Hol voltak már a betyárok, s hol a betyárromantika, amikor Móricz Zsigmond megírta egyik legnagyobb regényét Rózsa Sándorról. Miért volt szüksége éppen Rózsa Sándor alakjára Móricznak, aki – Ady szavaival élve – „nemcsak temeszteni, hanem támasztani” jött irodalmunkba? Azért, mert a negyvenes évek elejére egy másfajta betyárvilág kezdődött a háborúra készülő Magyarországon, ahol a szegényparasztság olyan kisemmizett volt, mit a szegedi puszták jobbágyai száz évvel ezelőtt. Móricz Zsigmond Rózsa Sándora a néma, a legázolt népből ugrik elő, hogy üssön, s hogy odakiáltsa Szeged város urainak, a Pruksa doktoroknak, kimetszett pandúroknak: „A szögény is ember!”
Az író mesélő kedve talán ebben a regényében csap a legmagasabbra. Varázslatos erővel örökíti meg a természetet, az embert, a népet, s csodálatos, égő színekkel festett tájak, nádasok, mezők keretezik a regény nagyszerűen mintázott alakját.
Rózsa Sándor a lovát ugratja (Rózsa Sándor 1.) 47 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1941
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Arany Könyvtár Szépirodalmi
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 3
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Ez egy kevésbé ismert regénye Móricz Zsigmondnak.
Ízes szögedi beszéd, igazából elég nehéz volt megszokni.
Volt, amikor csak hangosan kimondva jöttem rá, hogy mi is akar lenni.
Ilyenek :
„Ha eccő ott volt, másszó is odatalál… Hát azér gyütt el ma éccaka ide. ”
Az asszonyok „letérgyepeltek ” , „böhumik a szömüket” , és még sorolhatnám.
Egy kis történelem, romantika, kaland, bebörtönzések, tűzeset, egy kicsit mindenből volt a regényben.
A hirös Rózsa Sándor méltán volt hős, bár nem vetette meg a szép és kevésbé szép gyengébb nemet sem.
A pap így beszél róla :
„ -Barátaim , távol lögyön , hogy én Rúzsa Sándort védjem. De ez a betyár, ki sem írni, sem olvasni nem tud, még eddig : a szögényöknek pártfogója… Mintsem a ti harcotok : az urak és parancsolók érdekeit védi. ”
Hát, ilyen világ volt akkor, egy kis bepillantást nyerhettünk ebbe a betyárvilágba.
Imádtam. Oldalakat tudnék írni róla, minden egyes soráról, ám nem fogok. Több idézetet felraktam az oldalra, majd arra jutottam, az egész könyvet fel kellene rakni idézetbe. El kell olvasni. Muszáj…
Sok gondolatom van a könyvvel kapcsolatban, de lássuk inkább, mit mondott maga Móricz, hiszen ez már mindent elmond a tartalomról:
„Már húsz éve készülök, hogy megírom a hírhedt alföldi rablóvezér életét, de különös módon nem találtam rá kiadót. ”
Ui: akiben felmerül, hogy a végén csak talált kiadót, hiszen itt a könyv, a válasz: nem. Ő maga adta ki. :))
Bőven sokszor láttam Oszter Sándor hetyke bajszát a sorozatban, de a könyv eddig valahogy kimaradt. Azt hiszem, nem voltam elég „érett” a „csepp” Rúzsa Sándor és a „csúnya” Veszelka Juliska szerelmének elolvasásához. Hát egy pöppet csalódtam. Bőven volt benne érdektelen rész, és cseppet csapongó volt. Bár az ízes beszédet hamar megszoktam, már amennyit beszéltek benne, ugye. Volt benne valami mikszáthos, talán a témája miatt. Épp ezért valami hiányzott belőle számomra. Mindenesetre érdekes olvasmány volt.
Kellemesen csalódtam Móriczban. Nem gondoltam volna, hogy az olyan borúlátó regények mellett, mint az Árvácska vagy a Fáklya szórakoztató regényt is tud írni. Az ízes szögedi nyelvjárás rátette a cseresznyét a habra, bár pont ezt volt nehéz megszokni az elején, de pár oldal után belejöttem. Párhuzamosan az olvasással nézegettem filmrészleteket, mondhatnám akár, hogy egy az egyben átültették filmvászonra (de még nem láttam az egészet, úgyhogy a filmet még nem minősíthetem). A vége egy kicsit mellbevágott, nem számítottam ilyen befejezésre.
Eléggé széteső szöveg, sok mindenről mesél a szerző, de nem mindig függenek össze a részek. Egy kis történelem, romantika, mikszáthi anekdotázás, társadalombírálat, néprajz, kaland, mintha mindent el szeretne mesélni a szerző egyetlen regényben. És néhány párbeszéd már Móricz-paródiának hat. Nem ez a legjobb regénye.
Nekem ez volt az első Móricz-könyvem hosszú idő után. Többnyire lekötött a könyv, csodálom a realizmusát, mindenféle romantikus maszlag nélkül. A köv kötet is el fogom olvasni hamarosan.
Remek könyv, sok a tájnyelvi szöveg benne, nagyon szórakoztató. Sajnos sokszor elszomorító is annak, aki valaha is élt kiszolgáltatottan, kényszerhelyzetben, és két rossz közül a kevésbé rosszat választotta.
Talán nem Móricz hibája, ha 23 kötet után nem nagyon tud meglepni. Ráadásul engem ezek a betyáros históriák teljesen hidegen hagynak.
Népszerű idézetek
A ló jó ló, az már messzirül meglátszik, de aki rajta ül, az se kutya.
(első mondat)
…az akkori lányok se voltak ilyen nyavalyás, csipogó verébcsirkék, akkor azt mondta a lány a szeretője után: neköd is virítson, angyalom, neköm is virít!
A puszta szele
Sírni csak addig tud az ember, míg méltatlanságot érez: ez már nem méltatlanság, hanem megsemmisülés. Itt nincs sírni könny… itt már nincs emberi önérzet, itt már semmi sincs, csak az összeomlás, a letörtség, itt vége a világnak, vége az embernek.
Az ura rátette a tenyerét, érezte, hogy az asszonynak rázkódik a teste. Megsajnálta. Azt mondta vigasztalva:
– Inkább tégöd vinnének el, mint a pejkót.
Lókötés
Magyar embert a társaság új emberré formálja. Ki az, aki társaságban el nem veszíti bánatát, keserűségét. Emberek közt ember légy: tréfálj. Arra nincs eset, hogy a magyar nép ne tréfaszóra fordítsa a beszédet, mihelyt hárman vannak együtt.
Csepegtető csárda
Nincs annál szebb, mint fiatal lenn, és az első szerelembe belekerülni. Jaj istenem, ne emlékeztessetek rá, én magam is próbáltam: nagy őrültség, mondhatom. De ez az egy fájdalom, ami jó…
A csillagok alatt
Az atyus kiegyengette a derekát. Enni nem akart semmit.
-Öleget öttem bent – mondta.
– A lánt férhö aggyuk.Ennek a torára vacsoráztam a zeste. Paprikás húst öttem. Ma nem öszök.
Evvel ment kifelé. Őnéki még meg sem ütötte volna a fülét, amit hall, haaz anyja felé nem kiált :
– Mit beszél kend? Féhő aggyuk a lánt? ! Miféle lánt ?
– Ezt ni – intett őfelé az apja.
– Kihő ?
– A ménösmestörnek van égy fija, ahhón.
– Milyen ménösmestör?
Megmondta a nevét.
181. oldal
A sorozat következő kötete
Rózsa Sándor sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét 94% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Pilátus 95% ·
Összehasonlítás - Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről 93% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Pacsirta / Aranysárkány ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Akvárium 92% ·
Összehasonlítás - Csalog Zsolt: Parasztregény 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Sátántangó 91% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: A tenger I-II. 91% ·
Összehasonlítás - Száraz Miklós György: Lovak a ködben 90% ·
Összehasonlítás