Esszék 31 csillagozás

Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék Montaigne: Esszék

„Ez itt egy őszinte könyv, olvasó” – e szavakkal kezdődik Montaigne esszéinek gyűjteménye. S mire vágyna inkább a ma embere, mint őszinte, valóban szivből jövő és szivhez szóló, bölcs emberi beszédre? Ezt a kis gyűjteményt – melyet a nagy francia iró, André Gide válogatott össze szerzőjük legszebb és legokosabb passzusaiból – egy csöndes délutánon, karosszékben ülve fogjuk legszivesebben föllapozni, vagy elalvás előtt olvasgatunk pár oldalt belőle, elgondolkodva az emberi élet sokszinűségén, sajátos gazdagságán.
Montaigne – Gyergyai Albert jellemzése szerint – az esszé műfajának „tulajdonképpeni feltalálója és patrónusa”. Franciaországi diplomata és politikus pályája után aránylag biztonságban, egy délvidéki kastély toronyszobájának mélyén olvasgatott. A eközben leirta gondolatait, hogy vigasztalódjék kissé a maga sorsa és a világé felett…

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Téka Kriterion · Aurora Gondolat · Filozófiai kiskönyvtár Kossuth · Monumenta Literarum Kner

>!
Jelenkor, Budapest, 2013
1296 oldal · ISBN: 9789636764234
>!
Jelenkor, Pécs, 2001
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 963676249X · Fordította: Bajcsa András, Csordás Gábor
>!
Kairosz, Budapest, 1996
296 oldal · ISBN: 9638563230 · Fordította: Bajcsa András, Kürti Pál, Oláh Tibor, Réz Ádám

2 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

II. Pius pápa


Kedvencelte 12

Most olvassa 7

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Montaigne: Esszék

Igazi töprengő a XVI. századból. Vagy nevezhetjük filozófusnak is, a klasszikus értelemben: a helyes életvitel és világszemlélet keresője…

Annyira gondolatgazdag, hogy mire a három kötet végére érek, elfelejtem, hogy mi volt az elején. De ezt itt erényként mondom: ezért nem lehet megunni.

Sajnálatosan kevesen olvassák, bár az is igaz, hogy a teljes kiadás modern fordításban csak pár éve jelent meg. Én is a Téka 1983-as válogatása révén ismertem meg, azóta vártam, mikor adják ki az egészet. És lőn…

A Szent-Bertalan-éj és IV. Henrik kortársaként, a vallási gyűlölködés kellős közepén tudott (és mert) toleráns és józan maradni. Részt vett városa közügyeiben, gondoskodott a családjáról, de egy időre visszavonult írni. És megírta a XVI. század egyik legszebb és legbölcsebb művét. Megteremtett egy műfajt, és rögtön adott hozzá egy kiváló mintapéldányt.

Marcus Aurelius szellemi utódja, Denis Diderot szellemi elődje: egyszerre bölcs és közérthető. Én viszem a lakatlan szigetre, ti meg azt csináltok, amit akartok…

SignorFormica>!
Montaigne: Esszék

Azon kevés könyvek egyike, amelynek 3 kötetéből egyet mindig a kezem ügyében tartok. Akkor azonnal elolvastam mind a három kötetet, azóta újra-újra olvasom, bele-belekapva egy-egy témába, gondolatmenetbe. Montaigne elbűvöl. Elbűvöl bölcsessége, humanizmusa, műveltsége, világlátása, humora. Egyik örök, nagy kísérőm.

Rocketdog>!
Montaigne: Esszék

    Montaigne esszéinek olvasása közben két élményem volt. Az egyik megdöbbentő tapasztalásom, hogy egy több, mint 400 éve élt francia filozófust közelebb érzek magamhoz, mint a szomszédomat vagy a rokonaimat. Egyszerűen rendkívül inspiráló, ahogyan gondolkodik és a következtetései is szimpatikusak, szívesen barátkoztam volna vele. A másik a „nincs új a nap alatt” intenzív érzése, amivel ugyan eddig is tisztában voltam, de Montaigne gondolataival összevetve jelen társadalmunk problémáit még hangsúlyosabb a hasonlóság. Olyanokról ír, mint pl. a gyerekeket magoltatás helyett az összefüggésekre, az események mögött álló döntésekre és az emberi jellemek megértésére kellene rávezetni, a saját véleményük kialakítására és a kritikus gondolkodás fejlesztésére kellene őket buzdítani a száraz tények rájuk erőszakolása helyett; nemtetszését fejezi ki, amiért szinte bármiről lehet beszélni egymás között, kivéve a szexet; helyteleníti, amikor utazás során csak a nevezetességekre és a számszerűsíthető teljesítményekre (pl hegycsúcs magassága) helyeződik a figyelem, ahelyett, hogy az ott élők kultúrájában próbálnának meg jobban elmerülni; csügged a rohanó életmód, kapkodva evés szokása felett és példálózik a régiekkel, akik még nyugodtabban éltek, és rászánták az időt a hétköznapi dolgokra is. Ismerősen hangzik? Nem véletlen.
    Beláttam, hogy több száz év alatt semmit nem haladtunk előrébb ezeken a területeken. Ezért nem értek egyet Montaigne-nyel, amikor azt mondja, hogy az öregek halála és az új generáció felnövése a folyamatos fejlődés záloga, különben elmaradna az. Milyen fejlődés? Én ugyan nem látom. Helyette személyiségtípusokat és korosztályokat látok, akik minimum évszázadok óta lényegében ugyanúgy élnek egymás mellett, ugyanazok a problémáik egymással, ugyanazokat a kérdéseket teszik fel maguknak, ugyanazon tulajdonságok mentén választanak párt maguknak… Különben hogyan is szólhatna ma is akkora erővel Montaigne az olvasóhoz, mint korában?

krlany I>!
Montaigne: Esszék

Tele jobbnál jobb gondolatokkal.
„A jó olvasó a könyvben sokszor olyan tökélyekre bukkan, amiket a szerző nem is sejt, s más és gazdagabb képeket idéz fel belőle.”:)

Leverkühn>!
Montaigne: Esszék

Fenomenális! Minden elismerésem Montaigne-é és a Jelenkoré. Az egyik legszebb és legjobb kiadvány, amit valaha is a kezemben tartottam.


Népszerű idézetek

Sli P>!

[…] dörzsöljük az agyunkat mások agyához, hadd élesedjék az elménk.

78. oldal, A gyermeknevelésről (Kriterion, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: agy · elme
6 hozzászólás
aled>!

Aki az embereket meghalni tanítja, az az életre neveli őket.

Sli P>!

A jó olvasó a könyvben sokszor olyan tökélyekre bukkan, amiket a szerző nem is sejt, s más és gazdagabb képeket idéz fel belőle.

8. oldal (Kossuth, 1991)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasó
aled>!

Sokszor tapasztaltam Caesar szavainak igazát: a dolgok messziről sokkal ijesztőbbek, mint közelről.

aled>!

Ha lovunk megbotlik, ha elénk hullik egy cserép, megszúr egy apró tüske, ilyenre gondoljunk: „Ejnye, erre került a halál."– […] Ha ünneplünk, ha vígan vagyunk, az ilyen pillanatok emléke sohase hagyjon el bennünket. Sohase szédüljünk úgy az örömbe, hogy a halál képe köddé váljék mibennünk.

2 hozzászólás
aled>!

…ebben a jelen órában készen vagyok, és ha Istennek úgy tetszik, minden bánat és szánakozás nélkül megyek el… Feloldok minden kötést, elbúcsúzom mindenkitől, magamat kivéve. Soha ember tisztábban és teljesebben nem készült még itthagyni a világot.

1 hozzászólás
Sli P>!

Létezik, de nem él az olyan ember, aki sose zökken ki a kerékvágásból.

186. oldal, Háromféle társaság (Kriterion, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: élet · létezés
aled>!

…egyforma feltételekkel hagyják itt az életet. Mindenki úgy megy el, mintha most érkezett volna ide.

aled>!

Mióta eszemet tudom, soha nem volt kedvesebb foglalatosságom, mint elmélkedni a halálról.

Morpheus>!

Azt sem ok nélkül mondják, hogy ne bonyolódjon hazugságba az, aki nem bízhatik az emlékezőtehetségében.

52. oldal

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Simone de Beauvoir: A második nem
Michel Serres: Zene
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza
Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai
Jean-Jacques Rousseau: Egy magános sétáló álmodozásai
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion
Weöres Sándor: A teljesség felé
Hamvas Béla: Eksztázis
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről
Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége