Sárarany ​/ Harmatos rózsa / A galamb papné / Árvalányok / Az Isten háta mögött / Kerek Ferkó / Nem élhetek muzsikaszó nélkül 3 csillagozás

A tornácot beüvegezték, de az üvegtáblákat a nyár miatt felhordták a padra; a ház most mintha tátva nyitott nagy szájjal lihegne ki az utcára, levegő után.

505. oldal, Árvalányok, 1 (Magyar Helikon, 1962)

A másik két paraszt a nagygazdák fesztelenségével ült a kályha mellett egy-egy széken, s arról diskuráltak, igaz-e, hogy a muszkák a télen ránk uszítják a rácokat.
– Hát már a tiszteletes uram csak jobban tudja.
– Én sietek – mondta a pap –, kérdjék meg a tiszteletes asszonyt, ő is olvassa az újságokat.
– Na, mán a tiszteletes asszonnyal csak nem beszélünk okos dologról – mondta a kurátor.
A pap elnevette magát, s igazat adott a parasztnak. Nem jó az asszonnyal okos dologról beszélni.

352. oldal, GALAMB PAPNÉ, 17 (Magyar Helikon, 1962)

– […] Igazad van, szolga vagyok, s nemcsak Isten szolgája, hanem a parasztoké is, és ezen nem segít más, csak ha belátod, hogy nem alacsony munka az, amire fel vagyok használva, hanem magasztos. És bizony azon az egyszerű és tudatlan népen még akkor sem lehet csudálkozni, ha hetvenkedve bánna velem. Gondold meg, micsoda nagy áldozatába kerül annak, hogy minket papokat itt tart, úri módon ellát a maga szegényes, keserves keresményéből. Jaj, istenem, de nehéz az élet.

351. oldal, GALAMB PAPNÉ, 17 (Magyar Helikon, 1962)

A falu hosszú utcája úgy nyúlik el, mintha a házak is, az apró sárépítmények, végképp megutálták volna a létet. Semmi önérzet, semmi bizalom, mintha maguk lemondtak volna a létjogukról, mintha maguk sem értenék, mit keresnek ők ezen a világon, tunya, értéktelen, jövőtlen életükkel.

505. oldal, Árvalányok, 1 (Magyar Helikon, 1962)

[…] meleg pillantásokkal simogatta meg az asszonyát, aki a túlfűtött szobában kipirult, s a gyerekei vidámságától régi lányos, nyájas kedvességéből kapott vissza valamit.

109. oldal, SÁRARANY, MÁSODIK KÖNYV, 7 (MAGYAR HELIKON, 1962)

[…] a cselédnek folyton ott kellett állnia az asszonya háta megett, hogy tanuljon! S kéznél legyen, ha kell. Jaj, de legalább mennyit tanult! Mikor elment, annyit sem tudott, mint mikor jött.
Az asszonyka meg volt lepve, mikor a lány azt mondta, hogy elmegy. Még ezt sem próbálta, hogy őt otthagyja a cseléd. Bezzeg a harmadik Zsuzsi már minden órában meghallotta, hogy: elkergetlek!
Mert harmadik Zsuzsi is került. Ez sokkal különb volt, mint a második: nem feleselt. Hanem ahelyett, ha magában maradt, mindig járt a szája. Úgy beszélgetett a tűzfogóval, a lábasokkal meg a seprűvel, mintha eleven lények lettek volna; úgy tett, mint az egyszeri pap, aki a fazekaknak prédikált.

330–331. oldal, GALAMB PAPNÉ, 11 (Magyar Helikon, 1962)

– […] míg az első gyereke meg nincs az asszonynak, addig két ura van, az egyik az ura, a másik meg az ördög, aki ott lakik a füle megett.

353. oldal, GALAMB PAPNÉ, 17 (Magyar Helikon, 1962)

Káposztát ültetett Dani a Tisza-parton. Éppen abba a földbe, ahol első esztendőn olyan szép volt a repce. Kellett is, hogy olyan jó volt az asszonynéppel. Senki más azt a rengeteg földet meg nem bírta volna munkáltatni rajta kívül. De ő még a faluvégi cigány asszonyokat is sorra csókolta, csak menjen neki napszámba káposztakapálni.
Ha földrengés ütött volna be, nem okoz olyan rémületet, mint az, hogy háromezer forintnál többet kapott Dani egy olyan darab föld terméséért, ahol százötven, kétszáz forint ára búzánál több nem termett meg.

22. oldal, SÁRARANY, ELSŐ KÖNYV, 3 (MAGYAR HELIKON, 1962)

Virág elnevette magát, s pajkosan odavillant a szeme Zsoltra, aki úgy felüdült ettől, mint a kiszáradt virág az esőtől.

263. oldal, HARMATOS RÓZSA, 34 (MAGYAR HELIKON, 1962)

Daruka Lukács […] kidüllesztette tokáját, s leült az asztal mellé mindjárt a Ferkó oldalára. Arra az egyre mindig vigyázott, hogy a legelső helyen jelenjen meg, mert ő volt a leggazdagabb fiú a városban Ferkó után. Butaságban azonban senkit sem eresztett maga elé.

617. oldal, Kerek Ferkó, 6 (Magyar Helikon, 1962)