Made ​in Japan 88% 16 csillagozás

Bevett tréfa nálunk, hogy a legtöbb japán sintoistának születik, konfuciánusként él, keresztény stílusban házasodik, és buddhistaként temetik el.

285. oldal

Ne hidd, hogy amiért te vagy a főnök, basáskodhatsz másokkal. Határozd meg nagyon világosan, hogy mit akarsz csinálni, és mit kívánsz a többiektől, aztán vállald érte a teljes felelősséget.

20. oldal

Amikor egy mérnök vagy egy tudós elé világos célt tűznek, küzdeni fog, hogy elérje. Ha viszont nincs célja – ha a cég vagy a szervezet egyszerűen ad neki egy csomó pénzt, és azt mondja: --Találjon fel valamit –, akkor nem számíthatunk sikerre.
Ez a baj a japán kormány kutatóintézeteivel. A kormány azt hiszi, ha valakinek van egy nagy laboratóriuma, a legkorszerűbb felszereléssel és bőséges pénzalapokkal, akkor az automatikusan kreativitásra vezet. Így ez nem működik.

211. oldal

Haditengerész kollégáimmal éppen ebédeltem, amikor megérkezett a hirosimai atombombázás megdöbbentő híre.

(első mondat)

Az ember Amerikában folyton azt hallja: – Nincs idő! Csináljuk meg most! Aki habozik, az elveszett! – Amerikát ez a fajta emocionális kapkodás sodorta a vietnami háborúba.

350. oldal

Úgy érzem, az amerikai politikában túl nagy szerepük van az efféle hordószónoklatoknak. A szónoki pátosztól nem látjuk a tényeket. És ez az, ami engem kapcsolataink irányát illetőleg aggaszt.

350. oldal

Anyám nagyon izgatott volt, és idegesen elmondta, hogy Hirohito császár délben nyilatkozni fog a rádióban. Augusztus 15-e volt. Már maga a bejelentés is elképesztő volt, hogy a császár beszélni fog az ország népéhez. Valami rendkívüli eseménynek kell következnie, mert a császár hangját a japán nép még soha nem hallhatta. Közönséges embereknek még ránézniük sem volt szabad, amikor vonaton vagy autón utazott, az út mellett az embereknek el kellett fordulniuk. Mindnyájan tudtuk, hogy történelmi pillanatnak nézünk elébe.
Mivel én mégiscsak tengerésztiszt voltam, felvettem a díszegyenruhámat, még kardot is kötöttem, és vigyázzba álltam, amikor meghallgattuk a rádióbeszédet. Sok volt a légköri zavar és a háttérzaj, de őfelsége magas, vékony hangját tisztán lehetett hallani.
Bár a japán nép még soha sem hallotta a hangját, mindnyájan tudtuk, hogy a császár beszél. Rendkívül modoros, régimódi udvari nyelvezetet használt, és bár szavait nem tudtuk pontosan követni, megértettük az üzenetet, hogy mit akar mondani nekünk. Meg voltunk rémülve, és mégis megkönnyebbülést éreztünk.
Vége lett a háborúnak.

48. oldal

Ahogy én látom, az, hogy valaki szeret dolgozni, és jól akar dolgozni, nem holmi természetellenes dolog, amit úgy kell ráerőszakolni az emberekre.

236. oldal