A ​királyok sorsa (A varázsló gyűrűje 2.) 15 csillagozás

Morgan Rice: A királyok sorsa

A királyok sora folytatja Thor kalandos útját a férfivá és harcossá válás felé, ahogy egyre többet tud meg arról, ki is ő valójában, és milyen erőkkel rendelkezik. Miután elmenekül a börtönből, Thor elszörnyedve értesül a MacGil király elleni újabb merényletről. Az uralkodó halála váratlanul ér mindenkit. Családi dráma, belviszály, becsvágy, irigység, erőszak és árulás közepette mielőbb trónörököst kell választani, és valaki ismét megpróbálhatja kézbe venni a dinasztiák ősi kardját, a MacGilek hatalmának forrását. De minden a feje tetejére áll: előkerül a gyilkos fegyver, és a merénylő nyaka körül szorul a hurok. Közben MacGiléket a McCloudok is fenyegetik, akik ismét támadni készülnek a Gyűrűn belülről. Thor igyekszik ismét meghódítani Gwendolyn szívét, de talán már soha nem lehetnek egymáséi: parancsot kap, hogy csomagoljon, és bajtársaival együtt készüljön fel a százpróbára, száz pokoli, kimerítő napra, amelyen minden légiósnak át kell esnie. De vajon mi vár rá az ismeretlenben?

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2014
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632614595 · Fordította: Komáromy Zsófia

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Edina_Varga>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Az első része jobban tetszett. Itt már annyi szálon futott a történet, hogy kicsit már zavaró volt. Thor sem volt már igazi főszereplő, csak egy lett a s közül. A királyfik között azonban Godfrey meglepett a végére, remélem marad ilyen a későbbiekben is. Sajnálom McGail királyt, halála érdekes események sorozatát indította el. Kíváncsi vagyok mennyi szemétséget tud még véghez vinni Gareth mielőtt letaszítja valaki a trónról. Kendrickben is sokkal több van, mint amit hisz magáról, remélem kap még több szerepet a folytatásban, ahogy Gwen is.

Greylupus>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Az első rész értékelésében megírtam, hogy a könyvet fiatal fiúknak ajánlom, a főhős kora és kalandjai miatt. Ez az ajánlásom viszont a második rész olvasása utána érvényét veszíti, hiszen ez a rész már jóval komorabb. Árulás, gyilkosság, összeesküvés és sok komolyabb téma az, ami miatt ez a regény már inkább a felnőttebb korosztálynak szól. Úgy éreztem, hogy az előző részhez képest Thor elveszítette a főszereplő státuszát, bár sokat szerepel és fontos szereplő maradt, de a történet már túlnőtt rajta és inkább az egész királyságról szól, mint csak a fiatal fiúról és kalandjairól.

Rengeteg szálon fut a történet és túl sok szereplő kerül előtérbe ahhoz, hogy azt merjem mondani, ez csak Thor könyve. És, hogy őszinte legyek, egyik-másik szál érdekesebb volt ismét, mint a fiúé. Imádtam Kendrickről olvasni, nagyon érdekelne jobban is a „balkézről” származó királyfi története. Ugyanúgy, ahogy Erecből, a Királyság legjobb lovagjából is kaptunk egy rövid ízelítőt, (túl rövidet, kérek még-még-még belőle!!!) és nagyon kíváncsi lennék/leszek az ő sorsára is. Remélem, hogy a következő részekben lesz lehetőségem arra, hogy többet olvassak róluk, mert most csak az író elhúzta előttünk a mézesmadzagot…
Az első részben még csak megpróbálták megölni a királyt, de itt a történet elején sajnos az ellenség sikerrel is jár. Nem árulom el, hogy ki a tettes, mert bár a könyvből szinte azonnal kiderül a kiléte, de mégse én legyek az, aki előre lelövi a nem is annyira kiszámíthatatlan poént. A gyilkosság mindenkiből más reakciót hoz ki, érdekes volt olvasni, hogy a királyhoz közelállókat mennyire másként érintette az uralkodó halála. Van aki ezáltal meg akar javulni, van aki teljesen összetörik és van, aki még gonoszabb lesz. Egyik másik szereplő hozta a várt szintet, de egy-két szereplőnél meglepő volt a hirtelen pálfordulás.
A történet pedig még mindig egyszerű – de a szó jó értelmében. Bár nincs benne egyáltalán semmilyen megdöbbentő fordulat, de mégis nagyon olvastatja magát. Nem tudom, hogy érte el az író, de egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet; lekötött a maga egyszerű, de mégis érdekes történetvezetésével.
Thor is sokat fejlődött az előző részhez képest, már nem egy gyámoltalan kisfiú, hanem egy bátor, tisztaszívű fiatal fiú. Ahogy előbb már írtam, kissé háttérbe szorult az ő története a rengeteg, néhol jóval izgalmasabb történet mellett. Azért én reménykedem, hogy a következő könyvben újra többet kaphatunk belőle, mert a kemény, 100 napos próbára nemcsak ő kíváncsi, hanem én is:-).
Egyedül a szerelmi szálat érzem még mindig kidolgozatlannak. Thor és Gwendolyn szerelme nekem még mindig túl hihetetlen és hiteltelen. Túl gyorsan történt minden és ehhez képest már most súlyos ígéreteket tesznek egymásnak. Úgy érzem, hogy amennyire ügyesen szövi az író a történet fonalát, a szerelmi szál annyira nem megy neki.
Viszont Erec kezdődő románca jóval több izgalommal kecsegtet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ott mi lesz a folytatás:-).

Ami még zavar egy kicsit, azok Thor segítő állatai. Az első értékelésemben írtam, hogy nagyon megkedveltem őket, ez még mindig így van, de úgy érzem, hogy azon kívül, hogy az író beletette őket, nem nagyon tud velük mit kezdeni. Néha mintha csak koloncként lennének a fiú nyakán. Remélem, hogy a későbbiekben több szerepük lesz, mert sajnálnám, ha nem használná ki jobban, hogy a fiúnak van egy párduca és egy sólyma, akik elég komoly segítséget jelenthetnének neki, bármire is kerül a sor. (és nem, könyörgöm, a párduc nem CSAHOL!).

Összességében azért egy jó kis folytatást kaptunk, a történet kavarodik rendesen, izgalmas fordulatok várhatóak, az író jól alakítja a szálakat és építi fel a közelgő nagy izgalmas összecsapást!

6 hozzászólás
Marée_Noire>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Kedves ifjúsági lovagmese, ami könnyedén olvastatja magát. Itt már komorabb a hangulat, de fel sem tűnik, hogy már a második rész végére értem, jó lenne még sokáig olvasni Thor kalandjairól, remélem, a kiadó készül a további részekkel is. ;) Bárhogy is, de én tuti megvenném, főleg, ha megtartják borítótervezőnek Szőnyi Gerit… :) :)

kte P>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Számomra ez egy kellemes ifjúsági sorozat egy fiatal fiú kalandjairól egy fantasy világban. Lehetséges, hogy kevésbé tetszett volna, ha nem A széthullott birodalom trilógia után olvasom, ahol egy pszichopata antihős volt a főszereplő. Így ez egy könnyen, gyorsan olvasható mese volt, ahol a jó többnyire győz, egyértelmű a helyes döntés és a szereplők hovatartozása. Jót tett a lelkemnek, szeretem a meséket. :D
Az író igyekszik árnyalni a karaktereket pl. spoiler
Tetszett, hogy több karakter szempontjából is követhettem az eseményeket és a gondolataikat.
A világból, a mágiából és a sárkányokból szeretnék többet kapni a következő részben.

Szilmariel>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Igen, ezzel az értékelésemmel rontani fogom a könyv átlagát.
De egyszerűen nem tudok sok pozitívat mondani erről a sorozatról, még csak keveset is alig.
Lehetett volna igazából egy fél csillaggal több is az értéke, de emellett 2 érv ágált nálam:
– az igazán ronda karikatúra-szerű borító
– hogy semmilyen fejlődést nem lehetett se történet felépítésileg, se karakterizálás terén tapasztalni
Azt el kell ismernem, hogy megtudtunk 1-2 új részletet a Gyűrű és a Birodalom világából, de kb. ennyiben ki is merültek az újdonságok. Mert megismertük a vörös bőrű, agyaras, óriási méretű Birodalmi népet (ami nem ám az ördögre akarna hajazni kinézetben), s meglepő módon kiderül, hogy erősek (főleg mivel ők uralják majdnem teljesen a Gyűrűn kívüli világot), kegyetlenek és szintén érdekesen meglepő módon az uralmuk alá akarják hajtani a Gyűrű vidékét.
Ez a regény tele van „meglepetésekkel”. Kezdve azzal, hogy MacGil királyt meggyilkolják, s mindenki tudat alatt Gareth herceget tartja érte felelősnek, tök érthető okokból kifolyólag. S persze, hogy mivel a király a nem nyilvánította ki az akaratát (hiába jósolta meg neki a fővarázsló hogy meg fog hamarosan halni), így a törvény szerint Gareth kerül a trónra, s nem MacGil király választottja, Gwen. Gareth persze alkalmatlan a trónra, hoz is egy sor rossz döntést, aminek később majd úgyis megissza a levét. Közben persze igyekszik elhárítani a gyanút magáról, hogy esetleg köze lenne az apja meggyilkolásához, hogy megpróbál mindenkit kiiktatni az útjából. S az a szomorú, hogy lehetne ő egy jó „rosszfiús” karakter, csak hát ő is tele van ellentmondásokkal.
Ha már ellentmondásoknál tartunk, akkor ott van Gwen, ő is tipikusan ütni való karakter. Simán elhiszi Thor-ról – akit elvileg kedvel, hogy ártatlan, becsületes, falusi fiú létére, aki viszont kedveli őt, – egy ellenszenves alak szájából, hogy végigdorbézolt egy éjszakát szajhákkal hálva. Mit ne mondjak süt a királylányról, hogy talán igazságos és türelmes uralkodó lenne.
Folytatva az ütnivaló karakterek sorát Kendrick herceg néha már visszataszítóan ideális jellem. A fiatal Reece ugyanez pepitában, bár belé mintha szorult volna egy kis életlátás is.
De a Legütnivalóbb karaker mégis a főszereplő Thor, aki bár hangoztatja, hogy ő csak egy kis senki, de elvárná, hogy higgyenek neki, számítson, kiemelt figyelmet kapjon és egyéb szerintem őt meg illető dolgok után vágyakozik. Ráadásul émelyítően naiv (Hogy akar egy hős lenni?), butuska, álszerény, s valahogy mindig jó helyen van jókor és éppen valami hősiest csinál. De hát ő mágikus erővel rendelkező kiválasztott, aki elvileg valami nagyra hivatott. Már csak az egója hiányzik hozzá, igaz ahogy láttam, azt már elkezdett csírázni.
Két szimpatikusabb karakter volt az egész történetben:
Godfrey herceg, aki apja halál után kigyógyult az állandó ivászatával egybekötött kocsmalízingjeiből és elkezdte használni az eszét! merthogy ő (is) meg akarja találni apja gyilkosát és persze bosszút akar állni rajta. Végre hercegi sarjhoz megfelelően viselkedik és talál is nyomokat az ügyben.
Erec lovag, aki bár igaz, hogy nem szereti a nagy felhajtást, mégis elfogadja. Éppen feleséget keres, mert kissé túl sokat foglalkozott a lovagi ügyekkel és harcokkal és szinte az utolsó pillanatokra hagyta az asszonytalálást. Azt hiszi, hogy ha meglátja a megfelelő jelöltet, akkor tudni is fogja, hogy ő az. Szerintem ez azért kissé elszállt és optimista hozzáállást, de hát nincs mit tenni. De lássunk csodát így lesz! Pont mielőtt megpillantotta volna, épp arra gondoltam 1 oldallal azelőtt, hogy milyen fura lenne, ha pont ő lenne Erec jelölte. Mikorra odaértem beigazolódott a sejtésem. Most akkor vagy nekem nőtt ki hirtelen egyfajta jóstehetségem, vagy csak tényleg elég sok pontban kiszámítható ez a könyv? Szerintem maradjunk inkább ez utóbbinál, mert nem hiszek az ilyen un-realisztikus dolgokban.
Egy dolog dobhatta volna fel a könyvet: ha feltűntek volna benne az annyira emlegetett sárkányok! Mint ahogy a fülszövegben is olvasni lehet Thor bajtársaival a hátára veszi a motyóját, hogy túlessen (vagy inkább szerencsésen túl élje) a hírhedt százpróbát, amit a Gyűrű kívül tartanak, pont egy sárkányok melletti szigeten. Már csak ezért is elolvasom majd a harmadik kötetet, mert kíváncsi vagyok, hogy felbukkannak-e benne végre a sárkányok. Mert igen, odavagyok a sárkányokért, mint ahogy a léghajókért is. :)
Szóval A varázsló gyűrűje sorozat 2. része sem győzött még meg arról, hogy ez nemhogy jó, de közepes sorozatnak számítana-e. Így nálam ez marad egy ilyen mazochista sorozat, sok-sok idegesítő szereplővel, amiben hátha történik valaha 1- váratlan esemény is.

1 hozzászólás
Demise P>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Vonakodva kezdtem neki az első résznek, a fülszöveg valahogy nem tudta felkelteni az érdeklődésemet. A harmincadik oldal táján magával ragadott a történet lendületessége.
Varázslatos és izgalmas. Az egyetlen problémám vele a FÜGGŐVÉG. Hihetetlen függővéggel végződik mindkét rész, egyre jobban várom a folytatást.

vikiniki2>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Ez a rész már sokkal komorabb volt, mint az előző kötet.
Legnagyobb örömömre ebben a részben már több szerep jutott a többi karakternek is, pont ennek köszönhetően többet tudtam meg a kedvenc karaktereimről.
Több szálon fut a cselekmény, de még, szerencsére, csak követhető mennyiségben történik ez.
A könyv vége pedig, csak annyit ért el nálam, hogy akarom rögtön a következő részt, mert ezt olvasni kell.

NewL P>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Ez a kötet nagyon nem tetszett nekem, az előzőhöz képest óriási visszaesés. Nagyobbrészt csak nyűglődés volt a könyv, sok minden nem történt benne. Erősen gondolkozom rajta, hogy nem fogom tovább olvasni a sorozatot.

andie88_Sentellion>!
Morgan Rice: A királyok sorsa

Nem, ez nem egy kifestő könyv, sőt nem is képes mesekönyv a kicsiknek, bármennyire is megtévesztő az új borító. Aki olvasta az első részt, a Hősök Küldetését, az megnyugodhat, útközben nem lett belőle felkészítő füzet nagycsoportosoknak.

„Ha valami, ami ilyen biztos és stabil, váratlanul teljesen összeomolhat – hát mit remélhet akkor az egyszerű ember?”

A 'Királyok sorsa' viszi tovább az első részben megszokott cselszövéseket, politikai viszályokat. Azonban ezúttal Thor története egy kissé háttérbe szorult. A regény nem túl hosszú a maga 236 oldalával, ám az írónő sajnos nem tudta egy szintbe hozni a mérleg két oldalát. Egy idő után sajnos repetitívvé és unalmassá vált, hogy minden fejezetben minden szereplő a királyt gyászolja, még az is, aki egyébként örül a halálának, vagy nem, vagy mégis, de lehet, hogy mégsem? Igen, a regény valóban csak néhány nap alatt játszódik, de sajnos nem volt elég egyéb cselekményszál, hogy megfelelően kompenzálja a sok drámát.

„Az itt töltött időd csupán egy szempillantás. Ne hagyd, hogy az életed tönkretegye a félelem, bűntudat és megbánás! Élvezd ki a lét minden pillanatát! A legjobb, amit most MacGilért tehetsz, az az, ha élsz. Ha igazán élsz.”

Rice egyvalamit cseszett el irdatlanul, sajnos pont azt, ami értelmet adna a könyv fontosabb cselekményének. Felépít egy érdekes, komplex, varázslatos középkori világot, tele mitikus lényekkel, szörnyekkel, egymással háborúzó királyságokkal, varázslókkal, amikből egyelőre csupán egy csipetnyit láthattunk, a többi számunkra is mítosz. Ám ezzel még nem is lenne akkora probléma, hiszen kárpótolna minket a Gyűrű királyságában a soha véget nem érő politikai és családi viszály (GoT béta verzió) és a nagy kérdés, amin szinte az egész regény alapul, és amit minden szereplő – kivéve a bűnős – feltesz magának. Vajon ki ölte meg a királyt? Ki ne élvezne egy jó kis nyomozást, hogy aztán egy jó kis fordulattal találjuk ki, hogy ki a tettes! Hát úgy néz ki Rice nem szereti ezeket, ugyanis körülbelül a második fejezetben megtudjuk ki végzett az uralkodóval, pedig egy szép kis fordulat lehetett volna belőle. Ám ehelyett végigkövethetjük ahogy a szereplők kínkeservesen próbálják összerakni az egyértelműt, hogy vajon kinek lehet köze a gaztetthez. Talán itt jön ki az, amit még az első részben nem – vagy csak elvétve láttunk, hogy az írónő (és így mi sem) nem igazán tudja eldönteni kiknek szánja a sorozatot. Logikáját nézve a fiatalok élvezhetik igazán, az alapján megérdemeltem került a gyerekregények közé, viszont a politika, a gyilkolás, és a háborúskodás inkább az idősebb olvasókat szórakoztathatná.

Utolsó és egyben másik legnagyobb félrelépés az egyik romantikus szál volt. A Thor és Gwen közti romantikázás TÚL KORAI! Nem hiteles a két tizennégy éves közti ilyen mértékű szenvedélyes, komoly szerelem. Egyik karakter sem érett még meg arra, hogy ezt belehessen ilyen mértékig hozni a történetbe, és nem csak azért mert túl fiatalok (#InstantLove). A másik romantikus szál, egy ezüst lovag és választottja közt még csak most kezd majd kibontakozni, de arra viszont nagyon kíváncsi leszek.

Minden egyéb részt, amikor nem gyászoltak, romantikáztak vagy próbálták megoldani a nagy rejtélyt élveztem, de főleg azokat, ahol a MacGil királyságán kívülre kalandoztunk. És VÉGRE találkoztunk a vadakkal is, bár nem sokat kaptunk belőlük, de sikerült felkelteniük az érdeklődésemet. Nagyok, rondák, félelmetesek és gonoszak. Teljes szerelem első látásra!

_ "Vezetőjük, Andronicus a csónak farában állt, és még magasabb volt, mint a többiek. Fajtája mintapéldánya volt.
(…)
sárga szeme villogott, ahogy ördögi mosolyt vetett a királyra, kimutatva éles fogait.
(…)
Csillogó nyakláncot viselt, amelynek aranyfüzérén ellenségei zsugorított fejei lógtak. Az ékszerhez nyúlta, megmutatva kezét, amely társaiéhoz hasonlóan három éles karomban végződött."_

Ami a szereplőket illeti, kaptunk bőven a régiekből is, de újak is beszálltak a játékba. Kedvenceim közé tartozik Kendrick, a hajdani király fattyú fia. Remélem megoldják valahogy, hogy a végén az övé legyen a trón (mert az túl mesés lenne, ha Thort ültetnék rá…). Argon, a druida, izgatja még nagyon a fantáziámat, aki körülbelül a MacGil királyok Merlinje, illetve a Vadak királya, Andronicus lehet még egy ász a pakliban. Thorral még mindig se veled se nélküled viszonyt ápolunk, nem igazán segített, hogy oly keveset láttunk most belőle, de nem is rontott semmin. Érdekel, hogy micsoda ő, honnan jött, mi a sorsa, mi vár rá, de a személyisége még nem fogott meg annyira. A többi karakter közül még Garethet emelném ki, akiről abszolút nem tudom eldönteni, hogy egy nagyon jó vagy egy nagyon rossz karakter. Az biztos, hogy skizofrén és az is, hogy szeretethiányos pszichopata, viszont ez teszi olyan érdekesen idegesítővé. Ő az a tipikus karakter, akit imádsz utálni.

„Csak azt szerezhetjük meg az életben, ami jár nekünk. Egyesek a végzettől kapnak mindent; másoknak el kell venniük.”

A regény végén Thor elindul a légióval egy száznapos túlélő valóságshowba, vagyis egy szigetre messze a vadak és sárkányok területén túl, ami azt jelenti, hogy jó sok veszélyen kell majd átküzdeniük magukat, ami már az út közepén elkezdődik, és a harmadik részben talán megkapjuk azt amire az első rész óta várunk. Illetve a McCloud klán a sarkára áll és úgy dönt elege van a jópofizásból, most, hogy az ellenséges királyság darabjaira hullik és támadást indít hőseink otthona ellen. Tehát bőven lesz majd min izgulni a következő részben, addig is pedig tekintsük ezt a regényt egy hídnak, egy hosszabb novellának a két könyv között.

„Egy király meghal, és követi egy másik. Ez a világ rendje. Egy trónnak nem szabad üresen maradnia. Gyűrűnkön folyóként haladnak át a királyok. Mindegyikük uralkodása öröknek tűnik majd, de mind röpke lesz. A folyó árját semmi nem állíthatja meg ezen a világon. Se te, sem én. Mindez csupán bábok felvonulása a sors beteljesítésére. Ez a királyok sorsa.”


Népszerű idézetek

Emerencia P>!

Úgy tűnik, a világon minden férfi ugyanazt akarja: egy jó feleséget. Az ég tudja miért. Amint szert teszünk rá, alig várjuk, hogy megszabaduljunk tőle.

17.fejezet

Emerencia P>!

Alázat és megfontoltság : ezek teszik az igazi harcost.

10.fejezet

Emerencia P>!

– Igaz , amit rólad beszélnek , barátom. Nem törődsz vele, mit mondanak mások. És azt hiszem , én pont ezt kedvelem benned a legjobban.

17.fejezet

Ninácska P>!

Csak azt szerezhetjük meg az életben, ami jár nekünk. Egyesek a végzettől kapnak mindent; másoknak el kell venniük.

197. oldal

Ninácska P>!

– Azt mondják, minden királyságnak olyan királya van, amilyet megérdemel – mondta.

136. oldal

kte P>!

Thor rikoltást hallott, a hang irányába nézett, és a sólymát, Estophelest pillantotta meg: a király vállán üldögélt, lenyalogatta a bort az arcáról.

15. oldal, Második fejezet


A sorozat következő kötete

A varázsló gyűrűje sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Václav Cibula: Roland lovag utolsó csatája
Rick Riordan: Az elveszett hős
Christopher Paolini: Örökség
Kathryn Littlewood: Bliss – A varázslatos pékség titkai
Lois Lowry: Az emlékek őre
Maggie Stiefvater: A hajsza
Victoria Forester: A lány, aki tud repülni
Elizabeth Lenhard: A megdöbbentő eltűnés
Soman Chainani: Az én váram
Tamora Pierce: Az álruhás lovag