A ​chilloni fogoly 1 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​chilloni fogoly (1861) a szabadságért küzdő Bonnivard, genfi főpap élettörténetét mondja el. Byron is őt választotta hasonló elbeszélő költeményének hőséül. Bonnivard szembeszegült a savoyai fejedelemmel, amikor az a város lakóit a katolikus vallásra akarta visszatéríteni, és területét saját fejedelemségéhez csatolni. Vakmerőségéért börtönnel bűnhődött.
A regényben a fogoly sorsa, kiszabadítási kísérlete szorosan egybefonódik a nemzeti és vallási szabadságát védő svájci polgárság harcával. A téma kiválasztásánál Hartmannt ebben az esetben is az ország elnyomottjai iránti szimpátiája vezette. Bár realista ábrázolási módot követi, felhasználja a romantikába hajló osztrák népi irodalom jellegzetességeit: a meseszerű elemeket, a rémromantikába illő csodával határos hőstetteket, a kalandszerűséget stb. Felismerhetőek a jellemrajzoknál és harci jelenetek ábrázolásánál az írónak a bécsi harcokban szerzett személyes tapasztalatai is: a börtönben sínylődő emberek a forradalom utáni… (tovább)

A ​chilloni fogoly (1861) a szabadságért küzdő Bonnivard, genfi főpap élettörténetét mondja el. Byron is őt választotta hasonló elbeszélő költeményének hőséül. Bonnivard szembeszegült a savoyai fejedelemmel, amikor az a város lakóit a katolikus vallásra akarta visszatéríteni, és területét saját fejedelemségéhez csatolni. Vakmerőségéért börtönnel bűnhődött.
A regényben a fogoly sorsa, kiszabadítási kísérlete szorosan egybefonódik a nemzeti és vallási szabadságát védő svájci polgárság harcával. A téma kiválasztásánál Hartmannt ebben az esetben is az ország elnyomottjai iránti szimpátiája vezette. Bár realista ábrázolási módot követi, felhasználja a romantikába hajló osztrák népi irodalom jellegzetességeit: a meseszerű elemeket, a rémromantikába illő csodával határos hőstetteket, a kalandszerűséget stb. Felismerhetőek a jellemrajzoknál és harci jelenetek ábrázolásánál az írónak a bécsi harcokban szerzett személyes tapasztalatai is: a börtönben sínylődő emberek a forradalom utáni megtorlásra emlékeztetnek, a mindenre elszánt genfi nép hősi harcának és nemes összetartásának erőteljes hangsúlyozásából pedig kicsendül, hogy az író ezt hiányolta az osztrák fővárosban, és ebben látja a jövő győztes forradalmának zálogát.