Csilicsali ​Csalavári Csalavér 87% 88 csillagozás

A könyvhöz járó könyvjelző szerint „a középkor francia és németalföldi irodalmának kedvelt műfaja volt a rókaeposz, amelyben a feudális udvari életet gúnyolta ki a szerző. A róka a hatalmasok eszén túljáró polgár jelképe volt.” Móra Ferenc pedig felújította a század elején a műfajt, egy, a jég hátán is megélő, önmagát is kifigurázó, csavaros eszű főhőst teremtve.
Biztos én vagyok túlságosan 20-21. századi esetleg humort nem ismerő, karót nyelt nőszemély ezekhez a történetekhez, de borzalmas volt olvasni, hogy a morál nélküli róka és a családja végigzabálja az erdőt. Még ha csak a hatalmasokat tette volna lóvá…
3,5 csillag jár Reich Károly illusztrációiért, az ízes nyelvi bravúrokért, a versikékért és a fel-felcsillanó humorért, egyébiránt ahogy mások is írják, ez valódi, mesébe oltott horror, nem adnám gyerek kezébe a könyvet.

Csalódás. Móra humora, hasonlatai, metaforái most is nagyon kedvemre valóak, de a téma, az nem. Most már értem, miért maradt ki gyerekkoromból ez a mesekötet. (Valószínűleg néhány oldal után abbahagytam, és igyekeztem elfelejteni.) Értem és, hogy róka, meg ragadozó, meg aki nem életrevaló, azért nem kár, de azért ezt mesébe ilyen nyilvánvalóvá tenni… Felnőtten persze látom már a „mögöttes tartalmat” is, de ez nem vigasz a számomra viszolyogtató történetek olvasásakor.

Gyerekhorror… A Csilicsali család felzabálja az erdő állatait. A ravaszdiak nem kímélik a náluk gyengébb és ügyefogyottabb négy és kétlábú társaikat. Így aztán a Vuk után most umszimpatikus rókákról olvashatunk. Nem igazán tetszett a könyv, a sok horror ellenére kissé unatkoztam rajta, de lehet, hogy e gyerekeknek bejön.

Szeretem az író meséit. Jó volt visszamenni a gyermekkoromba, amikor a mesék a kezembe került. Imádtam a Csalavári rókák életébe való bepillantást. Imádni való volt a két rókakölyök. Tisztára, mintha igazi gyerekek lennének. Tényleg ravasz a róka, minden honnan kivágja magát.

A róka beállítva afféle bajkeverőként, aki, ha bármilyen állattal is találkozik, s kisebb nála, kifordítja a bundájából vagy tollkabátjából. Nagyon vicces, jókat nevettem rajta, leginkább a vadmacska bárócskák jellemzése tetszett, akik igen hirtelenkezűek.

Én ezt a könyvet nem adnám gyerekek kezébe, legalábbis az én érzékeny lánykáim végigbömbölnék az egészet. Minden oldalon valami kis állat halálát olvasni elég megterhelő. Nem az a gond, hogy felfalják őket, oké, ragadozó a főszereplő, hanem hogy tök naivak az áldozatok, bíznak a rókákban, hisznek nekik, viszik oda a gyermekeiket is. És a rókacsalád is borzalmas, egymást becsapják, cserbenhagyják, ütik-verik. Meg a rajzok! Reich Károly tündéri, bociszemű kisnyulai, amit éppen nyakon csípik őket, megrázó, na. Nem jó olvasni és nézni.
Hiába, hogy szép nyelven íródott, meg vicces is, igazi mórás humor, apró mulatságos megjegyzések, ötletteliek a történetek, ez mégsem egy jó kötet. Szerintem nem is könyv alakba tervezhette őket a szerző, hanem valami újságban folytatásokban. Heti egy felfalás még mindig kezelhetőbb, mint így ömlesztve ez a sok borzalom.

Esti mese gyerekeknek, avagy a sorozatgyilkos róka és családjának igaz története :D.
Szerettem minden sorát. Persze, tudom, a gyilkosság bűn, és mint ilyen elítélendő.. De akkor is. Ha egy vadon élő állat, akinek túl kell élnie, ennyire … buta … akkor az meg is érdemli sorsát.
A korábbi kritikákat olvasva sokan elítélik Csalavéréket, pedig ők csak azt teszik, amit tenniük kell. A cél a túlélés. A világ pedig kegyetlen. Szerintem erre készít fel ez a mesekönyv.

Egyik nagy kedvenc az egész családban. Móra stílusa még élvezhetőbbé teszi az amúgy is csavaros és vicces eseményeket. Ami nagy ledöbbenést okozott a sok haláleset benne; a Csalavári család az erdő tömeggyilkosa. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a róka ragadozó, DE ha emberi tulajdonságokkal ruházod fel az állatot, akkor ez a természetes cselekedet teljesen beteggé válik. Ezért nem öt csillagos, mert néhány rész így elképzelve elég durva volt spoiler. Ettől eltekintve nagyon szórakoztató volt :D

Mind megette.
Ha egy mondatban kéne összefoglalom a történteket a mesekönyvben ez az egy tökéletesen leírná. Gyerekkoromban kimarad ez a mese és nem is bánom, szegény állatkák pórul jártak.
Móra stílusa és a történet vezetés viszont nagyon jó, Csalavér apó kebléle ölel mindenkit és olyan nagy a szíve, mint a gyomra. Azért elég brutális volt, de a megfogalmazás miatt az éle tompult.

Ennek az olvasásnak története van.
Idén nyáron Szegeden jártam, ahol meglátogattam a Tisza parti, felújított Móra Ferenc Múzeumot. Az épületen belül van egy interaktív Móra kiállítás, amely számomra minden idők legemlékezetesebb attraktív bemutatója. Ahogy mozgatjuk, minden forog, pörög, világít, zenél és mesél. Van ahol kukucskálni kell és van ahol csak ülni, nézni és hallgatni.
No, itt egy csigalépcsőt megmászva kukkantottam be valahová, ahol több három dimenziós kép eleveníti meg Csili-csali Csalavér világát.
Mese?
Egy csudát!
Amint az ott dolgozó, bemutatót tartó hölgy elmondta, mindenki mesének hiszi a furmányos róka kalandjait, de egyáltalán nem azok. Véresen komoly felnőtt mese és úgy is kell olvasni.
Felcsigázódtam.
Sajna, az ajándék boltban ebből a könyvből egy sem volt, de az igényt elraktároztam a fejemben és minap, mikor az Astoriánál lévő Könyvudvarba jártam, elém villant, ni-ni, hisz itt rengeteg az antikvárium. És lám, az elsőben sikerrel jártam.
Különös könyv, mert tiszta ármány és csalfaság az egész. Róka úr és becses családja kiadja magát mindennek és tényleg a holdat is lehazudozzák az égről, csak hogy az egész erdő apraját és nagyját felzabálhassák.
Hogy mennyi ebben a társadalomkritika, megvallom, szerintem kevés. De emberi mértékkel ráismerhető jó néhány típusra és karakterre a mindennapokból.
A nyelvezet zseniális, de hát ez Móra, ezen ne csodálkozzunk!
Nem egyszerű a könyvet behatárolni, de ha mese is, nem tudom, hány éves kortól merném a gyermekem kezébe adni. Mert ami a lapokon folyik az szépirodalmi tömegmészárlás.