Napok, ​holdak, elmult csillagok 1 csillagozás

Móra Ferenc: Napok, holdak, elmult csillagok

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Révai, Budapest, 1936
318 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 1


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Móra Ferenc: Napok, holdak, elmult csillagok

Véletlenül bukkantam erre a könyvre a MEK-en. Egyből késztetést éreztem, hogy belenézzek, s ha már így tettem ott ragadtam előtte. Móra Ferenc tárcái, esszé-szerű írásai főleg szegedi kultúrtörténeti témákkal. Olyan volt mintha Ráth –Véghtől olvastam volna egy hasonló jellegű könyvet. Móra remekül írt az érdekes témákról. Ma már egyes írások kicsit idejét múltak, de azért jó volt olvasni híres íróinkról, költőinkről, mint Dugonics András, Petőfi, Arany, Jókai, Gárdonyi, Tömörkény vagy Pósa Lajos. Szeretek ilyen témákról olvasni, érdekel Szeged és más városok története, nagyon hasznos a műveltség növelésére vagy csak kellemes szórakozás a múlt „kincseiből” Ott éreztem kis hiányt, hogy nem mindenről tudtam részleteket s ezek hiányában nem volt olyan érdekes az adott tárca, 4,5 csillagot adnék (4,3 pont) Tulajdonképpen jól szórakoztam, és bővült a kulturális műveltségem, emiatt örülök az olvasásnak. Azoknak ajánlom, akiket érdekel Szeged vagy pedig a híres magyar írók anekdotái, róluk szóló érdekfeszítő írások.


Népszerű idézetek

Bélabá>!

Eliszonyodtak azon, hogy Petőfi galambomnak nevezi a kedvesét. (Jámbor Pál a bájalak-ot mindig így szólította: „szívem gyermeke".) Nádaskay Lajos azt vette neki rossz néven, hogy a János vitéz-ben India Franciaországgal határos és hogy Kukorica Jancsi olyan magas hegyen jár, ahonnan úgy lehet szedni az égről a csillagot, mint a fáról az almát. Kár ilyen geográfiái képtelenségekkel butítani az embereket, — mondta komoly meggyőződéssel. Greguss Ágost azon szörnyűködött, hogy Petőfi egyik népdalában úgy táncol, mint „veszett fene“ . A fene szót még a bírálatban is csak úgy merte kiírni, hogy f .. e.

(Petőfi morzsák)

Bélabá>!

Ellenben mégis találtam egy Petőfire vonatkozó nagyon érdekes szegedi adatot, amely szinte már az okkultizmus birodalmába tartozik.
Petőfi július 31-én halt vértanúhalált eszméi evangéliumáért. A Szegedi Lap pedig már július 20-iki tudósításában azt mondja, hogy „egy havasi csatában egy század honvédség elfogatott s Petőfi terhes sebet kapott". Mi lehet a magyarázata ennek a megdöbbentő előreérzésnek, amely haj az a tizenegy nap múlva bekövetkezett igazsághoz? Az ember a megérzésnek arra a másik tragikus esetére gondol, amikor a szegedi sajtó fél nappal a Tisza István meggyilkolása előtt már külön kiadást adott a gaztettről.

(Petőfi morzsák)

Kapcsolódó szócikkek: Petőfi Sándor
Bélabá>!

— Hát aztán igaz-e, hogy ötezer koronát adott azért a könyvért?
— Igaznak igaz — röstelkedett egy kicsit.
— Tán becsapott vele a paker?
— Nem, nem csapta be. De hát nagy pénz az mégis.
— Hát úgy mondta, hogy annak az az ára, mert nagyon jelös ok volt az a Petőfi. Verka látta a moziban is, nem győzte beszélni, hát ezért vöttem mög neki á könyvet, mert nagyon lepködi az effélét, mióta
— Akkor hát én nem is kaphatom már vissza a könyvet? Ugyan nem is én, hanem a könyvtár. Az a nagy ház a Tiszaparton.
— Tudom, a Kurtulpalota. Voltam mán benne én is. Láttam az Árpád apánk képit is. Szép az, hallja, csak csekélylöm. Hiszön Árpád apánknak a kisujja vastagabb löhetött, mint egy mostani kapitánynak a dereka.

Bélabá>!

Mert azt még csak el tudom képzelni, hogy Kazinczy Ferenc is krákogott reggelenként a sláfrokkban, de azt már nem, hogy házimadarának varjút tartott volna Széphalmon filoméla helyett. De ha megesett volna is vele ez a barbárság és őt is kicsúfolta volna a varjú, bizonyosan így pallérozta volna meg az erkölcsét: — Hah, setét szárnyas, mikor szünteted már kellemtelen hangzatid?

Bélabá>!

Az öreg Dugonics nekem szívbeli ügyem egy kicsit. Az első olvasmányom, amire a bibliám, meg a katekizmusom után visszaemlékszem — az olvasókönyvet tökéletesen kirostálta az idő az emlékezetemből — Dugonics kétkötetes regénye volt, a Heliodoros elrongyollott történeteiből újra szabott és varrt Szerecsenekj Nem bánom, ha azt mondják is rám, hogy meg is látszik rajtam, azért még se szépítem a dolgot, elmondom, ahogy volt. Lehetett a mi gerendánkon más szívreható olvasmányokat is találni, — én is fölértem, ha a kis széket föltettem a nagy székre. Ott volt az 1879-ből való Lidérc-naptár is, egyben családi krónikánk, mert a tiszta lapjára, a százesztendős jövendőmondó után oda volt jegyezve, sokkal emberhez illendőbb írással, mint az enyim: — Juli 14-én vettem két malacot. — Juli 19-én Ferenc fiam született. Aztán ott volt Bertalanfy Pál jezsovitának a könyve is, a „Világnak két rendbeli rövid esmérete“ oldal körül lehetett és csak szétnyitva fért el a gerendán ez a rövid esméret, ami a maga korában, Mária Terézia idejében a java tudós munkák közé tartozott, de még az én időmben is sok tanulságot lehetett belőle meríteni. Családi könyvtárunk állományába tartozott továbbá a Szent István-Társulat Magyar Encyclopaediájá-nak nem tudom, hányadik füzete, amelyben a Janka nevű királynők foglaltatnak és a Yictor Hugó Nyomorultjai-nak az ötödik utána következő könyve, az előtte járó négy és az húszegynéhány könyv nélkül. Hát én ezt mind elolvastam legalább kétszer, ami nagyon szép teljesítmény volt az én hétesztendős szívemtől, de a Szerecsenek-et elolvastam ötször és azt hiszem, e tekintetben én vagyok az egyetlen ember a világegyetemben és talán nem is lesz párom világvégezetéig.

(A jó öreg Dugonics)


Hasonló könyvek címkék alapján

Mikszáth Kálmán: Tárcák, karcolatok – 1869–1910
Mikszáth Kálmán: Tárcák, karcolatok – 1881–1908
Dimény István: Köznapi élmény
Mihail Bulgakov: Acéltorok
Georg Weerth: Humoros karcolatok és egyéb írások
Gárdonyi Géza: Az ezeréves ember
Kuncz Aladár: Egy márványdarab
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
Kosztolányi Dezső: Válogatott novellák és karcolatok
Heltai Jenő: Ismeretlen ismerősök