A ​herceg és a lányka 84% 148 csillagozás

„Nem először tűnődött el rajta, vajon hová tűnnek a férfiak a családok életéből. Hol van az megírva, hogy a nőknek magányosan kell megvívniuk a harcot a túlélésért?”

Mörk Leonóra új regénye bár megjelenését illetően speciális, hiszen a járványhelyzet miatt előbb jött ki e-könyvben, mint nyomtatott formában, cselekményszövését és felépítését tekintve korábbi írásait idézi. A jól bevált váltott idősíkú elbeszélés ugyanis újra visszaköszön, a pontos kapcsolódási pont pedig csak a regény vége felé derül ki. Azonban ezúttal három főhősnőt is kapott a történet: Nórit, annak édesanyját, Erikát, illetve Friedát. A főszereplők pedig három különböző korszakból jelentkeznek saját fejezeteikkel: Nóri 2019-ből, Erika főként 2000-ből, míg Frieda az 1800-as évek elejéről. Az a kapocs, amely ez alatt a 219 év alatt összeköti őket, pedig nem más, mint Beethoven zenéje. Miközben a szálak egy flopin át összeérnek, van még egy kapcsolódási pont a szereplők között, beleértve a mellékszereplőket is, az pedig az apahiány. A férfiak eltűnése a családból fontos téma, azonban itt már annyira erőteljesen túlhangsúlyos, hogy nem lehet igazán komolyan venni. Miközben Berlinen át egészen a Zöld-foki szigetekig is eljuthatunk a szereplőkkel, a zenetörténet mellett történelmi, irodalmi és teológiai ismereteket is ad át az írás.

Bár az újságíró szerzőnek régóta nagy kedvelője vagyok, sajnos az új regény jóval kevésbé varázsolt el, mint az eddigiek. Talán túlságosan a régi, bevált sablonokra épít, túl sokat akart besűríteni 300 oldalba, egyes elemek túlzott hangsúlyt kaptak, míg az egész valahogy kevésbé állt össze, és nem sodort úgy magával. Könnyen olvasható, kellemes olvasmány, ám számomra nem hozta az írónőtől a kedvenc könyvem, A porcelánlány kiemelkedő színvonalát.

Nagyon szépen és alaposan van felépítve a regény gerincét alkotó tizenkilencedik századi eseménysorozat, melynek Poroszország végnapjai adják a hátteret. Innen emelkedik ki, akárcsak egy fali szőttesből a herceg és a lányka alakja. Tracy Chevalier – A hölgy és az egyszarvú könyvének olvasási élményét juttatta eszembe, talán a cím miatt is. A brit szerző hasonló akkurátus munkájával gyűjti össze a múltbeli események alapját, mint Mörk Leonóra.
Kivételes élményt nyújt ez a kötet, melyben a zene csak emeli tovább az ember lelkét.

Szépirodalmi igényességgel megírt történettel van dolgunk, és éppen ezért esett megint csak rosszul, amikor hirtelen kidobott a szöveg. Képtelen vagyok befogadni azt a didaktikusságot, amit a szerző használ. Ennyire profánul nem lehet nevelni az embereket. Egy ilyen szép és kedves regényben, ahol elmélázva szendergünk a csodás zenei futamokban, kijózanító pofonként hatnak a környezetvédelem érdekében tett, amúgy nagyon helyes intézkedések. Sajnos a járulékos nyereség beiktatása, járulékos veszteséget eredményezett nálam. Akárcsak a gyereküket egyedül nevelő, főként anyákról szóló állandóan előkerülő apróságok. Nagyon félrevihet ez mindent. Erőszakos betoldásnak érzem az egészet. Nem azt mondom, hogy nem fontos a kis teknősök megmentése, vagy a társadalom érzékenyítése az egyszülős családokra, csupán azt, hogy nem ebben a szépirodalmi alkotásban lenne a méltó helye. Aki ettől el tud vonatkoztatni, az egy nagyon olvasmányos és kedves történettel ismerkedhet meg, tartalmas időtöltésben lesz része. Én összességében nagyon örülök, hogy olvashattam a regényt, és tudom azt is, ki fog örülni majd, ha kölcsön kaphatja tőlem.

Teljes értékelés: https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/08/mork-leono…

Első könyvem volt a szerzőtől, és tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetem, mert a kiadó engem kért meg, hogy mutassuk be online. Talán még sokáig nem olvastam volna Mörk Leonórától, pedig hiba lett volna.
Imádtam! Tipp: úgy olvassátok, hogy hallgatjátok közben Beethoven dallamait! :) Én a felétől így olvastam és elképesztő utazás volt. Újra meghozta a kedvem a komolyzenéhez, így már emiatt megérte, és köszönöm a találkozást! Élveztem.
Kikapcsolt, együtt utaztam a szereplőkkel az 1800-as évek Poroszországától, Indián és Berlinen át egészen napjaink Budapestjéig. Ugyan az apahiány a kiindulópont, én mégis a regény két erős és emlékezetes férfi alakjára hívnám fel a figyelmet, akik tudom, hogy még sokáig velem maradnak. Az egyik Louis Ferdinánd, a napóleoni háborúk hőse, a kiváló lovas, a jóképű, a nők kedvence, közben művészlélek, hiszen zeneszerző, zongorista és tulajdonképpen kora celebje – aki ráadásul valóban létezett, és Beethoven nagy rajongója, sőt barátja volt, de a másik férfi, a 200 évvel később élt Thomas is emlékezetes figura. A regényíró, volt zongorista, Beethoven-mániás, aki épp Louis Ferdinándról ír regény, és olyan felelősséggel éli az életét, amiről a mai férfiak igazán példát vehetnének!

Ügyesek a csavarok, jók az ötletek, ahogy minden szereplő életét keresztezi Beethoven, ez tulajdonképpen a regény vezérmotívuma, és én ezt nagyon élveztem. Ugyan Németországot nem kedvelem, de meghozta a kedvem egy bonni úthoz.

A könyvbemutatót a Jaffa facebook oldalán visszanézhetitek. De inkább olvassátok el! :)
Már megszereztem A porcelánlányt, hamarosan sort kerítek arra is!

És azért is emlékezetes lesz, mert az első e-könyv olvasásom! Elvek meg minden.. de nagyon jó volt! Kindle-ön olvastam, kölcsön kaptam egy barátnőmtől, de lehet kénytelen leszek beszerezni egyet… :D

Régóta a kívánságlistámon szerepelnek Mörk Leonóra történetei, ugyanis nagyon szeretem a több idősíkon játszódó, történelmi témájú könyveket. Így nagy lelkesedéssel vettem kezembe A herceg és a lányka című regényt is, melynek megszületését rengeteg kutatómunka előzte meg, számtalan zenetörténeti információ és érdekesség színesíti.
Az egész könyvet a zene iránti szeretet, évszázadokon átívelő ereje és közvetítő szerepe szövi át. 2019-ben Nóri napjait a komolyzene határozza meg, mely generációkon át formálta családja életét is. Születésnapjára egy flopilemezt kap édesanyjától, bízik benne, hogy általa közelebb jut sosem látott édesapjához. Azonban a lemez egy 1800-as évekbeli, Frieda és a porosz herceg, Louis Ferdinand közti szerelem történetét eleveníti meg. Beethoven muzsikája lesz az összekötő kapocs nemcsak Frieda és a herceg között, de Nóri kérdéseinek megválaszolására is a zene dallamain át vezet az út.
Ami számomra zavaró volt, hogy a két fő idősíkon belül ugyancsak ugrándoztunk az időben, nagyon sokszor vissza kellett fordítanom, hogy fel tudjam venni a fonalat. Csalódott voltam az anya-lánya (Nóri és Erika) kapcsolat kidolgozatlansága miatt, és a könyv befejeztével még mindig maradtak bennem megválaszolatlan kérdések.
Az érzelmek kifejezésének hiánya, valamint a különböző kapcsolatok (szülő-gyermek, férfi-nő) kiforratlansága szintén elvett az olvasásélményből.

Nagyon jó kis könyv volt. Nem igazán az a pörgős, tele fordulattal és izgalommal, de jó.
Mint már sokszor írtam, nagyon szeretem a több idősíkon játszódó történeteket és ebben a könyvben is így van. A 19. és a 21.században járunk felváltva. Egyszer Frieda, egyszer Nóri életébe láthatunk. A történetet átszövi a zene, Beethoven, Bach és a többiek és a szerelem.
Nálam tuti siker :)

Nagyon szeretem az írónő könyveit. Most sem csalódtam benne.
A két idősíkon futó történet teljesen magával ragadott. Mind a kettőt nagy szeretettel olvastam. Kellően hosszú egy egy rész ahhoz hogy belemerüljek, de mégsem annyira hogy kizökkenjek a másikból. A mai szál az ami keretet adott a történetnek. Szívesen olvastam azokat a részeket is amikor Erika, és Thomas visszaemlékezett a múltban történt eseményekre. Így tudtunk meg Thomas életérő, házasságáról sok mindent, és Erikáéról is.
A vége pedig? Nyitva hagyta az írónő, mindenki fantáziájára bízva.
„ – Mi lesz, ha nem fog örülni nekem?
– Biztosan fog! – eresztette le Nóri a fedélzeti magazint, amiben véletlenül pont Sal szigetéről talált egy cikket. Aztán látva, hogy nem sikerült megnyugtatnia az apját, hozzáfűzte: – De ha netalántán mégsem, én mindenképpen örülök neked. És a lényeg az, hogy legyen legalább egyvalaki, aki szereti az embert. Akkor már életben lehet maradni.”

„És a lényeg az, hogy legyen legalább egyvalaki, aki szereti az embert. Akkor már életben lehet maradni.”
Alapvetően nem kedvelem a komolyzenét. Ez a történet viszont arra késztetett, hogy az említett Beethoven műveket meghallgassam. Nagyon sokat adott a könyv hangulatához, az érzelmek megértéséhez. Szerettem, ahogy a két idősíkon futó szerelmi szál a könyv végére összeér, ahol fény derül a titkokra.

A havi beszámolómban említettem már, hogy nehezemre esik fikciós történeteket olvasni, kitalált világokról, szereplőkről, Mörk Leonóra könyve mégis beszippantott egyetlen szempillantás alatt. Csak az önfegyelem tartott vissza attól, hogy egy ültő helyemben végig olvassam a regényt, este tizenegykor letettem az utolsó négy fejezetet. ;)

Murakami Haruki regényeiben szokott ennyi zene lenni, mint most A herceg és lánykában szerepel, és a világhírű japán írótól szokhatták meg a könyvmolyok a komolyzene térhódítását is. Mörk Leonóra Beethoven muzsikájával fejezi ki a szereplők közti szerelmet, kapcsolati dinamikát, a zene, a zongora, hidat emel a szerelmesek között, még viszonyuk előtt évekkel is.
(további vélemény itt:
https://czenema.blogspot.com/2020/06/mork-leonora-herce… )

Nekem nagyon tetszett ez a több idősíkban játszódó történet.
Szívesen olvasok ilyeneket, Mörk Leonóra pedig ennek a mestere.
Hozzáteszem, hogy a leírásokban felvonultatja a színek kavalkádját, olyan gyönyörűséges, hogy látom magam előtt, szeretnék ott lenni, de egy kicsit így is ott vagyok.
Az összefüggések kitalálhatóak, de ez nem zavaró, inkább szorítottam, hogy úgy legyen, ahogy gondoltam.
A borító nagy kedvenc lett , de mondhatom azt, hogy kívül-belül tetszetős.

Nagyon szeretem Mörk Leonóra könyveit, ő sem okozott még soha csalódást!

Több szálon futnak az események a könyvben, (egy korabeli szál mindig a választott történelmi korból és egy napjainkból) és váltott szemszögből szemlélhetjük a történéseket. Nagyon bírom, hogy az írónő mindig közel hoz egy-egy csak tankönyvből ismert híres (vagy éppen méltánytalanul háttérbe szorított) történelmi személyiséget, most pl. Louis Ferdinandot. Gyönyörűek a tájleírásai, mintha csak a saját szememmel látnám az adott helyet, ami jellemzően Németország! És nagyon fontos, hogy egy csomó más téma is szóba kerül, mint pl. itt az egyszülős családok problémái, de legyen szó akár környezetvédelemről, gyereknevelésről vagy akár sok nőt érintő betegségről.

A komolyzene központi téma, ami számomra emeli a történet értékét! (Milyen jó lenne egy Nincs Időm Zenét Hallgatni csoport is!)

Nagyon jól olvasható ez a történet is, csak úgy sodor magával!

Sajnálom szegény írókat, mert az olvasó pár óra alatt elolvassa a hónapok munkájával szerzett művüket és máris követeli a következőt! :o) Én is várom máris a következő történetet.