Daru ​utcától a Móra Ferenc utcáig 8 csillagozás

Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig

A könyvet maga a szerző állította össze. Önéletrajzi írásait közli egy kötetben, melyekből gyakran visszaköszön szülőfaluja, tanítói, diák- és gyermektársai alakja, és leggyakrabban: az édesanya arcképe. Csalódásait és örömeit megörökítő életképeiben az élőbeszéd elevenségével ható szép magyar nyelvben gyönyörködhetünk .

Eredeti megjelenés éve: 1934

>!
Szépirodalmi, Békéscsaba, 1979
516 oldal · ISBN: 9631513610
>!
Magvető, Budapest, 1962
540 oldal · keménytáblás
>!
Magvető, Budapest, 1962
540 oldal · keménytáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 6


Kiemelt értékelések

Bazil P>!
Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig

Most szólhatnék arról én is, amit már sokan leírtak itt Móráról, meg a Kincskeresőről, de minek szaporítsam a szót, elég az hozzá, hogy örülök, hogy visszataláltam Mórához. Vagy inkább közelebb áll a valósághoz, ha azt mondom: örülök, hogy megtaláltam magamnak Mórát.
Mert annak idején a Kincskeresővel eltérítettek tőle, – nem sok időre, csak cirka negyven évre.
Aztán itt a molyon megismerkedtem a felnőttregényeivel, kezdve a Búzamezőkkel, aztán jött az Aranykoporsó, aminek hatására elővettem a gyerekkorom óta a polcon heverő elbeszélés kötetét. (https://moly.hu/karcok/1381114)
Most meg ezt a különleges Móra könyvet. Ami a Daru utcától a Móra Ferenc utcáig íveli át Móra életét.
Vagyis a gyerekkori emlékektől egészen élete végéig. Mint megtudtam: a saját kezűleg összeszedett-összeállított kötet megjelenését már nem érte meg szegény, és úgy a háromnegyedénél jöttem rá, mire föl a cím – legalábbis a második fele. spoiler
Mást már nem is nagyon tudok mondani, a fél csillag mínusz mindössze azért, mert néha kissé elkalandoztam közben, talán volt olyan is, ami kissé érdektelen volt, vagy csak nem értettem itt-ott? Nem tudom, – a nagyja, főleg a gyerekkori emlékek könnypotyogtatósan gyönyörűek (ha nem kapnék kiütést a gyönyörűséges szótól, akkor még fokoznám is ilyenformán, hogy: gyönyörűséges-séges-séges-satöbbi.
A humora, ami még eszembe jut, a csendes derűje, a szülői tisztelet, a család, az unokák iránti végtelen szeretet és gyengédség, ahogy beszél az egyszerű parasztemberről, az ősökről, – értsd: az ásatásai során kiásott, földben porladó csontokról, de igazából mindenkiről és mindenről, ami foglalkoztatta éppen. A stílus, a tökéletesre csiszolt mondatok, pedig, ahogy elmondta, ő csak úgy írt, ahogy kijött belőle, – mint az élőszó. Talán pont ezért…
Gondolatban felhelyeztem valami nagyon magas polcra a személyes értékeim közé, már így irodalmilag.
Egyszer még a Kincskeresőt is előszedem talán.
Hátha már megértem rá.

Uzsonna >!
Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig

Ha Móra Ferenc kolompszó, hát én akkor egy nyikkanat vagyok, és félve dadogok erről a nagyszerű könyvről, erről a nagyszerű íróról, erről a nagyszerű emberről.
Élvezet volt olvasni ön-élet-sor(s)ait, közé hintett neszméje nyomott hagyott az én lelkemben, és néha gyöngyözött a szemem, annak ellenére, hogy derűje mindig ott lebegett a szomorú tények felett is.
Ha megkérdezik tőlem ezután, mi a kedvenc zeném, ezt fogom válaszolni: Móra Ferenc.
Nem divatos manapság, tudom, alig hallani a nagy, hangos, zűrzavaros csinnadratták között, a fantasy-világ hullahegyeit is előnyben részesítik az élet emberséges dalához képest… de én mégis csak erre szeretném hajtani fülemet…

28 hozzászólás
Morn>!
Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig

Mindig szerettem, ahogy Móra mesél. A gyerekkori történetei a legjobbak, kár, hogy azokból kevesebb volt a kötetben. Így is élvezhető volt, csak néha volt már nehéz koncentrálni. No meg pont egy agyonizgulós, vajon kedvezően döntenek-e időszakomban olvastam, és el tudta terelni a figyelmem a gondokról, megnyugtatott – nagyon hálás vagyok, Feri bá! Köszönöm, hogy vagy, és köszönöm a PTE-BTK könyvtárnak is, hogy tavaly kirakott ingyen elvihetősre!

Citadella>!
Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig

Szívfacsaró, édesbús, keserédes, szomorkás, fanyar, mélabús. Ezek a jelzők jártak az eszemben, míg olvastam Móra kötetét, melybe ő maga állította össze az írásokat. (De kíváncsi vagyok, miért épp ezeket az írásait válogatta a kötetbe!) És azon gondolkodtam, miért hanyagoljuk őt (is!). Gyönyörűen tud mesélni a gyerekkoráról, ahol a szegénységben ott volt az édesanyja szeretete, az édesapja bölcsessége, és ezek széppé tették a kis Ferike életét. A válogatás kis részében kap helyet gyermekkora, nagyobb részt a szárnypróbálgatásai és a felnőttkorának történeteit olvashatjuk. Kapunk egy kis ízelítőt tanítói és újságírói időszakáról (A halhatatlan íróasztal című igencsak szórakoztató); kis műhelytitok, miért és hogyan íródtak nagyregényei (Neszme, avagy miből lesz a gálickő?); betegségei, díszdoktori címének körülményeiről, és még a magánéletébe is beleláthatunk (pl.: Az édesapám fejfái és az Eladó a légjogom).
Érdekes, izgalmas válogatás. Ezeken az írásokon keresztül könnyen megismerhető Móra személyisége.

Habók P>!
Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig

Önéletrajz, mese a családjáról, mindez letehetetlenül. Szinte kívülről tudom, mégis, ha ezt viszem magammal munkába menet, olykor elfelejtek leszállni.


Népszerű idézetek

Uzsonna >!

A kislányom még akkor csakugyan kislány volt, iskolás, s egyszer azt kérdezte tőlem:
    – Apukám, mi az a vad negéd?
    – Migéd?
    – Vad negéd. Nézd, itt van az olvasókönyvünkben ebben a versben. Tessék:

     De büszkeség kapá meg
     a lánykát s vad negéd.

    Most már nem tudom, ki írta a verset, akkor is hiába tudtam, mert a vad negéd abból nem világosodott ki. Ez pedig azért volt baj, mert a verset házifeladatul meg kellett illusztrálni. De mivel az apai tekintélyt is kötelességem volt megóvni gyermekem jövője érdekében, azt mondtam a lányomnak:
    – Hja, fiam, Pankám, az ilyesmiért nem szalad az ember az apjához, hanem előveszi a saját fantáziáját! Az iskola is ezt kívánja tőletek.

….

    Elég az hozzá, hogy Pankát ezúttal is kisegítette a fantáziája. „De büszkeség kapá el a lánykát…” Olyan büszke tartású kapát rajzolt a lányka vállára, hogy akkor már csak egy hasonló büszke tartású ásó kellett egy királyfi kezében, s bizonyosan ásó, kapa se választotta el őket többet egymástól. Hiszem is, hogy egymásra találtak valahol a pedagógia virágos mezőin, mert Panka ezúttal is jelest kapott, s a vad negédet nem kérte tőle számon senki.

213-214. oldal, Vad negéd

Uzsonna >!

Ó álmok, álmok, drága álmok,
Mi panasza lehetne rátok?
De ha ti már mind elfogyátok,
Mit érnek a való világok?

220. oldal, Önarckép : Negyvenedik születésnapra

Uzsonna >!

Nem vagyok én több, mint kolompszó a gyepes dűlőkön, könnyű rőzsefüst a magyar mezők felett, s a kolompszó elhangzik, a füst elszáll velem együtt, s azokkal együtt, akik kedvük lelték bennem.

380. oldal, Szemere György emlékezete

Uzsonna >!

Szeretnék valami olyant látni az örök elvilágtalanodás percében, amiben az életem minden szépsége és szomorúsága elmúlik tőlem. Asszonyfehér bőrű nyírfákat, karcsú ágakon piros palástokkal, kék kendőkkel, fekete fátylakkal, elhalt percek levetett ruháival. Vagy egy tujabokrot, sikkantyúvirágos, elhagyott temetőben, s alatta egy vörösbegyet a mohos sírkövön. Vagy eperfákat, sűrű koronájúakat, amiken keresztül kis felhők gazdátlan csókok gyanánt úszkálnak az égen, s alattuk asszonyokat, szelíd szeműeket, a hallgatag este testvéreit, és kisgyerekeket, akik félrebillent fejjel bóbiskolnak, már közelebb az éghez, mint a földhöz. Most mégis azt hiszem, ezt az ösvényt fogom magam előtt látni, amely a hajnalicskás, futó-rizsbabos, korai georginás házacskák közt kivezet a vadlenes szakadékba, ahol piros pillék ülnek a kék virágokon, és onnan a napfényes falusi templomba, amelyben mindennap csak az én lábam dobogása ébresztette fel az Istent, és csak az én gyerekörömekre szomjas bolond gyerekeszem látta rámosolyogni a Boldogságost a tarka tarlóvirágokra, amiket eléje raktam.

383-384. oldal, De senectute…

Uzsonna >!

Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.

455-456. oldal, Innenen túl, túlnanon innen. 5. Miből lesz a gálickő?

Uzsonna >!

    Vannak olyan titkai a mennyországnak, amiket csak a kisgyerekek ismernek, akik közel vannak az éghez, és a költők, akik közel vannak a kisgyerekekhez.

123. oldal, Valahogy így lehetett

Uzsonna >!

…abba a cseresznyefába fogódzom meg, amelyik most havazik a ligetben és idelátszik az ablakomba, néha az illatát is becsapja a szél. Prunus padus – ahogy a tudósok mondják, zelnice annak, aki a szép szavakat szereti, madárcseresznye, ahogy a pesti gyerek híja. Ez az én cseresznyefám, ez a magyar irodalom fája, ezt ültették száz esztendővel ezelőtt a keszthelyi első helikoni ünnepen az öreg Kazinczy tiszteletére, örök szimbólumnak és végzetfának. Nem plebejus cseresznyét, almát vagy körtét, hanem gyöngyvirág fürtű, édes illatú, szívet simogató díszfát.
    A gyümölcse akkora, mint a borsószem, fekete és kesernyés-fanyar.

280. oldal, Virágzik a fám...

Kapcsolódó szócikkek: zelnicemeggy (Prunus padus)
Uzsonna >!

Azt hiszem, az irodalomtudomány se fogja tudni soha, mi a teremtés titka. Csak egyet tudok biztosan : azt, hogy ha jót ír az író, az nem az ő érdeme. Az megszállottság, révület, sugallat, titok. Az író csak azért felelős, ha rosszat ír. Mert azt olyankor írta, mikor nem diktáltak neki belülről.

290. oldal, Neszme, avagy miből lesz a gálickő?

Uzsonna >!

    S hogy közvetlenség kell és nem mesterkéltség? Hát kinek hogy. Mindig lesznek emberek, akik nem engedik el a koturnust az írónak, s azt tartják, hogy ami irodalom, az nem beszélhet azon a hétköznapló nyelven, amin az élet. Engem is figyelmeztetett rá egy pesti olvasóm, máskülönben jó szándékú ember, hogy nem szabad olyan pongyolán írni, ahogy én szoktam, s például nagy írástudatlanság a mondatot „hát”-tal és „de”-vel kezdeni. Hát persze, hogy az. Én is tanultam azt a stilisztikában, hogy a szép stílusnak elengedhetetlen követelménye a választékosság. De az ördög vigye el azt a stilisztikát, engem még az se tudott leszoktatni arról, hogy úgy beszéljek, ahogy az édesanyámtól tanultam. Csak az az egy mentségem van, hogy nem is nagyon kívánom én irodalomnak vétetni, amit írok.

341. oldal, Irodalmi kérdések a limbusban

1 hozzászólás
csillagka P>!

Az egész életem abban telt el, hogy magános kis sajkámon, amelyet soha nem kötöttem senki nagy hajójához, hol ide, hol oda csapongtam a két part, a tudomány és a szépirodalom közt. Ki is szálltam, hol az egyiken, hol a másikon, de végleges megtelepedésre kikötni nem tudtam egyiken se. Mert ha valameddig elidőztem az egyiken, annál mohóbb vágy kergetett vissza a másikhoz, és így lettem egész életemre félbemaradt egzisztencia írónak is, tudósnak is.

Díszdoktori beszéd


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Mai csodák
Lázár Ervin: A mese szeretet
Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata
Füller Tímea: Tócsatükörben
Fekete István: Matula és egyebek
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Németh Kriszta: Csücsök
Karinthy Frigyes: Minden másképpen van
Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha