcsoló olvasmányra vágynak, a történelmi romantikus regények kedvelőinek pedig kötelező olvasmány!

A könyv második közös olvasásunk volt @CsonkaSzaboBrigi89 -el, akinek a véleményét a következő linken olvashatjátok: https://brigeri.blog.hu/9999/12/31/mork_leonora_szentja…

robinson P>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Végig magával ragadott az írónő olvasmányos stílusa, a könnyed, szórakoztató szerelmi történet, ahol a festészet kapott kiemelt szerepet. A szereplők és helyszínek egy részét valóságos személyekről és helyekről mintázta az írónő.
https://gaboolvas.blogspot.com/2023/06/szentjanosfu.html

Porcsinrózsa>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Nagyon örülök, hogy az ezt megelőző M. L. könyvek után a Szentjánosfű – re esett a választásom. Ez a regény ugyanis maradéktalanul tetszett. A helyszín, Hollandia nem szokatlan a szerző műveit ismerő olvasók számára, s a témaválasztás is testhezálló, hiszen a festészet áll a középpontban.
Ami engem most igazán megragadott : a pergő, színes cselekmény, az élénk, láttató jellemrajzok, az a különös hangulat, amely az első laptól fogva lebilincselővé tette a történetet. Még a sorsfordító, nehéz időszakok leírásakor is könnyed, levegős volt minden lapja, mert áthatotta a bizakodás, a pozitív energia, mely a szereplőkből sugárzott.
Akadt azért ellenpélda is. A gonoszt megszemélyesítő, kemény, kérlelhetetlen , elvakult anya leírásához elég volt néhány „ecsetvonás”, hogy kialakuljon az ellenszenv.
Olyan volt nekem ez a könyv, mint amelyhez hasonlóakat diákkoromban olvastam regényes életrajzként festőkről, zeneszerzőkről. Segítségével kiléptem a hétköznapokból, felüdített, kikapcsolt, elvarázsolt. Ez nekem elég ahhoz, hogy azt mondjam : jó volt, ajánlhatom bátran.

3 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

„Az árnyakat az életünkből csak a szeretet űzheti el.”

Valójában nem tudom, lehet-e egy könyv látványos, de jobb szót nem találok Mörk Leonóra legújabb regényére. A leírások annyira élethűek, hogy nem csak a szereplők, de a tájak, az épületek is megelevenednek lelki szemeink előtt. Az alapos kutatómunka a történelmi háttér hiteles felépítéséhez az írónő védjegyének számít, és ezáltal válik igazán élvezetessé ez a történet is.

A varázslat működik: az az érzésed, hogy térben és időben óriási utat tettél meg, mert olvasás közben egyszer csak az 1630-as évek Hollandiájában találod magad, és ez az illúzió nem ereszt az utolsó lapig. Azt gondolom, ez a legnagyobb erénye, mert bámulatos és fenséges, ahogy elragadja az embert ez a különös hangulat.

A két ártatlan fiatal között hirtelen kibontakozó szenvedélyes szerelem nagyon megkapó. Sorsuk alakulása nem minden tekintetben a véletlennek köszönhető, de éppen emiatt olyan lebilincselő a történet. Cselszövések, félreértések, és előre nem látható események akadályozzák a románc beteljesülését, miközben mi semmi mást nem kívánunk, csak ezt az egyet.

A történet fordulatokban gazdag, képi világa feltűnően pazar. Szelíden, de ellenállhatatlanul visz bennünket magával sorról sorra a szöveg, mely könnyed és szórakoztató. A líraian szép, intelligens, igényes nyelvezet pikáns élvezet egy igazi molynak. Valódi feltöltődést, igazi kikapcsolódást nyújt, mi több: esztétikai örömet.

Meg kell jegyeznem, bár ez már csak plusz pont, hogy a letisztult keményfedeles borító jóformán ellenállhatatlan. A könyvet jó kézbe venni, könnyű tartani és olvasni, mert szépen szedett, átlátható. Minden tekintetben olvasóbarát kötet, a női lélek számára puha vánkos. Kellemes, bájos, izgalmas kaland sok veszteséggel és fájdalommal, kiváló jellemrajzokkal és érdekfeszítő cselekménnyel. Ki ne akarna ilyesmit olvasni?

Az eredeti bejegyzés az alábbi linken olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2023/06/mork…

3 hozzászólás
Kiss_Julianna>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Megint csak elvarázsolt az írónő könyve. Különleges világba, különleges emberek közé kerültem olvasás közben.Nagyon jól csavarta M.L. a történet szálait. Nem gondoltam volna ekkora cselszövésre, titokra. Az utolsó oldalakig tartogatott meglepetéseket.
Már nem sok olyan könyv van az írónőtől amit még nem olvastam. De hamarosan azok is sorra kerülnek.

hofeherke11 P>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Mörk Leonórának ez a könyve is elvarázsolt. Ismét egy számomra ismeretlen történelmi korba és helyszínre repített és egy csodálatos szerelmi történetet ismerhettem meg, ami nem volt mentes fájdalomtól.
Van valami az írónő stílusában, amitől letehetetlen lesz számomra a könyv, peregnek a lapok, miközben én is ott vagyok a szereplőkkel és átérzem minden bánatukat és örömüket.
Ez már a harmadik olvasásom volt tőle, mindhárom nagy hatással volt rám, és már alig várom a következőt!

2 hozzászólás
Mariann_ P>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Nagyon-nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet.
Balzsam volt a lelkemnek.
Elvitt Hollandiába, az 1600-as évekbe.
Egy csodálatos történet, átszövi a festészet és megismerhetjük az akkori életet.
A nyelvezete is élmény, a kedvencem lett.
Aelka és a néma Jan története, a két fiatal egymásra találása, eltávolodása, aztán a sorsuk további alakulása. Nagy szükségem volt erre az olvasmányélményre.

Wandamaci__könyvkuckója>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

A Szentjánosfű egy lenyűgöző olvasmány, amely a kezdetektől a végéig magával ragadja az olvasót. Az írónő rendkívül kellemes és szuggesztív stílusban ír, amely elvarázsolja az embert.

A regény központi szerelmi szálának főszereplője egy fiatal lány és egy néma festő, akik között szenvedélyes és viharos kapcsolat alakul ki. Az író lenyűgöző módon ábrázolja ezt a szerelmet, amelyet az élet viharai és kihívásai folyamatosan próbára tesznek. A karakterek életre kelnek a lapok között, és könnyedén azonosulhatunk velük a vágyakozás, a veszteség és az öröm pillanataiban.

Az egyik kiemelkedő üzenet a regényben az, hogy a lány soha nem adja fel önmagát és megőrzi lelke szabadságát, még a nehézségek közepette is. Ez a karakterábrázolás erőteljes és inspiráló, és arra ösztönzi az olvasót, hogy higgyen a belső szabadság erejében.

Számomra Aelke életében történt fordulatok elég hosszú időt öleltek fel, így néha elvesztettem a hitem, hogy ez még jóra is fordulhat. Ám ez is az írónőt dicséri, hiszen átéreztem azt a lelki kínt és elutasítást, amelyen átment.

Mörk Leonóra izgalmasan és megkapóan mesél, és a története mély nyomot hagy. A Szentjánosfű volt az első regényem, amit olvastam az írónőtől, ám biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Varázslatosan szövi a szavakat, elénk varázsolja az adott kor és helyszín hangulatát a szereplői pedig közel kerülnek hozzánk.

Blogbejegyzés:
https://wandamaci.blogspot.com/2023/07/mork-leonora-sze…

amy_air_s_book>!
Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Első olvasásom volt az írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Hónapok óta szemezek már egy-egy kötetével, viszont egészen eddig volt bennem egy kis félsz, hiszen szépirodalmi alkotás és szükségem van ilyenkor egy bizonyos hangulathoz, nyugodt környezetre, hogy teljesen elmerülhessek a történetben.

A történet a 17. századi Hollandiába kalauzol bennünket, ahol megismerhetjük Aelke és a szavak nélküli festő történetét. Johannes lefesti a lányt Szent Iván éjszakáján és persze közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a férfinak el kell utaznia, és amikor visszatér azzal kell szembesülnie, hogy Aelke férjhez ment… Vajon ennyi volt nekik megírva vagy tartogat még valamit a jövő?

Nem tagadom, hogy a borító volt, ami első körben felkeltette az érdeklődésemet. Az olvasás során pedig a csodaszép leírások, az írásmód és a vonalvezetés abszolút meggyőzött, hogy olvasnom kell még az írónőtől.

Egyedül Aelke karakterét nem sikerült maradéktalanul megkedvelnem. Nem volt könnyű a nők élete ebben a korszakban, ennek ellenére úgy gondolom, hogy Aelke bőven a legtöbbet kapta, amit adott helyzetéhez képest kaphatott. Nem a legjobb az érdek házasság viszont volt egy olyan előnye, hogy a férje szerette. És mit kapott a férj ezért cserébe? Igazából semmit. Nem érzékeltem a leányzón, hogy értékelte volna legalább egy minimális szinten.

A történet egésze bővelkedett meglepetésekben. Nagyon érdekelt, hogyan lesz kerek egész a fiatalok története, viszont ahogy meg lett valósítva olvasás után nagyon egyszerű és könnyű megoldásnak éreztem. Az olvasás óta eltelt egy kis idő, így visszagondolva egyáltalán nem meglepő, hiszem a 17.században játszódik. Mindenesetre a végével kapcsolatban egy icipici kettősség maradt bennem…

“[…] megérteni egymást nem csak szavak útján lehet.”


Népszerű idézetek

Porcsinrózsa>!

Vajon miért tartja a mondás, hogy szabad, mint a madár, amikor a madár estére mindig hazatér a fészkébe ? Vagy az a szabadság, hogy ezt kényszer nélkül teszi ?

105. oldal, 13. fejezet (Jaffa, 2023)

Alvarando P>!

Csak azzal nem számolt, hogy a lezáratlan múlt tovább kísérti az embert. Hogy a félig nyitva hagyott ajtót vagy ki kell nyitni és belépni rajta, vagy végképp becsukni.

198. oldal

Alvarando P>!

Olyan sötét van itt, mint a cethal gyomrában éjszaka!

237. oldal

robinson P>!

Azon a nyáron annyi orbáncfű nyílt a szigeten, mintha aranyszínű szőnyeget terítettek volna ki a domboldalon.

(első mondat)

P_Jucus>!

Az élet nem csatamező, hogy az ember páncélban masírozzon végig rajta, kikerülve minden sérülést.

260. oldal

Alvarando P>!

ahogyan a jóistent, úgy a természetet sem lehet siettetni.

163. oldal

Alvarando P>!

A betegség nem mókus, hogy ide-oda ugráljon!

206. oldal

Alvarando P>!

Az, hogy valaki néma, számára nem akadály, simán kifaggatja.

52. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Amikor mérlegeled a lehetőségeidet, aszerint dönts, melyik visz közelebb ahhoz, amit el akarsz érni!

264. oldal

Alvarando P>!

Jan már tudta, mert megtapasztalta: a szerelem két embernek abból a kölcsönös felismeréséből fakad, hogy ők ketten ugyanannak az egésznek a két fele. Hogy olyanok ők, mint a régi korok gömbemberei, akik egy személyben voltak férfiak és nők, ám a kegyetlen istenek kettévágták őket, és azóta mindketten sóvárogva keresik a másik felüket. Azt, akivel újra egésznek érezhetik magukat.

196. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei
Deborah Moggach: Tulipánláz
Tapodi Brigitta: A hajtű
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Sienna Cole: Az ígéret szép szó
Karen Swan: Karácsonyi képeslapok
Erica Anthony – Susannah Skiethen: A múlt emlékei
Sienna Cole: Lefelé a folyón
Bauer Barbara: A fényfestő
Alyssa Palombo: Firenze legszebb asszonya