A ​rómaiak nagysága és hanyatlása 6 csillagozás

Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása

A ​francia felvilágosodás nagy bölcselő-írójának, A törvények szelleme s a Perzsa levelek híres szerzőjének ez a műve ma is friss és eleven, tanulságos olvasmány: a történetfilozófiai esszének s általában az esszének valóságos mintapéldája.
    Montesquieu nem a római történelmet meséli el: ez inkább csak ürügy mondanivalója kifejtésére. Ő az „igazság tanúja” akar lenni; boncol, elemez, összevet, s végül olyan következtetéseket von le, amelyek ma is, a gyakorlatban is hasznosíthatók. Elsősorban az igazságosabb társadalmi rendszer megteremtésének a lehetősége foglalkoztatja, a szabadság és a jólét, az eszményi államrend, a jó és rossz törvények következményeinek konok kutatása, az értelem keresése. Mindent összefüggéseiben vizsgál: a kormányzás formáit – melyek közül legjobbnak a köztársasági formát tartja –, a politikai intézményeket, a nevelést, a tulajdonviszonyokat, a háborúkat, hódításokat, az állam nagyságát és hanyatlását.
    Tiszta,… (tovább)

Elmélkedések a rómaiak nagyságának és hanyatlásának okairól címmel is megjelent.

Eredeti cím: Considérations sur les causes de la grandeur des Romains et de leur décadence

Eredeti megjelenés éve: 1734

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Filozófiai kiskönyvtár, Filozófia mesterei

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1975
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632071301 · Fordította: Szávai János

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Lucius Cornelius Sulla · Augustus


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
monseigneur
Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása

Montesquieutől ezelőtt nem olvastam,ez a könyv azonban bizalomgerjesztő indítás volt. A szerző hihetetlen műveltséggel nyúl a témához,minden kérdést aprólékosan vizsgál meg,sokszor utal más történészek témába vágó munkáira. A birodalom sorsának alakulásában Montesquieu nagy szerepet tulajdonít az egyes emberek viselkedésének,a társadalmat személyekre bontja le. Ez a szemlélet roppantul kényelmes,hiszen a szerző az állam mindenkori helyzetét könnyen levezeti a közösség erkölcsi állapotából. A könyv írója az ókor eseményeit gyakran állítja párhuzamba saját korának politikai történéseivel,nemegyszer pedig a klasszikus kor államférfiait egymással is összehasonlítja. Ez tág értelmi horizontot eredményez,amin a folyamatokat egészében szemlélhetjük. Ehez járul még Montesquieu közmondásos tárgyilagossága,Róma megerősödését majd bukását így szigorú tények fényében vizsgálhatjuk.

>!
Richard_the1st
Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása

Kicsit száraz okoskodásnak érződik, de amit bemutat az a maga kategóriájában egy könyvtárnyi ismereten átszűrt, tökéletesen végigvitt, letisztult gondolkodásra vall. Témáján túlnő és a mai napig érvényes észrevételeket, kijelentéseket fogalmaz meg. Már ebből a kis írásból is látni, hogy éleslátása miatt a legelőkelőbb helyet illeti meg a politikai gondolkodók között.

>!
kangakusha
Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása

Történeti konklúziói alaposságot és függetlenséget, megállapításai a hatalom megszervezéséről nem múló aktualitást hordoznak.


Népszerű idézetek

>!
Richard_the1st

A vallás felvirágzása nem hasonlítható egy birodalom felvirágzásához. Egy híres szerző azt írta, hogy szívesen fogadja a betegségeket, mert a betegség a keresztény ember valódi állapota. Hasonlóképpen mi is mondhatnánk azt, hogy a megaláztatások, az üldöztetések, a templomok lerombolása, a mártírok szenvedései tulajdonképpen az Egyház legdicsőségesebb korszakát jelentik; és hogy amikor a világ diadalmaskodni látja, akkor az Egyház általában már a hanyatlás korát éli.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: keresztség · vallás
>!
Richard_the1st

Augustus egész életén végigtekintve formálom meg véleményemet; s úgy gondolom, hogy – bár az emberek nagyon különösek – rendkívül ritkán esik csak meg, hogy hirtelen lemondjanak arról, ami egész életük fő célja volt. Augustus minden tette, minden rendelkése jól láthatóan a monarchia létrehozását célozta. Sulla lemondott a diktatúráról, de Sulla egész életében, erőszakos cselekedetei ellenére is, jól érezhető a köztársasági szellem hatása: zsarnoki rendelkezései mindig a köztársaság egy bizonyos formáját szolgálják. A féktelen természetű Sulla erőszakkal vezeti a rómaiakat a szabadság felé; Augustus, a ravasz zsarnok szelíden viszi őket a szolgasorba., Sulla alatt a köztársaság megerősödött, mégis mindenki zsarnokságot emlegetett; Augustus idején viszont erőre kapott a zsarnokság, s folyton a szabadságot emlegették.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Augustus · Lucius Cornelius Sulla

Hasonló könyvek címkék alapján

Mócsy András: Pannonia a késői császárkorban
Brósz Róbert: Nem teljes jogú polgárok a római jogforrásokban
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Örök útitársaink
Montesquieu Károly: Elmélkedések a rómaiak nagyságának és hanyatlásának okairól
Hegedüs Géza: A Nagy Parázna szemtanúja
René Goscinny: Asterix és a normannok
Apuleius: Amor és Psyche
Ifjabb Plinius: Levelek
Marcus Aurelius: Marcus Aurelius vallomásai
Publius Cornelius Tacitus: Julius Agricolának életéről és erkölcseiről