Memphis ​Belle – A 25. bevetés 88% 17 csillagozás

Ízzig-vérig háborús történet. Kiskatonák, akiknek a szájuk nagy, vagánykodnak, de ők is rettegnek a haláltól. Ami étermészetes és érthető. Mégis mennek újabb bevetésre, bízva a talizmánjaikban és abban is, hogy az utolsó bevetés már szinte semmiség. De tévednek.

Nagyon szeretem a háborús történeteket és a repülőgépeket is, úgy hogy màr régóta el akartam olvasni a szerintem leghíresebb B-17-es repülőgép, a Memphis Belle és legénységének történetét, ami most végre sikerült:)
A könyv olvasása közben folyamatosan a film jeleneteit láttam magam előtt, de ez nem is volt baj, mivel nagyon szeretem az 1990-ben készült (Magyarországon 1991-ben bemutatott) Memphis Belle filmet. A film forgatókönyv írója Monte Merrick a forgatókönyve alapján írta meg a regényt.
A könyv igaz történetet dolgoz fel. A történet két nap (1943. május 16-17.) cselekményét mutatja be. Az egyik nap a Memphis Belle és legénységének utolsó, 25. bevetését megelőző napja, a másik pedig maga a bevetés napja. A regény első felében megismerkedhetünk a legénység tagjaival, a katonaságukat megelőző életükkel, a jellemükkel, félelmeikkel, érzéseikkel.
A könyv második fele a bevetést (Brémában a Focke Wulf repülőgépgyár lebombázása) meséli el, rendkívül érdekes és izgalmas módon.
Még úgy is, hogy tudtam mi lesz a történet vége, végig izgultam a könyvet ezekért a fiatalemberekért, és egyszer-kétszer a szemem is könnyes lett, hiszen annyira meg lehetett érteni és annyira együtt lehetett érezni a történet szereplőivel.
Egy ízig, vérig háborús történet, annak hangulatával, minden érzésével, kegyetlenségével, emberségével.
A könyv utószava alapján a legénység tagjai az utolsó bevetésüket követően visszatértek az Amerikai Egyesült Államokban és országjáró propaganda körútba kezdtek, hogy minél több adomány szerezzenek a lakosságtól a háborús erőfeszítésekhez.
Az író az utószóban megköszöni a Memphis Belle legénységének, hogy történetüket ès nevüket költői szabadsággal kezelhette, illetve kitèr arra is, hogy a könyvben leírt események közül nem mindegyik a Memphis Belle nevű bombázógépen szolgálatot teljesítőkkel történt meg, hanem a Nyolcadik Légi Hadsereg más személyzeteivel, mivel a szándéka az volt, hogy nem csupán egyetlen bombázószemélyzet tapasztalatait akarta bemutatni, hanem tisztelegni szeretne mindazok előtt, akik a második világháború idején Európa egén vívott légi csatákban harcoltak és életüket áldozták.

A regény a nagy sikerű,II.világháborús film alapján készült- tulajdonképpen hűen leköveti a történetet. A kötet,és a film hősei fiatal amerikai pilóták,akik a iI.világháború légiharcai során Nagy- Britanniában tevékenykednek.A repülők személyzetének akkoriban 25 bevetést kellett teljesíteniük:a címadó gép személyzete már túl volt a 24-en is. A legutolsó bevetésről azt hitték,hogy könnyű lesz,de végül Bréma felett kerültek bevetésre,ahol legrosszabb rémálmaikkal kellett megmérkőzniük.A könyv mindvégig izgalmas feszült légkörű írás.A történet semmiben sem marad el a film mögött.

Azta.. Nincsenek szavak, amit a történettől és a filmtől kaptam.
Először is, körülbelül a könyv harmadánál tartottam, amikor a filmet néztem. Abból a szempontból nem bánom, hogy jobban el tudtam képzelni a történetet.
Alaposan megírt történet, szerettem olvasni. Nehéz témát dolgozott fel és elgondolkodtatott. A Memphis Belle személyzete pedig tényleg hősöknek tekinthetők.

Szeretem a háborús történeteket, főleg, ha megtörtént cselekményt dolgoznak fel.
Itt is ez volt a helyzet, igaz, mint írták is, több szereplőt és sztorit egybegyúrtak.
Kicsit zavart, hogy tulajdonképpen kiragadtak 1 bevetést és akörül forgott az egész könyv.
Szívesen megtudtam volna, ki mit csinált (valóban) a 25. bevetés után, befejezték-e a harcot, leszereltek-e, egyáltalán túlélték-e a háborút és utána mi lett velük.
A filmet még rettentő régen, kisgyerekként láttam, így egyáltalán nem emlékszem rá, de a közeljövőben, ha lehetőségem lesz rá, megnézem.