72. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​boldog ember 116 csillagozás

Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember Móricz Zsigmond: A boldog ember

A boldog ember 1932-től a Pesti Napló hasábjain jelent meg folytatásokban, végső alakját 1935-re nyerte el, ekkor adták ki könyv alakban. „Ez a könyv nem regény, ez valóság. Egy magyar földműves életén keresztül a magyar falu képe: nehéz sorsa, apró örömei, nagy nyomorúságai. Az író csak tolmácsa annak a kis világnak, amely önmaga szólal meg a nagy világ előtt: csöndesen, egyszerűen, de rejtett erők viharával csöndje mögött.” – fogalmazta meg Móricz az első kiadáshoz a regény lényegét.

Eredeti megjelenés éve: 1935

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar próza klasszikusai Unikornis · Kötelezők (m)értékkel M-érték · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Arany Könyvtár Szépirodalmi

>!
ISBN: 9789634530084
>!
Kossuth, Szekszárd, 2014
272 oldal · ISBN: 9789630976855
>!
M-érték, Budapest, 2006
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639693014

20 további kiadás


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 29

Most olvassa 4

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

havas>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Elöljáróban mesélnék egy nagyon-nagyon rövidke történetet:
Egész kicsi voltam, amikor apai nagyapám mesélte, hogy valamikor a két világháború között (?) történt egyszer, hogy valamelyik legény halat fogott. Az akkor nagycsaládban élők bizony sokan ültek egy-egy ebéd-, vacsorához. Egyetlen hal. Hogy lehet ezt annyifelé osztani? Megsütötték, és a farokuszonyától a mestergerendától lógatták le. Az asztalnál ülők puliszkával dobálták, és ami a halról rátapadt, annyi volt. Az íze. És egyáltalán. Az a vacsora.

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy (ellentétben egy szerzővel, aki azt állítja Móricz kapcsán, hogy nehezen hihető – már-már ellenszenvet vált ki belőle – az a szegénység, amit az író bemutat olykor novelláiban – mondjuk -) számomra hihető. Hogy volt ilyen szegénység. Legyen az Erdélyben vagy éppen a tiszaháti Magosligeten.

Jóó György alakja számomra borzasztó sokat mond. A tisztesség, a becsület, a megmaradás értékét közvetíti. Az otthonét. A paraszti beszéd ízessége roppant intenzíven érvényesül az előadó – Bodor Tibor – által.
Ez az 1935-ben megjelent regény szociográfia, önvallomás és riport is egyben. Nagy Endre a Nyugatban azt mondja: „Móricz Zsigmond megelőzi a kritikát és maga vádolja be önmagát: regényét egy valóságos élő paraszt elbeszélésének keretébe állítja (…)”

Engem lenyűgözött mindenképp. Két kérdés is megfogalmazódott bennem: Miért nem tanítják ezt (a regényt) az iskolákban? Nem emlékszem, hogy tanultam volna róla.
A másik pedig – immár innen, a huszanegyedik századi perspektívából nézve –, vajon, ha a századelőn (20. sz.) lett volna már hangoskönyv, mi lett volna ha (már akkor) olyan formában (is) megjelenik? Mert ti. annyira életszerűvé, hűségessé (a paraszti nyelvhez) tette azt az életformát, hogy beleborzong az ember hallgatása közben. Egy percig sem állítom, hogy olvasva nem ugyanilyen jó, de merem állítani, hogy eddig egyik olyan regénye életemnek, amit más formában (mint hangoskönyv) nem tudok, nem akarok elképzelni. (Persze, óriási érdeme van ebben az előadónak is!) És pontosan amiatt, mert olyan élményt kapok, ami törhetetlen. Joó György nem is Zsiga bácsinak meséli életét – nekem. Nekem, aki itt vagyok, és csak elképzelésem, halvány sejtelmem lehet / van(?) arról, hogy s mint is lehetett azokban az időkben.
Idézetek helyett pedig Ady-val köszönöm meg Móricznak, hogy újra rámtalált (hosszú idő óta):
……………………………………………
Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted,
Aszúra fog érni minden szép gerezded,
Rajtad már nem ülhet rohadt, magyar átok:
Ez okos elkésés: ez a magyarságod.
És mégis siettél: meglepődve vitted
Súlyát az ujságos, magyaros, szent hitnek,
Dölyffel, feleséggel, gyermekkel, várással,
Sok, most ébredező, ó kitalálással.
És ha hébe-hóba talán másként véled:
Erős vagy, mert erős lelkedben az Élet.
………………………………………………..
Öreg-ifjú Zsigám, sok mindent hallhattál,
Hallva, nézve, írva sok-sok-sokat adtál.
De amíg rossz fogunk végleg el nem vásik:
Mégiscsak a legszebb, a legjobb: a másik.
Gondolom, te voltál ez a „másik” nálunk,
Egy kicsit életünk, egy kicsit halálunk,
Egy kicsit undorunk, egy kicsit örömünk,
Szóval: az Életet, mely tőlünk messze tünt,
Édes Móricz Zsigánk, te hoztad volt vissza,
Kedves magyar részeg, kedves bornemissza.
(Ady Endre – Levél-féle Móricz Zsigmondhoz /részletek/)

40 hozzászólás
Rea>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Úgy alakult, hogy az év utolsó napján sikerült végeznem azzal könyvvel, ami számomra bizony az egész 2011-es év legnagyobb könyves élményét adta:) Húú, katarzis élmény volt ám! Szerettem én Móricz regényeit eddig is, de hogy A boldog ember c. regénye túltesz az összesen, az meglepett. Csupán a legelső rövidke fejezet alatt bizonytalankodtam, hogy folytassam-e, de a másodiktól egyszerűen imádtam mind a 30 beszélgetést. Megint csak azt mondom, hogy ha hangoskönyvben hallgatjátok , mégpedig a Bodor Tibor féle előadásban, nem a Szilágyi félében, az mégjobban fokozta a hatást!!! Ezt az ízes beszédet „élőben” kell hallani!!! Totál odavoltam érte:) Előcsillan a humor is jóban, rosszban mindvégig, kuncogtam is eleget, persze a lényeg, hogy a regény abszolút hiteles képet ad az első világháború előtti években a falu, és a szegényparasztság életviteléről, amit Móricz előtt nem így ábrázoltak, és bevallom nem is gondoltam, hogy ez engem ennyire le tud majd kötni, és hogy ez élvezetes formában is megírható, egy tiszta, becsületes ember, Joó György életén keresztül.
Nem elég az ötcsillag.

16 hozzászólás
Szimirza P>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Néha olyan jó ilyen jellegű könyveket olvasni, olyan jó kiszakadni mindenből, és elrepülni messzire, más világba…

Dün P>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Nem tudom értékelés nélkül hagyni pont ezt a könyvet, ami olyan sok napon át szórakoztatott, gyönyörködtetett a nyelvezetével, történetével, szereplőivel, örömeivel, bánataival…
De az ennyire nagyszerű könyvekről mindig csak összefüggéstelenül tudok megnyilatkozni:
hogy mennyire jó, hogy @Rea értékelése után tényleg levettem a polcomról,
hogy mennyire kedveltem Joó Györgyöt és milyen izgalmas volt a menyasszonyszerzési körútja még úgy is, hogy már a regény elején kiderült, ki mellett lel párra,
hogy milyen nehéz ezután a könyv után mást olvasni – pár oldal után feladtam Bulgakovot –, mert annyira átélhető és átérezhető, annak ellenére is, hogy már oda vannak azok a boldog idők és boldog emberek, vagy talán pont azért.
( Mondanom sem kell, hogy azon könyvek egyike, amikről lépten-nyomon sztorizgattam a körülöttem élőknek, hálás köszönetem küldöm ezen értékelésből @Kozirev-nek, hogy mindig vevő volt egy kis pletykára Joó Györgyről, a leányügyeiről és „meggyszedéseiről” ;) )

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1974
434 oldal · ISBN: 9631502015 · Illusztrálta: Borsos Miklós
4 hozzászólás
Lali P>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Igen, ez nagyon jó volt. Az ízek, a tüzek, az emberek. Nagyon szép lélekábrázolások. Ez is lehetne kötelező olvasmány. Például azért, hogy a városi fiatalok is lássák, átérezzék, milyen szépségek voltak a paraszti létben.
Sokszor szinte beleszaladtam volna regénybe, hogy hadd legyek ott én is! :-)
Persze tudom, ebben nagy szerepe van Móricznak is. Az is igaz lehet persze, hogy sok keserűséget is megevett később a főszereplő boldog ember. De úgy lehet, hogy kitartott öregkoráig az ekkor összeszedett öröm.
Nektek se legyen kevesebb! :-)

Joditti>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

„A te életed mintaszerű emberi élet. A szegény magyar földműves ember együgyű élete. Nem futottál hiábavaló földi javak után: mennyei kincset szereztél ezen az igazán siralmas földi téreken.”

Nagyon tetszett, hogy Móricz az unokaöccsét szerepeltette a regényben, az viszont szomorú, hogy a regényben leírt dolgok tényleg meg is történtek vele.
Joó György valami fantasztikusan talpraesett ember. Szerintem senkinek nem jutna eszébe azt mondani, hogy „ez az ember mégse volt hős”. Tényleg mintaszerű emberi élete volt.
A regénybeli Móricznak a fölényessége viszont eléggé zavart.

Georgina77 P>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Kihívások miatt olvasom újra, a legnagyobb örömmel. Mindig is az ántik, természetközeli világhoz vonzódtam. Számomra ilyentájt voltak valódi emberi értékek, a civilizáció előtt. Ami, bár sok esetben nagyban megkönnyíti életünket, torzít, eltávolít az ősi egységtől, békességtől, értékektől. Élvezem ezt a kis időt, ami visszaröppent a könyvben vázolt békebeliségbe, még ha nehéz sorsokat is taglal. Elszomorít a tudat, hogy rossz felé megy a világunk. Nem szeretem ezt a mai kort. Nagyon nem.

kvzs P>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Tyúkhúsleves csigatésztával, kacsás kása, töltött káposzta, pogácsa, papucs, rétes.
Gyerekkorom hangulata van ennek a könyvnek. Mintha vasárnapi ebéd közben a nagyszüleimet hallgatnám…

pikkupilvi P>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Csuda könyv ez! Ízes nyelven elbeszélt történet egy igazi hardworker becsületes szegény parasztfiúról. Nem hittem volna, hogy ennyire beszippant. Több Joó Györgyöt az országnak!

sagittarius>!
Móricz Zsigmond: A boldog ember

Olyan 10 – 12 éves lehettem, amikor arra figyeltem fel, hogy idős nagyszüleim nagy élvezettel olvasnak egy könyvet. Nagymama – kihasználva a téli esték nyugalmát – kézbe vette a kötetet és fejezetenként (beszélgetésenként) felolvasta nagyapámnak. De nem csupán felolvasta! Szinte bekezdésenként megvitatták az eseményeket, és összevetették személyes tapasztalatikkal. Ahogy elbeszéléseikből tudom, ők is hasonló világból érkeztek. Mindketten az 1890-es években születtek, falun éltek, sok földjük nem volt, egy-két állatot tartottak a ház körül. Nagyapám is részt vett az I. világháborúban. (Igaz, a II.-ban is.) Lányukat 18 éves korában veszítették el. Röviden; küzdelmes életük – így utólag úgy látom – nagyban hasonlíthatott Joó György családjáéhoz.
E felbukkanó személyes emlék indított arra, hogy éppen most vegyem kézbe a kötetet. Mondhatom, nem mindennapi élmény volt. Úgy éreztem, ők szólnak hozzám a kötet lapjairól. Nem szégyenlem, olvasás közben a szemem könnyeimtől többször elhomályosodott. Nagy kár, hogy őket már nem tudom megszólítani. Emlékük azonban most még élőbb, mint a könyv elolvasása előtt.

Ezért az 5 csillag, ezért „kedvenc”.


Népszerű idézetek

Nandi>!

Szegény embernek az az egy öröme van az életébe, ha aludni tud.[…] Az jó, ha alszik, akkor nem tud semmit magáról.

csillagka P>!

– Megmondom, mér gyüttem. Azért gyüttem Zsiga bátyámhoz, hogy elmondanám az életemet, tessék írni belőle egy sziep regényt.

Bevezetés

1 hozzászólás
csillagka P>!

Anti, a nyű essen a dühödt marha fejedbe. Kapsz tőlem két ojan pofont, hogy az egyik füled a becsi toronyra ragad, a másik meg a paládira. Nem megmondtam mit húzz, te gaz cigány ennek a Váradi-jánynak, Most mit húzassak ott, ahova most akarlak elküldeni, de még én is veled akarok menni.
– Van – asszongya – több nóta is.
– De mi, te büdös csóré, a kutyák nyúzzanak le.
– Hát aszongya- a Rákóczi induló.
Ilyen egy vadmarha vót ez az Anti cigány.

58. oldal szépirodalmi könyvkiadó 1961 (olcsó könyvtár, á.3 ft) * a helyesírás pont így van a könyvben.

Nandi>!

A szegény ember nem készül a betegségre, mer neki nem szabad betegnek lenni, mer a mingyárt pénzbe kerül, de ha megvan, akkor nem lehet ellene zúgolódni, az Isten adta, el kell azt is viselni.

csillagka P>!

Milyen szép volt abban az időben a világ, és mennyi gyerek volt. Minden házba volt öt-hat, volt akinek kilenc gyereke volt, még tizenkettő is volt. Nincs most. Hiába házasodnak most a fiatalok, nincs nekik gyerekük. Mind azt mondja, minek? Erre a nyomorult világra?

Florentino>!

De csak az a furcsa, hogy minél nehezebb egy munka, annál kevesebbet lehet keresni vele. Akik már egy kicsit könnyesebb munkát végeznek, azok máris jobban keresnek..[…]
Osztán ez úgy megy. Aki szegény szegényül él, aki szegényül él, az csak utolsó munkát kap. Mert nincs kedve a fejével dógozni. Mert aki fárad az nem bír gondolkozni.

304. oldal

csillagka P>!

A kis ablakba meggyúlt egy gyufa, és ott állott egy szál ingbe egy szempillantásig Mártácska, mint egy igazi karácsonyi angyal.
Én is elővettem a kis pipámat, rágyújtottam, hogy ő is hagy lássa, hogy én vagyok, meg ha akarja az apja is hagy lássa. Hogy ha lűni akar, tudjon hova célozni.
De nem lőtt, nem vót semmi.
Kérdi a cigány még mit húzzon.
– húzzad el az apádat kötélen a dögtérre – mondom neki, avval elvittem őket vissza a kocsmába.

59. oldal szépirodalmi könyvkiadó 1961 (olcsó könyvtár, á.3 ft) * a helyesírás pont így van a könyvben.

Florentino>!

Nem a gatyát nézi a jány, hanem azt, ami benne van. Nem a kosár a fő, hanem a tojás benne. A szüléi, azok meg, ha megtudják, mér vagy szennyesbe, csak még jobban megszeretnek.

161. oldal

pikkupilvi P>!

Olyan lelkes bizalom volt benne, kezdtem izgalomba jönni, mint amikor egy jó hírnevű könyvet vesz az ember kézbe, és a rá váró gyönyörűségtől előre izzik.

8-9. oldal

Fermina>!

Mondhatom, hogy az iskolában keveset olvastattak velem, de mióta kijöttem az iskolából, azóta én nyomtatott betűt nem láttam. Mikor láthattam vóna?
Ha az ember dógozik, akkor nem olvas, újságot senki se adott a kezembe. Más könyv a mi házunkban nem vót, csak a Szent Biblia, de az meg olyan régi vót, hogy nemigen lehetett már olvasni az öregségtől, meg mit is olvassak belőle, elég, hogy templomba járok, mikor lehet.
Vót egy énekeskönyv is, abból sokat tudtam, de azt se kellett már olvasni, mert tudtam azokat az énekeket, amiket a templomba énekeltünk. Meg vót egy fél imakönyv. Ez is nagyon régi volt, úgy volt beleírva, hogy „firáf” , az, hogy sírás…Ki tudott azon eligazodni. Meg csak fél könyv volt, mert a bátyáim, akik meghaltak, gyerekkorukban kitépték, és sárkányt csináltak belőle, olyan volt mán, mint a peleskei pap imádságos könyve, aki kifogyott az imádságbul… Ez meg úgy vót, hogy a gyerekek otthon ott is kitépték, és mikor ő a katedrába olvasta az imádságot, egyszer csak vége volt, nem volt tovább, hát azt mondta: „Uramisten, Uramisten, a te… nincs tovább, Ámen.”

307. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Tormay Cécile: A régi ház
Szabó Magda: Pilátus
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Jaume Cabré: Én vétkem
Robert Merle: Mesterségem a halál