90. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Ének ​a búzamezőkről 102 csillagozás

Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Otthon, ​az én hazámban, szikkadt és száraz a föld, nem álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég. Otthon, az én hazámban nem virágzanak kaméliafák, nem nevezik el a tereket a megváltásról, és nincsenek megváltott emberek, akik kacagva csókolódzanak az élettel, csak lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberek vannak.
Otthon, az én hazámban csak a búzamezők mernek még harsogón zöldülni,a szélesen kiterített bársonyszobrok a teremtő Isten asztalán, betakarói és elsimogatói a sebeknek, amiket ember ekéje vágott a földeken és Isten ekéje az embereken.
Otthon, az én hazámban, az alvó akácok, a kipattant szemű jegenyék alatt, az aranyszőke vadvizek mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű, szomorú és fáradt embereknek. A pusztai harang szavára előbogárzanak a piros cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rozák, kézen fogják a Péterkéket és Marikákat, és föláradt homokon, tocsogós… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1927

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok Kossuth · Millenniumi Könyvtár Osiris · A magyar próza klasszikusai Kossuth · A magyar próza klasszikusai · A magyar irodalom remekei I. Népszabadság

>!
Kossuth, Budapest, 2015
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980708
>!
Kossuth, Budapest, 2007
240 oldal · ISBN: 9789630949613
>!
Népszabadság, Budapest, 2007
264 oldal · ISBN: 9789639709072

12 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Etel · Ferenc · Márika · Mátyás · muszka · Péterke · Szpiritutó · Szüle


Kedvencelte 26

Most olvassa 7

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

olvasóbarát P>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

„Ami Mórában (…) lebilincselő gyönyörű, színes, gazdag áradású magyar nyelve” (Bárczi Géza)
Móra igazgató úr annak az intézménynek (Somogyi-könyvtár) a vezetője volt, ahol később én is 25 évig dolgoztam. Apró gyöngybetűit máig őrzik a régi katalógusok. Móra Ferenc íróként is mindig is közel állt hozzám. Ez kötet meglepetésszerűen került hozzám az elmúlt év végén egy könyvcserélő ponton (Agora rendezvényház). Könyveket vittem és 3 kötetet is találtam, amit el kellett hoznom, egyik ez a kötet volt. Régen olvastam Mórát, de most nagyon jólesett. Tökéletes, anekdotázó, mesélő, a kisember, a magyar paraszt életének tragikus korszakát bemutató alkotás. A háború alapjában megváltoztatta a Szeged környéki homokvilágban, „az aranyszemű homokon”, Sziromszéken élők életét is, messze földre vitte el a fiatal férfiakat, tragikussá alakította sorsukat. Családok életét zilálta szét. A kötetben az író beleírta önmagát is, a régészt, az igazgató urat, aki segítette az egyik szereplőt és ásatott a birtokán.

sztimi53>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Ez egy csuda! Az elején van egy vallomás a magyar földnek, a szőke búzamezőknek. Nagyon szép, az én alföldi lelkemet simogatja. Parasztélet bemutatása annak minden nyomorúságával, elképesztő humorával, szemléltető leírásaival, amiket nem unok, amennyire mosolyogtató az eleje, annyira kesergős a vége. Meg a nyelvezete, azon is ámulok, milyen gazdag, milyen változatos, hogy kitudta a paraszti beszédet. Tartozásom van Móra felé, a Kincskeresőt nem olvastam, úgy érzem most törlesztettem valamennyit. Dédanyám sorsa, kora, oda visz vissza. A Mátyás szájába adott szövegeket különösen szeretem, az a szikár, letisztult beszéd, meghintve azzal az őszinte paraszti humorral. Ahogy a két öreg torzsalkodik, pöröl, az élmény. Röhögcsélek. Korunk betegsége, az idegesség, Mátyás korosztálya számára nem ismert, csak a lovaknál. Micsoda nehéz élet jut ezeknek, nem elég a föld gondja, mit kell szenvedniük, micsoda tragédiákat élnek meg. Igen jól kidolgozott alakok, Ferenc valami zseniális, ahogy szüle és Mátyás is, de még az egyszerű Etel is, ahogy az szeretni tud. Megszerettem őket. Igaz a márialátás a végén már egy kicsit meredek volt nekem, ám kegyetlenségért Mórának sem kell se Martinhoz, se a szomszédba menni. A magyarok már akkoriban is a kocsmába jártak gondolkozni, meg akkor is dívott mar a dögöljön meg a szomszéd tehene is mentalitás. Az egyik legszebb magyar írás, amit olvastam, körbezárva a búzamezőkkel, a jó anyafölddel keretbe foglalva.

10 hozzászólás
Bla I>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Móra Ferenc 1927-ben írt regényében a falu, s a vidék I. VH, a Tanácsköztársaság, s az azt követő ellenforradalmi időszak bonyolult történéseit írta meg, s közben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolójának bizonyult. Stílusát kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos szövegezés jellemzi. Szereplői is tipikus kisparasztok, akik néhány holdnyi földön gazdálkodnak. spoiler A tragédiákhoz vezető események szívhez szólóan festik le a kisparasztság szomorú sorsát. Érdemes megfigyelni a jónéhány évet átfogó időszakban a Móra által finom érzékenységgel ábrázolt nagybirtokos-paraszti viszony változását, amely mindig igazodik az adott politikai helyzethez.
Szőts István Kossuth-díjas magyar filmrendező a regényből 1947-ben forgatott remekművét, az Ének a búzamezőkről-t „narodnyiknak, klerikálisnak" bélyegezve a Rákosi-korszak politikai döntéshozói betiltották.
Őszinte, igaz, érzékeny írás. Mindenkinek ajánlom!

1 hozzászólás
tgorsy>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Gyerekkoromban megkaptam az összes nekem való Mórát. Nagyon szerettem. Kamaszként tetszett az Aranykoporsó.Most, ősz fejemmel beleszerelmesedtem ebbe a regénybe.
Háború ellenes könyvként ott van Hamingway, Vonnegut, Remarque, Móricz mellett.
Lélekábrázolásban Dosztojevszkij és Thomas Mann mellé merem tenni.
Elképesztően gazdagok vagyunk, ha Móra Ferenc és ez a könyv az elfelejtett, futottak még kategória. Ennyi humánumot, szeretetet, ilyen tömör jellemábrázolást, ennyi keménységet, tragédiát ilyen gördülékeny, befogadható stílusban, minden posztmodern hókusz-pókusz nélkül csak nagyon-nagyon kevesen képesek közvetíteni.
Minden könnyem mögött ott bujkált a mosoly, és minden mosolygásomkor tudtam, h. hamarosan sírni fogok.
(Az Emberi sorsért Nobel-díjat adtak. Hátha egy könyvben vannak emberi sorsok, akkor ez az a könyv)

4 hozzászólás
ppeva P>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Addig-addig mosolyogtam, nevettem, míg sírás lett a vége… És nem is a szomorú részeknél sírtam, hanem a végén, mikor becsuktam a könyvet. Hogy mit tesz az emberekkel, a családokkal, sorsokkal a háború.
Minden sora mélységesen emberi. Szerettem az első sorától az utolsóig.
Ez itt egy történelmi pillanat – magam se hittem volna, de Móra Ferenc ezzel a könyvével bevonulhat a kedvenceim közé. Édesanyám meg odafentről mosolyog rám – Na ugye, megmondtam… :)

4 hozzászólás
Uzsonna >!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Aki meg akarja hallgatni ezt az éneket, el kell annak csendesedni, le kell lassítani, mert e dallamot nem lehet nagy dübb-dübbökkel megtűzdelt csinnadrattával előadni, csak dúdolni lehet, ahogy Móra is teszi. S e halk dúdolatban meghallhatjuk a búzakalászok suhogását, a fák leveleinek rebegését, az útra készülődő fecskék csivitelését, a puli csörtögését, a homokszemek csikorgását… a homoki ember mindennapjainak muzsikája ez, légyen munka- vagy ünnepnap. A szöged környéki paraszt „élet”-nek hívja a gabonát, ez a fő éltető elem, ezért dolgozik, izzad, aggódik. Az „idegi életre” nincs itt idő. Dúlhat a távolban bármilyen háború, tombolhatnak a politikai viharok, egy a lényeg: a termés jó legyen, mert köll a kenyér.
De hiába a józan paraszti ész, az állom érthetetlen röndöleteinek disszonáns hangjai a lelkekbe is betüremkednek, s hallhatjuk azok halk rezdüléseit, láthatjuk, hogyan rengeti meg az életüket. Ha az embör sóhajtani nem tudna, hát mögfulladna.
     Igen, a föld, bölcsője és koporsója Ferencnek és Etelnek, Rózának és Mátyásnak, Bojszinak és igazgató úrnak – a föld megmarad, és őróla dúdoltam én ezt az éneket.

>!
Magvető, Budapest, 1978
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 963271105X
Szimirza P>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Eddig is szerettem Mórát, de most talán még jobban a szívembe zártam. Azt hiszem mindent leírtak az előttem szólok, és én is csak ismételni tudom, hogy igen, valóban az a „tipikus” Móra stílusban íródott könyv, de a cselekménye teljesen más. Tele van emberséggel, bánattal, örömmel, és fejlődéssel. Elfogadással, és tudattal, hogy az Élet soha nem áll meg, hogy el kell fogadni ami jön, meg kell tanulni élni és túlélni.

2 hozzászólás
KingucK P>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Arra számítottam (még az első pár oldalnál is), hogy átlagos parasztvilágban játszódó történetet kapok Móra szokásos megnyugtató elmesélő stílusában, bár minél többet olvasok tőle, annál inkább látom, hogy mindegyik regényébe / meséjébe be van csempészve valami hétköznapi tragédia.
Nos…
A stílusban nem csalódtam, na de a cselekmény…
Megdöbbentő!
Végig fordulatos, tele csapásokkal, amit a jól kidolgozott szereplők különböző módon dolgoznak fel. Az Élet nem áll meg (a regény nagy tanulsága).
Nagyon tetszett:
– A táj jellegű párbeszédek, a karakterek emberszerű, alapjában jó indulattal megáldott, viszont nem emberi gyarlóságtól mentes ábrázolása.
– Lelkiismeret /bűntudat önromboló hatásának megjelenítése
– Történelmi háttér megjelenése, utalások az akkori politikai helyzetre
– A kis emberek hozzáállása a fejlődéshez és a Világhoz

Ajánlom mindenkinek!

korkata>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Nem sokat olvastam eddig Móra Ferenctől. Ez a könyv egy kellemes csalódás volt. A nyelvezetébe bele kellett rázódni. Amint ez megtörtént egy nagyon élvezetes olvasmányt kaptam. Bár több kifejezés is ismeretlen volt számomra, ez mégsem zavart.
Ez a könyv egy szívfájdító történet szerelemről, barátságról, a másik ember elfogadásáról.
A tanyavilágba kalauzol el minket a szerző. Megint rá kellett csodálkoznom, hogy annak idején milyen egyszerűen éltek az emberek. Fontos volt nekik a becsületesség, a munka.
Szerettem a szereplőket. A karakterek jól kidolgozottak. Mátyást a történet motorját kedveltem a legjobban.
Tetszett ahogy egymást tudták szeretni ezek az emberek. Még az „ellenséget” is. Olyanok voltak ők akiknek meg lehet bocsátani, ha nem valami helyeset cselekedtek. Úgy érzem néha jó lenne abban a közegben és korban élni. Igaz, hogy nem volt könnyű életük, azonban nyugodtabban, egymásra jobban odafigyelve éltek.
Szomorú könyv. Én mégis megelégedve raktam le, mert jó kis leckét kaptam arról hogy meg kell becsülnünk a családunkat és amink van.

Nyájas_Olvasó>!
Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Ez a regény maga a föld és az ő népe. Ezek az alakok Móricz parasztjai, az alföldi tanyavilág emberei, tudom, hisz ismerem őket egytől egyig, itt élnek körülöttem. Gyermekkoromban, falusi nagyszülőknél, rokonoknál sokat találkoztam velük, és akkor talán még nem is igen láttam volna különbséget a maiak és a régiek közt. Most már azonban tudom, hogy ez a világ elmúlt (sajnos vagy nem, mindenki szabadon eldöntheti magában), és helyükre A mi utcánk figurái léptek. Bár Mátyások és Ferencek ma is vannak, de már nem ők a „nemzetföltartó elem”, azóta megforgatta őket többször a világ (még most is szédülünk bele), elmúlt felettük még egy világháború, két rendszerváltás, vagy az is lehet, hogy három, megoldást pedig azóta sem keresett, bocsánat, talált senki nekik. Ma a piros cseréptetős, artézikutas, gépesített tanyák helyén sár, bedőlt falú ólak, ugató, elvadult kutyák vannak. Meg betyárok. És úgy lehet, hamarosan csendőrök is. A nagy magyar pusztulat. Majdnem harminc éve senki sem akar, bocsánat, tud mit kezdeni azzal, hogy „magyar vidék”, pont ezért volt jó olvasni ezt a regényt, amely hamis nosztalgia nélkül mutatja be azt a világot, amelyben még volt jövője a magyar parasztnak. És ahol a „paraszt”-ból még nem csináltak szitokszót.

Egy család történetén keresztül tár fel előttünk Móra egy egész világot, s bár a család életét tragédiák sora kíséri, semmiképp nem mondanám, hogy a regény elsősorban erről szólna, vagy hogy ez lenne a középpontban. Olvastam olyan véleményeket, miszerint a mű a világháború pusztító hatásairól szól, ezzel én egyáltalán nem értek egyet, ennél mennyiségileg és cizelláltságát tekintve is sokkal több szálat mozgat meg a regény. Én személy szerint a világháborút itt épp csak keretként tudtam figyelembe venni, ennyi erővel Móra helyezhette volna alakjait akármilyen más történelmi környezetbe is, a jellemábrázolás, paraszti gondolkodásmód, a tanyasi világ bemutatása ugyanúgy megtörténhetett volna akármilyen más korban is. De ez persze csak az én véleményem.

Nyilván ezt a témát ne próbálja bárki megírni. Kosztolányik, Babitsok tollára nem való a magyar paraszt, itt különösen érvényes ugyanis az általános szabály, miszerint kívülállónak esélye nincs elkapni azt a hangvételt, azt a finom humort, azokat az árnyalatokat, amelyektől igaz is lesz a történet, nem csak szép. Nem mondom, megpróbálták sokan, született is belőle sok nyálas-nyúlós, cukormázas parasztromantika, de hát annál jobb, legalább van mivel leszámolnia a Móráknak, a Móriczoknak, sőt bizonyos tekintetben még Juhász Gyuláknak is.

A regény egyébként néprajzi gyűjteményként is olvasható. Egyrészt érezni, hogy Móra hihetetlenül alaposan ismeri alakjait, sőt, maga is közülük származik, amely lehetővé teszi számára, hogy olyan gondolatokat olyan formában adjon a szájukba, amelytől hihetetlenül elevenné válnak. Viszont az egyensúly végig megmarad, egyszer sem éreztem azt, hogy öncélú szófordulat-gyűjteménnyé vagy csavaros paraszti humorbonbon-parádévá vált volna a szöveg. Az egyensúly végig tökéletes, minden mondat a helyén van. Emiatt a szöveg elképesztően gördülékeny, eteti magát, és sablon ugyan, de nem tudok jobbat: az alakok valóban megelevenednek előttünk.

A szerző zsenialitását mutatja a helyenkénti hirtelen hangvételváltás, a mikszáthi tréfálkozós, kedélyesen anekdotázgatós hang hirtelen csap át tragikus balladaiba, és egyik mondatról a másikra már nem Mikszáth, hanem Arany János fogja a tollat. Aztán megint Móricz, majd ismét Juhász Gyula. Talán ettől lesz annyira mórai.

SZUBJEKTIVITÁSRIADÓ

Egyszóval nagyon örülök, hogy Móra Ferenc végül meggyőzött engem. Olvastam tőle az Aranykoporsót, aki szereti, az most ne figyeljen ide, de attól én majdnem a falnak mentem. Lehetőleg fejjel, ha már. Olyannyira, hogy az a regény lényegében korszakhatárnak is számít az olvasási szokásaim történetében: akkor döntöttem el, hogy én bizony innentől kezdve túl öreg vagyok ahhoz, hogy azt is végigolvassam, ami ennyire elképesztően gyenge. Szabályt alkottam: ha a regény az egyharmadánál még mindig érezhetően nem tetszik, akkor nem olvasom végig. Az élet túl rövid nekem még egy Aranykoporsóhoz. És akkor egy kicsit (értsd: nagyon) Mórától is elfordultam. Szerencsére ennek most vége, amit az is jelez, hogy gyorsan fel is vettem három újabb Móra-regényt a várólistámra.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Evione>!

– Mögálljunk csak. Hát ki lesz abban köztársaságállamban a királ?
– Hát ki lönne? Senki se. A köztársaságban nincs király – nevett a falábú.
Mátyás fölállt. A diadala önérzetével lépkedett a komenista elé.
– Mind mese ez, hallja. Ha nincs királ, akkor kinek a képét töszik rá a pénzre?

36. oldal

Nandi>!

A lélekválság órájában nemcsak a könny ragadós, hanem a mosoly is.

cseri P>!

Otthon, az én hazámban, túl a gömbölyű hegyeken, amelyekre hósapkát rakott ma virradóra a bórás éjszaka, otthon az én hazámban Búzaszentelő napja van, mikor ezt az éneket dúdolni kezdem, innen a hósapkás hegyeken, a tenger fölött, amelybe beleesett az ég, virágzó kaméliafák alatt, cerciszek violás felhőiben és geniszták aranyesőjében.

(első mondat)

2 hozzászólás
Zsucsima>!

Igen, az Isten úgy teremtette az asszonyi nemet, hogy legyenek ilyen különösségei. Alighanem úgy volt az, hogy kevésnek találta azt az egy emberbordát ősanyánkhoz, és más teremtett állatokból is csipegetett hozzá egy kicsit. A tyúkból okvetetlen, mert a sok kárálást bizonyosan attól örökölte meg, a veszekedhetnékséget a bíbictől, és hogy tovább ne firtassuk a dolgot, a megfoghatatlanságot a szitakötőtől. Ül a kórón, legel nyugodtan, meg se sejdíti az embert a háta megett, az ember kinyújtja a kezét, összekapja a markát, „no, megvagy”, mert érzi is benne a szitakötőt – kinyújtja, hát a szitakötő már a kútostorfán rezeg, ott is fejjel lefelé. Ilyen kitanulhatatlan és megfoghatatlan az asszonyi fajta is ..

Kapcsolódó szócikkek: bíbic
Nandi>!

(…) mert akármilyen kérges a paraszt tenyere, mégiscsak abban van mindenki kenyere.

ppeva P>!

– Igen ám – mondta a báró –, de a megszólítással baj lesz.
– Micsoda baj?
– Az, hogy a miniszter úr nem tekintetes úr ám.
– Hát az baj, de csak az ő baja – sajnálkozott Mátyás a miniszter úron, aki olyan sokra vitte, mégse lett belőle tekintetes úr.
– Se nem nagyságos, mint a polgármester úr, se nem méltóságos, mint én vagyok.
– Hát akkor mi a ménkű löhet, kéröm szépen?
– A miniszter úr kegyelmes úr. Ke-gyel-mes. Nem felejti el kend?
– Már hogy felejteném kéröm szépen. Egyszóval mint az Úristen.
– Hogyhogy mint az Úristen?
– Azt szoktam én emlögetni, mikor mögmérgesítenek. A kögyelmes Istenit neki – így mondják ezt.
– No, akkor erről megjegyzi kend.
Meg is jegyezte. Mikor megérkezett a miniszter a sok városi úrral, és Mátyást odataszigálták eléje, egy kicsit megzavarodott attól, hogy mindenki ránéz, de azért csak elmondta, amit vállalt.
– Adjon Isten, miniszter úr, álmosítani köllene mán az iskolát, a kögyelmes Istenit neki, mert eztet kívánják a nemzetföltartó elemök, mind az egész.
Úgy megéljenezték erre Mátyást, mintha ő volna a követ.

1 hozzászólás
Nandi>!

– Nézd, fiam, neköd is csak kettő az orrod luka, mint a szögény embör malacának.
Kemény asszonyszív legyen az, amelyik még az ilyen szép példabeszédre se indul meg.

ilmater>!

Mátyás eddig csak sárga sert ivott, azt is csak úgy, ha más fizette, mert ő nem adott volna pénzt azért a keserű löttyért, veszett volna meg, aki először jónak mondta. A báró azonban fekete sert parancsolt, az nagyon csúszott, mert olyan édes volt, mintha medvecukrot áztattak volna bele, de igen erős medvékből származhatott, mert csúnyán levágta Mátyást.

Kapcsolódó szócikkek: sör
3 hozzászólás
Dénes_Gabriella >!

– Mönjék kend!
A csősz nagyon odavolt. Másképp, mint tapasztalt ember, tudta volna, hogy mikor ikes ragozással szólítják föl az embert a menésre, az már több, mint ultimátum. Az már az első ágyúdördülés a háborúban.

57. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Szabó Magda: Régimódi történet
Örkény István: Macskajáték
Örkény István: Tóték
Móricz Zsigmond: Pillangó
Németh László: Égető Eszter
Körmendi Ferenc: A budapesti kaland
Jókai Mór: A jövő század regénye
Kodolányi János: Julianus barát
Justh Zsigmond: Fuimus