A ​törvények szelleméről 4 csillagozás

A köztársasági kormányzatban van leginkább szükség a nevelés teljes hajtóerejére Az önkényuralmi kormányzatokban a félelem magától születik meg a fenyegetések és büntetések közepette, a becsületnek a monarchiában kedveznek a szenvedélyek, s viszont ez is azoknak; a politikai erény azonban megtagadást jelent, ami mindig nagyon keserves dolog. Meg lehet határozni ezt az erényt: ez a törvényeknek és a hazának a szeretete. […] Ez a szeretet kiváltképp a demokráciák számára rendeltetett. Kizárólag ezekben bízzák a kormányzatot minden állampolgár gondjára. De hát a kormányzattal is úgy vagyunk, mint mindennel a világon: hogy meglehessen őrizni, szeretni kell azt. A köztársaságban tehát minden attól függ, hogy ezt a szeretetet meg tudják-e alapozni; ez pedig annyit jelent, hogy ennek beoltására kell a nevelésnek ügyelnie. De annak, hogy a gyermekekben fel lehessen kelteni ezt a szeretet, van egy biztos eszköze: az kell hozzá, hogy magukban az apákban meglegyen. Rendszerint mindenkinek a saját elhatározásától függ, hogy ismereteit átadja gyermekének; még inkább az, hogy szenvedélyeit átadja neki. Ha ez nem sikerül, annak az az oka, hogy amit az atyai ház adott, azt külső behatások tönkretették. Sohasem a megszülető nép, az amely elfajul ez csak akkor indul romlásnak, amikor a felnőttek már elzüllöttek.

(új kiadás) Osiris kiadó, Bp. 2000. oldal 90.

Legelőször a nevelés törvényeit ismerjük meg. És minthogy ezek arra készítenek elő bennünket, hogy állampolgárokká legyünk, minden egyes családot azonos elvek szerint kell kormányozni, mint azt a nagy családot, amely valamennyit magában foglalja. Ha a népnek a maga egészében van egy bizonyos vezérelve, akkor a nép alkotórészeinek, vagyis a családoknak, szintén lesz. A nevelés törvényei tehát mindegyik fajtájú kormányzatban különbözőek lesznek. Tárgyuk a monarchiában a becsület, a köztársaságban az erény, az önkényuralomban a félelem.

Osiris kiadó, 2000. oldal 84.

Itt szolgai nevelésre van szükség. Még a parancsolás szempontjából is előnyös, ha az illető ilyen nevelést kapott.(… ) A feltétlen engedelmesség feltételezi, hogy aki engedelmeskedik, tudatlan legyen. De ugyanez áll arra is, aki parancsol: egyáltalán ne tanakodjék, ne kételkedjék, még csak ne is fontoljon meg semmit; az önkényuralmi államokban minden ház egy külön birodalom. A nevelés tehát, ami arra irányul, hogy az ember együtt tudjon élni a többiekkel, itt nagyon korlátozott. Mindössze arra szorítkozik, hogy beoltsa a szívekbe a félelmet s az elmékbe néhány igen egyszerű vallási elv ismeretét. A tudás itt veszedelmes lenne, a versengés végzetes; ami pedig az erényeket illeti, Arisztotelész nem hiszi, hogy a rabszolgáknak egyetlenegy sajátos erényük is lenne; ez nagyon is akadályozná a nevelést ebben a kormányzatban. Itt a nevelés tehát nem jöhet számba. Mindent el kell venni az emberektől, hogy lehessen valamit adni nekik. Először rossz alattvalókká kell tenni, hogy azután jó rabszolgákká tehessék őket.

Osiris kiadó, 2000. oldal 89.