Madzside?! ​Ne már, Japán! 9 csillagozás

Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Madzside?! – mondja a megdöbbent japán ember, amikor olyat lát, hall, amit nem akar elhinni. Ugyanezt a reakciót belőlem is majdnem minden nap kiváltotta valami, 2010 és 2017 között, amíg Japánban éltem és dolgoztam, angol tanárként. Ha hét évet nem is, de hét napot elmesélek.

>!
Underground, Budapest, 2017
178 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150000855

Kedvencelte 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Zoska>!
Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Ez egy nagyon klassz ismertető annak, aki Japánról még illúziókat dédelget, vagy csak régebbi könyvekből vannak tapasztalatai róla. Még az utam előtt kaptam, de már csak utána olvastam el, de utólag is sikerült rádöbbentenie néhány összefüggésre, ami kint járva nem tűnt fel.
Nagyon klassz atmoszférát teremt a könyv, az izakayák, felújításkor integető munkások, hullafáradt salarymanek, öngyilkosok, buddhista templomok mind-mind színesen, érzékletesen jelennek meg. Külön élmény volt, hogy Márton leírta azt az időszakát is, amikor a fukushimai atomreaktorok miatt szükségállapot és bizonytalanság uralkodott az országban, a barátaim még vagy már nem voltak kint akkor, ezért gyűjtögetem ezeket a részeket a beszámolókból. A japánok nagyon máshogy látják ezt az időszakot, mint a külföldiek, és ezt próbálom valahogy megérteni.
Ami egy kicsit a könyv ellen szól, hogy Márton kevésbé mesél azokról az élményeiről, amik nem a hétköznapokhoz tartoznak, nem meglepőek vagy negatívak. Bizonyos dolgokban elfogultnak éreztem, de ez érthető, ő így szűrte át magán az élményeit.
Ha érdekel az ország, de kevés információd van, nem feltétlen ez a könyv segít majd pozitív képet kialakítani róla, de ha már úgy-ahogy ismered, esetleg rajongsz is Japán iránt, a könyv garantáltan segít majd egy kicsit reálisabb fényben látni az országot. Illetve –
az általános jelenségektől eltekintve, mint a földrengések – szerintem leginkább Tokiót, a vidéki városoknak eléggé más a hangulatuk.

Jeffi P>!
Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Még, valamikor a tavalyi év közepe táján ajánlotta az egyik kolléganőm az író blogját, facebook oldalát, hogy mint Japán kedvelő biztosan szeretni fogom. Fel is iratkoztam rá, és a könyv reklámja is ott jött velem szembe. Akkor el is döntöttem, hogy ez nekem kell. Annak ellenére, hogy a követés és miegyéb nem jelenti nálam azt, hogy minden egyes posztot láttam és olvastam. Sőt, feltehetően a sok japános csoportban amiben benne vagyok fel sem tűnt ez a blog. Tekintve, átlagosan ha 1 órát fenn vagyok facebookon akkor sokat mondok.
Ebből adódóan a könyv nekem egy remek, friss japán élménybeszámolónak mondható. Radnai Tamás könyvében, pont azt hiányoltam, amit itt megkaptam. Azt a relatíve friss képet Japánról. Ott az volt a baj, hogy eleve 2012-ben jelent meg, az is már hat éve volt, és az az előtt 20 évvel lévő élményeit mutatta be, tehát nem volt friss. Érdekes volt, de nem friss.
Jelen kötet tavaly jelent meg (2017), és egy 2010–2017 időszakot ölel körbe. Tehát mondhatni, hogy teljesen friss és közepesen friss események sorozatát. Úgyhogy örültem, mert kellemes volt belelátni a mai Japán életébe, úgy ahogy egy magyar látja.
Itt szintén boldog voltam, hogy az író, meglehetősen pozitív beállítottságú, ez legalábbis lejött az írásaiból. Nem ítélkezik, inkább megfigyel. Persze mindenről megvan a maga véleménye, és nem mindig (hála a jó égnek), jön le az, hogy „minden remek”, de nem is azt sulykolja, hogy „minden sz*r”, megmarad az arany középútnál. Meglehetősen jó írókája van, és humora. Nem egy résznél kuncogtam fel, vagy csóváltam a fejem. Kellemes volt olvasni, kellemes volt kicsit ott lenni. Már nagyon várom, hogy ott legyek :D

Bővebben a blogomban:
https://jeffi-olvas.blogspot.hu/2018/01/moor-marton-mad…

negoti P>!
Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Tetszett, hogy tömören és szórakoztatóan ír a japán mindennapokról. Külföldiként Japánban élni nagy kihívás. Az embert 'arcon csapja' az a sok furcsaság ami a japánokat jellemzi és ha nem vagyunk kellőképpen felkészülve rá, nagyon zavaró lehet. Ha egyáltalán fel lehet készülni. Ha csak felszínesen, pár órára kikapcsolva, szeretnénk olvasni valamit az országról, arra jó ez a könyv (vagy a blogja). Egy bajom van csak. Kicsit pesszimista. Lehetett volna kevésbé kritikus. Lehetett volna a furcsaságokban meglátni a jobbik oldalt, de mindenki máshogy fogadja be az élményeket. Van akinek félig tele a pohár, másnak meg félig üres.

WyTie>!
Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Majdnem az elejétől követtem a blogot. Amikor megjelent a könyv, nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb a polcomon lesz. Könnyed stílus, olykor mókás, olykor komolyabb témák. Ha érdekel Japán, mindenképp ajánlom, de amúgy is, mert nagyon jó kikapcsolódást nyújt!


Népszerű idézetek

Jeffi P>!

Tizenöt perccel később már egy fémtálcán van a bölcsességfogam. Fájdalom nincs sok,vér annál inkább. Belenyomják a dió méretű vattát a számba, és elmagyarázzák, hogy most valami nagyon kellemetlen, nagyon sajnálatos dolog következik: Nevezetesen, mozdulatlanul kell itt ülnöm, a vattára harapva, húsz percig, és ez nagyon unalmas lesz. Próbálom elmagyarázni nekik, hogy ez igazán nem nagy ügy, már amennyire ez a kitömött pofával, röhögés közben lehetséges.

100-101. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó
Miklós Pál: A Zen és a művészet
Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán?
Badár Sándor – Horváth János: Jappán
Ferber Katalin: A felkelő nap árnyéka
Popovics Péter: Fukushima [3.11]
Fehér Klára – Nemes László: Gésák, pagodák, titkok
Gubacsi Attila – Barta Balázs (szerk.): 21 szamuráj
Acsai Roland: Szellemkócsagok
Szabó Balázs: Test és tudat