Az ​eperszedő (Az eperszedő 1.) 358 csillagozás

Monika Feth: Az eperszedő

Amikor kiderül, hogy barátnőjét, Carót meggyilkolták, Jette nyilvánosan bosszút esküszik – és ezzel felhívja magára a gyilkos figyelmét. A férfi udvarolni kezd Jettének, és a lány beleszeret anélkül, hogy sejtené, valójában kivel is van dolga…
Merle mindent elolvasott, ami csak a keze ügyébe került a halál utáni életről. Szinte már ez volt a szakterülete, és kísérteties történeteivel gyakran okozott álmatlan éjszakákat Carónak és nekem.
– A másik világba való átmenet – mondta, és jelentőségteljes szünetet tartott, mint mindig, amikor erről a másik világról beszélt – erőszakos halál esetén különösen nehéz.
Merle rám nézett, és szemeiben felismertem azt a fájdalmat, ami bennem is bujkált. – Nem volt felkészülve, Jette.

Eredeti megjelenés éve: 2003

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632451848 · Fordította: Szakál Gertrúd
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632451848 · Fordította: Szakál Gertrúd

Kedvencelte 29

Most olvassa 19

Várólistára tette 153

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

inka0507>!
Monika Feth: Az eperszedő

A hátoldalon az áll, hogy „Nagyfeszültség”. És bár meglepő, de igaz a szlogen. Mivel olvasás közben/után nagy benned a feszültség, hogy a földhöz csapkodd a könyvet, a fejedet, meg a falhoz, azt kiabálva hogy „Elég, elég!” Ajánlom igazi mazochistáknak és azoknak akiknek magasabb az ingerküszöbük, mint az enyém.

8 hozzászólás
dagikám>!
Monika Feth: Az eperszedő

Komolyan ez a könyv annyira lefárasztott agyagilag, mintha egyszerre 6 könyvet olvastam volna. Voltak jó részek benne, de inkább több volt benne a rossz. Csapongott összevissza a történet, értem azt, hogy egyik mondatban még a lányok beszélgettek, a következő mondatban már a gyilkos gondolatait olvashattuk. És nem értettem, hogy mi van…Mire rájöttem, hogy ja ez a gyilkos. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy tudjam miről van néha szó és ki beszél. A másik idegölő dolog az maga Jetta volt…amilyen karakán csajnak indult az elején, akkora egy hülye p**a lett belőle, hogy fogtam a fejem…Lehet én vagyok maradi, de hogy ő már egetverően szerelmes legyen valakibe pár nap után, szerintem gáz…mindegy túl vagyok rajta…

Vikii_Kis>!
Monika Feth: Az eperszedő

Nem hiszem, hogy ennél unalmasabb könyvet valaha is olvastam volna.
Tele volt felesleges, oda nem illő dolgokkal az egész történet. Ha csak magát a lényeget írta volna le, semmi sallang nélkül, kb 100 oldal alatt vége is lett volna.
Idegesítő volt, hogy ide-oda csapongott az egész könyv. Néha percekig tartott rájönni, hogy most épp kinek a szemszögéből lehet olvasni. A végén már minden jelentéktelen szereplő kapott egy kis részt, amelyben belelátunk a gondolataiba. De minek?! Könyörgöm, semmi értelme.
Az az egy csillag, amit kapott, egyedül a borítónak szól, mert az tényleg tetszett. De maga a történet szörnyű volt. Biztos, hogy nem veszem többet kézbe és nem is ajánlom senkinek!!

Zanit>!
Monika Feth: Az eperszedő

Ezmiez? A fülszöveg első két mondatában leírja, hogy miről szól a könyv.
Nincs semmi csavar, semmi fordulat. Az elejétől fogva tudjuk, ki a gyilkos. Talán, ha a leírásból nem derül ki minden, akkor menthető lett volna? Nem, ez akkor sem.
A jóistenke mentsen meg mindenkit az ilyen „krimi”-től és az ilyen „thriller”-től.
Az általam adott másfél csillagból 1 csillagot a borító érdemel, mert az tényleg szép.
Nem tudom ezt a könyvet ajánlani senkinek! :(

Vikiwi>!
Monika Feth: Az eperszedő

Az első 150 oldalon nem történik semmi. Csak vagyunk, mint a befőtt. A következő 50 oldalon már elindul valami, de csak tengődik. Az utolsó 130 oldal az, ami már hasonlít egy történethez, de ne tegyük túl magasra a mércét, mert nem fogunk a végén hasra esni, azt garantálom.
Georg, Gorg, vagy hívjuk aminek akarjuk, egy pszichopata, akit mélységesen megvetettem és undorodtam tőle. Jette pedig egy hisztis, naiv tyúk. Tökéletes páros. Ebben a történetben két értékelhető karakter van, mégpedig Bert és Imke.
Hagyjuk. Ha már elolvastuk dobjuk bocsánat, könyveket nem dobálunk, ezért rakjuk a legsötétebb sarokba. Ha viszont még csak szemezgettünk vele, akkor gyorsan vessük el az ötletet, és válasszunk helyette értelmesebb könyvet.

2 hozzászólás
Júlia2005 P>!
Monika Feth: Az eperszedő

Nagyon logikátlan, és unalmas volt a könyv, semmi fordulat nem volt benne. Eléggé kusza volt a történet, mondatonként változtak a szemszögek, így alig tudtam nyomon követni, hogy kinek is a nézőpontjából olvasok. Habár eléggé alacsony százalékon állt a könyv, reménykedtem benne, hogy tetszeni fog, mert a fullszöveg alapján elnyerte a tetszésemet, viszont ez a könyvnek nem nevezhető valami borzalmasam pocsék volt, senkinek sem ajánlom.

Pesu>!
Monika Feth: Az eperszedő

Nem erre számítottam! Egy kivetnivalóm van, hogy miért akarta annyira azt a csajt magának.. Igen azt értem, hogy ott abban a fejben valami nem tiszta és ne is keressek benne magyarázatot mit miért tesz, de annyi másik ember lett volna, miért pont ő? Összességében nem volt rossz könyv! :) A szereplők annyira nem nőttem hozzám, így nem bántam volna senki halálát sem, de ettől függetlenül nem baj, hogy nem halt ám meg mindenki! XD

Gyöngyi0309 P>!
Monika Feth: Az eperszedő

Sajnos ennél a történetnél valós a molyos százalék. Nem voltak nagy elvárásaim, ezért nem is csalódtam.
A moly előtti irodalmi pályafutásom, a fiatal felnőtt korom és a tinikorom vége véres sorozatgyilkosok között telt az olvasmányaimban, szinte csak krimit, thrillert olvastam, így van összehasonlítási alapom. Ezt a történetet még 16 évesen is untam volna.
Sablonos, semmi izgalom, még filózni sem kell közben, mert szinte az elejétől úgy mennek az események ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ezzel még nem is lenne baj, ha legalább a karakterek eredetiek, árnyaltak lennének, de semmi és senki nem fogott meg benne. Lélektelen…talán ez a szó jellemzi a legjobban Az eperszedőt.
Olyan, mintha az írőnő elolvasott volna egy könyvet arról, hogy hogy kell írni és jó kisdiák módjára szóról-szóra betartotta volna a leírtakat. Hideg, mint a németek általában.
Olyan volt ez a könyv, mintha egy igényes romantikarajongó torkán le akarnák nyomni a klisés, mesés romantikus füzeteket, csak krimiben. Nekem ez most arra jó volt, hogy ne figyeljek oda, de alig vártam, hogy végezzek vele, mert végig unatkoztam…Tele volt nem életszerű elemekekkel, a gyilkos elmebetegségét sem sikerült igazán bemutatni.
Szép a borító….talán ennyi a pozitív benne, de az meg nem a történet, úgyhogy ennyi se.
Most helyre kell billentenem a krimiszeretetemet, úgyhogy jöjjön egy Agatha Christie ezután…

2 hozzászólás
Roni90>!
Monika Feth: Az eperszedő

Nem voltak túl nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban,de még azt is alul múlta.Nem volt valami izgalmas.Végig kiszámítható volt a cselekmény.A szereplőket se tudtam megkedvelni,nem voltak eléggé kidolgozva.Szerencse,hogy nem volt ennél is hosszabb,mert nem biztos,hogy a végére értem volna….

4 hozzászólás
Judyt IP>!
Monika Feth: Az eperszedő

Ez pont az a könyv, ami tök jó is lehetett volna, mert az alapötlet nem volt rossz, a kivitelezéssel viszont akadtak bőven problémák. :(
A történetvezetés lassú egészen a háromnegyedéig, a karakterek nem szerethetőek és felületesen megalkotottak. Az egész történet szinte le van írva a fülszövegben, semmi meglepetés, minden kiszámítható.
Maximum 65%-ot adok rá, de mégis lefelé, 60%-ra kerekítek.

Bővebben itt írok róla: https://watchaholics.hu/2019/01/22/monika-feth-az-eperszedo/

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632451848 · Fordította: Szakál Gertrúd
10 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

Szentséges Szűz Mária, aki teherbe estél bűnbeesés nélkül, kérlek, segíts, hogy bűnbe essek teherbe esés nélkül!

34. oldal

island>!

– Szerethet az ember olyasvalakit, akitől fél? – kérdeztem.
– Félhetsz olyasvalakitől, akit szeretsz – válaszolta Merle.

176. oldal, 12. fejezet

4 hozzászólás
island>!

Csakhogy én nem vagyok szép. És soha nem is akartam szép lenni. A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyediségemet, még akkor se, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.

10. oldal, 1. fejezet - Az eperszedő (Könyvmolyképző, 2010)

Ninácska P>!

Az lehetetlen, hogy egy ember semmilyen nyomot ne hagyjon egy másik ember életében.

143. oldal

Ninácska P>!

Hiszen minden szerelemhez tartozik egy dal.

129. oldal

Ninácska P>!

Türelmes leszek hozzá.
És szeretni, szeretni, szeretni fogom.

191. oldal

Ninácska P>!

– Egyszerűen szeretnék veled dicsekedni egy kicsit – mondta.

132. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Stephen King: Joyland
J. D. Robb: A halál fényében
Jennifer L. Armentrout: Míg a halál…
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje
Lisa Jackson: Forró szívek
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Julie Garwood: Szívtipró
Dorothy Koomson: Az utolsó csepp