Illúzió 5 csillagozás

A kötet borítója rossz ómen volt.
Fekete háttérben egy fehér arcú női fej, lenyalt hajjal (a szerzője más szót használt: leszopott haj), összeszorított szájjal és szúrós szemekkel, rosszalló tekintettel néz az olvasóra. Hát én is így néztem gyakran magamra olvasás közben, mert csalódtam a könyvben. Akkor miért olvastam el? Egyrészt a szerző édesapja, Móricz Zsigmond – aki az egyik kedvenc szerzőm – iránti tiszteletből, másrészt elkezdett könyvet csak akkor hagyok félbe, ha nagyon rossz. Ebben azért volt egy pár jó történet, ami nekem is tetszett. Érdekes módon főleg azok, amelyek valamilyen tragikus élethelyzetről szóltak.
A kötet válogatott novellákat tartalmaz az 1934-től 1979-ig terjedő időszakból.
Az első kettő nem érintett meg különösebben, pedig a másodikért (Bukaresti éjszaka) díjat is nyert az írónő a Nyugat pályázatán 1936-ban. A Kassai menyasszony és a Szerelmi házasság már olvashatóbbak, az Életet adni pedig egyenesen megrendítő…
Nem tudom, miért nem nyerte meg a tetszésemet a válogatás. Pedig nagy elvárásokkal vettem a kezembe. Talán ez a tematika – „különböző korok lányainak és asszonyainak (…) alaptalan, hiú reményeit, csalóka ábrándjait ábrázolja” – volt az, amire nem mindig tudtam ráhangolódni. Néhol csapongó morfondírozásnak tűnt a történet, máshol mintha befejezetlen lenne. Nem tudom eldönteni.
Első olvasásom volt Móricz Virágtól, de valószínűleg nem ezzel kellett volna kezdenem az ismerkedést.

Nem szeretném a kötet szemére vetni, hogy nagyon szétszórt és egyenetlen színvonalú, mert nem koncept-kötet és 45 év novelláiból válogat, úgyhogy ez inkább következmény. Az viszont nem egy jó jel, hogy fél évszázad terméséből ezt bírták összeválogatni. Volt benne egy-két ütősebb darab, de (sokkal) több volt benne az olyan, amit már most nem tudok felidézni még a címe alapján se. A legnagyobb bajom a novellák zárásával volt, sok volt közte az olyan, aminek mintha ollóval vágták volna a végét (rosszabb esetben igen életlen hentesbárddal). Fehér Judit sokkal korábbi „Asszonyok” kötete klasszisokkal jobb szerintem ― a témában. Volt benne természetesen sok idézni való, szép vagy tartalmas mondat, de ez most nem ér többet 3 csillagnál azokkal együtt se. Talán a regényeivel kéne próbálkoznom.

Igazából ez a könyv olvastatta magát, de annyira nem tudott megfogni eleinte. Aztán mikor elértem a címadó novellához (ami számomra az egyik csúcspont volt), valahogy már jobban tetszettek a dolgok. A másik kedvenc novellám a Francialecke volt, de volt valami a mi megfogott a Nagyi c. novellában, a Vademberek – ben és a Hóember – ben is.
Ezek után kíváncsi vagyok Móricz Virág regényeire, mert a stílusa tetszett. És legközelebb azt hiszem ha novelláskötet kerül a kezembe, akkor nem fogok végigrohanni rajta, egy kicsit több időt szánok majd rá.

Móricz Virágtól most olvastam először, de biztos vagyok benne, hogy nem utoljára. Ez a kötet nekem nagyon tetszett, a novellák iszonyat érzékletesek voltak, mindegyiknek volt egyfajta hangulata. Tetszett, és kész.