Rózsa ​Sándor (Rózsa Sándor 1-2.) 79% 36 csillagozás

– […] Lesz még szőlő lágykenyér, lösz még a kutyára dér.

238. oldal, Rózsa Sándor a lovát ugratja, Installáció (Magyar Helikon, 1964)

Ahogy tovább ment, meglátta a kis házak végtelen sorát. Valamennyi sárból és vesszőből volt készítve s szalma- vagy nádtetejük volt. Kerítése nagyon kevésnek volt, úgy nyúlt ki a ház vége az utcára, hogy semmi se oltalmazta. A házak előtt a most megint kisütött napfényben apró gyerekek ugráltak és valamennyien mezítláb tapostak a sárban. És mégis mily erősek, egészségesek – mondta magában –, megedződnek a szeginkék.

383. oldal, Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, Fehér asztalnál (Magyar Helikon, 1964)

– Irtóztató állapotban vagyunk. Háború fenyeget. Nem is tudjuk, ki tör ránk és miért. De a kormány alszik. Kényelmes és kedélyes és semmit sem tesz. Hol van a magyar hadsereg?… Elalkudták… Az ami a törvényben van, az soha nem lesz magyar hadsereg, mert benne van az I. törvénycikkben, hogy azzal a király rendelkezik Bécsből és senki más magyar bele nem szólhat a hadsereg felhasználásába, csak a felség személye körüli miniszter. Egy herceg Eszterházy fogja megvédeni a magyar nemzetet, azzal, hogy nem engedi kivonni az országból a fegyveres erőt?…
– Hol van a magyar hadsereg? A nemzetőrség nem hadsereg! a földmívesnek, a csizmadiának, a fiskálisnak, aki kenyerét a munkája után kapja, nincs ideje katonai gyakorlatokra, csak ha vasárnap. Ki fogja a magyar hadsereget megteremteni? És ki fog abból a szedett-vedett népségből, amelyik korteskedéssel választja a maga tisztikarát, fegyvert s erőt készíteni?… Minden napért kár, minden nap öl és butít bennünket. Nekem kellett a múzeum előtti népgyűléseken követelni, hogy hívjátok már össze a képviselőházat! Ragadjátok meg a percet! országgyűlésre! De azon az országgyűlésen azok legyenek jelen, akik valóban égnek és lángolnak a nép és a haza ügyeiért… Nekem képviselővé kell lennem, mert kívülről nem lehet az orcájukba vágni a rendeknek, hogy naplopók és ingyenélők. Csak ha bent vagyok a házban, akkor van módomban ostorozni a vezetőket és követelni, siessetek, míg el nem késünk!… Se fegyver, se pénz… Se tudás, se akarat… Semmi, semmi… Mintha azzal már minden meg volna mentve, hogy a népnek egy része fel van szabadítva! De hiszen a népből is valósággal csak azt szabadították fel, aki máris el van rontva. Akit már megrothasztottak azzal, hogy vagyont adtak a kezükbe és engedték, hogy az urakhoz dörgölőzhessenek… Aki a nemességhez közel került, az már nem jobb, mint maga a nemesség…

534–535. oldal, Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, Zűrzavar (Magyar Helikon, 1964)

Az asszonyon több szoknya is volt, de a kemencefűtés miatt ujjas vagy meleg felsőruha nem volt rajta. Még ebben az időben azt tartották, hogy lánytól, fiatal asszonytól hét singnyire jár a hideg.

492. oldal, Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, Szagos rozmaring (Magyar Helikon, 1964)

Valaki jön.
Felemeli a fejét az asszony s az urára támaszkodva figyel.
Ijedten fülel a távolba. Csak nem lódobogás?
Jóságos isten, ki jön erre lovon? Eltévedt valaki biztosan. Tán Halasra akar menni s nem tudja az utat. De ki lehet?
Nem akar nyugodni az a gyalázatos kutya se, már az öreget is felkőtötte, a Marost, pedig az már nagyon öreg, csupa fogatlan s még ugatni se szeret.
– Apjuk. Hallod?… Embör!
Ébren van már az apjuk is, de szeretne úgy tenni, hogy nincs semmi baj. Nem jön ide senki, csak a kutya álmodik.
Milyen ijedten ugat a kutya – gondolja az asszony. Éccaka megijed az ember. Még a kutya is. Ez az ember meg nem akar mozdulni. Ez is figyeli, mit beszél a kutya.
A kutya azt mondja, hogy valaki jön… Lehet róka is, vagy valamilyen állat… De nem: ember. Itt ember jön.

76. oldal, Rózsa Sándor a lovát ugratja, Lókötés (Magyar Helikon, 1964)

– Na hát, azt úgy értsd, hogy engöm mög ne próbáljon leckéztetni még az Úristen se, mert lábánál fogva tépöm le az égbűl!

558. oldal

[…] ez is olyan ház volt, egy helyiség az egész, egy ajtó, két kicsi ablak, annyi, amit tenyérrel be lehetne takarni és a magas nádfedél sötéten és pókhálósan felettük.

492. oldal, Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, Szagos rozmaring (Magyar Helikon, 1964)

István főhercegért futárt küldtek Pozsonyba, hogy azonnal jöjjön. Jelentést kér a császári család a magyarországi állapotokról. Oly zavaros hírek érkeztek, hogy Zsófia állandóan azért jajgatott, hogy elvész ez a tartomány, amely nagyobb, mint az ősi örökös tartományok együttvéve. Ha Bécs, a lojális város, ahol csecsemőkora óta mindenki hűségben s a császár iránti imádatban nőtt fel, így viseli magát – mi lehet Magyarországon! A sívó farkasok fészkében! Soha nem mert egy Habsburg sem elmenni ebbe az országba gyónás és végrendelet nélkül. S ha mertek, századok óta hadsereggel vették körül magukat.

448. oldal, Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, Bécsi napfény (Magyar Helikon, 1964)

Micsoda csöndes, szelíd, békességes város volt Mező-Szeged, ahogy a régi nevén nevezték.

271. oldal, Rózsa Sándor a lovát ugratja - Lármás utca (Szépirodalmi, 1983)

Még negyven évvel ezelőtt, mikor Ferenc császár trónra lépett, mindenki tudott magyarul.

285. oldal, Rózsa Sándor a lovát ugratja - A casino (Szépirodalmi, 1983)