Pipacsok ​a tengeren 87% 118 csillagozás

Ó ezek a kis pipacsok…
Milyen volt ez a mű? Otthon illatú, kedves, melegséget nyújtó, gyermekkorba nyúló. Mintha leültem volna nagymamám mellé, és hallgattam volna a véget nem érő meséit. Mert, mesék voltak nekünk gyermekszívvel, de akik átélték, annak sokszor kegyetlen és gyötrelmes élet. Móricz Zsigmond, feljegyzései szerint, sokat időzött az alföldön, többek között Szentesen is. Saját véleménnyel rendelkezett a szentesi emberekről, ami kissé megmosolyogtató, de talán mégis igaz. Valami biztosan van benne… Hiszen én, itt voltam gyermekként, lányként, anyaként, és tényleg olyan volt, mintha erről a vidékről írna. Rengetegszer árad ki a Tisza, hol jobban, hol kevésbé, voltak igen veszélyes évek is, és pont ezért, nagyon átéreztem minden egyes gondolatát a történetnek. Így volt? Így bizony. Színesen, édesen, ízesen, szomorúan, sok -sok Zsuzsika és Gabi úrfi volt e vidéken.

    Ez az a hang, amit annak idején a Hét krajcárban megismertem.

    Itt is a „felhőtlen” gyermekkor idéződik meg, csak itt éppen egy másfajta személyes tragédia a megírásának kiváltó oka.

    Mindenesetre azt a döbbenetes természeti katasztrófát látjuk itt lélekformáló háttérként, amelyet már Petőfi Sándor is erőteljesen megfogalmazott az általa olyannyira kedvelt, szeretett folyóról, a Tiszáról írt versében.

    E történet segítségével spoiler az éppen csak most fejlődő, az emberek világában eligazodni vágyó fiúgyermek útkeresését követhetjük végig – az időutazásban – a másokat (a másikat!) megmenteni akaró pislákoló, de már kibontakozóban lévő férfivirtus által.

    És hogy ez a történet igaz-e vagy mese?

    „Nem mese az, gyermek.”

Igaz történet, Móricz Zsigmond életének egy szeletkéje, mikor fia elvesztése kapcsán saját gyermekéveiből mesél. A gyermek elbeszélői hang ne tévesszen meg senkit, szerintem ez egyáltalán nem mese, nosztalgikusan, ízesen, de elég kegyetlen őszinteséggel ábrázolja az író fiatal korát.

Aranyos történet, egy kiskamasz fiú szerelméről, árvízről és a szeretett lány megmentéséről.
Csalódásról. Gyerek történet, nem csak gyerekeknek.
Móricz-tol szokatlan, vidám kis történet, bár a háttere igencsak szomorú.
Oly szépen ír, öröm olvasni a sorait.

Fantasztikus regény az emberségről, segítségnyújtásról természeti katasztrófa idején.
A könyv 9 – 12 éveseknek íródott, a kérdés az, hogy olvassák-e?

Hát, erre szívem minden szeretetével csak azt tudom mondani, amit az író édesapja is mondott:
„Persze, hogy elolvastam. Nagyon jó, fiam. Fogsz te még jobbat is írni.”

Írt, szerencsére, sokat, és sokkal de sokkal jobbakat.

Kedves, szívmelengető gyermektörténet ez a kiskamaszok első szerelmi érzéseiről és csalódásairól.Főhősünk, Gabi úrfi egy nagyon talpraesett logikus gondolkodású fiatalember, aki bátorságáról tesz tanúbizonyságot, amikor a kis szerelmét, Zsuzsikát megmenti az árvíz után. Zsuzsika rafinált bánásmódja kissé csalódás nekem még, ha kedves, gyermekien csipkelődő stílusban is írta meg azt Móricz. Igazából Gabi úrfi is ekkor szembesül először milyen az, ha a nők irányítják a tetteket. Szép példája a történet a felnőtté válás rögös útjának példázására. Az árvízi jelent önmagában is megrendítő, úgy meg pláne az, hogy az előszóból megtudjuk milyen indíttatásból írta meg az író. Szinte kiírja magából minden sorral a mélységes fájdalmát. Mindezt persze ellensúlyozza a szépséges tiszai falu élővilága apró rezdüléseinek értő és érző leírása. Igazi kis gyöngyszeme a magyar irodalomnak ez a kis történet. Ismét egy olyan alkotás, amit legszívesebben minden kiskamasz kezébe odaadnék elolvasásra, bár az volt az érzésem közben , hogy egy – egy felnőttnek is lenne mit tanulnia ebből a történetből.

Ha lehet, az előszó jobban tetszett, mint maga a kisregény. Móricz nagyon jó érzékkel láttat érzéseket, jellemeket, tragédiákat egyszerű hétköznapi dolgok, jelenségek leírásával (ld. a cilinder). Az előszót meg is könnyeztem.
A kisregény gyerekeknek szól, gyerekek a főszereplői, de a mai gyerekek már alig értenének belőle valamit. Mert bár ők is másznak még fára és olvasnak könyveket, meg talán unatkoznak is néha, de az életük gyökeresen megváltozott a „kütyük” térhódítása óta.
A szüleim az Alföldről származnak, és bár én már a Dunántúlon születtem, nagyon tudok kötődni ahhoz a tájhoz, ami Móricz regényében megjelenik.

Móricz Zsigmond új oldalát ismertem meg ezzel a regényével. Kedves, szomorkás és felemelő írás. Így együtt mind a három.

Nagyon megszerettem ezt a könyvet, pontosabban inkább a szívemhez nőtt.
Gabi felnőtt, logikus gondolkodása, Zsuzsika kissé rafinált bánásmódja egyaránt a felnőttek világát mutatta be nekem, gyermeki szemmel.
Önmagában az árvíz kegyetlen léte még inkább emelte a kisfiú szellemiségét, jelenléte, viselkedése csodává nőtte ki magát a szememben.
Kinek adnám a kezébe? Azt hiszem nem csak, nem kimondottan a gyerekeknek, talán nem ártana néhány felnőtt embernek sem elolvasni, és komolyan elgondolkodni rajta.