Árvácska 822 csillagozás

Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska Móricz Zsigmond: Árvácska

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek -amint Móricz vallotta- „ a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel”. A vérlázító tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet „csak égre kiáltva lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait”.

Eredeti megjelenés éve: 1941

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok, Talentum diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, Tanulók könyvtára, Diákkönyvek, Kincses Könyvek

>!
Kreatív, Marosvásárhely, 2017
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786066462068
>!
Kedvenc, Székelyudvarhely, 2016
130 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786068638249
>!
Kossuth, Budapest, 2015
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980739

23 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Árvácska · Dudásné


Kedvencelte 90

Most olvassa 19

Várólistára tette 212

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 SP>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Ezzel a történettel elég „zűrös” a kapcsolatom.
Egyenesen katasztrófa.

Anno ugye kötelező olvasmány volt, mint jó diák elolvastam, kibőgtem a lelkemet is és megfogadtam én ezt kézbe még egyszer nem veszem.
De, aztán elteltek azok a bizonyos évek és úgy éreztem még egyszer újraolvasom, csak azért, hogy bizonyos legyen felnőtt fejjel is kiváltja e azon érzelmeket, melyeket anno tapasztaltam és ami miatt kiakadtam.
Kiváltotta?
De még mennyire, sőt most is megkönnyeztem, és most már biztos vagyok benne, soha többé kézbe nem veszem.

Ez a történet érték, mert kell, hogy legyen egy ilyen is.
Ez a témaválasztás fájdalmas, kegyetlen és szem nem marad szárazon.
Tudom, hogy aktuális most is, hisz most is vannak gyermekek és míg lesznek, örök kincsként kell kezelni.

Hiszem, hogy ami itt le lett írva, nem csak igaz, de brutális és kegyetlen.
Vicces lehet, de simán rányomnám a horror címkét.
Egy olyan világ horrora, melyben élünk, mi teremtünk és nem nézzük kit bántunk…

Egy tiszta lélek fájdalma elevenedik meg a lapokon, emellett elmenni csak úgy nem lehet és pont ezért értékként kezelem, de nem gyötröm magam vele még egyszer.

Ezt hívom minőségi írásnak!!!

7 hozzászólás
Bla I>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Megrázó, lélekbemarkoló történet. Kiáltó példa volt, hogyan nem szabad, s Móricz, mint ember, itt is helyt állt. Mindenkinek olvasnia kell, mert a társadalmi közösségben mindenki kerül gyerekek közelébe, s hatást gyakorol, gyakorolhat rájuk. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a gyerekekkel, a jövőnkkel való bánásmód számos esetben még mindig nem helyénvaló – mit udvariaskodom – kriminális. Móricz így is úgy is hozzátette a maga példáját. Kiemelkedőt alkotott, s Ranódy filmadaptációja is kiváló!

Bubuckaja>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Oh, be szép is a parasztromantika! Az a RÉGI JÓ világ, amikor az emberekben még volt SZERETET és BECSÜLET, amikor megfogták a munkát és kezük alatt minden széppé és jóvá változott. Oh, amikor az emberek még segítettek a másikon. Ha látták, hogy valaki szükséget szenved, nem sajnálták tőle, megosztották vele azt a keveset is. A vagyon és pénz nem volt fontos, nem volt irigység és háborúskodás. Milyen kár, hogy elmúlott a régi jó világ, amikor a GYERMEK még ÉRTÉK volt. Nem úgy, mint most, hogy mindet abortálják! A dúskeblű, illatos asszonyok magukhoz ölelték a kicsiny-kisárvákat, hogy saját testükkel melegítsék őket. Amikor az asszonyok nem bánták, hogy újabb ÁLDÁS jön rájuk, mert orcájukat ellepte a SZENT BOLDOGSÁG fénye. Nem számított, hogy nincs mivel fűteni, nincs elég hely a kis házban, hiszen mily’ jó is volt összebújni a szalmaágyon és egymást melengetni a hideg éjszakákon. Itt a legkisebbnek is jutott hely. Oh, és az apák, férfiak! Bölcsességüket, tudásukat türelemmel adták át a világra oly fogékony kicsinyeknek. Az iskola pedig milyen szent hely volt, második templom, a TUDÁS TEMPLOMA. Nem úgy, mint most! Komolyan vették ám régen a tudományokat, hiszen minden gyermek azon fáradozott, hogy ember legyen belőle!
Hát, igen. Ilyen csodaszép műveket kell adni iskolás gyermekek kezébe, hogy okuljanak a régiek világán. Iskolás? Miket írok? Már a kisdedóvóban kezükbe kell adni ezt a művet, hogy szép, míves nyelvezetén fejlődjön értelmük. Megtudják, hogy mit jelent, mikor rosszaságért meglegyintik a gyermeket, hiszen a javát akarják. Megtudják, hogy a szeretet legmagasabb foka, amikor kedvesapa simogat az istállóban, meg a kukoricásban. Megtudják, hogy az állam mindig óvó szárnyai alatt tart, nehogy elkallódjon bárki is, mint kisborjú a mezőn. Megtudják, hogy az egyszerű ember mily’ gyönyörűen formálta a szavakat, amikor még a rút globalizmus nem tette tönkre nyelvünk és kultúránk.

Móricz szerintem túl tolta itt a biciklit pár szempontból. De az tény, hogy közelebb állhat ez a valósághoz, mint bármelyik kultúrharcos parasztromantika, amit folyamatosan visszasírnak. Sírná vissza akinek három feje van, így is van elég ilyen borzalom ma is.

15 hozzászólás
gabiica P>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Elég megrázó történet volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a lelkem mélyéig hatol, de mégis. A szegény árva gyerek megpróbáltatásai, amiken keresztül megy, az nagyon mélyen érintett.
Sok mindenben felnyitotta a szemem, és remélem, hogy mások is ezt az élményt kapják, miután leteszik ezt a könyvet. Ez tényleg egy kötelező, amit mindenkinek meg kell ismernie. És továbbadnia azt, hogy hogyan NEM kell élni és bánni a gyermekekkel.

fülcimpa>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

„Édesanyám mondd meg Jézuskának, küldjön nekem valami szép ajándékot, mert nincsen, aki nekem adjon, mert én csak egy kis állami vagyok, és nehéz volt a kosár, pedig egy jó ember segített hozni.”

Én is segítek neked. Mindenben. Soha meg nem ütlek. Felöltöztetlek. Cipőt is veszek neked! Finomságokat adok, ne éhezz! Nem engedem, hogy a földről fölszedett almacsutkát megedd. A kemence mellett a melegben játszom veled. Beíratlak iskolába. Szeretlek. Szerettelek volna…

KATARYNA>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Vége..

Azt mondták, nekem ezt el kell olvasni..
Soha, ismétlem soha nem akarom újraolvasni.
Mély gödörbe lök, és nem tudsz kimászni.
Ordítanál.. de nincs kinek.
Sírsz, és nem tudod hol osztogatják a boldogságot. Édesanyát…

Átvág, várod a kis Jézust, de csak a koromfeketeség van, sötét.. olyan nyomorúságos egy lelketlen k.rvavilág.

10 hozzászólás
Garbai_Ildikó P>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Nagyon megrázó történet pláne,hogy igaz. Számomra mindig hihetetlen,hogy bírnak emberek másokat bántani,kihasználni,erőszakoskodni,megalázni és itt egy kis árvával teszik ezt ami még rosszabb.Kicsit néha megakadtam a nyelvezetnél,de mikor már értettem illetve hozzá szoktam gyorsabban tudtam haladni vele. Fájdalmas,szomorú többet nem szeretném elolvasni… :(

K_A_Hikari P>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Négy éve olvastam először, akkor ajánlott kötelező volt.
Most önszorgalomból vettem elő újra…
Lehet, velem van a baj, de nem okozott akkora katarzist, mint az első olvasás alkalmával.
Szegény Árvácskával megtörtént minden családon belüli erőszak kategóriába sorolható dolog, átnéztek rajta, megalázták, megverték.
A kislány mégis erős maradt, nem halt ki belőle a remény, hogy esetleg kerülhet jó családhoz, jár majd egyszer icskolába.
A vége, az utolsó egy-másfél oldal továbbra is megdöbbentett és letaglózott.
Több van, ebben a könyvben, minthogy klasszikus és kötelező.
Felnyitja az ember szemét, rávilágít arra, hogyha nem is úgy bánnak velünk, ahogy megérdemelnénk, akkor is inkább idomulni kell. Lehet még jobb, lehet egyszer más…
Viszont nem mindegy, mikor ismerjük meg a kis állami Árvácska történetét.

4 hozzászólás
Hoacin>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Van ez olyan horror, mint egy Stephen King történet. Sőt, talán még 1984 Óceániája sem rosszabb, mint ez a rideg tanyasi világ. Az igazi sötét ötven árnyalata. Pedig hát régi, szép idők, ugye? Milyen jó volna itt élni, itt megnyugodni. Milyen jó volna itt gyermek lenni. Aha, hát persze. Hogy a hús rothadjon le rúlad, te rühes. A könyv kegyetlen realizmussal tépi szét az összes nosztalgikus, jelenből múltba álmodott parasztidillt, ahol minden szivárványos és boldog kacagással teli.
Szinte túlzásnak lehetne érezni annyi galádságot és fájdalmat, mint amit az árva Csöre kap a környezetétől, de sajnos tökéletesen hihető minden egyes hajmeresztő mozzanat. Ami durvaságot csak el lehet képzelni, az itt mind bekövetkezik, és az olvasó jobban kiábrándul az emberekből, mint a Legyek ura után. A történet minimum akkorát üt, mint Zsabamári a fapapuccsal, de közben gördülékeny, és hihetetlenül olvastatja magát. Talán a riadt hüledezés szippant be ennyire, vagy hogy Csöre mindezt szinte természetesnek, és az élet velejárójának veszi, vagy mert az olvasó mégiscsak reménykedik, hogy a kislány ennyi rémség után majd népmesésen boldogságra lel. Hát…
Számomra eddig ez a legjobb Móricztól. Csöre élményei mellett Nyilas Misi spontán sírdogálásai még komolyan vehetetlenebbek, úgyhogy ha már kell a kötelező, ezerszer jobban ajánlanám ezt. Egyéni tűrőképességtől függően garantált kisebb-nagyobb mértékű lélekkiégés.

„Aki nekik dolgozott, akit nem lehetett eladni, az nem is kapott enni. Volt egy nagy kutya, az se kapott. Olyan nagy, sovány kutya volt, mindig szomorúan kóválygott, kis Csöre sajnálta, és sokszor adott neki egy kis kenyeret. Egyszer a levesét kivitte neki, észrevette Zsaba Mári, lett nagy csetepaté, szidta mint a bokrot, de oly csúfan, hogy még a gyerek is szégyellte, pedig nem volt elkényeztetve, hiszen ezen az Alföldön a magyarok még ebben az időben nem is tudtak másképpen beszélni, csak trágár szavakkal.”

4 hozzászólás
Eszter01>!
Móricz Zsigmond: Árvácska

Erről a könyvről/filmről mindig Anyukám jut eszembe. Amikor kicsi voltam, és a tv-ben éppen adták a filmet, mindig elmondta, hogy ő ugyanígy nőtt fel (bár nem árván), ő is teheneket legeltetett a réten, ő járt a csarnokba, ellátta a sok állatot, segített a földeken a szüleinek, stb. Egyszer kapott egy babát a Papától, az volt az egyetlen neki, aztán mikor rossz fát tett a tűzre, a baba repült a kályhába. Keserves gyerekkor volt ez, sokmindent megmagyaráz vele kapcsolatban.
Nem is tudok többet írni, mert könnyes a szemem. Borzasztó egy történet ez. Borzasztó.


Népszerű idézetek

fülcimpa>!

A kislány szíve dagadt a részvéttől, szeretett volna ő is olyan szépet és rettenetest mondani, mint az öreg, s azt mondta:
– Engem kedvecsapám mindig csimogatott.

86. oldal Holnap Kiadó, 2005

2 hozzászólás
fülcimpa>!

Mikor este hazajött a kislány a mezőről, az asszony két darabba vót. Kisgyereke született. Azért volt az olyan vastag, mint egy tömött párna.

74. oldal Holnap Kiadó, 2005

Foximaxi>!

Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és mozgásuk, elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.

utolsó mondat

Miamona>!

– Már én látom, hogy nekem mindenféle anyám volt, meg lesz, csak az édesanya hibádzik.

138. oldal (Hetedik zsoltár) Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.

Kapcsolódó szócikkek: Árvácska
Sapadtribizli P>!

Csörének tágra nyílt a szeme: szabad neki elmosogatni? Ilyen boldogságot.

Negyedik zsoltar

fülcimpa>!

Az állatnak növények kellenek, a növénynek kapa, a kapa végire ember. Azért boldog a tanya, mert ott mindig mindenki le van foglalva reggeltől estig, aki akar, annak van munkája a tanyán; akinek munkája van, annak kenyere van, bora van, jókedve van, boldog.

6. oldal Holnap Kiadó, 2005

3 hozzászólás
Miamona>!

Nagy teher és nagy harc a vagyonszerzés. Sok orcapirulás kell ahhoz.

100. oldal (Hatodik zsoltár) Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.

fülcimpa>!

A szeme pedig csak járt körbe-körbe, nézte, mi az az uras, amivel a naccsága őtet biztatta, hogy, nem leszel többet parasztok közt, művelt emberek közt leszel, és iskolába fogsz járni.
Nem látta sehol a műveltséget, a konyha itt is csak konyha, csak az hogy a föld dobog, ha rajta árnak. Éppen olyan fekete, mint másutt volt, csak lassan vette észre, hogy deszkából van a föld, de se fölsúrolva, se fölmázolva nincs, csak éppen piszkos. Meg a konyhaszekrény, az olyan volt, amilyet eddig nem látott. Magas volt és két sorban tele volt fiókokkal, talán ebben a sok fiókban van a műveltség, amit a naccsága ígért.

110. oldal Holnap Kiadó, 2005

zsofigirl>!

De az emberek nem értenek ehhez: a vagyont így kell gyűjteni, nem is lehet másképpen, csak mindenféleképpen.

98. oldal

Fermina>!

De Csöre annál jobban visított: érezte, hogy a kedvesanyám is fél, nem olyan, mint máskor, egyszer se mondja, hogy a fene egye meg, a hús rothadjon le rúlad, meg ilyeneket, hanem így rémítgeti, hogy: édesem, kedvesem, tubicám.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Erich Kästner: A két Lotti
Michael Ende: A Végtelen Történet
Fekete István: Téli berek
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Erich Kästner: Emil és a detektívek / A két Lotti
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Eleanor H. Porter: Az élet játéka
Jean Webster: Gólyaláb apó