Négy ​apának egy leánya 20 csillagozás

Móra Ferenc: Négy apának egy leánya Móra Ferenc: Négy apának egy leánya Móra Ferenc: Négy apának egy leánya Móra Ferenc: Négy apának egy leánya Móra Ferenc: Négy apának egy leánya Móra Ferenc: Négy apának egy leánya Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Móra Ferencnek ez a kedves, bájoshangú regénye négy különböző korú, felfogású és életkedvű emberről szól. A négy apa: a regényírás mesterségével bajlódó író-régész, a hol bolondos, hol mogorva falusi orvos, a hírnévre áhítozó jegyző és a pap. Az egy leány: a falusi postáskisasszony, akiért a „négy apa” verseng. Mellettük felsorakoznak a falu figurái: az árva, pajkos harangozófiú, a szép férfiszíveket hódító menyecske.

Eredeti cím: A festő halála

Eredeti megjelenés éve: 1921

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar próza klasszikusai · A regényírás művészei Genius

>!
Holnap, Budapest, 2002
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633465079
>!
Unikornis, Budapest, 1996
270 oldal · ISBN: 9634271030
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
384 oldal · puhatáblás

7 további kiadás


Enciklopédia 5


Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Szabóné_Erdős_Gyöngyi >!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Az iskolapadból kikerülve sosem olvastam Móra Ferenctől, így nem nagyon tudtam előre, most mit is várhatnék. A sokkal csendesebb, nyugodalmasabb ritmusú, rég letűnt világ megelevenedése ellen semmi kifogásom nem volt, az ízes alföldi és paraszti beszéd népies, színes fordulatait, gyakorlatiasan furfangos észjárásuk megnyilvánulásait pedig kifejezetten nagy élvezettel, szinte külön jutalomként olvastam. A meglett, megállapodott férfiemberek belső világába ugyan nem volt egyszerű beleélnem magam, de a szerelem az bizony ugyanolyan csalfa képeket festegetett már akkor is mindenki elébe, mint mostanság. Szegény író főhősünket, aki nagy „ártatlanul” lépre ment, azért sajnáltam is egy kicsit, habár szinte gőgősen büszkén hangoztatta híresen jó emberismeretét….

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
384 oldal · puhatáblás
nagy_anikó>!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Nos igen, ezzel a könyvvel bajban voltam, az elején…
Hol is az a lány, hol a négy apa? Mikor mást sem olvasok oldalakon keresztül, hogy miről, miért nem lehet könyvet írni.
De ezt oldalakon keresztül, ilyen jól és kitartóan, ilyen pozitív hangulatban, ilyen szóhasználattal, indoklásokkal, kifogásokkal? írók tömkelegét felsorolva, csak is Móra Ferenc tudja.
Aztán lassan kialakul a cselekmény is, ez szerintem kiszámítható volt, ezért is a négy csillag.
Összességében nem egy pörgős cselekményű, picit kesze-kusza, de mindenképpen olvasásra érdemes könyv.

XX73>!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Ez a könyv valahogy kimaradt gyermek/ifjúkoromból. Amolyan se kép/se hang módon. A COVID-karantén kapcsán kaptam kölcsön egy kedves családtagtól. Az értékelések azt mondják, hogy kb. az első száz oldalig dögunalom a könyv. Hát nem teljesen, de valljuk be, ez nem egy akciódús iromány.

Mire idáig eljutunk, többen, közülünk én is, beleszeretünk ebbe a könyvbe. De igazából miért is? Mert annyira emberi?!

Annyira más, hogy ki mit tekint családnak. Annyira eltérő, hogy ki milyen környezetben él.

Eltér, hogy ki mennyire tud egyedül élni. Ettől független, de ez is eltérő érzékenységű, hogy lesz-e utódod ezen a földön. (Akár vér szerinti, akár szív szerinti.)

Ez a könyv elsősorban a szív szerinti utódlásban utazott.

Praktikus megjegyzés: ha valahogy eljutsz a 80-100. oldalig, akkor már kíváncsi leszel a végére. Hidd el, hogy erősen kíváncsi leszel.

Nagyon tetszett a könyv, és a baráti/családi vonatkozásai is.

Ditke22>!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Elég ironikus mű a regényírás és a régészet nehézségeiről… Meg persze néhány „klisés” szereplő, akik szerethetőek, vagy lelkesen utálhatóak. Érdekes felállás a szerelmes középkorú úriemberek és a fiatal postáskisasszony kapcsolata. A régi öngyilkosság-gyilkosság kiderítése, mint ihlet a regényíráshoz… Van benne kapzsiság, van paraszti logika, van egy kis politika, van egy kis osztálykülönbség. Na meg féltékenység, és szerelem, minden formában, viszonzottan, viszonzatlanul, beteljesülten. Regény, de igazából mégsem az. Picit fura volt Mórától számomra ez a stílus, de élvezhető.

Ygritte>!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Az írónak ritka jó humora volt. Máskülönben, anélkül ez a történet laposra és egyhangúra sikeredett volna. De hát ilyet is csak Móra tudott írni.
Szeretem, mikor egy író úgy elevenít meg előttem karaktereket, hogy szinte magunk között érzem őket. Így igazán könnyű a saját fantáziámat is beleépíteni az olvasásba.

sassenach>!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Jajjj, nekem ez most nagyon nem jókor jött. :( Pont egy felpörgött időszakban olvastam, maga a történet pedig nem túl pörgős. Így kicsit…na jó, nagyon untam. :( Pedig gyönyörű a szóhasználata, maga a történet sem rossz…. csak tényleg rosszkor talált rám. Kár! :(

_Andi>!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Meglehet, hogy a cselekmény maga nem egetverően zseniális, de bájos, kedélyes és elmegy egynek. Cserébe viszont megvan benne minden, amit Mórában annyira szeretek: a csodálatos nyelv, a zseniális humor, a fanyar irónia és a mérhetetlen alázat.

Yllíria>!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Ez a mű rám nagyon megnyugtatóan hatott.Tetszett,hogy lassan,fokozatosan bontakozik ki a cselekmény.Volt ahol irtó jókat derültem,főleg a jó magyar mentalitás leírásán.Külön érdekesség volt számomra,hogy ez a regénye kissé önéletrajzi ihletésű és nagy valószínűséggel a tapasztalatok sem légbőlkapottak.A főhős író-régész,-Móra is az volt-,illetve a fiatal lánynak való udvarlás is megtörténhetett,hisz az utolsó szerelme is feleannyi idős volt,mint ő.

Doma2>!
Móra Ferenc: Négy apának egy leánya

Regény a regényírásról. Kedélyes, vicces kis történet. Nincs benne nagy fordulat, de nem is ez a lényeg. Maga az írás, a legegyszerűbbnek a becsomagolása olyan díszes papírba, ami aztán mindenkinek az örömére szolgálhat. A főhős egy regényírást vállaló régész, aki az egész történetet olyan ízesen adja elő, hogy elfelejtjük minden hibáját, és a többiekét is.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

A vérző ujját pedig beledugta a nyirkos agyagba. Ha pókháló nincs, az a legjobb vérzéscsillapító. (Legföljebb tetanuszt kap az ember, de a vérzés akkor is eláll.)

Kapcsolódó szócikkek: pókháló · tetanusz
4 hozzászólás
ppeva P>!

Mesebeszéd, hogy nem volna hozzá tehetségem. Inkább az a baj, hogy túlságosan nagy és súlyos tehetség vagyok. Ha olyan író volnék, akiből tizenkettő tesz egy tucatot, akkor egy hét alatt összefütyölnék egy regényt. De hát a tehetség kötelez. Az óriás nem ülhet le a homokba rózsaszín kavicskákkal tipló-taplózni. A pálmafa nem teremhet potyókaszilvát. Én valami szerelmi lirum-lárumra nem tehetem rá a nevemet. Nem akarom letagadni, hogy szerelem is van a világon, de az a regényírók bűne, hogy úgy láttatják, mintha egyéb se volna. (A lírikusok ártatlanok benne, mert azokat már úgyse olvassák). A szerelem csak étvágycsináló az élethez, az ember fölhajt belőle egy-két pohárral, aztán megy dolgára. Hiszen vannak részeges emberek is, az igaz, de hol van az megírva, hogy minden regénynek azokról kell szólni, akik korcsmából ki, korcsmába be, végigtántorogják az életet?

Zsucsima>!

… három dolog van a világi életben, amiken halandó ember el nem igazodik. Az szelek fúvása az első, amelyekről senki sem tudhatja, honnan jönnek és hová mennek: az németeknek beszédje az második, akik akkor is fáért kiabálnak, mikor tüzet akarnak oltani (…): harmadiknak és mindeneken följülvalónak pedig az asszonyoknak eszükjárása mondatik, akik akkor is nemet mondanak, mikor igent cselekszenek.

1. fejezet

nagy_anikó>!

Valami idézet – német azt mondja, az emlékek vízinövények, amelyek könnyekből élnek.

ppeva P>!

Borzadok a cukros langyos tejtől, s ha én kormány volnék, minden asszonytól elvenném a választójogot, aki a tejbe cukrot tesz. (S ez olyan atrocitás volna, aminek még az ellenzék is tapsolna.)

metahari P>!

Ami a legszebb a mi falusi templomainkban, az nem emberi munka: az a vidám napsugár, amely itt is aranyosan patakzik be a pókhálós ablakokon. Amit az emberek csináltak, az mintha mind azt akarná igazolni, hogy a vallás alapja a félelem.

A mennyezet négy evangélistája mintha négy hóhér volna, pirosban, zöldben, kékben és sárgában. A nagy oltár Szentháromság-képén a szentjózsefsárga palástú atyaisten úgy néz, mint aki már megint megbánta, hogy embert teremtett, és most töri a fejét egy új vízözönön; a szűzmáriakék köntösű Fiúistent mintha a baloldali latorral cserélte volna el a „művész”; fölöttük a fehér galambot mintha bicskával festették volna. Alattuk olyan mennyországa a mellből kinövő fejeknek, a kancsal szemeknek, a kicsavart tagoknak, hogy ez lepipál minden futurizmust és kubizmust, de nagyon kétségbeesett léleknek kell annak lenni, amelyik ebbe a paradicsomba belekívánkozik. Ezekhez az ijesztő szentekhez képest valóságos enyhülés az ördög, akin egy arkangyal taposkál a prédikálószék oldalán. Szent Mihály olyan spádéval döfködi a gonoszt, amilyent Mária Terézia idejében viseltek a sábeszdeklihez, s a szerecsenfejű sátánnak nagyon gusztusa szerint való lehet a csiklandozás, mert úgy elvigyorítja a száját, hogy majd kiejti rajta a fejét. Van neki lapátja is, tudnivaló, hogy azon hajigálja be a kárhozott lelkeket a Belzebub sütőkemencéjébe.

Kapcsolódó szócikkek: templom
ppeva P>!

Ami az örömöt illeti, úgy voltam vele, mint az egyszeri inasgyerek a veréssel: szerettem volna már rajta túllenni. Mindenféle balsejtelmeim voltak.

ppeva P>!

– Öreg embernek már egészen mindegy, hogy mivel üti agyon az idejét, míg kilép a csizmából.

ppeva P>!

– Újságokat én nem olvasok, barátom. Egyéb sincs bennük, mint színésznők, festők, írók, meg ilyen nyavalyák. Szeretném tudni, mi közöm van nekem ahhoz, hogy Herczeg Ferenc mit álmodott? Azt sose írják ki az újságok, hogy mit álmodik például egy tankerületi főigazgató. Mit bánom én, fütyülök rájuk.

_Andi>!

Ahol nevetnek, ott elkotródik a halál az ajtóból, és azt mondja, hogy „ide majd máskor jövünk!”

298. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kodolányi János: A vas fiai
Szabó Magda: Régimódi történet
Krúdy Gyula: Szent Margit
Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Móricz Zsigmond: Betyár
Tolnai Lajos: Nemes vér / A polgármester úr
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák
Móricz Zsigmond: Sárarany
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok