Antilányregény 142 csillagozás

Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban
Mona Awad: Antilányregény

A ​könyv története titkos ajándékot rejt.
Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli.
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

2016 legjobb debütregénye.
Amazon.ca

Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint 10 deka párolt halat,… (tovább)

Eredeti mű: Mona Awad: 13 Ways of Looking at a Fat Girl

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Athenaeum, Budapest, 2017
400 oldal · ISBN: 9789632930022 · Fordította: Diószegi Dorottya
>!
Athenaeum, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632936437 · Fordította: Diószegi Dorottya

Kedvencelte 2

Most olvassa 11

Várólistára tette 187

Kívánságlistára tette 179

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Engem ez a könyv nagyon megtévesztett. Nem tudom, miért gondoltam, hogy a rózsaszín, cukormázas fánkos borító egy könnyed, vidám csajos regényt takar? Még a könyv alcíme sem adott okot a gyanakodásra, kőkeményen azt hittem, hogy ez egy kicsit nyálas, pasis, romantikus, körömlakkos, csajos-csacsogós könyv lesz. Végül is az Antilányregény bármit takarhat. :)

Ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna. Tényleg antilányregény! Lizzie, a kövér lány, mindent elkövet, hogy ne legyen tipikus lány, aki fiúkkal barátkozik, bulikba jár, és a társaság középpontja, miközben mindennél jobban szeretne mindez lenni. Szép csinos lány szeretne lenni, akit körülrajonganak a barátok, aki a társaság középpontja. Csakhogy kövér. Ezt tizenévesen nem tudja elfogadni, nem szereti magát, nem veszi észre maga körül az életet, nem tud változtatni, elmerül az önsajnálatban, eladja testét, lelkét a tehetetlenségnek. És csak eszik.

Szerintem nagyon komoly ez a téma, mert a mai világ is Lizzie gondolkodását igazolja, azt tartják szépnek, követendőnek, aki csontsovány, zörgő csontú modellek mutatják a példát a mai lányoknak, a mai nőknek. Nagyon erős, boldog és önmagával elégedett nőnek kell lennie annak, aki elfogadja magát olyannak amilyen, aki elfogadja a látott példa ellenére L-es, XL-es alakját, de olykor előfordul, hogy már egy M-es méret is önértékelési zavarokat okozhat.

A könyv a komoly téma ellenére olvasmányos, nehezen lehet letenni, mert kíváncsian várjuk, hogy mi történik szegény Liz életének következő fejezetében.

Hogy mi lesz végül Lizzel, megtalálja-e önmagát? Drukkoljunk neki, hogy igen, és drukkoljunk magunknak is, hogy ne kételkedjünk önmagunkban, mert mindenre képesek vagyunk, amit csak szeretnénk, ne értékeljük alul magunkat, mert lehet, hogy másnak éppen az tetszik bennünk, amit mi utálunk magunkban, de ne is foglalkozzunk inkább soha mással. Csak a saját véleményünk az, ami fontos legyen a saját életünkben.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/03/mona-awad-antilany…

12 hozzászólás
>!
Niitaa P
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

„Később majd rohadt gyönyörű leszek. Utolérem az orromat, és ki fogok fejleszteni valamiféle evészavart. Egész életemben éhes és mérges leszek, de mindeközben baromi jól fogom magam érezni.”

Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Mert hát itt van ez a könyv, az édes borítójával és a nehéz tartalmával. Készültem rá, igenis megpróbáltam felvértezni a lelkemet előre. Legtöbb helyen azt olvastam, hogy énképzavarral küzdő felnőtt nőről fogunk olvasni. Jó. Erről a témáról beszélni kell, mert ez igenis fontos. De ez a könyv egyáltalán nem erről szólt! Jó, az egyáltalán talán kicsit túlzás, de a lényegi részében ilyenről szó sem esett. Szóval nagyon váratlanul ért. Úgy éreztem, mint mikor egy vizsgára megtanultam a kiadott tételeket és a vizsgán szembesültem azzal, hogy megváltoztatták a kérdéssort és nincs a tulajdonomban egy kicsi tudás sem ahhoz, hogy átmenjek.
(…)
Így, a könyv végére érve nem tudom, mit gondolok róla. Örülök, hogy elolvastam, mert a negatív példa is tanulsággal szolgál, ugyanakkor a lelkem egy részét teljesen összezúzta, a falhoz csapkodta, s majd mikor a földön volt még rá is lépett.
Lehet, hogyha később újra elolvasom – mert abban biztos vagyok, hogy sokszor fogom forgatni – akkor már jobban tudom majd értékelni és építő jelleggel fog hatni rám.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/04/mona-awad-antilan…

18 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Nézegette mindenki, hogy „de szép rózsaszín fánkos könyved van”. Hát, nem, nem rózsaszín. De. De nem. De igen.
Megtévesztő a borító, a fülszöveg. Humort és egy aranyos lányt ígér, a fülszövegből az jön le, hogy ez valami tévés vígjáték irodalmi megfelelője egy súlyproblémákkal küzdő lány vicces mindennapjairól. Hát, nem. Ez egy sötét, deprimáló kilodráma egy szakajtóra való komplexus súlya alatt görnyedező lánnyal a főszerepben.

Liz egy csendes, érzékeny, introvertált lány, aki a könnyekig képes meghatódni bizonyos zenéken és filmeken, minden – valós vagy vélt – sérelmet évekig dédelget, minden érzelmet nagyon mélyen megél. Alapból nem lehet könnyű ilyen lelki alkattal egy olyan környezetben, ahol az ember értékének fokmérője az, hogy milyen gyakran párzik (tizenévesen!), vagy hogy mennyire hajlamos tanórák helyett a vécében szívni a füvet („…mert olyan leszel, mint én…”).
Szóval, nem könnyű neki. A környezete azt sugallja, hogy azért, mert nem úgy néz ki, mint egy címlaplány, értéktelen. A csorbát azzal próbálja kiköszörülni, hogy görcsösen igyekszik menőn viselkedni: rengeteget dohányzik, drogozik, topként viseli a neccharisnyát, és teljesen rossz párkapcsolatokba megy bele pusztán azért, hogy elmondhassa, hogy van valakije. A családi háttere sem optimális: szülei válása után az anyja neveli, aki a váláskor kezdett el hízni, ahogyan Lizzie maga is. Testvére nincs, barátságai sekélyesek. Édesanyja tinédzserkorában közel sem fordít rá annyi figyelmet, mint kéne. Lizzie korlátok, cél és értelem nélkül sodródik a nagyvilágban, akár a pelyva, kétségbeesetten vágyik valami biztos pontra az életében, miközben a környezete által sugallt hamis normák miatt rossznak és értéktelennek érzi magát.
Semmi célja az életben, a gimit végiglógja, az egyetemről kimarad, gyakran váltogatja a munkahelyeit, egyik bénább, mint a másik, akárcsak a párkapcsolatai. Túlkoros, drogos kolléga, neten megismert fura bogarak. Aztán csak összejön neki a házasság egy távkapcsolatból, emiatt az akaraterejét is összeszedi, és lefogy. Azt hinnénk már, hogy minden jóra fordul, ez azonban csupán átmeneti, hiszen a fő baj nem a túlsúly, az csak tünet. Házasságát eleve kudarcra ítéli az elégtelen, illetve nem megfelelő kommunikáció: a férje megkérdezése nélkül fogyott le, a férj támogatta őt, remélve, hogy a fogyás lesz Liz boldogságának kulcsa, de nem az. A szomorú, önbizalomhiányos, túlsúlyos Lizből egy ideges, görcsös, feszült átlagos testsúlyú Liz lesz, ráadásul a férjének az eredeti állapotában jobban tetszett, ami idővel a házasságuk csődjéhez vezet.
Anyja idő közben meghal a túlsúllyal összefüggő egészségproblémái miatt. Liz nem érti, mi a baj, hiszen lefogyott, akkor miért nem lett egy csapásra boldog is? Azért, mert a külső nem minden. Ellenpéldának ott van Cassie, a szintén túlsúlyos műkörmös csaj, aki totál boldog, és a házassága is sikeres. A vágyott külső elérése önmagában véve nem boldogít, Liz továbbra is céltalanul sodródik, és utálja az undok konditermi edzőpartnert, a testét, a párolt zöldséget, hiányzik neki az anyja, az apja, egy megértő barát, unatkozik és magányos. A zárójelenet felcsillantja, de örvendetes módon nem rágja a szánkba a megoldás lehetőségét: Liz végre belátja, hogy fel kéne adnia énközpontú szemléletmódját, és önszántából nyit a (nem is annyira undok) edzőpartner felé.

Sötét és deprimáló könyv, amely a sokakat érintő probléma, a túlsúly felől közelíti meg a még többeket érintő problémát, a céltalanságot. Hogy csak úgy élünk, de miért is? Liznek bő harminc évébe kerül belátnia azt, amit most orvul elszpojlerezek: hogy életcél kell az embernek, különben becsavarodik. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni. Ha csak egy kicsit is komolyabban vette volna az iskolát, lehetett volna a tanulás az életcélja, szentelhette volna minden idejét és energiáját az egyetem elvégzésének ahelyett, hogy retardált pasik és füves cigik által szegélyezett útján ténfergett volna a semmiből sehova. A házassága egy külön könyvet megérne a kommunikáció fontosságáról és helyes módjáról, ami az őszinteség. Drágám, én a dagi nőket szeretem. Tényleg? De jó! Szent a béke.

Emberek, ez egy jó könyv. Nem csak azért, mert az az új életcélom, hogy felcsillagozom az alacsony százalékú könyveket. Hanem azért, mert azon túl is, hogy 300 oldalon át folyamatos, lankadatlan érdeklődéssel olvastam, és ha humorosnak nem is mondanám, de néhány megmosolyogtató szófordulat azért akad benne, anti-önsegítőkönyvnek is jó. Hogyan ne éljünk.
Először is: legyünk őszinték. A bunkóság nem egyenlő az őszinteséggel, de kezdetnek még a bunkóság is jobb a képmutatásnál, a körülményes, felszínes köntörfalazásnál, ami az emberi kapcsolatok teljes csődjéhez vezet.
Másodszor: legyünk kritikusak a környezetünk által sugallt normákkal szemben. Ez nem azt jelenti, hogy tartsuk őket hülyeségnek, hanem hogy ítéljük meg józan ésszel azt, hogy van-e értelmük, és ha úgy látjuk, hogy nincs, akkor ne kövessük őket még akkor sem, ha emiatt ki fogunk lógni a sorból. Amit túl sokan szeretnek vagy művelnek, az már alapból gyanús kéne legyen, mert tíz birkából legalább három, de inkább több egész biztos, hogy csak a csordát követi.

Úgyhogy én ezt most jól felcsillagozom. Aki valami rózsaszínt szeretne olvasni, kerülje el messziről, mert a látszat ezúttal csal. Ha az értékelésem még nem győzött volna meg arról, hogy tenni kell a dolgodat, nem kérdezve semmit, és tanulni, vagy/és dolgozni, vagy/és családot alapítani, nem pedig halva született párkapcsolatokban kínszenvedni pusztán azért, hogy ne legyen ciki (?!), hogy nincs senkid, akkor olvasd el.
Ha meg súlyproblémákkal küzdesz, olyan sportot válassz, amiben örömödet leled. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, megsúgom, hogy a gyúrás unalmas. (Azért persze nem haszontalan, de óriási adrenalinlöketet ne várj tőle.) Érdekes, változatos és spirituális sport gyanánt tudom ajánlani a terepfutást. Vagy ott van például a korcsolya: kevésbé strapás, inkább technikás sport elsősorban nőies lelkeknek. Lovaglás az állatbarátoknak. Természetjárás mint érdekes, tüdő- és lélektisztító, társaságban is űzhető sport. A mozogni nem szeretőknek szauna, infraszauna.
Ez a könyv nem ássa bele magát a témába ilyen mélyen, ezzel együtt érdemes elolvasni. Önértékelési problémákkal küzdő, önbizalomhiányos, esetleg túlsúlyos és lehetőleg tizen- vagy huszonéves nőknek különösen.

18 hozzászólás
>!
vikcs P
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/03/mona-awad-ant…

"A szépséges, cukormázas, rózsaszín, csupa pozitivitást és csajos könyvet sugalló borító ellenére, ez nem egy boldog történet. Nagyon nehéz feldolgozni, mert rettentően nyomasztó regény, amely nagy hatással van a lelkivilágunkra, és az ember akarva-akaratlanul is önmagára vetíti a könyvben megjelenő problémákat.

Lizzienek egész életében problémája volt a súlyával, s ez nemhogy őt őrli fel szépen lassan, eltűnnek az életéből a barátok, a szerelmek, a család.

13 rövid kis fejezetet kapunk, mindig más-más problémát kinagyítva, kielemezve, elmesélve. Legtöbbször Lizzie szemszögéből olvashatunk, de van néhány külön fejezet is, ami egy kívülálló személy elmondása, hogy ő hogyan látja Lizziet.

Aki elolvassa ezt a könyvet, nagyon sokat tanulhat belőle. Megtanulja értékelni önmagát, és azt, ami van neki. Mindenkinek ajánlanám, mert szerintem senki nem akar olyan sorsa jutni, mint szegény Lizzie. Ő már átélte azokat, amiket neked nem kell. "

>!
Pandalány 
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Nehéz elkezdeni Mona Awad Antilányregényének értékelését, mert a könyv egy igencsak komoly, nehéz témát feszeget. Testképzavar, önbizalomhiány, örökké tartó fogyókúra. Csupa ijesztő kifejezés, amikről nehéz beszélni, megélni és leküzdeni. Kíváncsian vetettem bele magam ebbe a cukormázas külsejű, szemet gyönyörködtető kötetbe, azonban a tartalom teljesen más, mint amilyennek képzelnénk a borító alapján.
Számomra az első fejezetek nem voltak átütő erejűek, sőt, inkább közönségesnek mondanám néhol. Ahogy a pasikról beszéltek, rendkívül felszínes párbeszédek voltak. A kötet felétől észrevehetően komolyabb hangnemre vált a könyv, talán Liz felnőtté válása miatt érezhető, hogy másként lát dolgokat. A legszomorúbb fejezet az volt, amiben már Tommal, a férjével él, lefogyott, kényszeresen ügyel a kalóriákra, az étkezésére és hiába a leadott súlyfelesleg, nem érzi jól magát a bőrében. Olyan rossz volt erről olvasni, ahogy üressé vált az élete azáltal, hogy kizárta magát például egy, a férjével kellemesen eltöltött estéből egy étteremben.
Ami nem tetszett és végig rendkívül zavart: a „kövérezés”. A kövér lány így, a kövér lány úgy. Nem értem. Nem csak a két véglet van, hogy a vékony és a kövér emberek. Nagyon-nagyon zavart ez olvasás közben.
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/04/antilanyregeny.html

5 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Olyan volt, mintha rólam és hozzám írták volna a könyvet. Vagy mégsem! Hanem mindenkihez, aki egy kicsit önbizalom-hiányos, az mindegy, hogy ez miből ered, lehet azért mert kövér, sovány, csúnya, vagy akár szép. Itt az elfogadáson van a hangsúly, hogy képesek legyünk mindenből a legjobbat kihozni, mert ha a barátaink, szerelmünk, családunk képes elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk, akkor mi is legyünk erre képesek!

Bővebben:
https://dorkaanyaolvas.blogspot.hu/2017/03/mona-awad-an…

>!
Deziréé
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Nem is tudom miért lett annyira olvasott a megjelenése után a könyv. Annyira be volt harangozva, hogy gondoltam én is meg kell tudjam, mire ez a nagy felhajtás, erre az utóbbi időben eléggé lecsökkent a pozitív értékelések száma, nem hátráltam meg egyetlen rossz szótól sem, elolvastam. De csak nézek értetlenül, hogy miért jó ez a könyv. Az elején még tetszett is, de egyre rosszabb lett a helyzet.
Néha nekem olyan, mintha kihagytak volna a könyvekből részeket és csak utólagosan írják le, hogy ja igen, amúgy ez és ez történt. Lehet direkt van így megírva, de akkor is hiányos nekem.
A főszereplőről nem is ejtenék egy szót sem. Talán jobb is.
Eddig meg volt szokva, hogy mindig jelezve volt a szemszög váltás, de itt nagy ívben elfelejtettek szólni.
Na mindegy, ez a könyv nem lett kedvencem, de a borító nekem nagyon tetszik.Szóval csak a borító ötletgazdáját tudom most megdicsérni.

>!
Milli88 P
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Azzal kezdeném, hogy nagyon ritkán szoktam alkoholt fogyasztani. Ehhez a könyvhöz viszont lecsúszott egy pohár bor. Ez a pohár mentett meg attól, hogy elaludjak a könyvön és többet a kezembe sem vegyem.

A könyv egy olyan témát tár elénk, ami ma nagyon trendinek számít. A médiából és minden felületen azt tolják az ember arcába, hogy nem tökéletes, nem üti meg a mércét. De ki is állítja fel ezeket az ideálokat? Miért is adunk vadidegen emberek véleményére? Mert sokszor nem vagyunk saját magunkkal, a testünkkel, az életünkkel kibékülve.

Ha ez egy olyan történet lett volna, ahol a főhősnőt végigkísérhetem a megbékélés folyamatán, eléri, hogy szeretni tudja önmagát, és fejlődik, akkor nagyon jó kis könyv lehetett volna. De sajnos nem ezt kaptam.

A főszereplő Liz, Liza, Lizzie, Eliza, Elizabeth, Beth számomra egy kiállhatatlan nőszemély volt. A neveitől a falra másztam. Minden életszakaszban, minden testméret mellett másképp hívatta magát a családjával és a barátaival. Még felnőttként is képes volt veszekedni a férjével, hogy ne Bethnek szólítsa, mert ő már Elihabeth… Most komolyan? Ne már! Szegény pasi…

Nem láttam Elizabeth fejlődését. A testképzavar, önutálat, evészavar nagyon súlyos gondok. De nála nem ezekkel volt a fő probléma. Nekem úgy tűnt, hogy drága Bethünknek saját magával az élettel vannak gondjai. Mindenkit utált maga körül, senki sem volt neki jó, csak elfogadható. Semmi érzelmet nem kaptam tőle. Még az úgymond romantikus jeleneteknél is olyan volt, mintha egy hideg kőszikla lenne. Semmi melegség, semmi pozitív dolog nem áradt belőle.

Fél csillag nekem és a pohár bornak, a másik fél pedig a borítónak jár. Taps! :D

8 hozzászólás
>!
gabiica P
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Hát ez szörnyű volt. Nem tudom hova tenni, hogy mi volt ez. Kicsit túlzónak tartom a legjobb debütregénye jelzőt. Sőt, egyenesen illetlennek. Talán legjobb-legrosszabb debütregénye lehetett.
Az egészből egyetlen fejezet tetszett, ami miatt megkapta az egy csillagot, ez pedig a Fit4U volt. Itt éreztem némi értelmet és érzelmet. De egyébként a többi egy nagy katyvasz volt. Semmi történet, semmi értelem. A téma egyébként elég fontos és komoly a mai világban, sokszor én is küzdök vele, épp ezért is akartam mindenképp elolvasni, de valahogy azt érzem, hogy semmit nem hozott ki belőle. Sokkal szebben és komolyabban is meg lehetett volna írni, ez nekem nagyon elment a sekélyesség irányába. Sajnálom, mert lehetett volna igazán jó is, de ez most számomra nem sikerült.

6 hozzászólás
>!
KATARYNA
Mona Awad: Antilányregény

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

A 100-ik oldalig bírtam. Kétszer bealudtam. De ennek se eleje, se vége. Vagy velem van a gond.. vagy ez tényleg egy katyvasz.

22 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
CsakSimánDorka P

– Már letettem arról, hogy egy konkrét súlyhoz tartsam magam, tudod? Úgy érzem, így egészségesebb vagyok. Lelkileg, mármint.

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

>!
vikcs P

Vagyunk páran, akik már attól is kövérebbek leszünk, ha csupán rágondolunk arra, amit te az imént boldogan belapátoltál abba a csöpp kis görényszádba!

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

>!
vikcs P

Az utálathoz sok energia kell (…)

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

2 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P

Ki kell élvezni a pillanat hevét. Így él az ember, nem igaz? Gondtalanul.

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

>!
vikcs P

− Cuki – mondja. De ez nem jelent semmit. Trixie-nek még az apokalipszis is cuki. A felégetett föld is. A habzó szájú, vágtató fekete lovak is. A kaszájával lecsapó Sors is. Minden abszolút cuki.

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

>!
vikcs P

Azt hiszem, eltávolodtunk egymástól. A barátokkal megesik az ilyesmi.

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

>!
theodora

A mindenséggel dacoltunk a Wolfedale és a Mavis sarkán álló McDonald'sban, egy napsütéses délutánon.

(első mondat)

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

>!
CsakSimánDorka P

Már egy csomószor játszottuk az Emberi faj-játékot, amely során gondolatban egyszerűen kinyírjuk az emberiséget, majd egyenként visszahozzuk azokat, akiket bírunk, de csak akkor, ha egyetértünk.

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

5 hozzászólás
>!
Misssy

Mel velem tölti a szüneteit, olyankor enni szoktunk. De sosem fánkot, mert abban mindketten egyetértünk, hogy egy fánkot evő kövér lány nagyon szomorú látvány.

69. oldal

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

>!
PandaSára P

Vannak olyan napok, amikor egyszerűen képtelen vagyok elhagyni a szobámat és emberek közé menni.

48. oldal

Mona Awad: Antilányregény Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg
Victoria Forester: A lány, aki tud repülni
Denise Jaden: Never Enough – Soha nem elég
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
L. M. Montgomery: Váratlan utazás 3.
Gordon Korman: A császár hagyatéka
L. M. Montgomery: Pat úrnő
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
L. M. Montgomery: Forgószél