Beszélgetés ​a ferde toronnyal / Túl a palánkon 8 csillagozás

IV. Fülöp volt a spanyol királyok közt a legfülöpebb. Csak rá kell nézni a portréira a Pradóban, az embernek mindjárt az a gondolata támad, hogy Velázqueznek ezeket térden állva kellett festeni. Annyira etikettes uraság volt ez a Fülöp, hogy még ha csókért fizetett, akkor is a szertartások kódexéből nézte ki, kinek mi jár, mert az még ezt a kérdést is szabályozta. Egyszer négy arany dublonnal honorálta valami manolának a hozzá való jóindulatát, holott annak a saját tarifája szerint száz járt volna. A hölgy másnap audienciát kért, s egy selyemerszényben négyszáz dublont tett a király lába elé.
– Sire, én ennyivel szoktam fizetni a szeretőimet.
Erről is nagyon hatásos tablót festhettek volna az udvari piktorok az utókor számára. Határozottan van benne grandezza.

Túl a palánkon - Hasznos tudnivalók Spanyolországról

Kedves Mihály, levelemnek nincs egyéb célja, mint közölni veled, hogy az olaszok igen jó emberek, mert nagyon szeretik a gyereket meg a macskát. Szinte hallom, amint tüsszentesz egy mérgeset, amikor azt hallod, hogy fajod itt nagy népszerűségnek örvend, és azt gondolod magadban, az már régi dolog, hogy az olaszok szeretik a macskát. Biztosíthatlak azonban, öreg, hogy ez a tüsszentés nem indokolt. Jusson eszedbe, hogy a francia népmesékben is ogre-nak hívják az emberevő óriást, mert a franciák már ezer esztendővel ezelőtt is azt hitték, hogy a magyarok emberhúst esznek. Pedig mi tudjuk, ugye, Mihály, hogy ebből egy szó se igaz, mert a magyarok legfeljebb egymást eszik meg, az pedig nem számít, mert a családban marad. A kannibalizmusnak ez a neme különben a föld minden művelt nemzeteinél megtalálható, és így nem ismeretlen az olaszoknál sem, de azt csak a ravasz német vendéglősök találták ki a gyanú elkerülése céljából, hogy az olaszok összetévesztik a macskát a nyúllal.

Beszélgetés a ferde toronnyal - Anziksz Mihálynak

A népek, Sire, ugyanabból az agyagból vannak gyúrva, mint a vezetőik, és körülbelül megérdemlik egymást.

366. oldal

Ha a kisgyermeket ringató magyar embert megkérdezik, övé-e a gyerek, azt mondja rá büszkén fölszegett fejjel: „Nem is a papé”. Az olasz azt feleli: „Mi köze hozzá? Az a fő, hogy van, és olyan szép, mint egy angyal”. A francia mosolyog: „A feleségem úgy mondja, az enyém”. A spanyol az előírt grandezzával feleli: „Az én házamban született”.

256. oldal - Hasznos tudnivalók Spanyolországról

Utasember általában úgy csomagolja be a hidegvérét, hogy el ne veszítse, különösen Spanyolországban, ahol igazán nem fenyegeti semmi veszedelem, s nem bántja senki, aki senkit se bánt. Csak nem kell mindjárt lófarkára kötéssel fenyegetni a pincért, aki a reggeli mellé nem ád vizet, mert az ott nem szokás.

262. oldal

Valamennyi román nyelv közt a legbájosabb, mert csupa selypítés. A spanyolok mind úgy beszélnek, mint az unokám.

301. oldal

A spanyol értelmesebbnek látszik, mint amilyen. A francia értelmesebb, mint amilyennek látszik. Az olasz értelmesnek látszik, és az is. A német nem látszik értelmesnek, és nem is az. Ezt nem én mondom, mert én minden nemzettel jóban vagyok. Ezt olyan nagy ember mondta, mint V. Károly császár. Az a bizonyos, akinek a birodalmában sohasem ment le a nap. Ő spanyol volt.

256. oldal - Hasznos tudnivalók Spanyolországról

III. Fülöp annyira Lerma hercegnél tartotta az eszét, hogy a beavatottak a hozzá írt leveleket is így címezték: Őfelségének, III. Fülöpnek, Lerma herceg jelenlétében. Különben a derék úrnak legjelesebb cselekedete volt a moriszkók kiűzetésén kívül a tulajdon halála. Valami fogadás volt az udvarnál, a királyt nagyon közel állították a pokoli módon befűtött kályhához, ami tulajdonképp parázzsal megtöltött nyitott serpenyő volt, a boldogtalant már a szédülés kerülgette, de az udvari etikett szerint se helyét nem hagyhatta el, se panaszkodni nem illett neki. A szolgálattevő udvari személyzet észrevette ugyan, hogy baj van, de senki se merte a serpenyőt odább húzni, mert az illetéktelen beavatkozás lett volna a főkamarás ügykörébe, aki nem volt kéznél. Elmentek megkeresni, de mire előkerült, akkorra a király csakugyan elájult a széngáztól, s a főkamarás már nem tehetett egyebet, mint hogy előparancsolta az udvari papot, s a királyt körülrakatta a palotában található ereklyékkel. Azok közt adta ki lelkét 1621. február 28-án. Ez nem megtanulni való dátum, csak azért teszem ide, hogy ezzel is hitelesebbé tegyem a történetet az előtt, aki kételkedik benne, mert nem tudja, mi volt az a spanyol etikett.

IV. Fülöp már sokkal okosabb férfiú volt, mint az apja. Ez abból derül ki, hogy mikor elvesztette Portugáliát és Katalóniát, fölvette a Nagy melléknevet, hogy Spanyolország kárpótolva legyen a veszteségekért. Erről a Nagy Fülöpről mondta Medina-Celi herceg:

– A mi felséges urunk olyan, mint a gödör. Annál nagyobb lesz, mentül többet vesznek el belőle.

293, oldal - KIRÁLYOK FÖLD FELETT ÉS FÖLD ALATT

– A legőrültebb tévedés – bólogatott a torony. – A dolog úgy áll, hogy az egész Pisa ferde, csak én vagyok egyenes.

116. oldal - Beszélgetés a ferdetoronnyal (Pisa, május)

A csókai iskolában vizsgáztat az esperes.
– No fiam, ki volt Átilla? – kérdezi a gyereket,
A gyerek csak tátog. Súgnak neki a háta mögül a tudósabbak.
– Átilla hun kirány vót…
A gyereknek fölcsillan a szeme. Kivágja bátran:
– Átilla hun kirány vót, hun nem!

144. oldal - Attila jelentkezik